Krízis (Részlet)

Szerző: Thuróczy Katalin
Szereposztás:
Kaffka Margit – Porzsolt Erzsébet
A részlet utáni interjúalany: Thuróczy Katalin szerző
Szerkesztő: Darvas Enikő, Zsehránszky István
Játékidő: 5 perc
2007 december 3., Bukaresti Rádió, Mozaik – Rendetlen feltámadás

Bevezető

Magyarországon sincsenek divatban a kortárs drámaírók. Thuróczy Katalinnak – a jelenleg Romániában diadalútját járó Csütörtökünnep szerzőjének – 39 közül 26 darabja fekszín papírsírban. Nem semmi!

A színházban be nem mutatott darabjai közül vettük elő a Krízis címűt, amely Kaffka Margit utolsó napjairól szól. Amikor Temesvárról visszament Pestre – meghalni. Felvételünkön az utolsó jelenetet hallhatják, amelyben kiderül, hogy Kaffka Margit számára minden út bezárult. Az első igazán szabad asszony számára…

A darab nagy ereje stílusában van. A szöveg természetes, mint a mindennapi beszéd, és mégis vers: nyesett, tömör, lakonikus. Végtelenül sűrű, és lélegzetelállító képekkel teli. „Mindent látó szemmel születtem – megvénült szemekkel” – vallja magáról Kaffka Margit. Mindent látó női szemekkel. Számára Temesvár „molyette kopott város” volt, mint egy ócska ruha. Fullasztó. De nem a várossal volt a fő baj, hanem Kaffka Margit társával, akit ő végtelenül szeretett… és aki nem tudott lépést tartani ezzel a szabad nővel. Kaffka Margit szabad volt, mint költőtársa, Ady Endre. Végrendeletként tőle idéz három sort.

Zs. I.