Igazunk szombatja

Orbán Ferenc mutatkozott be — tudtommal először — hangjáték-szerzőként, Igazunk szombatja című munkájával. Két részben, két szombaton közvetítették, ami nem tett jót neki, de azért így is érezni lehetett benne az ígéretet a műfaj további hazai magyar jövőjére vonatkozólag. Jómagam a monológos részeket tartom sikerültebbnek; ezekből valahogy kicsap Orbán riportjainak hasonlóképpen bensőséges-vallomásos hangulata, szemben a párbeszédekkel, amelyek elárulják a kezdőt kissé erőltetetten intellektuális szellemeskedésükkel, papírízű replikáikkal.

A példabeszéd a helytállásról, a „nem”-et mondás megtanulásáról, a félelem elnyomásáról mindenesetre „kijött” a készülékből ugyanúgy, ahogyan a jó dráma üzenetének „le kell jönnie” a színpadról. László György rutinos vezényletével (azt hiszem, hogy ma nincs nála tapasztaltabb rádiórendezőnk) kitűnő szereplők szólaltatták meg a szöveget, és örömmel hallottam, hogy Sebők Klárának, Czikéli Lászlónak, Héjja Sándornak mennyi újszerű, a színpadon megszokottól eltérő, modorosságokat tagadó hangja van még.

Végül is a rádiós művészet nem csak a színházművészet múzeuma, hanem önálló alkotási terület is. De jó lenne végre ez szerint kezelni!

Írta Orbán Ferenc

Rendező: László Gerő

Szereplők: Sebők Klára, Czikéli László, Héjja Sándor, László Gerő

Szerkesztő Kovács Ferenc

Krizsán Zoltán – Igazság, 1984. május 11.

1984. április 7., és 14. (2 részben) 16.10 Kolozsvári rádió