Milyen most a sláger avagy mit kínál a Rádió?
Milyen most a sláger avagy mit kínál a Rádió?
Rádió és Televízió Szemle
Vágó Judit
”Mottó”: „Kell a szerelem, de kell
még más is;
Tavaszi virág és napsugár is.”
(”Felvették 1974. VI. 24-én a Magyar Rádióban”)
„Hogyan lesz a sláger?”
Évente tömegével születnek ilyen és ehhez hasonló sorok, amelyek közül, valamilyen sajátos kiválasztódás folytán, néhány dal kitüntetett szerephez jut. Mindenki által ismertté, népszerűvé, keresetté válik, az emberek felveszik magnóra, megveszik lemezen, a kívánságműsorok állandó programja, dúdolják, éneklik, de még azoknak is ott motoszkál a fülében, akik állítják, hogy nekik semmi közük ehhez az egészhez. Hozzátartoznak az emberek mindennapi életéhez – sláger lesz belőlük.
Nem tudjuk pontosan, milyen mechanizmusok szerint választódik ki a sok ezer dalból pont az a néhány, amelyre azt mondjuk: sláger. Még nem tisztázott igazán, mi történik a „fekete dobozban” attól kezdve, hogy felhangzik a rádióban, tévében egy dal, addig, hogy a közönség megszereti, a sajátjának érzi. Arról van fogalmunk, hogy ennek igen sok összetevője van, nagy benne a véletlen szerepe, és legalább akkora a „véletlen megsegítésének” a szerepe. Az emberek minél többet hallanak egy dalt, annál inkább megszokják, és a felismerés élménye, az ismertség, összekeveredik a tetszéssel. Már úgy érzik, ezeknek a daloknak a szeretete a saját ízlésük, saját választásuk eredménye.
A dalok tömegének ismeretlenségéből kiugró néhány szám nem mindig a közönség spontán ízlését fejezi ki, legfeljebb a közízlés megnyilvánulásaként kezelik, és iránytűként szolgál a további tömegtermelés számára.
Kinek és hogyan szól a sláger?
A tánczene valódi közönsége a fiatalabb korosztályból toborzódik, életüknek része, gyakran közege a tánczene, táncdal. A beat megjelenése óta az egész műfajnak valamiféle közösségteremtő, kommunikatív funkciója is lett. A szórakoztatáson keresztül a táncdal szerepet kap a fiatalok társadalomba való belenövésében, a világgal való mindennapi kapcsolatuk kialakításában. A táncdalban fogalt gondolati, érzelmi, hangulati, magatartási sémák a zenével való azonosulás által a tudat mélyebb rétegeire hatnak, rejtett csatornákon keresztül befolyásolhatják az egyén viselkedését.
A beat megjelenése a fiatalok életében, mentalitásában, a társadalommal és egymással szembeni igényeikben beállt változás megnyilvánulása, kifejeződése volt. Ezt az új viszonyt, valamiféle lázadást, kitörést, a hangnem megváltozása tükrözi, amit követ a dalok nyilvánvaló zenei megújulása. De vajon ez a hangnembeli megújulás egy tartalmi, lényegi változás hordozója, egy más, megújult értékrend kifejeződése-e, vagy csak a viszony, a forma változott meg, lényeges szemléleti változás nélkül?
Megvan annak a veszélye, hogy a modern zenei forma korszerűnek, a mai világ követelményeinek megfelelőként fogadtat el a fiatalsággal egy éppolyan avult, konzervatív szemléletet sugalló szöveget, amit a „klasszikus slágereknél” nyilvánvalóan elutasítanának mint ósdi, korszerűtlen gondolkodásmódot. Gondoljunk csak arra, mennyire másként hat egy szám, ha nagyzenekari feldolgozásban és szólóénekessel halljuk, mintha „banda” játssza. Mennyit számít egy dal megítélésében a hangszerelés, illetve az előadó személye, pedig a szöveg ugyanaz, ugyanúgy egy elavult vagy korszerű cselekvési, viselkedési mintát közvetít a szöveg által. Ezért fontos tudnunk, milyen mentalitás, szemléletmód rejtőzik magában a dalok szövegében, a vitathatatlanul korszerűbb, fejlettebb zenei forma a valóban megváltozott hangnem mögött.
Milyen volt a sláger?
Állnak-e még a táncdalra azok a megállapítások, amiket Hankiss, illetve Vitányi és Lévai tett a slágerekrőlA jelen táncdal tartalomelemzését hasonló témájú vizsgálat előzte meg: Hankiss E.: Sorrentói narancsfák közt… (1967) és Vitányi I. – Lévai J.: Miből lesz a sláger? (1972). A két tanulmány ugyan eltérő jellegű, különböző módszerekkel közelítette meg a kérdést, de végső tapasztalataikat tekintve közel azonos eredményre jutottak., a dalokat kb. 1968-ig vizsgálva, avagy kiteljesedett az a fejlődés, amit a beat ígért, és amit már Vitányiék halványan érzékeltek és jeleztek 1968-ban?
Hankiss így ír 1966-ban a slágerekről: „A slágerszövegek ”konzervatívak”, mint ahogy konzervatív minden álforradalmiság. Egy új kor mindig a legújabb nemzedék és a legújabb divatok szószólójának tekinti magát – s valójában egy 50-100 évvel ezelőtti világot konzervál – alig néhány mozzanatát ragadta meg a XX. század nagyvárosi életformájának, az új technikai világképnek. De nemcsak képanyaga, egész kifejező nyelve, sőt csaknem teljes élményanyaga anakronisztikus. Mert érintetlenül őrzi, mint valami rezervátumban a XIX. század második felének ”romantikus, neoromantikus, szentimentális” kifejezés-, kép-, hangulat- és élményanyagát. Egy hajdani költészet csaknem teljes sablonkészletét.”Hankiss E.: id. mű. Vitányiék így összegzik tapasztalataikat:
„A slágerek esztétikai univerzumából hiányoznak teljesen:
* a társadalmi-politikai élet problémái,
* a munka, a termelés jelenségei,
* az ember és ember társadalmi viszonya a szerelmen kívül,
* az egyéniség és a személyiség fejlődésének reális kérdései,
* a szex közvetlen valósága.”Vitányi – Lévai: id. mű.
A slágerré válás folyamatát, mechanizmusát követni nem tudjuk, de közelebb jutunk a válaszhoz, ha megnézzük, mi is jellemzi a dalok tömegét, tehát a ”potenciális slágereket”.
Miből lesz a sláger?Megállapításaink arra a vizsgálatra támaszkodnak, amely a Magyar Rádióban 1971-1974 között felvett táncdalokat elemezte. Az elemzés a táncdalszövegek tartalomelemzésével történt. A dalokban foglalt értékrendet három szinten közelítettük meg.
A témastruktúra szintje: azt vizsgáltuk meg, hogy miről szólnak a dalok. Ez az „egzisztencia” dimenziója, amely a „mi van”, mi a fordul elő a dalokban kérdésekre ad választ. A témastruktúra további vizsgálata során rajzolódik ki a „prioritás” dimenziója, amely a „mi fontos a dalokban?” kérdésre ad választ.
A deklarált értékek szintje: Deklarált értéknek tekintettünk minden olyan kijelentést, ahol a dalokban valamilyen dolgot, jelenséget illető nyílt, explicit állásfoglalást, minősítést találunk. Eszerint megkülönböztettünk (pozitív) értékeket, elutasításokat (negatív értékeket), valamint elvárásokat, tiltásokat (negatív elvárásokat). A deklarált értékek rendszeréből bontakozik ki, hogy a sláger maga mit tart követendőnek, ill. mi elutasítandó, helytelen a maga világában.
A dalok és a külvilág viszonya. A dalokból tükröződő szándék, irányultság, ill. a dalok hangneme ad erre választ.
A jelen cikk a témastruktúra vizsgálatának – az első elemzési szintnek – az eredményeiről ad számot.
Az utóbbi években a dalok egész világa nyitottabbá vált. Ez a nyitódási törekvés érzékelhető már abban a tényben is, hogy a dalok túljutottak azon a szinten, hogy kizárólag egy szűk kétszemélyes világból szemléljék a külvilágot, és hogy csak a szerelem férjen bele a látókörükbe. A dalokban meglevő valós nyitódási törekvést leginkább a táncdalok szereplő-repertoárjának kiszélesedése, illetve a bennük zajló események hely- és időközegének megváltozása jelzi.
„Megáll az idő, az égen néma álló csillagok…”?
A táncdalokból kibontakozó világ valósághű, élőbb, maibb ábrázolásának igényét jelzi az a tény, hogy a daloknak a fele térben és időben meghatározott, és a dalok háromnegyed része a jelenben játszódik.
A dalok életszerűségét fokozza az is, hogy nemcsak este és éjszaka, és nem kizárólag egy meghitt szobában játszódnak. A fiatalok egész életmódjára jellemző, a közösségi élet követelményeinek természetesebb közegét tükrözi, hogy az események gyakran nappal és főleg szabadban ill. nyilvános helyen (mint pl. utca, park, természet, iskola stb.) zajlanak.
„A földön csak te vagy és én vagyok…”?
Cáfolhatatlan tény, hogy a dalok szűk világa –, amelyről Hankiss még így írt: „A slágereknek mindössze három hőse van. Három személyes névmás: az ”én”, a ”te” és az ”ő”, több élő személy nem létezik e világban…” – a valódi kollektivitás irányában tágult. A daloknak ma jellemző szereplői a nem szerelmi, tágabb értelemben használt „MI, TI”, illetve különböző ad hoc és valódi csoportok, kisebb közösségek. Ez olyan jelenség, amely egyértelműen jellemzőbb a zenekarokhoz kötődő táncdalokra, amelyek vitathatatlanul túlléptek a szűk szereplőhármason.
”„Elfelejtett emberek mind – mind, dalra fel!”
”Énekeljünk egy dallamot, talán fülekre lel”
”Elfelejtett lelkeken legyen úrrá e dal,”
”Talán kidől egy kerítés, leomlik egy szürke fal.”
”Vár az út, vár a táj”
”Jöjj, tiéd a Beton!”
”Vár az út, vár a táj,”
”Menj tovább az úton…””
Ez a néhány sor egyben jelzi azt a hangvételt, törekvést, stílust, amit a beat honosított meg, és ma is jellemzi a zenekarok számainak egész világhoz való viszonyát.
Életszerűbb emberi viszonyokban való hitelesebb személyiségkép bontakozik ki a dalokból azáltal, hogy gyakoribb a szereplők belső jellemzése. Mindez azt mutatja, hogy a dalok a külső körülményeket tekintve kiszakadtak a kétszemélyes intimitásra méretezett világból.
Mindez az egyén és az őt körülvevő világ viszonyának reálisabb felfogását jelzi. Ugyanakkor ezek csak az élet kereteit jelentik.
A táncdalok szemléletét, értékrendszerét az árulja el leginkább, hogy mi alkotja a világot, miről szólnak a dalok, ill. mik ennek a világnak a jellemzőbb, ill. kevésbé jelentős tényezői.
„Szeretni kell, ennyi az egész…”?
A tánczene nyitottabbá vált a világ különböző problémáira is. A daloknak csaknem fele a szerelmen kívül számos más kérdésről is szól. Főleg az emberi élet mindennapi problémái, a különböző emberi kapcsolatok okozta öröm, fájdalom, az ember életének érzelmi, hangulati mozzanatai töltik ki őket. A témák repertoárja az ún. „emberi szférában” szélesedett. A dalok 60%-a ebben a problémakörben mozog. Ugyanakkor szerepelnek közéleti kérdéseket, társadalmi, politikai, erkölcsi problémákat érintő dalok is (arányuk 20% az összes dal között). Ezek a zeneszámok a kérdéseket a mindennapi emberi vonatkozásaik oldaláról közelítik meg. Ezek egyik gyakori típusa a közéleti gyávaságról, a felelősségről, ill. érdektelenségről, közömbösségről szóló dalok. Például:
”„Ki is merne határozott lenni?”
”Hiszen az már állásfoglalás,”
”Ne vethessék soha a szememre,”
”Hogy is volt csak az a tojás?”
”Egy tojás meg egy tojás, az két tojás,”
”Így tartja a közhiedelem”
”Egyetértek ezzel én is, nyomban”
”Ha jóváhagyják magasabb helyen.””
A társadalmi kérdések másik jellemző megjelenése a pénzről, rangról, tekintélyről stb. mint a szerelem, az igaz emberi érzések útjában álló hatalmakról szóló dalok.
A természeti jelenségek, ill. hétköznapi tárgyak világában vagy az esztétikum szintjén megjelenő dalok nem különböznek az eddigiektől, érzelmi, hangulati mozzanatok (pl. a nosztalgia érzékeltetésének közvetítői, szimbólumai, vagy aláfestői).
Tehát a dalok túlnyomó része az emberi élet mindennapi problémáit érinti, és ez a műfaj szabályai szerint helyénvaló. A döntő kérdés, hogy ez a világ mennyire tág, mit fog át, ill. az ember és az őt körülvevő világ viszonya hogyan jelenik meg bennük.
Végül is a dalok túlnyomó részében valamilyen, az élet általános kérdéseivel kapcsolatos panaszról, fájdalomról, ill. örömről van szó. Leggyakrabban a magányról, csalódottságról, vagy az előlük való menekülésről dalolnak. Ezekhez tartoznak az emberek egymáshoz és a világhoz való viszonyáról, a barátságról vagy az „élet nagy kérdéseiről” szóló dalok.
Ha összevetjük azoknak a daloknak a témáit, amelyek szerelemről is szólnak, azokkal, amelyek csak a szerelmen kívül eső kérdésekről szólnak, találunk a témákban bizonyos hangsúlyeltolódásokat:
%-ban
Csak nem szerelemről szóló
Vegyes témájú
dalok
Család
4
3
Barátság
9
3
Emberek
11
10
Élet, világ ált.
23
41
Természet
10
13
Konkrét tárgy
17
9
Konkrét társadalmi kérdések
3
2
Egyéb
23
19
Összesen
100
100
Aszerint, hogy csak a szerelmen kívüli világban mozognak a dalok vagy a szerelmet is érintik, eltérő a dalokban megjelenő alaphang, a témák megjelenítési módja, érzelmi kerete.
Csak nem szerelemről szólóakban
Szerelemről is szólóakban
dicséret
vágy
panasz
nosztalgia
Össz.
dicséret
vágy
panasz
nosztalgia
Össz.
Család
50
0
0
50
100
67
0
0
33
100
Barátság
64
12
12
12
100
67
0
33
0
100
Emberek
50
0
50
0
100
50
0
50
0
100
Élet, világ ált. kérdései
31
8
46
15
100
26
6
68
0
100
Természet
58
14
14
14
100
55
18
18
9
100
Konkrét tárgy
46
27
18
9
100
25
38
25
12
100
Konkrét társ. Kérdések
0
0
100
0
100
33
0
56
0
100
Egyéb
100
0
0
0
100
0
100
0
11
100
Összesen
53
10
25
12
100
36
11
46
7
100
Mint már említettük, a dalok nagy részében a magány, illetve a szerelem vagy tágabb emberi kapcsolatok utáni vágyakozás a fő kérdés. Ez a téma azonban inkább jellemző azokra a dalokra, amelyekben a szerelem is megjelenik – ezekben a dalokban a leggyakoribb az emberekkel, az emberek mentalitásával kapcsolatos panasz. Ezekben a dalokban a hangsúlyosabb az emberi kontaktus hiánya, az itt és most valahová tartozás vágya, illetve a jelen helyzet elidegenedettsége, az emberek elszigeteltsége. Érdekes, hogy azok a dalok, amelyekben szerelemről nincs is szó, konkrétabbak, és a szerelmi dalokkal szemben inkább a világhoz való pozitív viszony, öröm, szeretet megelégedettség jellemzi őket, pl.:
”„Sárga cserepek”
”Díszes erezet,”
”Kínálják a finom meleget”
”Nincs is remekebb –”
”Te is szereted –”
”Ha fázol, tán még meg is öleled”
”Cserépkályha”
”Vele az élet”
”Csupa melegség”
”Cserépkályha –”
”Félti és őrzi a család,”
”Mert ő adja az otthon melegét.””
(Felvették 1974. X. hó 15-én, a Magyar Rádióban.)
Mindent összevetve azt láthatjuk, hogy a dalok világa, a bennük felvetődő kérdések skálája bővült, ugyanakkor ezek az ún. nem szerelmi dalok egész hangvételét, a világhoz való viszonyuk jellegét tekintve nem különböznek sokban a szerelmi daloktól. Végül is ezek a dalok sem feszítették szét azt a keretet, amelyben a szerelmi dalokat kezeltük.
Az igaz, hogy most már nemcsak a szerelem hiányáról, a szerelem okozta fájdalomról vagy boldogságról dalolnak, hanem kell vagy hiányzik, örömet vagy fájdalmat okozhat a barát és a világ még sok más jelensége is. Azonban ezek a dalok is a szerelmihez hasonló érzelmi-hangulati körben mozognak, csak a szerelem helyébe a szeretet, a barátság, a szerelmes helyébe a barát, esetleg általában az emberek vagy az egész világ lép:
”„Csak hinni, hinni kell”
”ahogy mész az úton át,”
”Szívére zárva átölel a nagyvilág.””
Ahogy a dalok a világhoz viszonyulnak, az az érzelmi, hangulati keret, amely csak az öröm-fájdalom-vágy viszonylatában képes tekinteni a világot, nemigen különbözik a nem szerelmi dalok esetében sem a szerelmiétől.
„Más ez a szerelem…”?
A dalokat nézve jellemzőbbnek tűnik, hogy a fogalmak cseréje egyszerűen szavak cseréjét jelenti. Tapasztalhatók azonban valódi szemléleti változás nyomai is. Ilyen lényegi fejlődést jelent pl., hogy a birtoklás, az „enyém vagy” helyett a valahová tartozás, a „társaság”, a „velem vagy”, ill. „velünk vagy” élményét éneklik meg. Egyáltalán gyakoribb a szerelem természetes, mindennapi és egyenrangú társas viszonyként való megjelenése:
”„Nem az a jó, ha szeretnek téged,”
”Csak az a jó, ha te is szeretsz.”
”Nem az a jó, ha szeretlek téged,”
”Csak az a jó, ha te is szeretsz.””
Mégis lényegi, fogalmi, szemléleti változás ritkábban tapasztalható a dalokban. Ez az oka annak, hogy gyakran nem egészen érzékelhető, ill. nem egészen hiteles, formálisnak tűnik a tánczene világának kitágulása, korszerűsödése.
„Ami volt az elmúlt, a helyzet megváltozott…”
Az egyes tényezők jelentőségét tekintve átrendeződött a dalok belső világa. A dalok alaphangját a szeretet-együttlét kitüntetett viszonya adta meg régen is, ma is. Emellett azonban az eddig tipikus slágertémáknak számító fogalmak visszaszorultak. Nem jellemzőek a:
hűség
hűtlenség
sajnálat
káröröm
szánalom
harag
megbocsátás
hazugság
őszinteség
képmutatás
sors, végzet
véletlen
tisztaság
romlottság
ártatlanság
féltékenység
bizalom
hála
hálátlanság
a családi élet szépségei stb.
„klasszikus slágertémái”.
Ugyanakkor a kevésbé jellemző témák sorába tartoznak a valamilyen magatartásformával foglalkozó, az egyént szélesebb keretben szemlélő fogalmak is, azok, amelyek a dalok szűk világát jelentősen tágíthatnák, mint pl. harc, küzdelem, erőfeszítés, cselekvés, szabadság-korlátozottság, értelmes, látó gondolkodás – ostobaság, szűklátókörűség, tevékeny, politikus magatartás – apolitikusság, közönyösség stb.
A dalokban végül is az emberi viszonyok világa, az ember és ember viszonyának ténye és szükségessége válik még a korábbinál is hangsúlyosabbá.
A szeretet-együttlét kitüntetett viszony mellett a magány, a csalódottság és a szomorúság érzése a legjellemzőbb, ugyanakkor lelkiállapotként – amely már magában hordozza a stabilizálódás mozzanatát – a boldogság jelenik meg. Az egyén pillanatnyi rossz érzései nem összegződnek hosszú távon negatív állapottá.
A dalokból egy alapvetően passzív, magát a sorsra bízó, jelenben mozgó, de távlatokban optimista ember képe bontakozik ki.
Az ember sorsát illetően az általánosság szintjén biztonságérzet, hit, megelégedettség árad, az egyén szintjén azonban gyakran félelem, bizonytalanság kap hangot. A konkrét élmények és az optimista jövő között csaknem kizárólag a várakozás, a boldogságba vetett hit és a remény a kapocs, így ez az optimizmus cseppfolyós, ad hoc és hamis, életidegen.
”„Hinni kell, hogy lágy esőtől”
”lesz csupán gyümölcs a fán”
”Hinni kell, s egy gyertyaláng is”
”győz talán az éjszakán.”
”Csak hinni, hinni kell,”
”hogy a percnek célja van”
”Ha hull a hó, vagy nyári este szél suhan”
”Csak hinni kell, csak hinni kell” stb.”
A saját helyzet megítélése általában elszakad a más emberek életéről kialakított képtől.
Míg a negatív élethelyzetek konkrétan, adott megnyilvánulási formáikban jelennek meg (mint pl. búcsú, elválás, magány stb.) a boldogság csak mint éteri,az ember feje felett lebegő fogalom létezik. Így a konkrét helyzetekkel szemben megjelenő általános, perspektivikus lehetőségek konkrét megjelenési formáik híján elszakadnak a valóságtól.
Összegezve a tapasztalatainkat, látható, hogy ha az alapséma sok tekintetben változatlan is maradt, a dalokban megjelenő témák szerkezetében, előfordulásukban jelentős hangsúlyeltolódás történt. Ugyanakkor ezek az eltolódások egy bizonyos körülhatárolt szemléleti kereten, témauniverzumon belül mozognak.
Kiszorulóban vannak a slágervilág hagyományosan jellemző, elmaradhatatlannak hitt „konzervatív, romantikus, neoromantikus, szentimentális” fogalmai, ugyanakkor hiányoznak még azok az eszközök, amelyek az egyént akár a mindennapiság szintjén egy tágabb keretben szemlélnék, hiányzik még a „XX. század nagyvárosi életformájának, új technikai világképének” lényegi megragadása.
Már jelentkezik az igény a dalokban valami többre, valami másra, de ez a más ma még nemigen lép túl a „tavaszi virág és napsugár” határain.