Emlékzaj (sorozat)

Emlékzaj (1. adás) 2004. június 13.
Turay Tamás műsora
„…semmivel nem állok bensőségesebb viszonyban, mint a pusztulással, a saját pusztulásom írója vagyok, s ha most az erdő pusztulását szavaimmal nyilvánossá teszem, akkor is a saját pusztulásom történetéről beszélek…”

Nádas Péter Emlékiratok könyve című regényének részletét elmondja: Lukáts Andor
A Művészeti Főszerkesztőség műsora
részletek: www.radio.hu
e-mail: Turaykukacradio.hu

Gertrude Stein – Emlékzaj (2. adás)
A Melanctha részleteit elmondja: Bertalan Ágnes
Szerkesztő: Turay Tamás

Szun-ce-emlékzaj (3.adás) A hadviselés törvényei
„A harchoz az ért igazán, aki szilárdan áll abban a helyzetben, amelyben nem szenvedhet vereséget, s ugyanakkor nem szalasztja el azt a helyzetet, amelyben az ellenségnek vereséget kell szenvednie.
Ezért győzelmet aratni az a hadsereg fog, amelyik először győz, és csak azután keresi a harcot; vereség pedig arra a hadseregre vár, amelyik először harcol és csak azután keresi a győzelmet.”
(Szun-ce, i.e.IV.sz.)
Szerkesztő: Turay Tamás

Ó testamentomi emlékzaj (4.adás)
„A vallás különbsége miatt hidegnek lenni nem szabad azokhoz, kiket mint keresztyének, emberek, hazafiak szeretni tartozunk. A közfal, mely bennünket egymástól elrekeszt, le van ontva. A hitért kárhoztatni senkit nem lehet, mert ahhoz, hogy ez vagy amaz így és nem úgy hiszen, csak Istennek és neki magának van köze. A mottó textus a Bibliából, deákul az értelme ez: litera occidit: spiritus vivificat. Halált hoz a betű: a lélek éleszt.” (Kazinczy Ferenc)
Szerkesztő: Turay Tamás

A rovarok élete (5.adás)
„Natasa a hólyagos vízfolyásba dobta a csikket, az esővíz erecskéje éppen a két lába közt csordogált az aszfalton. A csikk a vízbe pottyant, kialudt és ringatózva tovasodródott. Az erecske zuhatagként ömlött alá a járdáról az úttestre, s amikor a kartonszopóka átbillent a járda betonszegélyén, Natasa szem elől vesztette.”
Szöveg: Viktor Pelevin
Zene: Kanada Káosz
Szerkesztő: Turay Tamás

André Gide-emlékzaj (6.adás)

„A Bourgogne(-kurzív!) fedélzetén utaztam, amikor hajótörés érte. Tizenhét éves voltam. A mentőcsónakban vagy negyvenen voltunk összezsúfolva, a víz csaknem a csónak pereméig ért. Két matróz, az egyik egy fejszével, a másik egy konyhakéssel felfegyverkezve állt a csónak szélén, s elmetszették azoknak az úszóknak ujjait, elvágták a csuklójukat, akik kötelek segítségével megpróbáltak bemászni csónakunkba. Az egyik matróz hozzám fordult: „ha még egy ember bemászik, mindenkinek vége; a csónak tele van.” Amikor magamhoz tértem a hajó fedélzetén, mely felszedett bennünket, megértettem, hogy nem vagyok már, nem lehetek már az a szentimentális lény, aki azelőtt voltam; megértettem, hogy lényem egy része elsüllyedt a Bourgogne-nyal,(-kurzív!) s hogy mostantól kezdve egy csomó finom érzelemnek le fogom vágni az ujjait, át fogom metszeni a csuklóját, hogy ne tudjanak felmászni, és ne süllyesszék el a szívemet.” (A pénzhamisítók, 1925)

Haladási napló 2004. november 28. – emlékzaj –
Összeállítás Nádasdy Ádám írásaiból
Előadják: Fekete Ernő és Kulka János
A felvételt Kulcsár Péter készítette
Szerkesztő: Turay Tamás

Plasztik – Garaczi-emlékzaj –

„Matyimama elmegy dolgozni, én lebicegek a gyógyszertárba, egy égszínkék gracidines fiolát csúsztatok a zsebembe. Szimatom csalhatatlan:
a nagy beporzások ideje közeleg. Lenyelek egy gézabácsit, felnyomom David Bowie Rock’n’roll suicide-ját és vadul unatkozni kezdek. Fel-alá sétálok a lakásban, a falat és a kopott radiátort csapkodom egy sárga műanyag vállfával, amire kideríthetetlen okból azt írták: „Tobi: a család öröme”.
Szöveg: Garaczi László
Előadja: Vajdai Vilmos
Zene: Karabély
Szerkesztő: Turay Tamás

Kert, csésze, tea 2005. február 20. Raku-emlékzaj
„A kert gócpontja a vízesés volt. A XII. századi híres Kertek Könyve több mint tíz típust ismertet. A vízbe vagy a víz mellé helyezett sziklákat külön szakember, a „sziklás szerzetes” (isidate-szó) választotta ki. Ezeket a köveket soha nem faragták meg, hanem megkeresték a kellő, szél koptatta és vízmosta alakzatokat, a köveket selyembe bugyolálták, aztán testőrök és zenészek kíséretében, olykor több hetes járóföldről fuvarozták és állították kerti helyükre. A sziklákat műtárgynak tekintették, és mesés összegeket fizettek értük. Különösen sokra becsülték a mozgó állathoz hasonló köveket, de
a sziklák művészének csak az észrevétel volt a dolga.” (Terebess Gábor, 1979)
Nagy Anikó és Terebess Gábor írásaiból Bálványos Levente, Kokesch Kató és Tibor Zsolt olvas fel.
Zene: Brian Eno, John Cage, Stephan Micus, Simon Vincent és DJ Krush
Szerkesztő: Turay Tamás

Apokrif-emlékzaj 2005. március 20.
Részletek a Tamás evangéliumból és a Jakab-ősevangéliumból
„Én József, körüljártamban (és nem jártam körül) feltekintettem az égre, és valami csodálatosat láttam ott. Ahogy felnéztem az ég boltozatára, láttam az ég pólusát, ahogy ott megállt, és az égi madarak mozdulatlanok voltak ottan; majd lenéztem a földre, láttam hogy egy kád feküdt ottan. A munkások felemelték, kezük a kádon volt; akik ettek, mintha nem is ettek volna, akik felemelték; mintha nem is vitték volna, akik a szájukhoz nyúltak, mintha nem is nyúltak volna oda, hanem minden szem felnézett az égre, a bárányok nem mozdultak, egy helyben megálltak, kinyújtotta a pásztor a kezét, hogy botjával rájuk verjen, de keze a magasban maradt; feltekintettem a sebesen rohanó folyó fölé, láttam ott a juhok szájait felette, és nem ittak; hanem mindegyik megállt.”
(Jakab-ősevangélium XVIII, 2.)
Zene: Ammer and Haage, Melis László, Morton Feldman, Szemző Tibor
Szerkesztő: Turay Tamás

Emlékzaj ápr 17 Ian McEwan: Egy kis hazai
„…amikor később testközelbe kerültem a dolgokkal, már komoly ismeretanyag állt a rendelkezésemre, amelyhez gyorsan hozzáolvastam néhány érdekesebb részt Havelock Ellistől meg Henry Millertől, és ezzal coitus ifjú szaktekintélyévé léptem elő. A fiúk tucatjával fordultak hozzám tanácsért, meg szerencsére a lányok is. Fantasztikus hírnevemet, mely a gimnáziumba is elkísért és bearanyozta ottani pályafutásomat, egyetlen dugásnak köszönhetem – erről szól ez a történet.” (Rupp Anikó fordítása) Történet gyerekekről – vigyázat! – csak felnőtteknek.
Elmondja: Máté Gábor
Zene: Nouvelle Vague
Szerkesztő: Turay Tamás

Emlékzaj jún. 12. Jónás Tamás: Szerelem
Felolvassa a szerző
Zene: Yonderboi
A felvételt Kulcsár Péter készítette
Szerkesztő: Turay Tamás
(A műsort felnőtt hallgatóinknak ajánljuk!)
„Két dolgot tehetsz: vagy elfogadod, ami van, elfogadod, hogy ezt a játékot úgy kell játszani, azokkal a szabályokkal, amiket ő talál ki. (…) Vagy leülsz elé, és minden gondolatodat és fájdalmadat, kételyedet, gyanúdat elmondod neki, és megkéred, hogy játsszon ő is teljesen nyíltan. Az elsőbe belehalsz, a másodikba ő hal bele, mert megölöd. A pillantásaiddal, a csakazértis gyanúiddal, a részletekkel, a mélységekkel, amikbe mindenáron bele akarsz tekinteni. Holnapután lesz huszonnyolc éves.” (Jónás Tamás: Szerelem)

Fogaskerekek júl. 10.
„Valami üldözött, s ez lépésről lépésre erősítette nyugtalanságom. Látómezőmet egymás után kezdték elborítani a félig áttetsző fogaskerekek. Elfogott a félelem, hogy ütött az utolsó órám, de igyekeztem felemelt fejjel haladni. A fogaskerekek egyre sokasodtak, egyre gyorsabban forogtak. Ugyanakkor jobboldalt a megmeredt, ágaikkal egymásba kapaszkodó fenyők olyan alakot öltöttek, mintha kristályüvegen át nézném őket. Éreztem, hogy egyre erősebben ver a szívem, s többször is próbáltam megállni az út szélén. De mintha valaki taszigált volna előre, sehogy nem tudtam megállni.” (Akutagawa Rjunoszuke, 1927. B.Fazekas László fordítása)
Felolvassa: Zsótér Sándor
A felvételt Kosárszky Péter készítette
Szerkesztő: Turay Tamás

A nyár utolsó napja 2005. aug. 7.

Ian McEwan elbeszélése Orzóy Ágnes fordításában
Zene: KLF, Badalamenti
A felvételt Kosárszky Péter és Kulcsár Péter készítette
Szerkesztő: Turay Tamás
„Mire a mólóhoz érek, már lemegy a nap, a folyó fekete, helyenként vörös fénycsíkokkal tarkítva, olyanok, mint a rongycsíkok, amik a padlásszobában voltak. Ma este lassú a folyó, a levegő meleg és mozdulatlan. Nem oldom el a csónakot, a hátam túlságosan leégett, nem tudnék evezni. Inkább csak bemászom, és üldögélek, a folyó csendesen hullámzik le-föl, nézem, ahogy a vörös rongydarabok belesüllyednek a fekete vízbe, és azon rágódom, hogy nem lélegeztem-e be túl mélyen Jenny szagát.”
A Művészeti Főszerkesztőség műsora

Emlékzaj szeptember 4. Karinthy Ferenc: Baracklekvár

„Hogy miért nem volt nekünk sose pénzünk, jóllehet apámnak heti négy cikke jelent meg az újságokban, s a könyvei csúcspéldányszámban keltek el, bajos volna itt kibogozni. Majd egyszer – ez volt a jelszó; majd egyszer, ha egy kis lélegzethez jut. Akkor majd megírja a regényt, és korunk új enciklopédiáját, más kávéházba költőzik, ahol iható a fekete, megjavíttatja a redőnyeinket, leszámol a hitelezőkkel, és szétrúg mindenkit, aki a nadrágjába csimpaszkodik. Addig-addig csak átmeneti idők vannak. Ilyen átmeneti időkben telt el az ő férfikora és az én ifjúságom; s ilyenkor persze befőzni sem érdemes arra a rövid időre. Azaz hogy egyszer mégiscsak volt nálunk befőzés.”
(Karinthy Ferenc, 1954)
Elmondja: Sinkó László
Szerkesztő: Turay Tamás

Demi sec 2005. október 2. Petri György versei és versmagyarázatai
Közreműködik Korányi Tamás és Vallai Péter, valamint archív felvételekről Petri György

2000. decemberében közölte a Holmi azt a kommentár-sorozatot, amelyben Petri György versről versre haladva – elsősorban keletkezéstörténeti – magyarázatokkal látta el első megjelent kötetének darabjait. Az eredetileg a teljes életművet végigkövető vállalkozásból ugyanis végül csak ennyi, a Magyarázatok M. számára című kötet Demi sec ciklusának a kommentárjai készültek el. A most hallható összeállítás ezekből a versekből és „magyarázatokból” válogat a szerző és Vallai Péter előadásában, Korányi Tamás közreműködésével, S.J. Bach, A. Schönberg, P. Schütze, A. Webern és Víg Mihály zenéivel.
A felvételt Kulcsár Péter készítette
Szerkesztő: Turay Tamás

Emlékzaj 2005. okt. 30. Viktor Pelevin: Számok
„Sztyopa nem követte azt a törvényt, amelyről egyébként sem volt fogalma a világnak. Abban különbözött a Brown-részecskéktől – amelyek a legrövidebb utat keresik, és éppen emiatt kényszerülnek értelmetlen, örök kavargásra -, hogy életének íve nem függött az értelem számításaitól. Olyan volt, mint az értelmes ember az ösztönök hajtotta vadállatok közt. A többieket éppen az az igyekezet tette vadállattá, hogy minél megfontoltabban cselekedjenek, őt pedig az változtatta értelmes emberré, hogy az értelem zavaros útmutatásai helyett újra meg újra egy és ugyanazon irracionális szabálynak engedelmeskedett, amelyről nem tudott senki körülötte.” (viktor Pelevin: Számok. Bratka László fordítása)
Szerkesztő: Turay Tamás

Emlékzaj 2005. nov. 27. Hazai Attila írásaiból
” A messzeség határtalan kékesfehér horizontján, zöldeskék és zöldesfehér, egyre változó terében száguldozok, és minden egyes döglődő sejtecském színültig megtelik adrenalinnal. Hirtelen szétéget a szenvedély, lángol a hajam, lángol a zakóm, a nyakkendőm, lángol a sötétbarna szövetkabátom. Közben remegek, vibrálok, vergődöm a boldogságtól. Az ég áldjon mindenkit a Földön! – motyogom. Azt hiszem, többet én már ide nem jövök, nem jöhetek vissza.” (Egy vérrög története, 2000.)
Szerkesztő: Turay Tamás

André Gide-emlékzaj 2005. dec. 5.
„A Bourgogne fedélzetén utaztam, amikor hajótörés érte. Tizenhét éves voltam. A mentőcsónakban vagy negyvenen voltunk összezsúfolva, a víz csaknem a csónak pereméig ért. Két matróz, az egyik egy fejszével, a másik egy konyhakéssel felfegyverkezve állt a csónak szélén, s elmetszették azoknak az úszóknak ujjait, elvágták a csuklójukat, akik kötelek segítségével megpróbáltak bemászni csónakunkba. Az egyik matróz hozzám fordult: „ha még egy ember bemászik, mindenkinek vége; a csónak tele van.” Amikor magamhoz tértem a hajó fedélzetén, mely felszedett bennünket, megértettem, hogy nem vagyok már, nem lehetek már az a szentimentális lény, aki azelőtt voltam; megértettem, hogy lényem egy része elsüllyedt a Bourgogne-nyal,(-kurzív!) s hogy mostantól kezdve egy csomó finom érzelemnek le fogom vágni az ujjait, át fogom metszeni a csuklóját, hogy ne tudjanak felmászni, és ne süllyesszék el a szívemet.” (A pénzhamisítók, 1925)
Szerkesztő: Turay Tamás (2004)

„Hogy szeretett volna élni, s nem értett hozzá!” 2006. jan. 22.
– Déry Tibor Füst Milánról –

„Üdvözlégy hát, csontváz, ki ott lenn a többiektől kissé félrehúzódva fekszel, játszva, hogy magadban akarnál maradni, pedig csillapíthatatlan csontfejedet most is vágyakozón a többiek felé fordítod. Sokat tudsz, de azt játszod, hogy többet. Könnyűséget s lebegést imitálsz most is a sírban, alkalmatlan óasszír bikatesteddel, melyet szárnyak híján talpig gyászba s gőgbe öltöztettél. (…) Egy halotti koponyát utánzó maszkkal halotti koponyáján fekszik itt előttünk: Füst Milán, jó költő s rossz színész. Kissé félrehúzódva a többiektől, tanulságául annak, hogy… Minek? Hogy ha a Baudelaire-i albatrosz önszántából a földre ereszkedik, tisztességtudón fordítsuk el fejünket?” (Déry Tibor: Ítélet nincs)
Szerkesztő: Turay Tamás

Emlékzaj 2006. feb. 19 Szemző Tibor: Őrvény Oratórium
Előadja a Gordiusi Como Társulata
Szerkesztő: Turay Tamás

Szemző Tibor zeneművét Forgács Péter 1996-os filmjének kísérőzenéjeként ismerhette meg a közönség. A film képanyaga Pető György 1938-tól kezdődően, normál 8-as filmfelvevővel készített családi felvételein alapult. Pető György tehetséges hegedűsként indult, majd bankár lett és a szegedi osztálysorsjegy üzlet tulajdonosa. Miután túlélte a zsidótörvények következményeit és a háborút, 1949-ben minden vagyonát államosították. Haláláig a Budapesti Operett Színház brácsa szólamvezetőjeként és kottamásolóként élt. A film zenéjét ezeknek az otthoni amatőrfelvételeknek, a bennük megjelenő személyes történeteknek és sorsoknak az inspirácójára írta Szemző Tibor az 1938 és 44 között született zsidótörvények szövegének felhasználásával.
A Művészeti Főszerkesztőség műsora

Emlékzaj 2006. márc. 19. A szabadság sárgája
Versek, szövegtöredékek Bujdosó János zenéjével
Szerkesztő: Turay Tamás

(Ady Endre, Arany János, Babits Mihály, Déry Tibor, Hans Magnus Enzensberger, Hajas Tibor, Marczinka Csaba, Normál Béla, Petőfi Sándor,
Peer Krisztián, Petri György, Szijj Ferenc
A Művészeti Főszerkesztőség műsora

Beckett-emlékzaj 2006. ápr 16.

„Írországban született, 1906-ban, állítása szerint április tizenharmadikán, pénteki napon, sőt, nagypénteken, születési bizonyítványa szerint viszont egy hónappal később, május 13-án. (…)
Életműve folytonos és makacs keresése a minimális kompromisszumoknak beszéd és hallgatás között, keresése a beszédnek, mely a lehetséges legminimálisabb mértékben hamis, keresése az igaz csendnek, mely azért mégiscsak szól valahogy, közöl valamiképp. (…) Tette mindezt aszketikus következetességgel, önmaga esélyeit gondosan rontva, még önmagát mint írót, a teremtő képzelet letéteményesét is „minimalizálva”, felszámolva magában a mitikus alkotót, mely modern kultúránkban hagyományosan az egyetlen Alkotó földi mása. „Én úgy dolgozom” – fogalmazta egy interjúban, amikor még adott interjúkat -,”hogy közben nem vagyok ura anyagomnak. Joyce minél többet tudott, annál többre volt képes. Mint művész, ő a mindenttudás és a mindenhatóság felé tendál. Én a tehetetlenségből és a tudatlanságból dolgozom.” (Takács Ferenc, 1989.)
Szerkesztő: Turay Tamás

Emlékzaj 2006. máj. 17. Grencsó István: Dreamcar

2003-ban, a KÖZGÁZ VIZUÁLIS BRIGÁD működésének 20. évfordulójára jelent meg Czabán György és a KVB kiadásában a Grencsó Surprise Kollektív nevű formáció Dreamcar című CD-je. A lemez sajátos, meghatározhatatlan műfajú anyaga ironikusan eklektikus, mégis egységes zenei világot képvisel, amelyben Fülöp István: Csodaautó című 1968-as diafilmjének szövegét Szemző Tibor recitálja, Busa István szövegeit pedig maga a kitűnő MC rappeli. A kompozíció zenéjét Grencsó István írta és hangszerelte. Különlegesen jól sikerült lemez, a cseles hatások kedvelőinek. Nem szabad elmulasztani.
Szerkesztő: Turay Tamás
A Művészeti Főszerkesztőség műsor

Emlékzaj 2006. jún. 11. Kavabata
Kavabata Jaszunari 1899-ben született Oszakában. Jómódú polgári család korán árvaságra jutott gyermeke, 16 éves korától teljesen egyedül él. Első novellái középiskolás korában jelentek meg. Az általa felfedezett Misima Jukio „az örök utazónak” nevezte, saját bevallása szerint mindig a „távoli tengerek szigetei” vonzották, akár félreeső japán tájakat, akár a társadalom peremén élő embereket, akár az élet megfoghatatlanságát értsük szavain. Dosztojevszkij éppúgy hatott rá, mint Joyce, vagy a kínai és japán klasszikusok. 1968-ban megkapta az irodalmi Nobel-díjat. 1972-ben lett öngyilkos, gázzal. Szépség és szomorúság című könyve 1961-ben jelent meg.
Szerkesztő: Turay Tamás

Sziládi-emlékzaj 2006. júl. 3.
„Sziládi Zoltán a nyolcvanas évek elején indult fiatal költőnemzedék talán egyik legtehetségesebb tagja (Margócsy István), akinek a múlt század magyar „ködlovagjainak” és az ’50-es ’60-as évek beatnemzedékének dezillúzionizmusát egyszerre idéző műve, ez a versben elbeszélt nemzedéki „üvöltés” a ’70-es ’80-as évekből, kiállta az idő próbáját, ha ugyan valaha is alá volt vetve neki. (Szilágyi Ákos)” – így ajánlották Sziládi első kötetét a méltatók 1998-ban. Most újabb versek – a nyolcvanas évekből.
Szerkesztő: Turay Tamás

Emlékzaj – Nick Cave: És meglátá a szamár az Úrnak angyalát 2006. júl. 31.
„Hat év telt el. Hat fiatal útonálló, kitől elpártolt a szerencse. Hat fenyőláda, elszállítani őket. Hat kanyargós, megjárt mérföld. Hat törött forgókereszt, amint valaki túljutott. Hat elmúló harang, ami himbál, de nem ad hangot. Hat zokogó özvegy. Hat teleknyi hideg föld. Hat feketerigó hat görbedt árnyékkal. Hat merülő hold. Hat seb. Hat rovás. Hat sáros, kettétört mankó. Így görögtek életem tavaszi esztendői. Hat fűzfakosár, fejeknek. Kamaszkorom évei gördültek beléjük.”
Szerkesztő: Turay Tamás

Haladási napló 2006. aug. 28. – emlékzaj –
Összeállítás Nádasdy Ádám írásaiból
Előadják: Fekete Ernő és Kulka János
A felvételt Kulcsár Péter készítette
Szerkesztő: Turay Tamás (2004)
A Művészeti Főszerkesztőség műsora

Emlékzaj 2006. szept. 25. Caspar Hauser
1828-ban egy tizenhat év körüli fiú tünt fel Nürnbergben: menni is alig tudott, beszéd helyett pedig összefüggéstelen hangok jöttek ki a torkán. Egyedül a nevét tudta leírni: Caspar Hauser. Nem tudta, honnan jött, mit csinált korábban, s hogy kik a szülei. Az ifjúról hamarosan kiderült, hogy szellemileg egyáltalán nem visszamaradott, csak feltehetően ingerszegény környezetben tartották ez idáig. Egy ambiciózus ügyvéd ki is derítette – az értelmileg gyorsan fejlődő fiú segítségével -,hogy melyik vár börtönében élhetett, és arra a következtetésre jutott, hogy Caspar Hauser különös sorsa mögött egy lehetséges dinasztikus bűntett húzódik meg. Hauser nem sokáig élvezhette a szabadságot. 1829-ben egy ismeretlen személy fejszével megtámadta, meg is sebesítette, de sikerült elmenekülnie. Négy évvel később egy újabb ismeretlen merénylő az utcán leszúrta. A mai napig nincs válasz arra, ki és miért tartotta fogva, miért engedték szabadon, miért ölték meg, s vajon a kutakodó ügyvéd valóban természetes halállal halt-e meg oly hirtelen, nem sokkal azután, hogy szimatolni kezdett.
A történetből filmet forgatott Werner Herzog, dalt írt Susan Vega. Jacob Wassermann klasszikus regényének részleteit Für Anikó olvassa fel.
Szerkesztő: Turay Tamás

Emlékzaj — ‘2006. okt. 22. Bereményi Géza: A feltűrt gallér
„Nagyszerűnek tartotta a mozdulatot, amivel lángra lobbantotta a gyufaszálat, majd a sötétségbe dobta. Mint a fény hirtelen felvillanása, az a gondolata támadt, hogy rövidesen, bármelyikben az elkövetkező pillanatok közül, ő is rajongást válthat ki valakiből. Végre tetszés szerint kapcsolata lesz valakivel, akit szabadon választhat ki az ismeretlenek közül. Egészen biztosan tudta, ott a sötét folyosón, az első szippantás után ismét a falnak dőlve, miközben angolul énekelt egy önmagától elragadtatott énekes, hogy valakik már arctalanul felsorakoztak, már készülődnek a példa és előzmény nélküli találkozásra vele, és a hamarosan bekövetkező felfedezések erejérőll máris különbnek érezte magát.”
Km. Markovics Zoltán és Rajhona Ádám
Zene: Urbs: Toujours le meme film…
A felvételt Kulcsár Péter készítette
Szerkesztő: Turay Tamás

Emlékzaj – Simon Balázs 2006. nov. 20.
1966. novemberében született és 2001-ben, életének 35. évében halt meg hosszú, györtelmes betegség után Simon Balázs. Nemzedékének egyik legkiemelkedőbb, más műfajokba, az esszéhez, az értekezéshez is szívesen kiránduló költője volt. 1992-től kezdve többé-kevésbé szabályos, kétévenkénti ritmusban hat önálló verseskötete jelent meg. Ez a talán nem túlságosan nagy terjedelmű, fiatal emberhez képest mégis hatalmas és gondosan végigdolgozott, megmunkált életmű olyan költészetet foglalt magába, amely bizonyosan különbözött a manapság szokásos mintáktól: egyaránt helyet kapott benne a klasszikus megformálás, a modernet és az európait érdekesen megkerülő, archaizáló témaválasztás, a mitikus szemlélet és a mindenkori kísérletezés ambíciója. November 6-án lett volna 40 éves.
Szerkesztő: Turay Tamás

Emlékzaj 2006. dec. 18. Medáliák – Cserepes Károly: Danubian Trances
Cserepes Károly világa olyan utópisztikus tartomány, ahol az embert körülvevő technikai civilizázió a legszebb kulturális hagyományok megőrzésének szolgálatában áll. Ő maga Microworld-music-nak nevezi azt az eredeti népzenei felvételek elektronikus zenei szerkesztésén alapuló műfajt, amely lehetővé teszi, hogy idő- és helysíkokat minél inkább egy pontba zsugorítva a Kárpát-medence kulturájának legkülönbözőbb zenei mozzanatait különlegesen sűrített formában tárja hallgatója elé.
József Attila Medáliák ciklusának címe a medalion szóra utal, amely arcképet, amléktárgyat rejtő kis aranytokocskát jelent. A versek motívumai jórészt gyeremekkori élményekből valók, de az eredeti kontextustól „megtisztítva” az emlékkép önálló képpé változik: a sorok gyakran távoli asszociációkat rántanak egybe, olykor groteszk torzításban. A Medáliák azt a kérdést feszegeti, hogy meddig engedi a világ az én kiterjedését.
A verseket elmondja: Alpha Diallo, Gáti József, Jordán Tamás, Kaszás Gergő, Kálmán György, Latinovits Zoltán, Major Tamás és Vallai Péter
Zene: Cserepes Károly – Danubian Trances
Szerkesztő: Turay Tamás

Emékzaj 28. rész

2014. 03. 30. Kossuth 01.03

Michael Oakeshott: Konzervatívnak lenni (1956)

Zene: Manu Chao, Mano Negra

Szerkesztő-rendező: Turai Tamás (2007)