A zenélő doboz

A hangjáték csodálatos erővel mutatja be, ahogy két, egymagában elveszett ember képes egymást erősítve igazi életre kelteni a másikat; amíg jog szerinti „méltó büntetését” elnyeri a „gonosz”, szétszakítva a kapcsolatot.   A jó és rossz relativitásáról, a másik perspektívájának megértéséről vagy meg nem értéséről szól ez a japán daraboktól megszokott líraiságú rádiójáték.

Domján Edit 13 éves lányt játszik elbűvölő hangjával (később Alice szerepében lesz ismertebb), Pécsi Sándor pedig az ál- és a valódi nagybácsinak is a hangja.

A CSELEKMÉNY LEÍRÁSA

A lány egyedül van otthon, a fény mégsem ég, amikor beállít hozzá valaki. Azt állítja magáról, a rég látott nagybácsi, de azt sem tudja, hogy a lány vak. Elbeszélgetnek, és a betörőt elbővöli a vak, égett arcú lány belső világa. Amikor több hónap múlva az igazi nagybácsi megérkezik, a lány elbeszélése alapján gyanút fog, és amikor ismét megjelenik az idegen, kibiztosítja fegyverét  és lelövi a betörőt, aki még át tudja adni a lánynak a neki hozott zenélő dobozt.

Lírai rádiójáték.

Írta Nakamura Sinkicsi.

Fordította Pándy Lajos.

Rendező: Varga Géza.

Szereplők: Domján Edit és Pécsi Sándor.

1962. november 26. Hétfő: 20.25 – 21.05

„Nakamura Sinkicsi a Japán Rádió közkedvelt, jelentős háziszerzője. Drámaíró, aki a gyengéd lírai témákat kedveli. Az ilyen jellegű rádiójátékok a legkedveltebbek ma Japánban. Ez a lírai forma azonban mindig gazdag gondolatokat és az élet érdekesen sűrített pillanatait rejti magában, s ami ugyancsak nem mellékes: sokat bíz a színészre. A zenélő dobozt, mely egyik legjobb alkotása – cselekményének középpontjában egy vak kislány áll – a szovjet, francia, német, csehszlovák és lengyel bemutató után ismerheti meg most a magyar közönség.” (1962)