Tölgy és hárs 🏆

KRITIKA A DARABRÓL

Ennek a motívumaiban és hátterében megrázó drámának, amely múlt hétfő este hangzott el a Kossuth-adón, a rádiódrámák jelentős részén túlhangzó és túlmutató jelentősége és hatása van. A dráma hátterében és a szívünkben) ízzó események izgalmai, emlékei, történelmi tanulságai csak egyik okát alkotják annak a hatásnak, amit ez a rádiójáték a magyar hallgatóban előidézett. Van azonban ennek a szertehullámzó hatásnak a máról s mánakszóló aktualitáson kívül több olyan oka is, melyre a Rádiónak, íróknak, a rádiót hallgatóknak és a Rádiót vezetőknek — úgy vélem — erősen fel kell figyelniők. Ezek a következők: Az egyik az, hogy ez a dráma a legrádiószerűbbek egyike a hallottak között. A drámához szorosan hozzátartozó szövegre és a szöveghez szorosan hozzátartozó hangokra épül. A szöveg, amit fülünkkel hallunk, olyan kifejező erejű, hogy a cselekményt nyomban érzékeljük a szemünkkel is — minden narrátori segítség, szövegösszekötő mankó nélkül. S ez a rádiódráma hatásosságának talán legfontosabb kelléke. A mélybe tapintó hatás másik oka az volt, hogy a drámai konfliktus magából a drámából adódik ebben a játékban, nem az írói elrendezettségből, felépítésből, szavakból, megkonstruált jelenetekből, tehát nem az írói ,csinálmányból" — hanem a dráma konfliktusából, az egymással szemben álló jellemek lényegéből, a kifejlesztett dd$ámai magból. S milyen ritkán találkozhatunk ezzel a jelenséggel rádióban, vagy színpadon! A hatás harmadik oka a dráma nyelvezete. Öszintén magyaros — és nem magyarkodó — egyszerűen, mégis költőien — és nem mélymagyarosan" —. hangzó szavak zengtek a rádió hullámain. A mélyből áradó érzéseket, a halálos izgalmakat szívhezszóló, ízes, magyarul gondolkozó és magyarul kifejező szavak, mondatfűzések, szóképzések, képfordulatok tolmácsolják, anélkül, hogy öncélúvá válnának. S ha mindehhez hozzávesszük az aktualitás forróságát, a drámai konfliktus izgalmait, a megoldás részben borzongató, részben költőien fel- emelő drámaiságát, Kömíves Sándor és Berki Lili megkapóan őszinte, (és ami ezzel egy tőről fakad) megrázóan emberi művészetét, Szabó Gyula, Basilides Zoltán, Völcsey Rózsi és Suka Sándor összehangolt együttesét Horváth Tibor rendezésében (a rendezés azzal tűnt fel elsősorban, hogy nem akart a dráma és az elő-adás mögül előtűnni) --- ha mindezt számba vesszük, akkor érthetővé válik az a megrendítő hatás, amit a rádiójáték tett hallgatóira. S befejezésül legyen szabad egy enyhén hibáztató megjegyzést idefűzni. Talán felesleges volt a vénasszonyos álmot a zavaros nagy vízről oly gyakran emlegetni. Elegendő lett volna egyszer vagy kétszer megemlíteni, elérte volna célját: az öregasszonyi lélekben lejátszódó képzetek és félelmek megvillantását. A babonás álom túl sűrű emlegetése azonban valamiféle olyan benyormnást kelt, mintha egy természetfeletti deus ex machina lépett volna a dráma elemei közé. Szirmai Rezső