🔈 Narancsfelfújt

KRITIKA A DARABRÓL

"A tönkrement szakácsművészeti remek és a megtollasodott külvárosi utcalány nagyravágyó terveinek meghiúsulása között nem nehéz az összefüggést megtalálni Saul Bellow, amerikai író rádiójátékában. Amiképpen nyilvánvaló az is, hogy a kérlelhetetlen nyolcvannyolc esztendős milliomos szatirikus megjelenítése és vele szemben a minden áldozatra kész, visszavonult éjjeli pillangó társadalmi felemelkedést célzó haditervének részletes kiteregetése e kétszemélyes játékon belül két szélsőséges magatartás bírálata kíván lenni. De a téma és a belőle következő erkölcsi mondanivaló, hogy tudniillik a suszter maradjon a kaptafánál, vajmi kevés érdeklődést és együttérzést tudott kiváltani belőlünk. Annál is inkább, mert a kilencedik ikszhez közel járó öregúr nemi képességeinek és e téren tapasztalható még mindig csodálatos aktivitásának aprólékos tárgyalása egy szatírához képest túl részletezőnek, naturalistának tűnt. A gyakorlottabb rádióhallgatók előtt egyébként is már a játék közepe táján nyilvánvaló lehetett, hogy a zord milliomos nem fog beleegyezni abba, hogy a nagyvilági életre vágyó utcalány az ő Palm Beach-i kastélyába költözzék, mert különben a Narancsfelfújt aligha kerülhetett volna előadásra a mi rádiónkban. Ha a hangjátékban nem is találtunk különös élvezetet, annál inkább megleltük azt az előadásban. Várkonyi Zoltán ötletesen poentírozott, gördülékeny, a szövegbeli ízetlenségeket a lehetőség szerint elsimító rendezésében Psota Irén és Major Tamás egyaránt kitűnő alakítást nyújtott. Aki attól tartott, hogy a páros Lujzára és Jenőre fog emlékeztetni a Rádiókabaréból, az kellemesen csalódott: egészen egyéni karaktereket kaptunk. Psota árnyaltan érzékeltette, hogy az utcalány minden nagyravágyó allűrje ellenére megmarad az, aki, a kényesebb pillanatokban, ha csak egy hangsúllyal is, de elárulja igazi jellemét, számító, kicsinyes voltát. Major pedig agg milliomosként olykor szándékosan kiesett zord szerepéből, hogy azután rögtön megbánja „könnyelmű” cselekedetét és visszavonuljon jól felfogott anyagi érdekeinek védelmére. A hangjáték fordítása Vámosi Pál sikeres munkája." (Barta András-Narancsfelfújt, Film Színház Muzsika, 1972. 16. évfolyam, 1-26. szám)