🔈 Földszint és emelet 🏆 🏆 🏆 🏆

A szerző: Vészi Endre. A rendező: Barlay Gusztáv. A kettejükkel létrejött találkozáshoz a meggyőző érv: együtt beszélgessünk e héten elhangzó hangjátékukról, hisz külön-külön nem szívesen hajlottak a kérésre; ez a munka közös alkotás. A dobozba zárt műsor hozhat sikert, fogadhatják fanyalgással is, de az valószínű, hogy a rendezőnek tetszik, amit a szerző írt, és az író a hangjáték első hallgatója elégedett a rendezéssel. Nem először hozta Össze kettőjüket a munka, pl. a Statisztika című hangjátékkal külföldön is sikert arattak. Az összhang a továbbiakban is kiderült: egyikük mondanivalóját folytatta a másik, írót az magyarázta a rendező és viszont. Pedig és ezt szinte „kétszer alá húzva” mondták egymás munkájába sohasem szólnak bele, a szöveg nem változik, a rendező pedig teljes szabadsággal gazdálkodik a rádió adta lehetőségekkel. A darabra terelve a beszélgetést, Vészi fukaron méri a szót: Hangjátékaimban mai emberek cselekszenek, küzdenek, győznek vagy alulmaradnak, de mindenképpen egy kiélezett konfliktus szereplői. Írói szándékom, hogy a társadalmi mondanivalót költői látomásba sűrítsem.
Barlay Gusztáv felkapja a mondatot:- Ez az én rendezői hitvallásom is. Semmit sem ér az a hangjáték, amelyik nem tud ha egész kicsivel is, ha csak tíz centiméterrel is a valóság fölé emelkedni. Így kanyarodik el a hangjáték a naturalizmustól, így lesz mássá, mint a színház művészete.
A Földszint és emelet keserű és kegyetlen, figyelmeztető felkiáltó jel, mutatja, hogy sokan visszaélnek helyzeti előnyükkel, nyüzsögnek, hajbókolnak és mert „jól tájékozottak”, lesöprik, megelőzik azokat. akik úgy élnek, hogy ember az egyetlen értékmérője az elvégzett munka. A földszint és az emelet, a fényben élők és az alulra szorultak konfliktusát fogalmazza meg.
Vészi Endre már attól tart, hogy Barlay,,kibeszéli” a darabot, ezért megállítva őt, közbeszól, hogy:,,a hangjátéknak majd önmagáért kell nyilatkoznia”. Inkább a rendező s tárgyszerű, kemény és ,,költői” munkastílusát említi, amely minden pontján azonosult ezzel a szembe nézésre késztető művel.
Végül a rendező a földszinten és az emeleten zajló élet ellenpontozásának rádiós megvalósításáról beszél. Ismert nótákat illesztett válaszfalként a két helyszín közé, félbehagyott strófákat, fennakadt hangokat így teremtve groteszk keretet a darabnak.
Már egyikük sem akar többet el mondani a bemutatás előtt. Megtették a magukét, és izgalommal várják, hogy vajon a hallgatóban meg idéződik-e majd az íróban megfogalmazódott látomás. ugyanúgy ..lát-e majd a fülével”, ahogyan a szerző. a rendező és a közreműködők elképzelték.
(RTV 1974. év, 20. szám)