Finom kis tragédia (első változat) 🏆 🏆

Rádiószínházi bemutató

Hangjáték két változatban

Mészöly Miklós új darabjáról már az első olvasás után nyilvánvaló volt, nem lesz könnyű feladat a stúdióban. Látszólag egyszerű történet: négy ember, két házaspár szerepel benne. Az idő: 1956. október 23. A cselekmény: az egyik férjet elviszi, majd hazabocsátja a rendőrség. Ennyi. Közben köznapi beszélgetések, álmok, emlékek, játékos, ironikus beszélgetéstöredékek. A főszereplő nem személy, hanem a szorongató atmoszféra, annak a nyomasztó megérzése, hogy minden és mindennek az ellentéte, bármi megtörténhet velünk.

Hogyan lehet atmoszférát „előadni”? Hogyan lehet színészi-rendezői eszközökkel megjeleníteni egy stílust, amely csak a szerzőre jellemző, az ő sajátja, ismertetőjele? Hogyan lesz ebből a hangjátékból „pontos történet, ütközben”, ahogy Mészöly szavaival törekvését megfogalmazni próbálom?

Sajnálatosan kevés a szakmai tapasztalatunk Mészöly műveivel. Még a hatvanas években írt két drámát, mindkettő csak vidéken látott színpadot, az egyiket főpróba után be is tiltották. A rádióban se sokat szerepelt. Egyik színművét adaptáltuk és előadtuk egy kishangjátékát. Írói rangjához képest is kevés, már csak a műhelyünk presztizse szempontjából is elégedetlenek kell lennünk akkor is, ha Mészöly nem „főhivatású” drámaíró, hanem vérbeli epikus. Hát még milyen kevés, ha meggondoljuk, mennyit fáradozunk olykor pályakezdők útnak indításával a rádióban…

Most itt a kezünkben az új darab. Mit kezdünk vele? Hogyan segítsük tapasztalathoz a szerzőt és hogyan nyugtassuk lelkiismeretünket: mi mindent megtettünk a műért?

A Rádiószínház munkatársai a kultúra mai szegénységében szokatlan, bár korábban gyakran bevált módszert javasoltak: készítsük el a hangjátékot két változatban.

Engedjük, hogy más-más rendező különböző felfogása próbálja megszólaltatni a nehezen létrehozható darabot. Így aztán két rendezőt kértünk föl, Berényi Gábort és Zoltán Gábort. Azt hiszem, a nevek mindent elárulnak törekvéseinkről. Berényi kortárs, aki a félszavakba rejtett gondolatokat is érti. Pontos és lelkiismeretes művész, aki mindig az író törekvéseit keresi és próbálja szolgálni. Zoltán Gábor fiatal ember és művész, a reális történelmi szituáció neki értelemszerűen ismeretlen. Neki a tárgy történelem. Nem rendezhet „belülről”, mint Berényi, nem építkezhet emlékeiből és szorongásaiból, neki valahogy „felülről”, szövegből és szituációból kell kibontania a művet.

Nálunk gyakran arra mondják, hogy „kísérlet”, ami rosszul sikerül. Műnek nem nevezhető, de ha már benne a pénz, nevezzük kísérletnek, úgy majd elmegy valahogy. Nem osztom ezt a nézetet. Felfogásom szerint emberrel így kísérletezni nem illik, a rádióhallgatót kíméljük meg az ilyen módszerektől. Most mégis kísérlethez invitálom a közönséget. Tessék meghallgatni a két változatot. Nem azért, hogy versenyezzenek. Játékból. Gyönyörűségből. Gyönyörködjünk együtt a világ tündérváltozatai közül kettőben — két rendező más-más atmoszférateremtő képességében.

Bárdos Pál