A disputa (Részlet)

Szerző: Varga Gábor
A Rendetlen feltámadás sorozat célja nem játszott darabok részleteit bemutatni, abban a reményben, hogy a jövőben a teljes darab elkészülhet
Szereposztás:
Pázmány Péter – László Károly, Alvinczy István – Gazda Zoltán
Színházi társulat: Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház
A részlet utáni interjúalany: Varga Gábor, szerző
Szerkesztő: Darvas Enikő, Zsehránszky István
Játékidő: 10 perc
Hangfelvétel dátuma: 2006 december 1.
2007 január 15., Bukaresti Rádió, Mozaik – Rendetlen feltámadás
Azonosító a marosvásárhelyi szalagtárban: SZ197
Forrás: https://digiteka.ro/publikacio/romaniai-magyar-szo-elore-uj-magyar-szo/2006-i-evfolyam/66532/Rendetlen%20felt%C3%A1mad%C3%A1s%20Bukaresti%20r%C3%A1di%C3%B3

Bevezető jegyzet

Foglyok vagyunk, s a hálót magunk fontuk magunknak. Ehhez nem fér kétség.

Hogy tehettünk ilyet?

Hogy lehettünk ennyire vakok? Ennyire ostobák?

Lehettünk? Most tán okosabbak vagyunk? Történelmünkről ma sem lehet múlt időben beszélni. A múlt jelen van. A háló erős. Mi fontuk, de mások használják. Kezükbe adtuk magunkat…

Varga Gábor színdarabja, A disputa indította bennem – s talán más olvasójában is – ezt a gondolatsort.

Varga Gábor azt a pillanatot ragadja meg, amikor Pázmány Péter – a hajdani győztes nagyember – az ellenreformáció óriása – rádöbben arra, hogy tulajdonképpen maga is vesztes.

Pázmány kétségbeesésében belekapaszkodik az ellenfélbe – leszedeti a láncait, disputát akar, föl akarja támasztani a régi szép időket, amikor a harc mezején szabadok voltak.

Hiábavaló igyekezet. Még szorosabbá válik közöttük a háló. Akkor kellett volna szeretni az ellenfelet, amikor még szabadol voltunk…

Mielőtt végzetünkké, hálónkká, halálos csapdánkká vált volna a disputa, a lovagi torna.

Varga Gábor színdarabja huszonhat éve fekszik papírsírban. Ideje lenne feltámasztani. A most következő részlet: Pázmány Péter esztergomi érsek és Alvinczi István kálvinista prédikátor pozsonyi disputája nem hagy efelől kétséget. 1637. március 15-én – közel 400 éve – zajlott ez a beszélgetés. Vagyis ma! – holnap, holnapután. A szembenállás megmaradt. Együtt vergődünk a hálóban.

Zs. I.