A Viktória hotel rejtélye (1933)

A darab fantasztikus drámai játék, melynek izgalmas, mindvégig érdekes és lebilincselő a fejleménye. Amikor az idegen utas letelepszik valamely hotelben, természetesen gyanútlanul helyezkedik el, nem is gondol másra, csak a legegyénibb dolgára, és távol áll tőle a gondolat, hogy például valaki kifossza. Most például a londoni Viktória-hotelben vagyunk, amely a legforgalmasabb szálló az angol fővárosban, ahová — éppen a jó hírnevénél fogva — szívesen jönnek el a gazdag amerikaiak, a bennszülöttek és minden fajta külföldiek, indiai maharadzsák, gazdag farmerek, pénzfejedelmek, hogy itt megpihenve, üzletük lebonyolításához fogjanak. A legtöbb utas nem is gondol arra, hogy ékszereit a széfbe helyezze, gyanútlanul a hotelszobában hagyja, és így eshetett meg az, hogy az egyik előkelő vendégnek egy alkalommal valaki ellopta az ékszereit. A károsult természetesen nagy lármát csapott, de zajt csap a többi — nem érdekelt — fél is, mert hiszen elképzelhető, hogy mást is érhet ez a sors. A szálló vezetősége, a maître d’hôtel, a szolgaszemélyzet égre-földre esküszik, hogy a tolvaj nem közülük való, majd a nyomozást kezébe veszi a rendőrség is, de csakhamar kiderül, hogy hiába minden erély, minden fáradság, a tolvaj ismeretlen marad. Ez a passzív eredmény természetesen nagy konsternációt idéz elő, és sok alkalmat ad a drámai cselekmény izgalmas fejleményének. Mert a lopás nem szünetel, sőt, minden napra esik egy-egy ékszereltűnés, úgyhogy most már a hotel minden lakója kárvallott lesz, és elképzelhető, mit jelent az, ha egy világhírű hotel ennyire kompromittáló hírbe keveredik. A gordiuszi csomót végül két élelmes detektív, Speed és Coates oldja meg, mindenki élénk bámulatára és megelégedésére.