Tardos Tibor
Vajda István (szerző)

Tizenhét életért (Szuhakálló)

Hungarian documentary radio play

78 minutes

March 15, 1953

(At least 1 repeat broadcast. Kept on air for 3 years)

Igaz történet alapján |

Hangjáték
Original radio drama
Dokumentumműsor

Megközelítés:
Katasztrófa |

Magyar Rádió

Összefoglalás

Richard Hughes A veszély c. hangjátékához kísértetiesen hasonló téma és megvalósítás, de egy valódi bányaszerencsétlenség alapján; mozifilm is készült belőle. Az eset 1952. decemberében történt és márciusban már hallható volt a hangjáték. Eredeti műfajmegjelölése dokumentumjáték, de teljes egészében dramatizált hangjátékról van szó.

A forgatókönyv részletei:

(zene, ránkonferálunk, zene elhalkul)

Imre: Na, itt ülünk, elvtársak, vagy visszamegyünk:?

Anna: Hová akarsz menni, csupa füst még minden ott bent

Pali: (köhög) Nem csak ott bentt… De még idekint is… Mondja csak Tóni bácsi, maga mit robbantott fel az előbb? A szénfalat? Vagy pedig a levegőbe röpítette az egész Kishideghegyet?

(Nevetnek)

Jancsi: Tóni bácsi biztos az.. asszonra gondolt, megint, aztán haragjában dupla töltetett tett a szénbe.

(nevetnek)

Imre: Hallgassatok. Mondja csak tovább, mesélje el, Vrabik elvtárs. Mondja csak el, na hogy volt…

(vízzúgás lassan erősüdik, munkazajba megy át)

Anna    (kiált) Elvtársak! Halló, elvtársak!

IV-es hang:      (távolabb) Mi az, lányok?

Anna: Mindenki a felszínre! Betört a vz!

  1. hang: Emberek, betört a víz!
  2. Hang: Mindenki a felszínre!

III. hang: Gyorsan, gyorsan!

  1. hang: Gyerünk hamar…

(Vízzúgás erősödik)

Zsuzsa: Anna, Annuskám, hallod, hogy zúg?

Anbna: Félsz?

Zsuzsa: Nagyon…

Anna: Éni is… Gyere.. .Halló. emeber.. Meneküljön mindenki.. A VI-osból betört a víz.

…..

Hangok: Mi az? Elaludt! – a villany kialudt

Pali: No, szervusz világ.

Zsuza: Elhallgass, te..

Vrábik: Nyugalom, e…

Korabeli ajánló

Rádió-dokumentjáték a szuhakállói bányászokról Vasárnap 20.20-kor nagyjelentőségű bemutatót tart a Kossuth rádió: Tardos Tibor és Vajda István Tizenhét életértcímű dokumentjátéka kerül mikrofon elé, megelevenítve a szuhakállói bányászok megmentéséért folytatott hősi küzdelmet. (Szabad Ifjúság 1953)

Original cast and credits (in Hungarian)

Tardos Tibor és Vajda István dokumentumjátéka.

Rendező: Szécsi Ferenc és Lányi Andor

Személyek

Vrabik Lajos, aknász – Egri István

Sós mérnök – Gábor Miklós

A kormány megbízottja – Básti Lajos

Ladányi mérnök – Csákányi László

Anna – Horváth Teréz

Zsuzsa – Havas Gertrúd

Tóni bácsi – Tompa Sándor

Pali – Soós Lajos

Jancsi – Zenthe Ferenc

Imre – Molnár Tibor

Gombos főaknász – Gál János

Kovács aknász – Tamás Benő

Posta aknász – Károlyi Béla

Loy Árpád – Deák Sándor

Őrnagy – Bodor Tibor

Farkas István, dorogi mentőparancsnok – Mádi Szabó Gábor;

Vrabikné – Őry Kató (Eőry Kató)

1953. márc. 8 20.20-21.35, A Magyar Rádiószínház bemutatója (kiadott műsor szerint, de nem került ekkor még adásba)

1953. március 15.K 20:20, A Magyar Rádiószínház bemutatója

1953. április 26. 20.20-21.43

Hangfelvétel nem maradt fenn, holott „tárolandó” volt. Talán azért, mert sok a Rákosira utalás benne, és azt gondolták, ezt már többet nem lehet leadni? Törlési utasítás azonban nincs a műsorborítékban. Vajda Istvan 1956-ban disszidált, ami magyarázhatja a törlést.

Keresztrejtvény a dokumentumjátékról: https://archivum.mtva.hu/news_archive/item/NEWS-Yno0L1ZyaWt2alNZVTMzS3poM0VzNUNOWVgzc1NVQ0ZyM2lOV2xNWkRRdz0

Olvasói levél

https://archivum.mtva.hu/news_archive/item/NEWS-ZVd1dmFrdFVBNnBWSlh1UituSVNCWnVBS3ZqTWhEVWRXVnhMMWw0eGxwND0

Cikk

https://archivum.mtva.hu/news_archive/item/NEWS-WHhvWnVCd1B3NktRNXNlK3k4dVJZeUxJQXhrSEVNTk…

Source: Magyar Rádió; Kiegészítésként Magyar Rádió műsorboríték vagy a hangjáték konferálása

KRITIKA A DARABRÓL

A dokumentjáték egészében teljesítette egyik feladatát: híven közvetítette a valóságot eseményekben. De nem teljesítette másik feladatát, azt, hogy ilyen készen kapott nagyszerű eseményanyag felhasználásával komoly rádiódráma megteremtése irányába legalább számbavehető kísérletet tett volna. Sajnáljuk, hogy ezt a rendkívüli alkalmat a Magyar Rádió és a tehetséges szerzők nem próbálták erre felhasználni. A megoldásban aránytalanságot, felesleges lírizálást tapasztaltunk és azt, hogy a valóságos tényeket nem eléggé sokoldalúan használták fel. Szépen sikerültek a képkapcsolásaik, de — és ezt érdemes feljegyeznünk — nem a kényelmes zenemegoldás közvetítésével, hanem az egyik jelenetből kinövő zaj, zörej útján. Ez a rádiószerű megoldás. Viszont éppen ez vet fel egy másik kérdést. A drámaiság fokozására szolgált, hogy ebben a dokumentumjátékban is többízben két összekapcsolt jelenet között nagy az időbeli hézag és a közben történteket a hallgatónak kell kitalálnia. Ilyen volt például a játék végén a dorogi mentők megérkezése és a Galyatetői üdülés közt eltelt, eseményben igen gazdag,de a hallgatók kitalálására bízott időszak. Pedig szívesen hallottuk volna, hogy milyen örömmel fogadja a tizenhét megmentett életet a föld felszínén a mentők és a családtagok aggódó csoportja. Nem lehet azt mondani, hogy a játék időbeni kerete nem adott volna erre alkalmat, hiszen korábban felesleges jelenetek is voltak, mint például Sós mérnök édesanyjának cukrászda-jelenete, vagy Vrábik párttitkár itt-ott elhúzódó mesélgetése. Az a kérdés is felvetődik, hogy lehet-e a jelenetek közötti eseményeket — kihagyás helyett — elbeszélő módon közölni? A rendezés is ehhez hasonló hibákat követett el, Szécsi Ferenc és LányiAndor lelkes szép munkája kiváló volt a játék rádiósításában, de dramaturgiai vonatkozásban meg nem oldott kérdések maradtak. Miközben az események drámaiságának kiemelésére törekedtek, nem gondoltak a darab hiányaira és az ugyanakkor feleslegesen belekeveredett és ugyancsak feleslegesen érzelgős jelenetek tompítására. Emiatt vált Vrábik Lajos EgriIstván tolmácsolásában nem azzá a kemény, meg nem alkovó hőssé, akit a Hangos Újságból minden rádióhallgató ismerhet, hanem bölcselkedő, néhol tétova szürke emberré. És ezért juthatott Tompa Sándor a karikatúra ijesztő közelségébe. A többi szereplő közül Básti Lajost emeljük ki, aki a kormány megbízottjának szerepében higgadtan, biztonsággal és érettséggel intézkedett. A szuhakállói bányászokról szóló dokumentumjáték segített e nagyszerű hősi esemény megismerésében, de nem elégedhetünk meg vele. A téma megköveteli, hogy valóban igényes rádiódrámátírjanak belőle. Kenyeres Imre (Magyar Nemzet, 1953. március 24. )

KRITIKA A DARABRÓL

A bemutatás előtt álló szuhakállói hangkátékról beszél:

Szécsi Ferenc, az egyik rendező

Nem könnyű ábrázolni mikrofonban azt a harcot, amelyet a szuhakállói bányászok vívtak saját életükért és azt a küzdelmet, amelyet a párt vezetésével az egész ország folytatott megmentésükért.

A legnagyobb nehézséget a tárnában rekedt bányászok lenti életének megelevenítése jelentette. Volt idő, amikor teljesen világítás nélkül, sötétben, éhesen kellett helytállniuk. Egyeseknél a fejlődő gáz hatására a fulladás jelei mutatkoztak. Már most, a stúdió technikai környezetében mindezt csak úgy lehet megjeleníteni, hogy képzeletfűtötte hangjával a színész igyekszik megteremteni az adott lelkiállapotot. Dramaturg és rendezők azon voltunk, hogy újra és újra érzékeltessük előttük a bánya mélyének légkörét és figyelmüket arra a magatartásra irányítsuk, ahogy emberek sötétben általában viselkednek. E célból még olyan segítséget is igénybe vettünk, hogy kioltottunk a stúdióban minden világítást, csak hogy a színészek megkapják azt az érzést: milyen az — sötétben tájékozódni. Egy másik eszköz volt e célra, hogy a próbák alatt a színészeknek saját szavaikkal kellett elmondaniuk a szöveget, vagyis — elvettük tőlük a szerepkönyvet, így gondolkozni voltak kénytelenek azon, amit elmondtak s ezzel egy természetes életmechanizmus születését segítettük bennük elő.

Van egy különösen érdekes helyzet a hangjátékban — amikor a szovjet fúrógépet irányító elvtársnő elsőnek lyukasztja át több mint negyven méter magasságból a bányászok fölött a tetőt és fentről lekiáltja nekik az első üdvözlő szavakat. Ennek érzékeltetésére ügyelőnk egy hatalmas vascsövet szerelt be a stúdióba és ezt a csövet akusztikailag preparálva, igyekeztünk megtalálni azt a jellegzetes hangot, amely a valóság illúzióját keltheti.

Végül: a rendezői problémát súlyosbította, hogy ebben a hangjátékban a lentiek lelkiállapota különös gyorsasággal hullámzott, s ez a színészek tehetségét is próbára tette. Még annyit: ennél a hangjátéknál különösen bevált dramaturg és rendezők komplex munkája. (Magyar Rádió 1953. március 2-8)

KRITIKA A DARABRÓL

A bemutatás előtt álló szuhakállói hangkátékról beszél:

Haán Endre, a dramaturg

A Magyar Rádió dramaturgjai április 4-ig egy-egy dokumentjáték elkészítését vállalták terven felül. Nekem — ez a versenydarabom s így különös gondossággal foglalkoztam az anyaggal.
A dramaturg munkája ennél a dokumentjátéknál komoly felelősséget jelentett. A szuhakállói 17 bentrekedt bányász kiszabadításáért egy ország mozdult meg, s e hat és fél nap hősi küzdelmét kellett 75 percbe sűríteni. A küzdelem legtípusosabb mozzanatait úgy kellett ábrázolni, hogy a rádióhallgató képzeletében a párt mozgósító ereje és a mentés képe olyan hatalmas arányokban bontakozzék ki, ahogy az a valóságban is megtörtént. A cselekmény két ága: a lentiek harca a betört víz, a sötétség, a felgyülemlő gáz és az elcsüggedés ellen, másrészt a felszínen lévők szinte emberfeletti küzdelme a tomboló hóviharban, sárban — szervesen kapcsolódnak egybe s viszik előbbre a drámai mondanivalót.
Dramaturgi munkámból inkább azokat a mozzanatokat említeném meg, amelyek a szokásoktól eltérőek voltak. A művészi munka mellett a műszaki ellenőrzésre is ügyeltünk, amit a bánya- és energiaügyi minisztériumból Simon Kálmán elvtárs végzett. Még az írói munka elején, az eszmei mondanivaló tisztázása és a dokumentjáték szerkezetének megvitatása céljából kapcsolódtak bele a munkába Szécsi Ferenc és Lányi Andor rendezők.
A dokumentjáték első változatát — amint erről a »Magyar Rádió«-ban már beszámoltam — személyesen olvastam fel a darab két hősének, Vrabik Lajosnak és Gresák Magdának, hogy hozzászólásukat a végleges anyag elkészítésekor hasznosíthassuk.
Az első asztali próbán az egyik szerző, Tardos Tibor, aki a mentési munkálatok idején Szuhakállón tartózkodott, tartott rövid ismertetőt s jellemzést adott a színészeknek az egyes alakokról. Ezután hanglemezről meghallgattuk Vrabik Lajos gallyatetői beszédének azt a részletét, mely a színész ajkáról is felhangzik az utolsó jelenetben — s ezzel elkezdődtek a próbák...

(Magyar Rádió 1953. március 2-8)
Kézi besorolás AI kategorizálás
Játékidő 78 minutes
Bemutató dátuma March 15, 1953
Rádiós műfaji besorolás Hangjáték
Original radio drama
Dokumentumműsor
Szemléletmód, alműfaj, tematika Katasztrófa
Bemutató médium Kossuth
Régió Magyarország (közrádió)
Hangfelvételt készítő rádió/műhely neve Magyar Rádió
Forrásmű típusa Non-fiction
Előforduló releváns játékterek Gyár/üzem
  • Gyár/üzem
  • Hivatal
  • Katonai objektum
  • Természeti objektum/karakteres tájforma (pl. barlang, sivatag)
Időszinkronitás Szinkron
  • Múlt
Megidézett kor (magyar) 1949-1953 Rákosi-korszak
  • Nem értelmezhető vagy nem magyar téma

Citation for the table data and the Summary section: Hargitai, H., Gács, A., Hirsch, T., & Szilágyi-Gál, M. (2025). A magyar nyelvű rádiójátékok történetének feltárása adatalapú eszközökkel. Jel-Kép: Kommunikáció, Közvélemény, Média, (4), 48–64. https://doi.org/10.20520/JEL-KEP.2025.4.49

Name of the institution at the time of the premiere: Magyar Rádió Hivatal

Radio and department leaders at that time:

  • Elnök: Szirmai István (1949-1953) | Hartai László (mb.) (1953-1954); Source Source
  • Falurádió: Burián Béla (1953);
  • Gyerekosztály / Gyermekstúdió: Irodalmi Osztályon belül (1946-1954); Source
  • Ifjúsági Osztály: Sándor György (1950-1957);
  • Irodalmi Osztály: Képes Géza - Falurádió indítója, a Gyermekrádió megindítása. (1946-1954) | Tamási Lajos (1953-1954) | Dr Kiss Kálmán (1953); Source Source

The data may contain contradictions because the sources are uncertain.