Innocent-Vincze Ernő

Vidróczki 🏆

Hungarian radio drama

Kiemelkedő hangjáték

112 minutes

May 30, 1959

(At least 8 repeat broadcasts. Kept on air for 46 years)

Dráma | Romantikus | Szentimentális | Üldözés |

Musical radio play

Megközelítés:
Tragédia |Romantikus dráma |Népballada |

Magyar Rádió

Kiemelkedő rádiójátékok

Összefoglalás

Különleges zenei világú, musical-szerű, magyar népdalokat, klasszikus zenét, operát és meghatározatlan stílusú műzenét egyesítő, a történetet részben zenében elbeszélő darab. Vidróczki a betyár nem bántja a szegényt, de lopja a gazdagokat. Anyjával revolverezik, aki a fiáért inkább magát áldozza fel; a végén Vidróczki úgy megtáncoltatja a gazdag lányt, hogy az belehal – lásd a halálra táncoltatott lány balladai történetét.

A darabból 1964-ben „romantikus népoperát” írt a két szerző, amit Szegedi Szabadtéri Játékokon mutattak be.

Egy kritika szerint a rádióváltozat negatív értelemben „operettes, népszínműves hangvételű” (Csongrád megyei hírlap 1964).

Hasonló: A halálra táncoltatott lány

Korabeli ajánló

Az ember nehezen talál szavakat, amikor egy olyan régi munkájának a színlapjával kell szembesülnie, amelyet olvasván alig talál a sajátján kívül olyan nevet, ami még élő személyt jelez. S aki a régiek közül talán a legjobban hiányzik, az Farkas Ferenc, aki december 15-én lett volna százeztendős, de igaz, gyönyörű kort megérve, már öt éve nincs közöttünk. Az ünnep alkalmából nem véletlenül esett a szerkesztőség választása ennek a balladának az ismétlésére.

Amellett, hogy a Csínom Palkóhoz hasonlóan ezzel a darabjával is megújította a rádiós zenés dráma műfaját, engem személyesen ajándékozott meg valamivel, hiszen tulajdonképpen a Vidróczkinak köszönhetően érezhettem magam mellett atyai barátként. Negyven esztendő egy ember életében nagyon sokat jelenthet, főleg akkor, ha egy-egy találkozáshoz, beszélgetéshez nem kell kötelező tiszteletköröket leírni. És ha ezek a beszélgetések a művészet egészének, irodalomnak, poétikának, képző- és iparművészeteknek olyan kérdéseit, titkait hozzák felszínre, olyan rejtekeit tárják fel, amelyeknek megismeréséhez az a plusz két és fél évtized és az a tudás kell, amivel Farkas Ferenc egyébként is kimagaslott kortársai közül.

Most is valahogy ugyanúgy keresem a szavakat, mint ahogy közösen kerestük a Vidróczki műfai meghatározását. Végül is azért született a zenés ballada titulus, mert úgy éreztük, hogy ez valahol súrolja az összes zenés drámai műfaj határait. Egy biztos, megújította és kitágította a rádiós zenés műfaj kereteit, és ettől nem csak…

Original cast and credits (in Hungarian)

Zenés ballada a Mátra betyárjáról két részben.

Írta: Innocent-Vincze Ernő. Zenéjét Farkas Ferenc szerezte.

Zenei rendező: Ruitner Sándor.

Rendező: Cserés Miklós dr.

Közreműködik a Magyar Rádió Szimfonikus zenekara és énekkara, Magyari Imre zenekara.

Vezényel: Lehel György.

Szereposztás:

Vidróczki Márton – Ladányi Ferenc és Radnai György

Kis Anna – Petress Zsuzsa

Harkányi Erzsébet – Rafael Márta

Eszter – Tőkés Anna

Marsó Lenci – Major Tamás

Zsupi – Maleczky Oszkár

Teca – Zentai Anna

Sisa Pisti – Pagonyi János és Bende Zsolt

Füzes – Basilides Zoltán

Von Huntsch – Greguss Zoltán:

Betyárok – Tekeres Sándor, Almási József, Bikádi György, Balázs István

Kisasszonyok – Deák Rózsi, Csürös Karola, Balgoh Katalin, Vámos Ica

1959. május 30., K 20.30-22.30

1959. augusztus 20 P 19.15 részletek

1959. szeptember 2. Szülőföldünk 0.00-1.00

1960. 09. 04. Petőfi 15.15

1962. július 2. P 20.00

1964. június 7. P 14.25

1965. december 8. P 21.05

1967. október 13. P 10.00

1969. május 15 P 8.05

1997. december 21., P 21.03

2005. december 31. P 17.05

A rádió elnöksége nívódíját kapta Farkas Ferenc.

Source: Rádió- és Televízió Újság; Kiegészítésként Magyar Rádió műsorboríték vagy a hangjáték konferálása

KRITIKA A DARABRÓL

FARKAS FERENC: VIDRÓCZKI Gondolatok egy zenés színpadi műfajról ... a rádióműsor a Vidróczkit „balladának" jelöli. Innocent Vincze Ernőnek pedig az volt a gondja, hogy eleven színpadot faragjon a töredékes népi hagyományból. Nem volt könnyű, már csak azért sem — mint egy beszélgetésben Farkas Ferenc is utalt rá —, mert Vidróczki kora történelmileg nagyon is közel van, szinte nagyapáink idején — azon a határon, amikor a „történelmi" színpad sok vonatkozásban a „társadalmi" színpaddal érintkezik, múlt és jelen fordulóján. A felépítésben mégis meg kellett tartani a képek lazább összefüggésének módszerét: nem felvonásokban, hanem szinte „kaland"-okban bemutatni Vidróczki alakját, sorsát, mint a Háry Jánosét is, így kívánta az anyag sajátos természete, ennyi maradt a balladaszerűségből. Csak ez a lazább képfűzés adhatja valami okát, miért nevezi a rádióműsor a művet balladának. Mert egyébként az érdekes és épkézláb történet valóban színházzá teszi a témát, bármennyire járja is a kitaposott utakat. Ismerős motívumai a műfajnak a cselédsorú, elnyomott szegénylány és a betyár romantikus szerelme, a gőgös és kalandvágyó nagyúri hisztérika fellángolása és a két nő rivalizálása. A betyár is a dolog természete szerint plebejus hős és kései kuruc, nemzeti ügy bajnoka is egyúttal; a megcsúfolt császári katona pedig Csínom Palkó nótája óta — vagy még régebben talán? — szívderítő figurája a mesetípusnak. Mégis, a puszta megszokás ismert keretein jóval túlvezeti Vidróczki történetét néhány keményen formált, nem sablonosan felléptetett alak: Vidróczki édesanyja, Marsó Lenci pandúr-figurája. Szerepük éppen elég a vérbeli színpadi szerző leleményéből a régi anyag újrateremtéséhez. Színpaddá vált tehát a ballada, de mégsem egészen, hanem a színpadnak egy különös átmeneti műfajában: a rádiószínpadon.A rádiószínpad azzal, hogynem láttatja, csak hallatja a történést, közelebb áll a meséhez, több szabadságot enged a fantáziának, mint a látható színpad. A látás sokkal konkrétabb képet ad, mint a hallás. A hallásból szerzett hiányos adatokat sokkal gazdagabban, többféle módon egészíthetjük ki, mint a látási képeket (ha világos van és nincs köd, a romantikus színpadon egyszerre jelenik meg a mese és a sötétség!). A „ballada" és a színház sehol olyan szerencsésen nem találhat egymásra, mint a rádiójátékban. Ezért ad a rádiószínház olyan kitűnő alkalmakat zenei megoldásra. A zene esztétikájában, nagyfokú általánosító képességében is igen fontos a látás és a hallás közti ilyen különbség. A zenének ez a vonása az opera esztétikájáról is sok mindent elárul. Ezért olyan otthonos a zene rádiójátékban is. Emlékezzünk vissza, mennyi jó színpadi zene kezdte pályafutását az utóbbi évtized folyamán a rádióban. Ha most elsősorban a Csínom Palkóra gondolunk, nemcsak a zeneszerző azonossága miatt tesszük. A téma, a feldolgozás módja, az egyes szereplők és a zenei anyag is annyi hasonlóságot mutat, hogy az összehasonlítás elől nem tudunk kitérni. Már ebben a művében szerencsés kísérletet tett Farkas Ferenc arra, hogy a népi hős köré formált nemzeti daljáték műfaját egyesítse a népszerű operett jó hagyományaival, s a kétféle zeneiség két társadalmi réteg, két nemzeti magatartás, két erkölcs közötti különbség szembeállítását tette számára lehetővé. Ezt az utat járta tovább a Vidróczki zenei megoldásában, még nagyobb színpadi igénnyel. Feltűnő, hogy a Vidróczkiban aránylag kevesebb az önálló „szám", dal, zárt apró együttes. A szerző inkább az egész cselekmény átzenésítésére törekedett, s a különböző zenei rétegek drámai egybedolgozásának valóban szép példáit adja. Hallhatóan nagy gondot fordít a színpadi énekbeszéd megmunkálására, a prózai szövegmondás énekké válásának megoldására. Az egységet szolgálja azzal is, hogy a beszéd és a zene érintkező felületein a döccenőket igyekszik mennél jobban lecsiszolni. Nehezebb és talán kevésbé népszerű, kevésbé könnyű sikerű út, de igényesebb és messzebb vezet. Az opera-műfaj is errefelé haladt a múlt században, eljutott oda, ahol a zeneszerző már egyben rendezővé is válik. Zenéje önállóan szabja meg a színpadi akció lebonyolódását, a szereplők magatartását. A Csínom Palkóban mintegy tíz évvel ezelőtt a népszerű és mégis igényes daljátéki hang feléledését köszöntöttük, a Vidróczkiban is elsősorban ennek a nem olcsó módon népszerű zenés színpadi műfajnak újabb állomását szeretnénk üdvözölni. Daljátéknak azért nem merjük nevezni, mert egybekomponáltsága már sok helyen túlmegy a daljáték szokott formai keretein. A zeneszerző szeme előtt a népszerű opera megvalósításának, újbóli megalkotásának célja lebeg, olyan értelemben, ahogyan népszerű volt a maga korában és ma is az Mozart Varázsfuvolája, Verdi legtöbb műve, Puccini operaszínpada. A céllal egyet kell értenünk, de megvalósulásáról csak akkor beszélhetünk, ha a rádiójáték kiszabadul a rádióból és valódi, látható színpadon is talpára áll. Tudjuk, hogy eddigi kísérleteink alkalmával mindig ott bokrosodtak a gondok, ahol az akusztikus rádiószínpadról vizuális, valóságos operaszínpadra kellett lépniük az utóbbi évtized műveinek. Hiába, az operalibrettista sem terem a rózsabokorban. A műfaj különben is világszerte permanens válságban van, új meg új műfajokban próbál újjászületni. Közbevető megoldásnak, iskolának kínálkozik a film. Közelebb áll a rádiószínpadhoz, mint a valóságos játékszín, mert sokkal szabadabban tágíthatja színhelyét, idejét, technikai lehetőségeivel sokkal jobban követheti a képzeletet, mint emez. Eddig is iskolája volt zeneszerzőinknek, Farkas Ferenc is sokat tanult saját filmzenéiből ahhoz, hogy a Vidróczki zenéjét ilyen színpadi igénnyel megoldhassa. Különös és tanulságos esete a látott kép és a hallott hang drámai egységének. Sokféle módja lehetséges a gyakorlati megközelítésnek. Hogy melyik mikor és hogyan válik be, azt majd a következő évek mutatják meg. Annyi bizonyos, hogy a Vidróczki jó úton tesz egy lépést az új magyar zenésszínpad meghódítására. Gondolatmenetünk nem az előadás elemző bírálata felé vágott. Mégis meg kell köszönnünk a július 20-i bemutató szereplőinek, egész együttesének és vezetőinek, hogy a művet hiteles interpretációjukkal erre az útra segítették. Csakis tolmácsolásuk hitelében bízva merhettünk ilyen módon belekapni témánkba is. Ujfalussy József (Muzsika, 1959/10)
Kézi besorolás AI kategorizálás
Játékidő 112 minutes
Bemutató dátuma May 30, 1959
Rádiós műfaji besorolás Musical radio play
Szemléletmód, alműfaj, tematika Tragédia
Romantikus dráma
Népballada
Bemutató médium Kossuth
Régió Magyarország (közrádió)
Hangfelvételt készítő rádió/műhely neve Magyar Rádió
Szövegforma DIalógus
Releváns földrajzi régió Vidék
  • Vidék
  • Természet
Időszinkronitás Múlt
  • Múlt
Megidézett kor (magyar) 1867-1913 Kiegyezés kora, millennium, századforduló
  • 1789-1824 Napóleoni háborúk, magyar jakobinus mozgalom
  • 1825-1847 Reformkor
  • 1848-1849 Szabadságharc
  • 1849-1866 Bach-korszak, 48-as emigráció kora
  • 1867-1913 Kiegyezés kora, millennium, századforduló
Történetszál Kapcsolattörténet
  • Egyhősös történet
  • Hálózattörténet
Narratíva/konfliktustípus Keresés
  • Küzdelem
  • Kaland(sor)
  • Szenvedéstörténet
Történet időtartama Több nap
  • Több hónap
Cselekmény kronológiája Kronologikus
Felvétel helye Stúdió
Effektek és technika Tömeghang
Nyelvezet Köznyelv
Főbb szereplőviszonyok Bűnügyi, Szerelmi/szexuális
  • Bűnügyi
  • Nemzedéki
  • Szerelmi/szexuális
  • Tradícióalapú-/hierarchikus
Releváns társadalmi/kulturális/gazdasági/politikai - poszt/hivatás/tevékenység Bűnöző, Udvarló/szerető
  • Feudális rang/arisztokrata
  • Bűnöző
  • Paraszt/mezőgazdasági munkás/gazda
  • Szülő vagy házaspár
Főszereplők releváns kora Középkorú
Narrátor Nincs
Narráció helye Nincs narrátor
Párbeszédek jellege Nő-nő, Férfi-nő
Zenei jellemzők Dalbetét
Dramaturgiai egyéb adatok Filmszerű, Double plot, Üldözés
Zenei tipológia Egyedi énekhang, Kórus énekhang
Kódolás kész? Kész

Citation for the table data and the Summary section: Hargitai, H., Gács, A., Hirsch, T., & Szilágyi-Gál, M. (2025). A magyar nyelvű rádiójátékok történetének feltárása adatalapú eszközökkel. Jel-Kép: Kommunikáció, Közvélemény, Média, (4), 48–64. https://doi.org/10.20520/JEL-KEP.2025.4.49

Name of the institution at the time of the premiere: Magyar Rádió és Televízió (MRT)

Radio and department leaders at that time:

  • Elnök: Gács László (1958-1962);
  • Dramaturgia főrendező: Cserés Miklós (1958-1981) | Bozó László (1959); Source

The data may contain contradictions because the sources are uncertain.