Bródy Sándor utcai mesterdalnokok (sorozat)

„A négy dalnok: Csurka István, Görgey Gábor, Gyurkovics Tibor, Szakonyi Károly — őket húztam be a csőbe. Vállalták, hogy megpróbálnak zsákban táncolni. Eredetileg öten lettek volna, de Lázár Ervint közben egy másik csőbe húzták be: színdarabot kellett írnia.

A Rádiószínház mesterdalnokai kaptak egy témát és nagyon kevés időt, feladatuk pedig az volt, hogy hangjátékot írjanak. Az ötlet természetesen nem új, annyira nem, hogy már azok a bizonyos régi görögök is játszottak ilyesmit, nem is beszélve Karinthy Frigyesről. Legföljebb a legújabbkori magyar irodalomban szokatlan kissé az ilyesfajta megrendelés; talán ezért vállalta szívesen ez a drámaírói asztaltársaság, hogy részt vesz a játékban.

A lecke csak első pillantásra látszik könnyűnek: az alaphelyzet adott ugyan, de térben és időben a lehetőségek száma végtelen, ugyanakkor a szereplők száma kötött: egy nő és két férfi. Igaz, a szereplők számát illetően az írók szabad kezet kaptak — lefelé. Azaz kevesebben játszhatják a darabot (lehet valaki halott vagy néma), de többen nem. Ezzel a lehetőséggel csak Szakonyi élt, meghallják, hogyan.

„A rádiós „író-vetélkedő” márciusi adása után levelet kaptam egy négyunokás miskolci nagymamától. Közli: nagyjából kéthetente hallgatná szívesen ezt a műsort, ha már gyakrabban nem lehet…

Köszönjük szépen az elismerést, de amint látja, félévenként talán „lehet”, vagy még ritkábban, lévén ez a műsor túlságosan munkaigényes. Igaz, az írók változatlanul egy hetet kaptak a darabok megírására, nemcsak azért, mert az első adás résztvevői is ennyi idő alatt „szállítottak”, hanem azért is, mert ez esetben kellőképpen sokkoló hatásúnak mutatkozott a valóban riasztóan rövid határidő; a szerzőket annyira idegesítette a szokatlan feladat, hogy – minden egyéb munkájukat félretéve – három-négy nap alatt elkészültek. Bármilyen különös, a rendszerint leghosszabb ideig tartó munka – a darab megírása – ebben a műsorban a legkevésbé időigényes. (Az, persze, megint más kérdés, hogy az írókból ez a feszített tempó legalább egy hónapra való energiát facsar ki.)

Hanem amíg egyáltalán odáig eljutunk, hogy az írók írni kezdhessenek… Fedje jótékony homály ezt az időt, amíg saját rosszabbnál rosszabb ötleteink közül végre kiválasztom a megvalósíthatót. Ezután következik az első megbeszélés. Először felhívom, ha az író nem van telefonja. Görgey Gábornak és Maróti Lajosnak például nincs, hozzájuk el kell menni. Az ember természetesen általában olyankor megy, amikor nincsenek otthon. A többieknek rossz a telefonja, vagy vidéken vannak, vagy ha egyik sem, akkor esik az eső, s az én telefonom ázik be… És így tovább. Aztán az író hallani sem akar az egészről, közben szerencsére idegesen nyúlkál a hamutartóba; az effajta jelekből arra lehet következtetni, hogy piszkálja a dolog, végül rá is áll, hangsúlyozva, hogy ezt kizárólag régi barátságunkra való tekintettel teszi, de látszik rajta, hogy egy vadidegennek is megtenné, csak menjek már, hadd fogjon hozzá. Kopányi György például némán üldögélt egy ideig, majd hirtelen felugrott, kirohant a szobából, ahol megbeszéltük a teendőket, bevágta az ajtót, és másnap mondta meg, hogy eszébe jutott valami.

Aztán a stúdió. Aztán a színészek idejének egyeztetése. Ha mondjuk Kállai Ferenc ráér, majdnem biztos, hogy akit a darab másik szerepére szeretnék felkérni, nem ér rá. Ilyenkor vagy időpontot változtatunk, vagy mást kell keresni. Aztán Szilágyi János nem találja otthon Marótit, aztán…

Egyszóval, kedves nagymama, eléggé lassan készül egy ilyen műsor. Mindezt abban a reményben mondtam el, hogy a produkción ebből semmi nem érződik majd. Kellemes szórakozást kíván:

A megkötés három effektus: a hangjátékban főszerepet kell játszania Mozart nagy g-moll szimfóniájának, szerepelnie kell benne lónyerítésnek és el kellett dörrennie egy lövésnek is. Négy figurát lehetett mozgatni, és kötelező volt legalább egy női szereplőt fölléptetni.

Egy férfi -25 fokos hidegben este be akar menni az anyósa házába, de nem nyitnak ajtót. Másnap reggel a férfit halva találják. Egy történet – három változatban.

„Hál’ istennek nem haltak ki a mesterdalnokok! Sokévi szünet után ismét próbára tették önmagukat, írói tudásukat, leleményüket — mennyire felelnek meg a mai feladatoknak. Benedikty Béla szerkesztő, kesernyés rezignáltsággal jegyezte meg, hogy bizonyára nagyon kevesen emlékeznek a hajdanvolt mesterdalnokversenyekre. Tette ezt valószínűleg azért, hogy cáfoljuk meg. Meg is cáfolom: élénken élnek még emlékezetünkben azok a jóízű rejtvényfejtő órák, amikor meghívott vendégek néhány megadott tényből képzeletükre bízva magukat, mesteriműsort kanyarítottak. Ki-ki ízlése, műfajának megfelelő stílusban alkotta meg most is, a fölújítás remek ötletére a maga mesteri remekét. Békés Pál, Bor Ambrus és Hernádi Gyula azt a feladatot kapta, írjon krimit, groteszket, balladát, bármit annak tudatában, hogy egy férfi megfagy az anyósa háza küszöbén egy szép téli napon. Három kitűnő alkotás született — Bor Ambrus népi ihletésű tragédiát írt, a korabeli szomorú viszonyok ábrázolásának előterében, Békés Pál a Piroska és a farkast dolgozta át, mesébe illő találékonysággal, Hernádi Gyula pedig a maga komputeragyával kikalkulálta a legizgalmasabb krimi paramétereit, és egy lenyűgöző figura köré építette fel történetét. Jól szórakoztunk, és Bródy Sándor utcai mesterdalnokokismét versenyre keltek egymással, és ennek főként mi, hallgatók örülhettünk. Várjuk a dalnokverseny folytatását!” Háry Márta (Népszava, 1988. január 13).

Benedikty Béla műsora

Hangjátékírók vetélkedése

Az egyes hangjátékok részletei a saját címük alatt találhatóak.

Bródy Sándor utcai mesterdalnokok I. Avagy író a csőben, vagy amit nem akartok

„A négy dalnok: Csurka István, Görgey Gábor, Gyurkovics Tibor, Szakonyi Károly — őket húztam be a csőbe. Vállalták, hogy megpróbálnak zsákban táncolni. Eredetileg öten lettek volna, de Lázár Ervint közben egy másik csőbe húzták be: színdarabot kellett írnia.

A Rádiószínház mesterdalnokai kaptak egy témát és nagyon kevés időt, feladatuk pedig az volt, hogy hangjátékot írjanak. Az ötlet természetesen nem új, annyira nem, hogy már azok a bizonyos régi görögök is játszottak ilyesmit, nem is beszélve Karinthy Frigyesről. Legföljebb a legújabbkori magyar irodalomban szokatlan kissé az ilyesfajta megrendelés; talán ezért vállalta szívesen ez a drámaírói asztaltársaság, hogy részt vesz a játékban.

A lecke csak első pillantásra látszik könnyűnek: az alaphelyzet adott ugyan, de térben és időben a lehetőségek száma végtelen, ugyanakkor a szereplők száma kötött: egy nő és két férfi. Igaz, a szereplők számát illetően az írók szabad kezet kaptak — lefelé. Azaz kevesebben játszhatják a darabot (lehet valaki halott vagy néma), de többen nem. Ezzel a lehetőséggel csak Szakonyi élt, meghallják, hogyan.

Ez a kilencven perc tehát játék — ha olykor elkomolyodik is —, négy író „dalnokversenye”, amelynek végeredményét maguk is eldöntik ugyan, de a végső ítélet joga a hallgatóé. Ha kellemes időtöltésnek bizonyul ez a hétfő este, akkor annyi győztes van, ahányan részt vettek a Rádiószínház produkciójában.

Benedikty Béla”

• Görgey Gábor: Mi van a csónakban?
• Csurka István: Ki a meddő?
• Gyurkovics Tibor: Elégia a „Szemgödör” nevű kisvendéglőhöz
• Szakonyi Károly: Milyen csend van

Írók: Csurka István, Görgey Gábor, Gyurkovics Tibor, Szakonyi Károly
Színészek: Császár Angela, Gálvölgyi János, Kállai Ferenc, Kézdy György, Moór Marianna, Koltay János, Szabó Sándor
Mts Breuer Ottó, Szendrői Sándor, Borlay Kinga, Papp Tibor

1981. március 30. K 20.29
1981. május 19. P

*

Bródy Sándor utcai mesterdalnokok II

„A rádiós „író-vetélkedő” márciusi adása után levelet kaptam egy négyunokás miskolci nagymamától. Közli: nagyjából kéthetente hallgatná szívesen ezt a műsort, ha már gyakrabban nem lehet…

Köszönjük szépen az elismerést, de amint látja, félévenként talán „lehet”, vagy még ritkábban, lévén ez a műsor túlságosan munkaigényes. Igaz, az írók változatlanul egy hetet kaptak a darabok megírására, nemcsak azért, mert az első adás résztvevői is ennyi idő alatt „szállítottak”, hanem azért is, mert ez esetben kellőképpen sokkoló hatásúnak mutatkozott a valóban riasztóan rövid határidő; a szerzőket annyira idegesítette a szokatlan feladat, hogy – minden egyéb munkájukat félretéve – három-négy nap alatt elkészültek. Bármilyen különös, a rendszerint leghosszabb ideig tartó munka – a darab megírása – ebben a műsorban a legkevésbé időigényes. (Az, persze, megint más kérdés, hogy az írókból ez a feszített tempó legalább egy hónapra való energiát facsar ki.)

Hanem amíg egyáltalán odáig eljutunk, hogy az írók írni kezdhessenek… Fedje jótékony homály ezt az időt, amíg saját rosszabbnál rosszabb ötleteink közül végre kiválasztom a megvalósíthatót. Ezután következik az első megbeszélés. Először felhívom, ha az író nem van telefonja. Görgey Gábornak és Maróti Lajosnak például nincs, hozzájuk el kell menni. Az ember természetesen általában olyankor megy, amikor nincsenek otthon. A többieknek rossz a telefonja, vagy vidéken vannak, vagy ha egyik sem, akkor esik az eső, s az én telefonom ázik be… És így tovább. Aztán az író hallani sem akar az egészről, közben szerencsére idegesen nyúlkál a hamutartóba; az effajta jelekből arra lehet következtetni, hogy piszkálja a dolog, végül rá is áll, hangsúlyozva, hogy ezt kizárólag régi barátságunkra való tekintettel teszi, de látszik rajta, hogy egy vadidegennek is megtenné, csak menjek már, hadd fogjon hozzá. Kopányi György például némán üldögélt egy ideig, majd hirtelen felugrott, kirohant a szobából, ahol megbeszéltük a teendőket, bevágta az ajtót, és másnap mondta meg, hogy eszébe jutott valami.

Aztán a stúdió. Aztán a színészek idejének egyeztetése. Ha mondjuk Kállai Ferenc ráér, majdnem biztos, hogy akit a darab másik szerepére szeretnék felkérni, nem ér rá. Ilyenkor vagy időpontot változtatunk, vagy mást kell keresni. Aztán Szilágyi János nem találja otthon Marótit, aztán…

Egyszóval, kedves nagymama, eléggé lassan készül egy ilyen műsor. Mindezt abban a reményben mondtam el, hogy a produkción ebből semmi nem érződik majd. Kellemes szórakozást kíván:

Benedikty Béla”

A műsorban elhangzó kishangjátékok:

• Kopányi György: Jágó
• Szakonyi Károly: Etűd öt hangra
• Bor Ambrus: Egy hétre Hamburgba
• Maróti Lajos: Ereklye

Közreműködik: Kopányi György, Szakonyi Károly, Bor Ambrus, Maróti Lajos, Szilágyi János

Munkatárs: Fehér Zoltán, Kiss László, Oszer Imre, Takács György

1981. szept. 21. 19:15 Kossuth, 30 perc

*

Bródy Sándor utcai mesterdalnokok III.

Szerzők: Lázár Ervin, Szakonyi Károly, Hernádi Gyula, Kertész Ákos
Feladat: Az alábbi 4 színész számára darabot írni és a figuráknak a darab végére el kell fogyni.

• Kertész Ákos: A váró
• Lázár Ervin: A Puskin  Bródy S. utcai mesterdalnokok
• Szakonyi Károly: A zenede
• Hernádi Gyula: Isten hátrafelé megy….

Km. mindegyik darabban: Ruttkai Éva, Császár Angela, Benkő Gyula, Szilágyi Tibor
Mts Breuer Ittó, Kosárszky Péter, Madarász Judit, Takáts György
Benedikty Béla műsora
A színészekkel Szilágyi János beszélget.

1982. augusztus 2. P 21.12

*

Bródy Sándor utcai mesterdalnokok IV

A megkötés három effektus: a hangjátékban főszerepet kell játszania Mozart nagy g-moll szimfóniájának, szerepelnie kell benne lónyerítésnek és el kellett dörrennie egy lövésnek is. Négy figurát lehetett mozgatni, és kötelező volt legalább egy női szereplőt fölléptetni.

A szerzők is jelen vannak a stúdióban, a darabok között Szilágyi János beszélget velük.

• Ungvári Tamás: Piquitinga
• Abody Béla: Kelevéz
• Lendvay György: Valentni Hi-Fi butik
• Szakonyi Károly: Polifónia

1983 április 25, P 20.35

*

Bródy Sándor utcai mesterdalnokok

Görgey Gábor – Variációk sorompóra

• A bakterház hőse – Hangjáték egy bizonyos stílusban
• Édesbús tárca a sorompóról – tárcanovella
• Tizenöt éves lány – vers
• Tizenöt éves lány – ugyanez popzenében
• Nagy B-re várva – hangjáték egy másik stílusban
• Alkonyi sorompó – vers
• Szonett –
• Költő vigyázz – szabadvers
• Hacsek és Sajó a határsorompónál

1985. január 5. P 21.35

1985. február 11 Petőfi 21.35

*

Nemcsak a fagy kopog 

Krimi-groteszk-ballada

Egy férfi -25 fokos hidegben este be akar menni az anyósa házába, de nem nyitnak ajtót. Másnap reggel a férfit halva találják. Egy történet – három változatban.

• Bor Ambrus: Cudar hideg
• Békés Pál: Hol marad az erdőkerülő? (fabula)
• Herdnádi Gyula: Félbeszakadt egyensúly.

Km. Kovács Adél, Olsavszky Éva, Blaskó Péter, Galkó Balázs, Kún Vilmos, Pathó István, Sinkó László, Usztics Mátyás, Végvári Tamás.
A hangfelvételt Váli Mariann, Bán Péter, Csonka Richárd és Hornyák György készítette.

Zenei munkatárs: Magyar Kornél
A rendező munkatársa: Csillag Judit és Breuer Ottó
Szerkesztő, rendező: Benedikty Béla

1988. január 10.  P 9.50

„Hál’ istennek nem haltak ki a mesterdalnokok! Sokévi szünet után ismét próbára tették önmagukat, írói tudásukat, leleményüket — mennyire felelnek meg a mai feladatoknak. Benedikty Béla szerkesztő, kesernyés rezignáltsággal jegyezte meg, hogy bizonyára nagyon kevesen emlékeznek a hajdanvolt mesterdalnokversenyekre. Tette ezt valószínűleg azért, hogy cáfoljuk meg. Meg is cáfolom: élénken élnek még emlékezetünkben azok a jóízű rejtvényfejtő órák, amikor meghívott vendégek néhány megadott tényből képzeletükre bízva magukat, mesteriműsort kanyarítottak. Ki-ki ízlése, műfajának megfelelő stílusban alkotta meg most is, a fölújítás remek ötletére a maga mesteri remekét. Békés Pál, Bor Ambrus és Hernádi Gyula azt a feladatot kapta, írjon krimit, groteszket, balladát, bármit annak tudatában, hogy egy férfi megfagy az anyósa háza küszöbén egy szép téli napon. Három kitűnő alkotás született — Bor Ambrus népi ihletésű tragédiát írt, a korabeli szomorú viszonyok ábrázolásának előterében, Békés Pál a Piroska és a farkast dolgozta át, mesébe illő találékonysággal, Hernádi Gyula pedig a maga komputeragyával kikalkulálta a legizgalmasabb krimi paramétereit, és egy lenyűgöző figura köré építette fel történetét. Jól szórakoztunk, és Bródy Sándor utcai mesterdalnokokismét versenyre keltek egymással, és ennek főként mi, hallgatók örülhettünk. Várjuk a dalnokverseny folytatását!” Háry Márta  (Népszava, 1988. január 13).

*

Egy riporter Mátyás király udvarában

• Sinkó Péter: Oda az igazság
• Gyurkovics Tibor: Mátyás király intelmei
• Lendvai György: Hunyadi és a Szilágyiak

1988. március 27., 9.50 P

*

A napilapok szerint Bródy S utcai mesterdalnokok. A rádióújság szerint: Tea hármasban – Vendég Németh Miklós az MSZMP KB titkára, Riporter Kondor Katalin, Szerk. Benedikty Béla. Skontró fájlban semmi.

1988. november 6., P 9.50

*

Napilapok szerint Bródy S utcai mesterdalnokok. Skontróban semmi.

1989. február 6., P 20.03