Élő történelem

ÉLŐ TÖRTÉNELEM

Magyarország 1944—1962 között

Hónapokkal ezelőtt ötvenvalahány éves ismerősömnek — a most sugárzás előtt álló műsor készítésének lázában — arról beszéltem, hogy felszabadulás utáni közelmúltunk megidézése milyen fontos és tanulságos. Ismerősöm felvonta a vállát és szkeptikusan kérdezte: — Minek a múltat bolygatni? Örüljünk, hogy túljutottunk rajta, és ha gondokkal is, de csendben, békességben élhetünk.

Két-három éve a sajtóban több, a középiskolások és egyetemisták körében ötletszerűen készített felmérés jelent meg. Szerzőik a fiatalokat felszabadulás utáni múltunk főszereplőiről, pl. Rajk Lászlóról, Rákosi Mátyásról, Nagy Imréről faggatták. A diákok kétségbeejtően tájékozatlannak mutatkoztak. A kép talán még riasztóbb lett volna, ha a kérdéseket nem csupán a személyekre, hanem a tartalmi tájékozódást is kívánó eseményekre irányul.

Ezeket ugyanis — bármilyen történelmi korszakról legyen is szó — nem elég bebiflázni. Ok-okozat természetük megértése nélkül üres dátumok, amelyek nem kapcsolódnak össze emberi hitekből, akarásokból, érzésekből és tettekből álló társadalmi folyamatá.

Aki nem tudja, honnan jövünk, vagy fásultan, csak a saját békéjét féltve elfordul a múltól, amelyből elindultunk, képtelen a jelenben tájékozódni, vágyait a realitásokhoz igazítani, a jövőnek érvényes programmal nekivágni, s oda megérkezve, azt sajátjának érezni: otthon lenni.

Aki nem ismeri a közelmúltat, nem tudja, hogy rövid idő alatt a magyarság csak történelmi léptékekkel mérhető utat tett meg. Múltunk megismerésére biztatta a fiatalokat Kádár János a KISZ legutóbbi kongresszusán, amikor kijelentette: „Történelmi vívmányainkról az idősebb nemzedék tud és számon tartja, a fiatalok viszont nem nagyon ismerik azokat. De néha erre is gondolnunk kell, mert ami úgy tűnik nekik, mint a világ legtermészetesebb dolga, néhány évtizeddel ezelőtt a mi számunkra, akik akkor voltunk ifjúmunkások, fantazmagóriának tűnt. És nem is hittük, hogy látni fogjuk valaha.”

Tudatosan zártuk éppen ezzel a gondolattal a Gál István rendezővel és Faggyas Sándor szerkesztővel közösen készített Élő történelem című nyolcrészes dokumentumműsor-sorozatot. Nagy feladatot vállalt ez a több mint nyolcórás rádióprogram. 1944 végétől 1962 őszéig, az MSZMP VIII. kongresszusáig követi az eseményeket és szeretné megidézni az idősebb nemzedéknek ifjúságuk idejét, az alakulásokban és tanulságokban gazdag felszabadulás utáni éveket; a fiatalok számára gondolatot, tájékozódást kínáló ‘élő’ történelem kíván lenni.

Egy-egy rész éveket ölel fel, olyan időszakokat, amikor a kiélezett osztályharc, vagy az indokolatlanul gyors politikai változások jellemezték a magyar társadalmat. A felszabadulástól a fordulat évéig tartó időszakot két adás mutatja be. A személyi kultusz súlyos torzulásaival, az ötvenes évek nagy lendületű alkotó munkájával, illetve az ellenforradalom előkészítésével egy adásban foglalkozunk.

1956 tragikus 12 napját két rész tekinti át, s három adás a forradalmi munkás-paraszt kormány megalakulását, a forradalom konszolidációját, s azokat az éveket idézi, amelyek máig befolyásolják, illetve meghatározzák továbblépésünket, társadalmi fejlődésünket

A befejező rész címe: A politika a népet szolgálja. Ez a mondat pontosan kifejezi annak az 1956 utáni vezetésnek cselekvő akaratát, amely tanult a múlt hibáiból, és — visszavezette a pártot a marxizmus—leninizmus eszméihez — csak olyan szocializmust tudott elképzelni, amelyet a nép magáénak érez. Az eltelt negyed évszázadot jellemző gazdasági eredmények — kétség nem férhet hozzá — az ötvenes évek végének, a hatvanas évek elején új társadalom-átalakító tetteiben gyökereznek.

Miközben a rendkívül gazdag dokumentumanyagok alapján kibontakoznak a társadalmi történések, megszólalnak a kor szereplői is. A Rádió hangarchívumában őrzött felvételekről politikusok, munkások, parasztok, az adott korszak alkotói saját egykori hangjukon mondják el, mit tartottak fontosnak, hogyan gondolkodtak, s miként cselekedtek.

A hallgatók a többi között megismerkedhetnek Kádár János 1945-ös, Szakasits Árpád, Rákosi Mátyás 1948-as — a Magyar Dolgozók Pártja megalakulásának ünnepi kongresszusán mondott — beszédével, az 1956-os ellenforradalom főbb szereplőinek hangjával, és sok más érdekes, a korra jellemző és szerencsésen megmaradt felvétellel, amilyenek például a Magyar Köztársaság kikialtása vagy az első munkásigazgatók fogalomtétele. Természetesen ezeket a felvételeket nem illusztráló érdekességként használtuk fel, hanem a történelmi pillanat megelevenítésére.

Asperján György

A műsorsorozathoz felhasznált irodalom:

A magyar népi demokrácia története 1944—1962 (A kötet szerzői: Balogh Sándor, Birta István, Izsák Lajos, Jakab Sándor, Korom Mihály, Simon Péter);
A szocializmus útján (A felszabadulást követő negyedszázad kronológiája);
Hollós Ervin: Kik voltak, mit akartak?;
Berecz János: Ellenforradalom tollal és fegyverrel;
Molnár János: A Nagy-budapesti Munkástanács;
dr. Fazekas Béla: A mezőgazdasági termelőszövetkezeti mozgalom Magyarországon.