Holt lelkek (1949)

Bevezető a HOLT LELKEK elé Száz évvel ezelőtt, 1852. március 4-én halt meg Nyikoláj Vaszoljevics Gogoly, az orosz regény és az orosz komédia első mestere, a világirodalom egyik legnagyobb alakja. A cári önkényuralom legsötétebb korszakában élt. Éberen őrködött a rendőrség, serényen működött a cenzúra, nehogy a haladó szellem, a szabadság vágya hangot kapjon. Ebben a sötét korban csattant fel a taps a pétervári színház nézőterén, Gogoly: „Revizor” című komédiájának előadása után. A közönség megértette a metsző gúnyt, amellyel Gogoly lerántotta a leplet a cári hivatalnokréteg züllöttségéről. Gogoly megtalálta a módját, hogy ítéletet mondjon kora társadalmáról. „A nevetés – nagy dolog – mondotta Gogoly, – a nevetés nem veszi el az embertől sem az életét, sem pedig a vagyonát, de ha a ludason nevetnek, úgy érzi magát, mint a „Megkötözött nyúl”. Így érezhette magát I. Miklós cár is, aki tévedésből megengedte a „revizor” előadását és maga is végignézte. Gogoly szatírája még élesebb és csodálatos gazdagságában érvényesül élete főművében, a Holt-lelkek”-ben. Ebben a regényben fölvonultatja a múlt század eleji orosz hűbéri társadalom típusait, olyan hűséggel, és oly elevenen hogy kacagva ismerünk rá nemcsak az orosz, de valamennyi nemzet nemesi társadalmára. Ahogy a főszereplő Csicsikov trojkája végigcsilingel az elhagyott tanyák, omladozó udvarházak mellett és a kisvárosok macskaköves utcáin, egy pusztulásra ítélt életforma fülledt, tunya hangulatát érezzük. Csicsikov elképesztő vállalkozása felkavarja ezt az álmos nyugalmat és csak miután jót nevettünk kalandjain, döbbenünk rá, hogy megrázó és mellbevágó igazságot hallottunk. Gogoly művészetének jóvoltából életre kel az immár öröklétbe merevedett nemesi arcképcsarnok,, hogy egy órára bepillanthassunk a történelem műhelyébe és lássuk, hogyan pusztul el minden, ami elaggott, hogy átadja helyét – az újnak.

—

HOLT LELKEK 1950 Kézzel, ceruzával Egy, cári Oroszországban oly jellemző esetet dolgot fel befejezetlenül maradt regényében Gogoly. Valaki (Csicsikov) az elholt jobbágyokat (holt lelkek) megveszi tulajdonosuktól – hogy mint élőket, elzálogosíthassa a Kincstárnál s az így kapott pénzen vásároljon magának bútort, jólétet, feleséget, rangot, megbecsülést – Gogoly regényéből már 1949-ben készítettünk rádiójátékot. Lékay Ottó dolgozta fl akkor is (az volt az első munkája, amivel jelentkezett az Irodalmi Osztályba) – A mostani változat több helyen eltér az elsőtől. Konstrukciója szigorúbb, következetesebben végig viszi a játék vonalát: a fölfel szállás vonal: Csicsikov a deleleőn. mindenki róla beszél, az érdeklődés középpontjában áll, versengenek érte az asszonyok. Innen küzdve egyenes vonalban halad a bukás, felé. Leleplezik. majd őt a nagy csalót ….uik. Új jelenet: a varrónőnél jelenet is: itt indul meg – Novdev felépése után a pletyka a holt lelkekről. Itt kezdődik Csicsikov pályafutásának hanyatlása. A Cserbajev féle végrendeleti ügy is új szál: z jobban megerősíti Csicsikov bukását és Hljobuseb az, aki a pletykák hatására gratulál Cs-nek a Kormányzó … Ez az inditék Csenek az üzletet az udvarlásra. 1952. jan. 22.

Rádiókomédia (1949)

Gogolj regénye nyomán írta: Lékay Ottó

Dramaturg Lóránd Lajos

Rendezte: Cserés Miklós

Zenéjét szerezte: Tamássy Zdenkó

Az Állami Színházak Hangversenyzenekarát vezényli Pogány László

Technikai munkatársak: Kovács Mihály és Sréter Kálmán Zenei rendező: Rónay István

Szereplők:

Csicsikov, titokzatos úriember –
Balázs Samu, Szelifán, a kocsisa –
Gonda György, Petruska, az inasa –
Csonka Endre, Korobácska, idős
földbortokosnő – Dajbukát Ilona,
Nozdrjev, Pljuskin, Manyikov,
Murázov, Hlobujev fföldbirtokosok –
Juhász József, Pethes Sándor, Juszt
Gyula, Kovács Károly, Somogyváry
Rudolf, Kormányzó – Greguss Zoltán,
Kormányzóné – Lázár Mária, Lizavéta,
a leányuk – Váradi Hédi, Államügyész –
Mátray József, Pljuskin szolgája –
Pártos Erzsi, Ügyvéd – Ráday Imre,
Dáma- Sittkei Irén, Hivatalnok –
Bakos Gyula, Író – Horváth Jenő
valamint az Állami Színházak Hang-
versenyzenekara Pogány László vezény-
letével

Közreműködik még: Kamarás Gyula, -Fónay Márta, Gál Sándor, Sugár Lajos, Tamás Benő, Faragó Ödön, Tándor Lajos, Raffay Blanka, Vay Ilus, Orbán Viola. Sebestyén Mihály, Szalay Károly. Fenyő Aladár, Z. Molnár László, Ragályi Elemér, Szabó Ferenc és Vándor József.

Technikai munkatárs: Kovács Károly és Sréter Kálmán
Dramaturg: Lóránd Lajos

1949. szeptember 30., K 18.30 Nagy orosz realisták

1952. március 3. Kossuth, 20:45 A Magyar Rádiószínház bemutató előadása a magyar-szovjet barátság hónapja alkalmából Gogolj halálának 100. évfordulóján

1997. márc. 13. B 10.05

2000. dec. 21. Bartók, 10:05 (75 éves a Magyar Rádió)

Bevezető a HOLT LELKEK elé

Száz évvel ezelőtt, 1852. március 4-én halt meg Nyikoláj Vaszoljevics Gogoly, az orosz regény és az orosz komédia első mestere, a világirodalom egyik legnagyobb alakja.

A cári önkényuralom legsötétebb korszakában élt. Éberen őrködött a rendőrség, serényen működött a cenzúra, nehogy a haladó szellem, a szabadság vágya hangot kapjon.

Ebben a sötét korban csattant fel a taps a pétervári színház nézőterén, Gogoly: „Revizor” című komédiájának előadása után. A közönség megértette a metsző gúnyt, amellyel Gogoly lerántotta a leplet a cári hivatalnokréteg züllöttségéről. Gogoly megtalálta a módját, hogy ítéletet mondjon kora társadalmáról.

„A nevetés – nagy dolog – mondotta Gogoly, – a nevetés nem veszi el az embertől sem az életét, sem pedig a vagyonát, de ha a ludason nevetnek, úgy érzi magát, mint a „Megkötözött nyúl”. Így érezhette magát I. Miklós cár is, aki tévedésből megengedte a „revizor” előadását és maga is végignézte. Gogoly szatírája még élesebb és csodálatos gazdagságában érvényesül élete főművében, a Holt-lelkek”-ben. Ebben a regényben fölvonultatja a múlt század eleji orosz hűbéri társadalom típusait, olyan hűséggel, és oly elevenen hogy kacagva ismerünk rá nemcsak az orosz, de valamennyi nemzet nemesi társadalmára. Ahogy a főszereplő Csicsikov trojkája végigcsilingel az elhagyott tanyák, omladozó udvarházak mellett és a kisvárosok macskaköves utcáin, egy pusztulásra ítélt életforma fülledt, tunya hangulatát érezzük. Csicsikov elképesztő vállalkozása felkavarja ezt az álmos nyugalmat és csak miután jót nevettünk kalandjain, döbbenünk rá, hogy megrázó és mellbevágó igazságot hallottunk. Gogoly művészetének jóvoltából életre kel az immár öröklétbe merevedett nemesi arcképcsarnok,, hogy egy órára bepillanthassunk a történelem műhelyébe és lássuk, hogyan pusztul el minden, ami elaggott, hogy átadja helyét – az újnak.

–

HOLT LELKEK 1950

Kézzel, ceruzával

Egy, cári Oroszországban oly jellemző esetet dolgot fel befejezetlenül maradt regényében Gogoly. Valaki (Csicsikov) az elholt jobbágyokat (holt lelkek) megveszi tulajdonosuktól – hogy mint élőket, elzálogosíthassa a Kincstárnál s az így kapott pénzen vásároljon magának bútort, jólétet, feleséget, rangot, megbecsülést – Gogoly regényéből már 1949-ben készítettünk rádiójátékot. Lékay Ottó dolgozta fl akkor is (az volt az első munkája, amivel jelentkezett az Irodalmi Osztályba) – A mostani változat több helyen eltér az elsőtől. Konstrukciója szigorúbb, következetesebben végig viszi a játék vonalát: a fölfel szállás vonal: Csicsikov a deleleőn. mindenki róla beszél, az érdeklődés középpontjában áll, versengenek érte az asszonyok. Innen küzdve egyenes vonalban halad a bukás, felé. Leleplezik. majd őt a nagy csalót ….uik.

Új jelenet: a varrónőnél jelenet is: itt indul meg – Novdev felépése után a pletyka a holt lelkekről. Itt kezdődik Csicsikov pályafutásának hanyatlása. A Cserbajev féle végrendeleti ügy is új szál: z jobban megerősíti Csicsikov bukását és Hljobuseb az, aki a pletykák hatására gratulál Cs-nek a Kormányzó … Ez az inditék Csenek az üzletet az udvarlásra. 1952. jan. 22.

„ZÁROLÁS FELOLDVA”

Dramaturgia, 1952. feb. 24. 1952-es dokumentum: Az anyag sorsa (megőrzés, törlés, stb.): tartalékolandó