Az ikertárs 🏆

Ül a szobájában egy fiatalember, négy szigorú fal között, lába gipszbe polcolva, ül és vár. Éppen a telefonját szerelik, mozdulatlansága idején ez lesz kapcsolata a külvilággal, az emberiséggel.

Csöng a telefon, fiatal női hang. Az áradó, friss mondatok elsodorva az ellentmondás minden lehetőségét tisztázni akarják kettőjük konfliktusát, eloszlatni egy oktalan féltékenységet. Hasztalan mondja a fiatalember, hogy nem ismerik egymást, a nő mindezt játéknak fogja fel, és a férfi is egyre inkább rádöbben, magányában jelentkezett a feloldódás, az egyetlen lehetőség.

Belép egy öregember, erélyes aggastyán, parancsoló első személyben. Az egész világ az ő beteg szívének függvénye. Megtudja, hogy a fiatalember telefonját — kábelek túlterheltsége miatt — az ő vonalára szerelték. Így tehát ezentúl ikertársak lesznek.

És az ikertárs, ezen a jogon, éjjel-nappal benyit a tehetetlen férfi lakásába, beleavatkozik legsze­mélyesebb ügyeibe és minduntalan megszakítja a nagy szerelmi párbeszédet az ismeretlen nővel. Ráuszítja a házmestert és hosszas telefonálás után helyreállítja a rendet: vissza teszi a telefonkagylót a villára és ezzel az ismeretlen nő eltűnik a vonalból.

Ezután kezdődik a küzdelem, a fiatalember reménykedő-reménytelen harca: megtalálni a nőt, aki vele együtt ezen a vonalban kapcsolódott és akiről többé nem tud és nem akar lemondani.

Mint az elmondottakból kitűnik, Az ikertárs olyan játék, amelyben az emberi személyiség tiszteletben tartásának és szinte lelki társkeresésének igénye szólal meg tipikusan költői variációban.