Münchhauseniáda

A történetek hosszú monológban elbeszélve

…Mit csinál a leleményes vadász, ha megpillantja a gyönyörű őzbakot, de elfogyott a lőszere? Roppant egyszerű a megoldás: sörét helyett cseresznyemagokból készít töltést, s ezzel lő a vadra. Igaz, csak megsebesíteni tudja, ám pár év múlva ismét találkozik az őzbakal, s most már elejti. Legnagyobb csodálatára az őzbak hátából pompás cseresznyefa nőtt, s így rögtön be is került a pecsenye mellé…

Ilyen és ehhez hasonló „történetekkel” traktálta Hieronimus Münchhausen westfáliai nemes ámuldozó és népes hallgatóságát a XVIII. század derekán. A báróból legenda lett, s jelképpé: a nagyotmondás jelképévé. Bekerült az irodalomba is; történeteit kalandjait számosan feldolgozták.
A most elhangzó műsor a két legjobb és legismertebb regényt választotta feldolgozás alapjául. A két regényből egy hangjáték lett – talán joggal nevezték holmi csalafintaságnak – De hol van ez a Münchhausenek hazugságaitól…?

Bürger és Immermann regényét rádióra alkalmazta: Lendvai György

Fordította: Homoródy József

Szereplők: Beszélő – Kohut Magda;
Münchhausen báró és unokája – Fülöp Zsigmond;
Buttervogel Károly, a szolgája – Verebes Károly;
Schnickschnackschnurr báró, néhai földbirtokos – Páger Antal;
Emerencia, a lánya – Schubert Éva;
Agesel, iskolamester – Inke László;
I. hang – Regős Péter

Szerkesztő: Puskás Károly
Rendező: Baksa Soós László

62 perc;

1970. okt. 18. 19.50; Kossuth

Történik az akkor ismert egész világon és a Holdban

eleje:

/Bevezetőzene, elúszik, majd intim, narratív hangsíkban szólal meg az Író/

vége:

/kitartott, koronás szünet, majd  a zárózene/