Gyászdal a gyermekért

Előzetes: Gustav Mahler , a századforduló nagy bécsi muzsikusa , Erkel , Schumann, Wagner, és Liszt után az ötödik zeneszerző, akinek életét és pályafutását hangjátékban próbáltam bemutatni.Jelenelegi elképzelésem szerint a cikluss vele hosszú időre le is zárul. Az eddigiekhez képest ez a darab, kevésbé epikus.Bizonyos tekintetben közelebb áll a dráma közkeletű fogalmához, hogy ez így alakulz , arról nem annyira nem én tehetek, mint a munka tárgya. Mahler kétségkívűl sokkal inkább drámai hős, mint az eddigiek közül bárki.A többiek ’Schumannt kivéve’ a külvilággal való erősebb , hol gyengébb konfliktusok során át egyre bizosabban vágtak utat győzelmüknek: Mahler önmagával vívott örökös és végül is eldöntetlenül maradt harcot önmagáért és művészetéért.Külső skerekben gazdag életének ’a kor legnagyobb karmestereként ismerték’ nem voltak látható és tapintható csomópontjai , fordulatai.Ami benne varázslott , egyformán izzott mindenkor.Ezért nem látszott szükségesnek egy hosszabb életszakaszt elbeszélni, vagy éppen vázlatos életrajzot bemutatni: a belső erővonalat a keresztmetszet is feltárja, egyetlen belső dráma , amelyet a külsö esemény inkább csak jelképez. A művész vergősdée a két asszony között, gyermekének halála, és ezzel kapcsolatoös önmardosó összeomlása ’amelynek életrajti hitelét felesége, Alma Mahler emlékiratai adják meg’ csak tükrözi egy örökös válságra ítélt lélek küszködéseit.A zenész ingadozását az egész világot kifejezni akaró mohó éketvágy és a legintimebb belső önvallomás csöndje között.A falusi kocsmáros fiának rémületét és gőgjét Ferenc József bécsi Operaházának igazgatói székében.A vágyat: egyszerre szólaltatni meg a legválasztékosabb igények formanyelvét és az utca derűs trivialitását, a hangzásban egyszerre próbálkozni az atonalitással és a német népdal győkér harmóniáival.Mahler egyik kezével a IX. szimfónia Beethowenjének kézszrítsáát keresi, másikkal a zene fiatal forradalmárát Schönberget támogatja.A századforduló reménytelen, zűrzavaros és összefogásra teljességgel alkalmatla világában a hagyomány és a a jövendő összefogásával próbálkozik, egy reménytelen értelmiség zűrzavaros körülményei közt kűzd a tisztaságért. A nagy, mindent egybefoglaló mű végül is nem született, nem születhetett meg.De létrejött a maradandó értékű részlet-művek sora, amelyeknek mindegyikéből ugyanaz a nemes bátorság, érzékenység, tisztaság, ugyanaz a mélységes humanizmus nyúl a jövő felé, ugyanazzal a megható, kissé félszeg és hősiességében mégis megragadó gesztussal. Keszi Imre