Cigányok (1990)

Muzsikus cigányok és Kakuk Marci, a lecsúszott polgár vicces párbeszédei, egy lánykérésről, amikből időnként ki-kiviláglik néhány igazán eredeti párbeszéd, pl. a férjét orránál fogva vezető asszony. Közben egy fülbemászó nóta fogja keretbe a muzsikuscigányokról szóló történetet („Kinek nincsen kutyája, maga ugat este”). A nyelvezet békeidőkbeli szavajárású (tésnasszon), de minden színész pesties kiejtéssel mondja őket.  Sajátossága az időnkénti magyaros zenei átkötés.

Feltehetően végig mulattató párbeszédeket hallunk, sok-sok perlekedést.

A Szidike címen született darabot ezen a címen 1930-ban játszották először a Kamaraszínházban.

Egy 1976-os, színházi előadásról szóló tartalmi összefoglaló: „A kávéházi cigányprímás,H arkocsány, férjet keres eladó lányának, Szidikének. Kimás lehetne a jelölt, mint az ugyancsak jó muzsikus Dongó Dani, egy olcsó csehó fiatal banda vezetője, udvarolgatván úgyis a házhoz. Nemcsak nász lesz ebből, hanemerősödik az elit zenekar, számítgat a prímás. De közbeszól a csehóbeli kasszírnő, vörös hajjal és vörösen lángoló szenvedéllyel. Szereti Danit, el is csábítja. Amiből persze hét határra szóló botrány, a kisváros csöndjét felabajgató veszekedés kerekedik. Szítja ezt Askara, aszintúgy Szidike kezére pályázó kontrás. Hogy végül ispapucs lesz Daniból, s időlegesen elsimul az ifjú házasok közt támadt vihar? Vezérlő ebben szerelem, belátás,néhány zúgó pofon, ami hasonló közegben mindennapi kenyér, s vezérlő a konfliktusba keveredett Kakuk Marci, ez az örökkön visszatérő, jellegzetes Tersánszkyfigura.”