Szenzációt akarok!

Kürthy György Kürthy Györgynek, a Nemzeti Színház művészének „Szenzációt akarok“ című kis darabja valóban meglepetése lesz a műsornak. Az elnevezés, amely Kürthy György művét színdarabnak jelöli meg, tulajdonképpen nem helyes. Hangfregoliáda az igazi műfaja ennek a félórás kis játékának. A darabban tíz szerep van. Tíz fontos és mókás kis szerep. A szerelmes ifjú hivatalnok lángoló szavakkal teszi a szépet imádottjának, aki azonban nincs megelégedve a mai világban sokat jelentő állami fixszel, hanem valami szenzációt akar. Szenzációt, ami váratlanul belerobban az életébe és színessé, változatossá tesz körülötte mindent. A lovag kétségbeesetten távozik és alig teszi ki lábát az ajtón, a telefon szólal: — Segítség! A szomszéd szobában sikoly, felborult bútorok lármája és itt van végül a hőn óhajtott, az idegrázó szenzáció. Hulla hever az ajtó előtt. A házmester rémülten zárja be a kaput. Rendőrség. Daktitoszkópus. Detektívek. A nő, akit még néhány perccel ezelőtt a szerelmese sürgetett kérdéseivel, most halálra váltan válaszol a hivatalos közegeknek: „Nem tudok semmit!“ — „Ki volt itt önnél utoljára?” Ez a kérdés, amelyre válaszolni kell. Hogy mit válaszol a nő? Miként oldódik meg a rejtély, azt bízzuk a mikrofonra. Mi egyelőre nem árulunk el többet. Legyen elég most ennyi. És az izgalmas mesén kívül talán ugyanolyan szenzáció az is, amit Kürthy György fog produkálni. Egymaga játssza el a mikrofon előtt az összes szerepeket. A detektív, a házmester, a rendőrkapitány és az udvarló hangja mind Kürthy György torkából ered. A „Szenzációt akarok“ tehát az első hangfregoliáda a Stúdióban.