Die ungarische Tragödie
Szerző: Edgar von Schmidt Pauli
1953. június 11. 22.00—22.45, Nordwestdeutscher Rundfunk
| Szerző |
|---|
| Kritika 1 | Megdöbbentő történelemhamisítás Az emigránst, bármely országban él, tisztelet, tapintatosság kötelezi befogadó hazája iránt. Egyetlen hontalannak nem megfelelő viselkedése — mint ez már sokszor megtörtént — károsan hat ki minden honfitársára. Ezért kell szóvátennünk azt a megdöbbentő rádióadást, amely a Nordwestdeutscher Rundfunk rövidhullámú adóján a napokban hangzott el és amelynek egyik főszereplője Dessewffy Gyula, a Rádió Free Europe magyar osztályának jelenlegi vezetője volt. Egyik ismert német író, Edgar von Schmidt Pauli, aki különben gróf Dessewffy Gyula unokabátyja „Die ungarische Tragödie“ cím alatt hangjátékotírt, amelyet 1953 június 11-én 22.00— 22.45 perc között közvetített a fenti rádióállomás. A hangjátékbanmegszólalt Horthy Miklós kormányzó, Ribbentrop és mások hangja, majd pedig személyesen gróf Dessewffy Gyula, ki ellenállási kalandjairól nyilatkozott unokabátyjának és eközben, többek között, német nyelven a következőket mondotta: — Und gerade, als ich wieder am Fuße der Burg ankam, es wardies am 13. März 1945, machten die restlichen eingeschlossenen deutsche Verbände ihren Ausfall. Sie brachten aus der Burg aus, schickten aber hunderte von Kindern ihren Truppen voraus in der Hoffnung, daß die Russen daraufhin nicht schießen würden. Diese nahmen jedoch keine Rücksicht auf die Kinder und eröffneten einwütendes MG-Feuer. So lagen hunderte von Kinderleichen zwischenden anderen Gefallen auf der Zufahrtstraße zur Burg, auf der nundie schweren sowjetischen Panzer vorrollten und dabei die Totenzermalmten. Ich kann Ihnen sagen, es war wirklich ein grauenvollerund entsetzlicher Anblick, den ich wohl nie wieder vergessen werde. Magyarul: „És amikor újra megérkeztem a Vár aljára — ez 1945 március 13-án volt — a körülzárt német kötelékek megmaradt részei akkor hajtották végre kitörésüket. Kitörtek a Várból, azonban csapataik a gyermekek százait hajtották maguk előtt abban a reményben, hogy az oroszok azokra nem fognak lőni. Ezek azonban nem voltak tekintettel a gyermekekre és vad gépfegyvertüzet nyitottak, így a gyermekholttestek százai feküdtek a többi elesettek között a Várba vezető úton, amelyen azután előgördültek a nehéz szovjet páncélosok és a halottakat szétmorzsolták. Mondhatom önnek, valóban szörnyű és irtózatos látvány volt, amelyet soha többé nem fogok elfelejteni.“ Mindehhez tudni kell, hogy német földön is és egyebütt az emigrációban igen sok hiteles szemtanú él, akik maguk is részt vettek a kitörésben. Mindenkor rendelkezésre áll különben maga a budapesti ostrom vezérkari főnöke és a kitörés egyik vezetője, egy m. kir. vezérkari ezredes is, akinek sikerült később szabad földre jönnie. Hiteles történelmi adatok alapján tudjuk tehát, hogy mindaz,amit gróf Dessewffy mondott, nem igaz és nem is lehet igaz. A kitörést először is 1945 február — és nem március — 13-ára virradóra hajtották végre a védők. A kitörési csoportban nemcsak németek voltak, hanem magyarok is és az akció pontosan éjfél után egy órakor, a teljes sötétség leple alatt, kezdődött. Már csak ezért is elképzelhetetlen, hogy a német és a velük együtt harcoló magyar csapatok gyerekek százait terelték volna maguk előtt, abban a hitben, hogy az oroszok nem fognak lőni. A koromsötétben egy ilyen akciónak semmiféle célja nem lett volna különösen olyan harcban edzett, gyakorlott katonák részéről, mint Budapest védői voltak. A Free Europe Rádió vezetőjének interjújában említett esemény nem történhetett meg, de nem is történt meg. Ezt ismételjük s ezt szemtanukkal és a kitörés aktív résztvevőivel bármikor bizonyítani lehet. Etényt még a magyar kommunisták, de még az orosz bolsevikiek sem állították a budai kitöréssel kapcsolatban. Eltekintve attól, hogy egy nagy szellemi hadviselési intézménymagyar osztályvezetőjének nem igen szabadna valótlanságot mondani és történelmet hamisítani, úgy érezzük, hogy itt súlyos sérelem érte a befogadó németséget és a német katona szellemeb . Ma márAmerika, Anglia és Franciaország legnagyobb hadvezérei is egyöntetűen elismerik , hogy a német katona hősiesen harcolt a háború utolsó pillanatáig. Most ezt a német katonát — hamis adatok alapján— úgy odaállítani ép a német nyilvánosság elé, mint aki csak úgytudott harcolni — magyar bajtársaival együtt — hogy magyar gyermekek százait terelte maga előtt és gyilkoltatta le, szerintünk a német hősök meggyalázását, az igazság meghamisítását s a befogadónémetség arculverését jelenti. Egyben azonban jelenti a bolsevistahordák mentegetését, mert pontosan azt, amit gróf Dessewffy Gyulaa németeknek tulajdonít, az oroszok követték el és pedig nem is egyszer a budapesti ostrom folyamán. A magunk részéről a Budapestért harcolt hős magyar és német katonák — többek között éppen a müncheni Feldherrenhalle-hadosztály — védelmében kötelességünk volt mindezt elmondani és megállapítani, hogy az ilyen történelemhamisítással egyetlen magyaremigráns sem érez közösséget. (L.) (Hungária, 1953. júl. 3.) |
|---|
| Bemutató dátuma | 1953. június 11. |
|---|---|
| Rádiós műfaji besorolás |
Eredeti hangjáték |
| Szemléletmód, alműfaj, tematika |
Történelmi eseményjáték |
| Bemutató médium | Nordwestdeutscher Rundfunk |
| Hangfelvételt készítő rádió/műhely neve |
Nordwestdeutscher Rundfunk |
| Releváns földrajzi régió | Város |
| Időszinkronitás | Múlt |
| Megidézett kor (magyar) | 1944-1945 Vészkorszak |