Jelenetek egy aggastyán estvéli óráiból (Goethe) (Részlet)

Szerző: Lászlóffy Csaba
Szereposztás:
Öreg – Meleg Vilmos, Lány – Galyai Ágnes
Színházi társulat: Nagyváradi Állami Színház
A részlet utáni interjúalany: Meleg Vilmos
Szerkesztő: Darvas Enikő, Zsehránszky István
Játékidő: 10 perc
2006 november 27., Bukaresti Rádió, Mozaik – Rendetlen feltámadás

Azonosító a marosvásárhelyi szalagtárban: SZ197
Forrás: https://digiteka.ro/publikacio/romaniai-magyar-szo-elore-uj-magyar-szo/2006-i-evfolyam/66532/Rendetlen%20felt%C3%A1mad%C3%A1s%20Bukaresti%20r%C3%A1di%C3%B3

Bevezető jegyzet

Mi történik a nagy emberrel, ha megöregedik? Mi történik a lángésszel, ha takaréklángra állítja őt a világ?Ha már nem ő diktálja a feltételeket, hanem a kicsinyesek, a korlátoltak, a jólneveltek? A hatalom – és a hatalmat lehetővé tevő nyáj. A kiemelkedőket elemésztő középszer. …

Goethe – mert róla van szó – öreg korára oda jut, hogy koldulnia kell. Nem pénzt. Nem a betevő falatot. Hanem az érzést. Azt, hogy emberszámba vegyék. Hogy szerethessen, ha van ereje hozzá. Hogy szabad maradjon. A játék lehetőségét. Amelyben teljes emberként nyilvánulhat meg – korától függetlenül.

Lászlóffy Csaba színművében e helyzet drámaiságát ragadja meg. Goethe weimari barlangjába betoppan egy lány, egy fiatal nő – akivel eljátszadozhat. Az utolsó szalmaszál? Az utolsó csalódás?

Egy nagy élet kicsiny visszapillantó tükre. Emlékfolyamot fakasztó forrás. Ifjú lesz újra, aki beletekint… És belerokkan.

Zs. I.