Ártatlanok (két jelenet) (Részlet)

Szerző: Csiki László
Szereposztás:
1. jelenet: Apa – Makra Lajos, Fiú – Kovács Botond;

2. jelenet: Eszter – Fekete Réka Thália, I. kiránduló – Czumbil Örs, János – Orbók Áron, Illés – Derzsi Dezsö, Foglár – Incze Sándor
A részlet utáni interjúalany: Csiki László, szerző; Kovács Levente
Szerkesztő: Darvas Enikő, Zsehránszky István
Játékidő: 15 perc
2007. január 29 és február 5. Bukaresti Rádió, Mozaik – Rendetlen feltámadás

Bevezető jegyzet / 1. jelenet

Csiki László ritka madár.

Olyan drámaíró – aki játékokat ír. Játékot a valósággal; játékot az emlékeinkkel; játékot a történelemmel; játékot az emberekkel…

Ez utóbbihoz nem talált színházat mindmáig.

A valósággal folytatott játék- a Nagypapa látni akar benneteket, egyből nagy sikert hozott. Két színházunk is műsorára tűzte, és 1980-ban elnyerte a II. Nemzetiségi Színházi Kollokvium nagydíját. S vele együtt az abszurd dráma, és az abszurd színház – Sepródi Kiss Attila  rendezése aratott diadalt, és nem akárhol, hanem Romániában – az abszurd kommunizmus világában!

Ennél is nagyobb sikernek tartom az Öreg házat – az emlékeinkkel való játékot. Harag György ismerte fel e dráma rendkívüli játékát, és jelentős előadást alkotott vele a kolozsvári színházban.

A történelemmel való játék – azonban más nem ment – legalábbis itt Romániában. Az Álkulcsok csak Magyarországon talált vevőre. 1848 tabuival játszadozik a szerző.

S az emberekkel való játék? Ne vicceljünk! Azt a fordulat utáni világ sem tudja elviselni – egyik hazában sem!

Az Ártatlanok többek között arról szól, hogy minden hatalom totalutarista. Még az is, amelyik a szabadság illúzióját kelti, születésétől fogva, már a génjeiben is cinikus, elnyomó, emberdaráló gépezet. Az előretolt kép, a demokratikus maszk mögött borzalmas dolgok történnek: pillanatra sem áll le az emberevés.

A darab 1981-ben jelent meg – s mintha csak a most születő kelet-európai „változó geometriájú” demokráciákról mintázták volna.

A hatalom megoszt minden új generációt – lásd az „ártatlanok” , a fiatal politikusok kannibállá válását!

A nők szerepe a hatalomban: életképessé teszik, hitelesítik a maszkot. Hol tudatosan, hol akaratlanul. És megszenvedték ezt. Akárcsak a rezonőrök: a látszólag kívülállók. Akik csak sodródnak, kommentálnak – de a kerten belül maradnak.

Ezen a héten Apa, az opportunista és Fia, a forradalmár párbeszédét hallhatjuk. Azt, ahogyan egyeztetnek… bevetés  előtt.

Jövő hétfőn pedig a lebukott forradalmárok tanyájáról, a börtönből adunk hangképet.

Zs. I.

Bevezető jegyzet / 2. jelenet

Hangkép a börtönből – „a lebukott forradalmárok tanyájáról”. Így harangoztuk be a most következő jelenetet.

Az ártatlanoknak azt a csoportját hallhatjuk, amelyik meghal, anélkül, hogy észrevenné, hogy vágómarha. Hogy lélektelenül halálba küldött tömeg. Fizetőeszköz , előleg, csalétek…. a hatalom felé menekülő politikusok számára.

Hogy miért kell a politikusnak a hatalom felé menekülni? Azért, hogy labdába rúghasson. Diktatúra idején pedig azért, hogy életben maradjon.

De mi történik a bebörtönzött, maréknyi jó szándékú fiatallal? – akiben föl sem merül, hogy mire szánta őt a politika régi és új vezérei. Ezek a szerencsétlen fiatalok hősnek képzelik magukat. Alig várják, hogy megmérkőzhessenek a hóhéraikkal. De nem lesz itt semmi mérkőzés! A nagy viadal helyett behabzsolják a mérgező ételt. Szó szerint beveszik a maszlagot!

Pedig a börtönben megjelenő lány – Eszter – rádöbbenthetné őket arra, hogy lenne még egyéb teendőjük is az életben. Erről szól a szép mellek muzsikája.

Fölöslegesen mentek belé a csapdába.

A gyermekek halálából hasznot húzók olyan szép új világot teremtettek, hogy mentsen meg tőle az Isten! Földre varázsolták a Rabok Mennyországát. Ahol minden nap ünneo: Megéneklünk, diktatúra!

Házasságkötési ceremónia! – ahol a forradalom eszmei vezére megbilincselve lép frigyre szíve választotttjával: a rendszer által neki szánt hölggyel – gyermeket szülő rabtartójával.

Hát nem csoda, hogyha ebben a féktelen kirakat-boldogságban a vőlegény úgy érzi, mintha az apjával csókolózna: a mutogatásra bebalzsamozott hullával.

A hatalom együtt celebrál temetést, mennnyegzőt, kitüntetést, leleplezést – mikor mire van szükség.

Csiki László darabjában a jól megírt francia dráma fogásait használja: azonnal szembesíti a valósággal a szereplők minden hazugságát. Latinos könnyedséggel viszi az abszurdig… Ionesco is megirigyelhetné tőle.

Színpadra kívánkozik ez a darab.

Zs. I.