Tatjana Tolsztaja - Kssz! -Tatjana Tolsztaja regénye (javított recenz)

javított recenzemet a Hölgyek Öröme gangblog kedvére teszem föl

 A küsz, a bodorka és a vörösszárnyú keszeg elsősorban mint csalihalak jelentősek. Tatjana Nyikitcsina Tolsztaja meg, mint orosz prózaíró. Amúgy az ő esetében is a fő marketingcsali a családneve. Nagyapja a szovjetgróf Alekszej Tolsztoj, és satöbbi. Satöbbi. A küsz nevű halacskának  semmi köze sem a címhez, sem pedig az M. Nagy Miklós valószínűleg zseniális fordításában szereplő küszhöz. Tolsztaja regényét irodalmáraink után-regényként vagy antiutópiaként definiálják. Én nem szeretem az antiutópia kifejezést, nekem olyan, mint a pl a pozitiv diszkrimánió. Akkor mégis micsuda? Hát időmás! Avagy uchronia. Avagyis visszafejlődésregény, a Benyedikté. Meg Olenyka ranyoska is elhízik, és akkora lesz, de akkora, ami ebben a korban is, mint a korábbi kőkorban, maga A Szép (vö. Willendorfi Vénusz). Mert újkőkor ez, amibe időmásítja a mi világunkat Tolsztaja. Tolsztaja regénye egyszerűen zseniális.

Vagyis nembonyolultan: Megint bebizonyosodott, hogy a nagy regényhez nem kell eredeti ötlet. A fülszöveg szerte olvasható a neten, a kis mese, miszerint a Robbanás, az Otómrobbanás után kétszáz évvel Fjodor Kuzmicsszkban játszódik, a néhai Moszkva eltemetett romjai fölött tenyésző telepeken, ahol az emberek...


Emberek?

Hiszen még az állatok sem azok, amik. Itt van mindjárt a faszopáncs, ami nem madár. És még mindig a küsz. A rémséges erdei... állat? Hátulról kapja el az embert s ütőerét eltépi, ksssz!!

Senki ne ijedjen meg: ez a regény nem bonyolult. Nyelvezete újbörheő, ami tanképpen tisztára ugyana' mint a régi tahaó.


Recenzensek nem felejtik el megemlíteni, hogy az oroszok a cicáikat szólítgatják á cicc -o így: kssz!
 Tolsztaja Tatyjana 20kg-val ezelőtt

 
Egyébként Tolsztaja marketingportfóliából még Goretity József is pont a tündérhangú költőnő bábuskáját (nagymamáját) felejti ki Tatjana Tolsztajának, Natalja Krangyijevszkaját.

Gyorsan be is pöntyögöm a Kssz!-ből az onoka által idézett egyik versrészletét:

 Érzem kezed jobban szorít,
 A kocsis füttye megriaszt,
Látom szemed csillámait,
                 S benne őrült holdfényviaszt. /155.o./

????????????-??????? ??????? ?????????? (1888-1963)

 ??????? ????????? ???????? ?.?. ????????????-??????? ???????? 21 ?????? (2 ???????) 1888 ???? ? ?????-?????????? (?? ?????? ?????? - ? ??????). ??? ???????? ? ???????????? ?????. ?? ???? - ????????? ????????? ??????? - ???? ????????? ? ?????? ?? ???? ?????????????, ??????? ? ?????????? ???????????. ???????, ????????? ? ???? ??????, ????? ? 1900 ???? ??????: "????? ???????????? ???????????? - ??????. ????????, ? ???? ????? ?? ??????, ?????? ??????? ????, ???? - ???????, ???????? ??????. ??? ????? ?? ??????? ? ?????? ????????". ???? ??????? - ??????? ??????????? ???????????? - ??? ????????? ? ???????????. ?????? ? ?????? ?.?. ??????? ?? ??????? ???????????????? ???????? "????????? ?????????? ? ?????" (? ?????? 1910-? ????? ? ?? ??????? ???????? ? 1918-?).

? ???????????? ???? ???? ?????. ??????? - ???????? (????), ??????????? ????????? ?????, ???? ? 1907 ???? ?? ?????????. ?? ?????? ????? 21 ???. ??????? ??????, ??????? (????, ??? ?? ???????? ? ?????), ????? ???????????? ????????? ???????????. ?????? (????) ???? ?????? ???????? ? ?????, ??? ?????? ?????? ???????????? ?????????. ?????????????, ??? ????????? ?????? ?????? ????? ?????????? ? ?????? ?????? ????? ????? ???? - ??? ? ???? ???, ? ? ???????????? - ????????? ?? ?????? ??????????. ?????????? ? ????????? ???? ????? ????????????? ??????? ?????????? ????????????-??????? ?????? ? ?????? ????????: "? ????? ? ????? ???????????? ?????????…"

Ugye, milyen szép?

Tehát az alapötlet elcsépelt. És a szerkezet? Szintén. Az orosz ábácé betűi fejelik meg, leginkább csak úgy, mert éppen következnek, a fejezeteket.

Valójában nincsen itt semmiféle robbanás, meg atom. Az egész csak hamu-kamuka. De mennyire igaza van Tatjana Tolsztajának! Rendesidőben írva, komolyan, ahogy egy eredetileg filológ-filozófusnak kéne ezt megírni, mintegy 1200 oldalt tenne ki... És elmerülne meddő viták mocsarában! Nem is gondúnátok pógártársak, akik kábé annyit tudtok a covjetúnyóról, azt az imbecilisen ostobácska cviccet, amit a számtechtanár mesélt nektek az első számtechórán a szovjet számítógépről.

Nojszen! Cyrano de Bergerac Holdbéli utazása se ám a Holdról szól 
valójában, hanem nagyonis a földiekről... De mennyivel kellemesebb holdbéliekben visszaolvasni a magunk paraboláit!

Nincsen új a paplan alatt.

Az uchronia, mint az utópia is, vagy a "fantasztikus utázás" , nagyon is alkalmas forma a parabolához. Az igazságkeresésbe beleőrült felcser Jonathan Swift nyihahái, ki nem tudja, emberek. Akik félreértik a Kssz!-t vagy nagyon félre akarják érteni, mint a magyar rádióváltozat készítői, azok a börleszk vonást erősítik. Ha az ember nem figyel oda, valóban felötlenek Bulgakov figurái. Bulgakovnál mindig van valami nevetés, ha keserű is. Jó, elismerem, Tyetyerka akár a Kutyaszív proletár-ember-kutyája parafreálásáa is lehetne... Hiszen a korcsról... és korai olvasatunkban, az első oldalakon kutyáknak is véljük őket... talán el is kutyultak tudatilag az elnyomásban...

Tetszett a rádióváltozat -amikor még a könyvet nem olvashattam. A könyvet olvasván azonban ledöbbentett, mekkora balfogás volt a rádiójáték dramaturgjától meg rendezőjétől a mesejátékosan torz, mókázós, börleszkes megközelítés. A Parti Nagy -féle csasztuskák! A regényben nem éneklik a Zamúúri Partizánok dalát. Mondhatni, Tolsztaja felvetése off-Parti Nagy.

A regény hőse Benyedikt. A fordító valamiért Benediktnek írja. (Én így hallom, benyedikt. Napok óta, mióta olvastam, meg megállok, pl mosogatás vagy takarítás közben s aszoindom: benyedikt! A kutyát hívom: Benyedikt!) Jóravaló fiú. Nem látni rajta Következményt. Egy Régenti gyermeke. A Régentiek, akik túlélték a Robbanást, és.... Eh! Nem helyettetek olvastam el a regényt! Igen, van benne szerelem, Olenyka-Aranyoska, aki szintén a Dolgosházban másolja Fjodor Kuzmics (az éppen soros diktátor) műveit... Mely művek nem is a Nagy Ácsé! Hanem? -A könyvek a köznép számára tiltottak. Csak a szanitécek (elitértelmiség) és mirzák (lovagok) olvashatják a... Nem, nincsen tovább! Nem írok kivonatot!

Az orosz élet enciklopédiája ez a könyv. A Robbanás? -frászkarikát. vehetjük úgy is, hogy a Velikoje Oktyábr. A Nagy Októberi Micsoda. Azt hiszem, ha ezt az enciklopédiát Tolsztaja rendesidőben írja, nem csak a könyvét tapossák meg, mint a putyinisták Szorokinét. Egyébként érdekes, hogy a kortárs orosz feneírógyerekek közül éppen Szorokin neve bukkan föl a könyvben...


...vegyük pl a tolsztojiánus humanizmust. A regény első lapjain megtudjuk, a lovak kihaltak, és így a szánokba korcsokat fognak. Kutyaféle mutánsoknak képzeljük ezeket -Tolsztaja játszik velünk, mint macska az egérrel...Kotocska kssz! -Hoppá! A korcs a hámból visszaugat. Felesel a gazdával, szemtelen. A korcsok az istállóban kártyáznak. Aztán Tyetyerka egyszercsak kiböki: neki apai neve is van, Petrovics. És a Robbanás előtt dobozos sört ivott. Aranyfogakat rakatott a pofájába, ni, még milyen jók! A sógora szerzett jugoszláv szekrénysort. Egyszercsak zsidózni kezd... Nesze neked uchronia, máris helyben vagyunk, a kispolgári   söpredék. Akiket a naív szovjetgrófék, a nagypapáék legyőzni hittek az Oktyábr által...


Napok óta azon gondolkodom, a magyar rádiójáték készítői mért hamisították át börleszkké a szöveget. Nevessen persze, akinek kedve van. Akadnak mókás jelenetek, tessék: Benyedikt, akit a könyv közepére már annyira megszeretünk (és milyen édes Olenyka-aranyoskája a babája is!), az ábécé óorosz betűi felé haladvást beáll az apósa mellé szanitécnek. És könyvrekvirálás közben a kétélű könyvhorgászoló kampójával, krccs, muchaha! Egy pógár nyakiverőerét elmetszi, hihihi! De mókás! Már az is milyen nevetséges volt, amikor kiderült, hogy Olenykának karmocskái vannak. Mint a szüleinek. S egy kisboglyára valót felkarmolász vélek a padlóból. Vagy bruhahhhahha!! jajdenevetségesek az újgazdag Kugyerjaték (az apósáék és Olenyka) nagy zabálásai. Ahogy más téma nincsen, mint az evés. nemhiába, az egész világon az oroszoknak vannak a legnagyobb tányérjaik, kanalaik.

De utánuk nekünk, magyaroknak!

Ja, és kik azok a szanitécek. Ha kibontanám az időmást, aszondanám pógártársak, nem mások ők, mint a mink derék vezérlő elitértelmiségünk! A kúttúra őrizőjji! Akik immáron húsz esztendeje tudják és mondják meg nekünk jaj, a tuttit. És most fenemód köpkednek le bennünket ingyenakaró büdösbunkóknak, hát hogy mért lett így, ahogy van...

Csak nekünk még annyi vér sincsen a pucánkban, mint Tyetyerkának, hogy visszapofázzunk: "Tik! Tik tanítottátok ezt! Tik vezettetek erre! "

Ha meg akarom, úgy csomagolom ki az időmást, hogy az a netoprimitívizmus. Afféle szellemimedmeksz. Pusztulat. Hiszen, ha egy "irodalmi portál" Fjodor Kuzmicsa innen onnan összeollóz és sajátjaként közöl? De volt már ilyen azelőtt is, amikor a tiltott nyugati anyagokból ollózta össze valaki a tizenegyedik könyvét vagy az Elzárt Könyvek-ből a doktori disszertációját... Attól lehetett oly okos, hogy másoktól a Bizonyos Könyvek elrekesztettek. Avagyis az netista attejistákokok és bibliaszerelők nem XIX. századi szövegeket kopírnak sajátként? 

A Kssz, ha rövidrezárom: A könyv regénye. A könyv mindenekfelett. Remény a könyvért. Remény a könyvben. Persze meghagyom, ez lehet, valami magamfajta könyvbuzi olvasat. De tényleg a könyv. A könyvek s csak azután a személyek. A könyvek mentenek át valamit, akármilyen nagy bumm után. Vagy, ahogy James Douglas Morrison, az amerikai költő mondá: A vers, a dal... És nem az Amúri Partizánok Dala!

Az oroszoknak Puskin. Mert ha van a könyvnek titkos emberi hőse, Alekszandr Puskin az. Meg Nyikita Ivanics, a Fűtő, a tűzmegadó. Hiszen Fjodor Kuzmicsszkban, akarom mondani Kugyerjat Kugyerjatsszkban még a tűzgyújtást sem ismerik. Nyikita Ivanics Következménye, hogy lángot lehel, így gyújt tüzet, amit fazékban visznek szerte a telepeken... és így tovább, tovább is van, olvassátok el...