„Kiáltson” változatai közötti eltérés

A Rádiójáték wikiből
 
(2 közbenső módosítás ugyanattól a szerkesztőtől nincs mutatva)
1. sor: 1. sor:
 +
Kossuth Rádió, 1988.08.03., 19:15
 +
 +
'''A Rádiószínház Bemutatója'''
 +
 +
'''Kiáltson'''
  
 
Arnold Wesker hangjátéka
 
Arnold Wesker hangjátéka
43. sor: 48. sor:
 
[[Category:Magyar rendezésű hangjátékok]]
 
[[Category:Magyar rendezésű hangjátékok]]
 
[[Category:Angol szerzőjű hangjátékok]]
 
[[Category:Angol szerzőjű hangjátékok]]
[[Category:1991-ben bemutatott hangjátékok]]
+
[[Category:1988-ban bemutatott hangjátékok]]
 
[[Category:A Magyar Rádió hangjátékai]]
 
[[Category:A Magyar Rádió hangjátékai]]
[[Category: Arnold Wesker művei]]
+
[[Category:Göncz Árpád fordításai]]
[[Category: Varga Géza rendezései]]
+
[[Category:Arnold Wesker művei]]
[[Category: Mesterházy Márton dramaturgi munkái]]
+
[[Category:Varga Géza rendezései]]
 +
[[Category:Mesterházy Márton dramaturgi munkái]]
 
[[Category:Regényadaptációk]]
 
[[Category:Regényadaptációk]]

A lap jelenlegi, 2012. június 20., 04:18-kori változata

Kossuth Rádió, 1988.08.03., 19:15

A Rádiószínház Bemutatója

Kiáltson

Arnold Wesker hangjátéka

Fordította: Göncz Árpád

Rendező: Varga Géza

Szereplők: Hilary Jawkins – Sinkovits Imre

Sophie, a felesége – Gombos Kati

Az édesanyja – Tábori Nóra

Audrey, kamaszkori barátnője – Szirtes Ágnes és Igó Éva

Scott alperes – Szacsvay László

Striven főperes – Rajhona Ádám

a hajdani barát – Gera Zotlán

Ron Kimio vízvezetékszerelő – Kaszás Attila és Csákány László

Tom Winters ács – Nemcsák Károly és Raksányi Gellért

az ifjú Hilary – Lippai László

Katie csemegeboltos – Pártos Erzsi

Közreműködtek: Lóránd Hanna, Szilvássy Annamária és Tahi József

Dramaturg: Mesterházy Márton

Zenei munkatárs: Horkai Rózsa

Ismétlés: 1991.05.18 Bartók 22.50

Aki úgy érzi, önhibájából soha semmit nem rontott el életében: ne hallgassa meg ezt a hangjátékot. Még kevésbé hallgassa meg az, aki úgy érzi, hogy tökéletesen sikerült az élete. Arnold Wesker főhőse ezúttal bíró. Tisztes szegénységből küzdötte fel magát (diákkorában építkezéseken segédmunkáskodott, hogy özvegy édesanyját segítse, a tanulás költségeit előteremtse), míg végül a Legfelső Bíróságról vonult nyugdíjba, érdemeinek teljes elismerésével. Fölnevelt és szárnyára bocsátott két derék fiút; tisztességgel eltemette halottait; feleségével harmonmikus házasságban él. Ez a gonddal és becsülettel felépített élet egyszerre csak összeomlik...