„Egy másodperc töredéke” változatai közötti eltérés

A Rádiójáték wikiből
 
(Egy közbenső módosítás, amit egy másik szerkesztő végzett, nincs mutatva)
36. sor: 36. sor:
 
[[Category:Magyar rendezésű hangjátékok]]   
 
[[Category:Magyar rendezésű hangjátékok]]   
 
[[Category:Magyar szerzőjű hangjátékok]]
 
[[Category:Magyar szerzőjű hangjátékok]]
[[Category:1994-ban bemutatott hangjátékok]]
+
[[Category:1994-ben bemutatott hangjátékok]]
 
[[Category:A Magyar Rádió hangjátékai]]
 
[[Category:A Magyar Rádió hangjátékai]]
 
[[Category:Konkoly Miklós művei]]
 
[[Category:Konkoly Miklós művei]]
[[Category:Bartók Rádió]]
 
 
[[Category:Varga Géza rendezései]]
 
[[Category:Varga Géza rendezései]]
 
[[Category:Solténszky Tibor dramaturgi munkái]]
 
[[Category:Solténszky Tibor dramaturgi munkái]]
 
[[Category:Zenés hangjátékok]]
 
[[Category:Zenés hangjátékok]]

A lap jelenlegi, 2014. július 1., 12:59-kori változata

Konkoly Miklós hangjátéka
Német eredetiből fordította Dávid Gábor Csaba

Bemutató: 1994. 09. 07. 23:00 Bartók Rádió

Szereplők: Kurt Wangel – Máté Gábor
Juscha, a felesége – Bánsági Ildikó
Erich, a bátyja – Győri Emil
Van Gaween – Tordy Géza
Greta Gaween – Hernádi Judit
Alan – Balkay Géza
Or – Rajhona Ádám
Bettina – Takács Kati
Fretschka – Gáspár Sándor
A többi szerepben Horváth Barbara, Kisfalussy Bálint, Kovács Gergely, Melis Gábor, Nemcsák Károly.

A hangfelvételt Gajdos Ferenc és Tamás Benedek készítette.
Zenei munkatárs: Kutasy Ferenc.
Dramaturg: Solténszky Tibor.
Rendező: Varga Géza.


Mozartról mondják, hogy néhány perc alatt meg tudta hallani egy megszületendő zongorakoncertjét vagy operáját teljes egészében. Öntudatlanul és ösztönösen, valami hasonló lelki varázslatot ábrázoltam hangjátékom főszereplőjének, Kurt Wangelnek a történetében. Autótankjának teletöltése után a lakásához közeli benzinkúttól akar hazatérni s hirtelen… nem találja az utat. E pillanatban „egy másodperc töredékében”, egész létezésének összpontosított, iszonyú félelmei törnek fel belsejéből, váratlan brutalitással, mint egy tűzhányó. Kurt Wangelnek, valahol, mindannyian testvérei vagyunk. Tudatalattinkban, földalatti folyóként, az egész emberiség tízezeréves félelmi tapasztalatainak iszonyata gomolyog. Ezen „betörés” alkalmával ősképek, „archetípusok” robbannak elő legmélyünkből, s néha egy lélegzetelállító dráma formájában, jelenetekkel tárják elénk emberi befojtottságunk és tehetségtelenségünk tragédiáját. Hangjátékom: ennek az archetipikus tragédiának a tükre. Ám, nyíltan meg kell hogy mondjam: a cselekmény felépítésében, az egyes szereplők jellemében azon keserű élményeim is szerepet játszanak, melyeket a totalitárius államrendszerek kedély- és érzésvilág-gyilkoló, kíméletlen, ember- és élet-megsemmisítő stratégiájában, az elmúlt negyvennyolc év alatt, személyesen is megtapasztaltam.
Konkoly Miklós