„Az árny” változatai közötti eltérés

A Rádiójáték wikiből
16. sor: 16. sor:
  
 
Szereplők: Gábor Mikós (Igazgató), Szabó Sándor (Tőrös, később az árny), Nagy Attila (Pécsi), Bánki Zsuzsa (Laura)
 
Szereplők: Gábor Mikós (Igazgató), Szabó Sándor (Tőrös, később az árny), Nagy Attila (Pécsi), Bánki Zsuzsa (Laura)
 +
 +
 +
''Magyar egyfelvonásosok a rádióban
 +
 +
'''Lengyel Menyhért: Az árny'''
 +
 +
Írta: Bárdos Pál
 +
 +
A Világszínház sok éve tartó műsorfolyamában kissé háttérbe szorult a magyar drámairodalom. Ezért kapta a megbízást, hogy ebben az évben, mikor magyar dráma egyáltalán nincs,a Világszínház bemutatói között, szerkesszek egy kisebb, „lappangó” sorozatot a magyar egyfelvonásosokból. Ennek első bemutatója Az árny. A sorozat összeállításakor arra törekedtem, hogy huszadik századi színpadi irodalmunk minél szélesebb színképben képviselve legyen. Lemondtam azokról a művekről, amelyek a közelmúltban színpadra kerültek és igyekeztem ismert és viszonylag ismeretlen darabok, nagy sikerek és nagy feledések egyensúlyát megteremteni.
 +
Így került felvételre, olyan naturalista élőkép, mint Tömörkény István, hajdan műkedvelők által agyonjátszott Barlanglakókja és Szabó Lőrinc szinte ismeretlen kis remekműve A szökevény.
 +
A világirodalom legigényesebb alkotásai közt is helye lenne Füst Milán drámájának, melynek címe A lázadó, de bekerül a sorozatba, olyan önmagában jelentéktelen anekdota is, mint A vízbefúlt csizmája című darab, melyek az adja a rangját, hogy századunk egyik legjobb magyar írójának , Tersánszky Józsi Jenőnek könnyű kézzel odavetett kisrajza kirándulás a színház világába. Remélem, felfedezés számba megy majd a méltatlanul kevéssé ismert Remenyik Zsigmond méltatlanul elfelejtett egy felvonásos kis remeke a Pokoli disznótor. S bizonyára örömet szerez majd a hallgatóknak Krúdy Az arany meg az asszony-a, melynek operaváltozata kissé elfeledtette az eredeti egyfelvonásost.
 +
Lengyel Menyhért műve aligha lepi meg  az író híveit. Inkább megerősíti, amit szerzőjéről már úgyis tudunk. A színhely a színház világa. A szereplők színészek. A konfliktus… De ezt ne áruljuk el előre. Azt viszont elárulhatom, a Kopányi György rádióra alkalmazásában fölvett darab örömünkre szolgálhat. Lengyel Menyhért páratlan dramaturgiai érzéke, találó, pontos, árnyalatos nyelve, érdekes és fordulatos cselekményvezetése s komikus stílusbravúrja elfeledtette velünk – ahogyan remélhetőleg a hallgatóval is el fogja feledtetni –, hogy valójában kis semmiségeket hallunk, a színház nem igazi színház, a színészek nem igazi színészek, ilyen valóság talán nem is létezik. Olyan ez az egyfelvonásos, mint valami bűvészmutatvány, amiben nem nyulat varázsol a szerző elő a cilinderből, hogy aztán újra eltüntesse, hanem nyelvet, hangulatot – szóval illúziót. Mi pedig – amíg a darab tart – boldogan adjuk át magunkat ennek a nyelvi varázslatnak. Nem állítom, hogy ez a sorozat legjobb része, de egy a sokféleségből. A szerkesztő mindig a régi latin mondás igazságában reménykedik: a változatosság gyönyörködtet.''
  
 
[[Category:Magyar rendezésű hangjátékok]]
 
[[Category:Magyar rendezésű hangjátékok]]

A lap 2010. június 28., 02:04-kori változata

Lengyel Menyhért jelenete

Bemutató: Kossuth, 1982. április 11., 18.40

Ismétlés: Kossuth, 1982. szeptember 29., 10.35

44 perc

Rádióra alkalmazta: Kopányi György

Rendező: Pós Sándor

Dramaturg: Bárdos Pál

Zenei munkatárs: Kutasy Ferenc

Szereplők: Gábor Mikós (Igazgató), Szabó Sándor (Tőrös, később az árny), Nagy Attila (Pécsi), Bánki Zsuzsa (Laura)


Magyar egyfelvonásosok a rádióban

Lengyel Menyhért: Az árny

Írta: Bárdos Pál

A Világszínház sok éve tartó műsorfolyamában kissé háttérbe szorult a magyar drámairodalom. Ezért kapta a megbízást, hogy ebben az évben, mikor magyar dráma egyáltalán nincs,a Világszínház bemutatói között, szerkesszek egy kisebb, „lappangó” sorozatot a magyar egyfelvonásosokból. Ennek első bemutatója Az árny. A sorozat összeállításakor arra törekedtem, hogy huszadik századi színpadi irodalmunk minél szélesebb színképben képviselve legyen. Lemondtam azokról a művekről, amelyek a közelmúltban színpadra kerültek és igyekeztem ismert és viszonylag ismeretlen darabok, nagy sikerek és nagy feledések egyensúlyát megteremteni. Így került felvételre, olyan naturalista élőkép, mint Tömörkény István, hajdan műkedvelők által agyonjátszott Barlanglakókja és Szabó Lőrinc szinte ismeretlen kis remekműve A szökevény. A világirodalom legigényesebb alkotásai közt is helye lenne Füst Milán drámájának, melynek címe A lázadó, de bekerül a sorozatba, olyan önmagában jelentéktelen anekdota is, mint A vízbefúlt csizmája című darab, melyek az adja a rangját, hogy századunk egyik legjobb magyar írójának , Tersánszky Józsi Jenőnek könnyű kézzel odavetett kisrajza kirándulás a színház világába. Remélem, felfedezés számba megy majd a méltatlanul kevéssé ismert Remenyik Zsigmond méltatlanul elfelejtett egy felvonásos kis remeke a Pokoli disznótor. S bizonyára örömet szerez majd a hallgatóknak Krúdy Az arany meg az asszony-a, melynek operaváltozata kissé elfeledtette az eredeti egyfelvonásost. Lengyel Menyhért műve aligha lepi meg az író híveit. Inkább megerősíti, amit szerzőjéről már úgyis tudunk. A színhely a színház világa. A szereplők színészek. A konfliktus… De ezt ne áruljuk el előre. Azt viszont elárulhatom, a Kopányi György rádióra alkalmazásában fölvett darab örömünkre szolgálhat. Lengyel Menyhért páratlan dramaturgiai érzéke, találó, pontos, árnyalatos nyelve, érdekes és fordulatos cselekményvezetése s komikus stílusbravúrja elfeledtette velünk – ahogyan remélhetőleg a hallgatóval is el fogja feledtetni –, hogy valójában kis semmiségeket hallunk, a színház nem igazi színház, a színészek nem igazi színészek, ilyen valóság talán nem is létezik. Olyan ez az egyfelvonásos, mint valami bűvészmutatvány, amiben nem nyulat varázsol a szerző elő a cilinderből, hogy aztán újra eltüntesse, hanem nyelvet, hangulatot – szóval illúziót. Mi pedig – amíg a darab tart – boldogan adjuk át magunkat ennek a nyelvi varázslatnak. Nem állítom, hogy ez a sorozat legjobb része, de egy a sokféleségből. A szerkesztő mindig a régi latin mondás igazságában reménykedik: a változatosság gyönyörködtet.