„A zongora” változatai közötti eltérés

A Rádiójáték wikiből
 
(2 közbenső módosítás, amit 2 másik szerkesztő végzett, nincs mutatva)
1. sor: 1. sor:
 +
Füst Milán színművének rádióváltozata
 +
 +
'''Rendezte:''' Gál István
 +
 +
'''Szereposztás:'''<br>
 +
Mühlstadt Artur – Kovács Károly<br>
 +
Eleonora, a nővére – Keresztessy Mária<br>
 +
Johanna, a felesége – Psota Irén<br>
 +
Gergő – Mécs Károly<br>
 +
Ilona – Gombos Kati<br>
 +
Johanna anyja – Orbán Viola<br>
 +
Weisz úr – Sebestyén Zoltán<br>
 +
Szobalány – Újvári Viktória<br>
 +
Első vevő – Téri Árpád<br>
 +
Második vevő – Turgonyi Pál
 +
 +
'''Dramaturg''': Nyerges András
 +
 +
 +
56 perc
 +
 +
Bemutató: 1969. május 19., 20:28 Petőfi
 +
 +
Ismétlések:<br>
 +
1971.március 30., 21:15, Petőfi rádió<br>
 
Bartók, 2003. augusztus 9., 8.57
 
Bartók, 2003. augusztus 9., 8.57
  
Füst Milán színművének rádióváltozata
+
Érdemes eljátszani a gondolattal: mi lett volna, ha Füst Milán kivételes drámaírói tehetségét idejében fedezik fel a magyar színházak? Ha nem kései elégtételként, az életmű utolsó szakaszában jutnak színpadra drámái, sorrendben a Boldogtalanok, a IV. Henrik és a Catullus? A válasz, persze, benne rejlik a kérdésben. S így nem marad számunkra egyéb tanulság, mint a már régóta tudott: az alkotáshoz, a mű teljesedéséhez elengedhetetlen a visszhang, a folytatásra bíztató-ingerlő társadalmi igény.
 
 
Szereplők:
 
  
Mühlstadt Artur - Kovács Károly
+
Ezt ugyan már nem pótolhatja a Rádiószínház Füst Milán esetében, de annyit megtehet és meg is kell tennie, hogy életművének még ismeretlen darabjait a közönség számára hozzáférhetővé teszi, teljesebbé rajzolja az író portréját. 1925-ben a Nyugatban jelent meg A zongora, s azóta annyira elfelejtődött, hogy az író drámáinak közelmúltban megjelent, legteljesebb kiadása nem tudott róla. Pedig sajátos színfolt ez az egyfelvonásos. Mikroszkopikus jellemrajzaival, iróniájával, már-már groteszkbe hajló családi tablójával századeleji világot idéz fel, de azzal a frissességgel és életszerűséggel, ami egy kivételes tehetség önkéntelen realizmusának sajátja.
  
Elonora - Keresztessy Mária
 
  
Rendező: Gál István (1969)
 
  
 
[[Category:Magyar rendezésű hangjátékok]]   
 
[[Category:Magyar rendezésű hangjátékok]]   
 +
[[Category:Magyar szerzőjű hangjátékok]]
 
[[Category:1969-ben bemutatott hangjátékok]]
 
[[Category:1969-ben bemutatott hangjátékok]]
 
[[Category:A Magyar Rádió hangjátékai]]
 
[[Category:A Magyar Rádió hangjátékai]]
 
[[Category:Füst Milán művei]]
 
[[Category:Füst Milán művei]]
 
[[Category:Gál István rendezései]]
 
[[Category:Gál István rendezései]]
[[Category:Színmű adaptációk]]
+
[[Category:Nyerges András dramaturgi munkái]]
 +
[[Category: Felolvasások]]

A lap jelenlegi, 2021. augusztus 4., 20:36-kori változata

Füst Milán színművének rádióváltozata

Rendezte: Gál István

Szereposztás:
Mühlstadt Artur – Kovács Károly
Eleonora, a nővére – Keresztessy Mária
Johanna, a felesége – Psota Irén
Gergő – Mécs Károly
Ilona – Gombos Kati
Johanna anyja – Orbán Viola
Weisz úr – Sebestyén Zoltán
Szobalány – Újvári Viktória
Első vevő – Téri Árpád
Második vevő – Turgonyi Pál

Dramaturg: Nyerges András


56 perc

Bemutató: 1969. május 19., 20:28 Petőfi

Ismétlések:
1971.március 30., 21:15, Petőfi rádió
Bartók, 2003. augusztus 9., 8.57

Érdemes eljátszani a gondolattal: mi lett volna, ha Füst Milán kivételes drámaírói tehetségét idejében fedezik fel a magyar színházak? Ha nem kései elégtételként, az életmű utolsó szakaszában jutnak színpadra drámái, sorrendben a Boldogtalanok, a IV. Henrik és a Catullus? A válasz, persze, benne rejlik a kérdésben. S így nem marad számunkra egyéb tanulság, mint a már régóta tudott: az alkotáshoz, a mű teljesedéséhez elengedhetetlen a visszhang, a folytatásra bíztató-ingerlő társadalmi igény.

Ezt ugyan már nem pótolhatja a Rádiószínház Füst Milán esetében, de annyit megtehet és meg is kell tennie, hogy életművének még ismeretlen darabjait a közönség számára hozzáférhetővé teszi, teljesebbé rajzolja az író portréját. 1925-ben a Nyugatban jelent meg A zongora, s azóta annyira elfelejtődött, hogy az író drámáinak közelmúltban megjelent, legteljesebb kiadása nem tudott róla. Pedig sajátos színfolt ez az egyfelvonásos. Mikroszkopikus jellemrajzaival, iróniájával, már-már groteszkbe hajló családi tablójával századeleji világot idéz fel, de azzal a frissességgel és életszerűséggel, ami egy kivételes tehetség önkéntelen realizmusának sajátja.