„A tolvajok városa” változatai közötti eltérés

A Rádiójáték wikiből
(Új oldal, tartalma: „1973 10.15. 18.50 Petőfi Najmányi László hangjátéka Zenei munkatárs: Hegedűs Emmi Hangmérnök: Újházy László Rendező: Bozó László Szereposztás: …”)
 
23. sor: 23. sor:
 
Eszter és József Budapest nemlétező házaiban lakik, ugyanabban az utcában, egymással szemben. Sok ember – például a postás is – csak üres telket lát a szóban forgó házak helyén, de Eszter nagyon jól látja azt a nagy bérházat, melyben József lakik, s József alakját is a szemben levő ablakban; József ugyancsak jól látja Eszter házát, sőt még az ereszt is, melyről Eszter macskája egy este lezuhant…Hogy az álomból valóság lehet, azt Eszternek Józsefhez írott levele bizonyítja kézzelfoghatóan; s hogy érdemes-e ellopnunk az álmainkat önmagunktól, ezt már az író kérdezi tőlünk.  
 
Eszter és József Budapest nemlétező házaiban lakik, ugyanabban az utcában, egymással szemben. Sok ember – például a postás is – csak üres telket lát a szóban forgó házak helyén, de Eszter nagyon jól látja azt a nagy bérházat, melyben József lakik, s József alakját is a szemben levő ablakban; József ugyancsak jól látja Eszter házát, sőt még az ereszt is, melyről Eszter macskája egy este lezuhant…Hogy az álomból valóság lehet, azt Eszternek Józsefhez írott levele bizonyítja kézzelfoghatóan; s hogy érdemes-e ellopnunk az álmainkat önmagunktól, ezt már az író kérdezi tőlünk.  
 
z utcában, egymással szemben. Sok ember – például a postás is – csak üres telket lát a szóban forgó házak helyén, de Eszter nagyon jól látja azt a nagy bérházat, melyben József lakik, s József alakját is a szemben levő ablakban; József ugyancsak jól látja Eszter házát, sőt még az ereszt is, melyről Eszter macskája egy este lezuhant…Hogy az álomból valóság lehet, azt Eszternek Józsefhez írott levele bizonyítja kézzelfoghatóan; s hogy érdemes-e ellopnunk az álmainkat önmagunktól, ezt már az író kérdezi tőlünk.
 
z utcában, egymással szemben. Sok ember – például a postás is – csak üres telket lát a szóban forgó házak helyén, de Eszter nagyon jól látja azt a nagy bérházat, melyben József lakik, s József alakját is a szemben levő ablakban; József ugyancsak jól látja Eszter házát, sőt még az ereszt is, melyről Eszter macskája egy este lezuhant…Hogy az álomból valóság lehet, azt Eszternek Józsefhez írott levele bizonyítja kézzelfoghatóan; s hogy érdemes-e ellopnunk az álmainkat önmagunktól, ezt már az író kérdezi tőlünk.
 +
 +
 +
 +
[[Category:Magyar rendezésű hangjátékok]] 
 +
 +
[[Category:Magyar szerzőjű hangjátékok]] 
 +
 +
[[Category:1973-ban bemutatott hangjátékok]]
 +
 +
[[Category:Najmányi László művei]]
 +
 +
[[Category: Bozó László rendezései]]
 +
 +
[[Category:Magos György dramaturgi munkái]]

A lap 2013. január 30., 00:36-kori változata

1973 10.15. 18.50 Petőfi

Najmányi László hangjátéka

Zenei munkatárs: Hegedűs Emmi

Hangmérnök: Újházy László

Rendező: Bozó László

Szereposztás:

Schlaffer – Tomanek Nándor

Eszter – Kohut Magda

Postás – Kállai Ferenc

Dramaturg: Magos György

Tartalom:

Eszter és József Budapest nemlétező házaiban lakik, ugyanabban az utcában, egymással szemben. Sok ember – például a postás is – csak üres telket lát a szóban forgó házak helyén, de Eszter nagyon jól látja azt a nagy bérházat, melyben József lakik, s József alakját is a szemben levő ablakban; József ugyancsak jól látja Eszter házát, sőt még az ereszt is, melyről Eszter macskája egy este lezuhant…Hogy az álomból valóság lehet, azt Eszternek Józsefhez írott levele bizonyítja kézzelfoghatóan; s hogy érdemes-e ellopnunk az álmainkat önmagunktól, ezt már az író kérdezi tőlünk. z utcában, egymással szemben. Sok ember – például a postás is – csak üres telket lát a szóban forgó házak helyén, de Eszter nagyon jól látja azt a nagy bérházat, melyben József lakik, s József alakját is a szemben levő ablakban; József ugyancsak jól látja Eszter házát, sőt még az ereszt is, melyről Eszter macskája egy este lezuhant…Hogy az álomból valóság lehet, azt Eszternek Józsefhez írott levele bizonyítja kézzelfoghatóan; s hogy érdemes-e ellopnunk az álmainkat önmagunktól, ezt már az író kérdezi tőlünk.