Em\u00e9kzaj 26. r\u00e9sz<\/p>\n
2014. 03. 16. Kossuth 01.03<\/p>\n
\u00cdrorsz\u00e1gban sz\u00fcletett, 1906-ban, \u00e1ll\u00edt\u00e1sa szerint \u00e1prilis tizenharmadik\u00e1n, p\u00e9nteki napon, s\u0151t, nagyp\u00e9nteken, sz\u00fclet\u00e9si bizony\u00edtv\u00e1nya szerint viszont egy h\u00f3nappal k\u00e9s\u0151bb, m\u00e1jus 13-\u00e1n. (…) \u00c9letm\u0171ve folytonos \u00e9s makacs keres\u00e9se a minim\u00e1lis kompromisszumoknak besz\u00e9d \u00e9s hallgat\u00e1s k\u00f6z\u00f6tt, keres\u00e9se a besz\u00e9dnek, mely a lehets\u00e9ges legminim\u00e1lisabb m\u00e9rt\u00e9kben hamis, keres\u00e9se az igaz csendnek, mely az\u00e9rt m\u00e9giscsak sz\u00f3l valahogy, k\u00f6z\u00f6l valamik\u00e9pp. (…) Tette mindezt aszketikus k\u00f6vetkezetess\u00e9ggel, \u00f6nmaga es\u00e9lyeit gondosan rontva, m\u00e9g \u00f6nmag\u00e1t mint \u00edr\u00f3t, a teremt\u0151 k\u00e9pzelet let\u00e9tem\u00e9nyes\u00e9t is „minimaliz\u00e1lva”, felsz\u00e1molva mag\u00e1ban a mitikus alkot\u00f3t, mely modern kult\u00far\u00e1nkban hagyom\u00e1nyosan az egyetlen Alkot\u00f3 f\u00f6ldi m\u00e1sa. „\u00c9n \u00fagy dolgozom – fogalmazta egy interj\u00faban, amikor m\u00e9g adott interj\u00fakat -, hogy k\u00f6zben nem vagyok ura anyagomnak. Joyce min\u00e9l t\u00f6bbet tudott, ann\u00e1l t\u00f6bbre volt k\u00e9pes. Mint m\u0171v\u00e9sz, \u0151 a mindent tud\u00e1s \u00e9s a mindenhat\u00f3s\u00e1g fel\u00e9 tend\u00e1l. \u00c9n a tehetetlens\u00e9gb\u0151l \u00e9s a tudatlans\u00e1gb\u00f3l dolgozom.” (Tak\u00e1cs Ferenc, 1989)<\/p>\n
El\u0151ad\u00f3: Bodn\u00e1r Erika, Paizs Mikl\u00f3s, Reviczky G\u00e1bor<\/p>\n
Szerkeszt\u0151-rendez\u0151: Turai Tam\u00e1s (2006)<\/p>\n
A NAVA oldal\u00e1n k\u00f6z\u00f6lt adatok a hangj\u00e1t\u00e9kr\u00f3l:
\n„\u00cdrorsz\u00e1gban sz\u00fcletett, 1906-ban, \u00e1ll\u00edt\u00e1sa szerint \u00e1prilis tizenharmadik\u00e1n, p\u00e9nteki napon, s\u0151t, nagyp\u00e9nteken, sz\u00fclet\u00e9si bizony\u00edtv\u00e1nya szerint viszont egy h\u00f3nappal k\u00e9s\u0151bb, m\u00e1jus 13-\u00e1n. (…) \u00c9letm\u0171ve folytonos \u00e9s makacs keres\u00e9se a minim\u00e1lis kompromisszumoknak besz\u00e9d \u00e9s hallgat\u00e1s k\u00f6z\u00f6tt, keres\u00e9se a besz\u00e9dnek, mely a lehets\u00e9ges legminim\u00e1lisabb m\u00e9rt\u00e9kben hamis, keres\u00e9se az igaz csendnek, mely az\u00e9rt m\u00e9giscsak sz\u00f3l valahogy, k\u00f6z\u00f6l valamik\u00e9pp. (… ) Tette mindezt aszketikus k\u00f6vetkezetess\u00e9ggel, \u00f6nmaga es\u00e9lyeit gondosan rontva, m\u00e9g \u00f6nmag\u00e1t mint \u00edr\u00f3t, a teremt\u0151 k\u00e9pzelet let\u00e9tem\u00e9nyes\u00e9t is „minimaliz\u00e1lva”, felsz\u00e1molva mag\u00e1ban a mitikus alkot\u00f3t, mely modern kult\u00far\u00e1nkban hagyom\u00e1nyosan az egyetlen Alkot\u00f3 f \u00f6ldi m\u00e1sa. „\u00c9n \u00fagy dolgozom” – fogalmazta egy interj\u00faban, amikor m\u00e9g adott interj\u00fakat -, „hogy k\u00f6zben nem vagyok ura anyagomnak. Joyce min\u00e9l t\u00f6bbet tudott, ann\u00e1l t\u00f6bbre volt k\u00e9pes. Mint m\u0171v\u00e9sz, \u0151 a mindenttud\u00e1s \u00e9s a mindenhat\u00f3s\u00e1g fel\u00e9 tend\u00e1l. \u00c9n a tehetet lens\u00e9gb\u0151l \u00e9s a tudatlans\u00e1gb\u00f3l dolgozom.” (Tak\u00e1cs Ferenc, 1989.) El\u0151ad\u00f3: Bodn\u00e1r Erika, Paizs Mikl\u00f3s, Reviczky G\u00e1bor Szerkeszt\u0151-rendez\u0151: Turai Tam\u00e1s (2006) (Gy\u00e1rt\u00e1s d\u00e1tuma: 2006.03.29 – Els\u0151 ad\u00e1s: 2006.04.16.)<\/p>\n