„Zsákos ember terhe (1977)” változatai közötti eltérés

A lap jelenlegi, 2019. július 23., 11:03-kori változata

1977. május 13. 3. műsor 19:33

John Adam hangjátéka

Fordította:Bontos Tibor

Rendezte:Barlay Gusztáv

Dramaturg:Mesterházi Márton

Közreműködött: Nemzeti Színház Stúdiója

Szereplők:

Elbeszélő – Haumann Péter

Vényasszony – Bakó Márta

Csón – Gelley Kornél

Lovas – Mádi Szabó Gábor

Népszerű Miniszter – Gera Zoltán

Népszerűtlen Miniszter – Velenczey István

Fiatal nő – Almási Éva

Követ – Képessy József

1978.01.20. (péntek) 3. Műsor 19:33 (40p) ism.

Egy zsák, melyben egy egész város elfér.

Maga a szerző, az 1930-ban született John Arden drámaíró, a dühöngő ifjúság irodalmi, színházi irányzat jeles képviselője a főszereplője annak a brit hangjátéknak, melyet a BBC-től vett át és készített el a Kossuth Rádió 1977-ben. A zsákos ember terhe, avagy a Muswell Hill-i rögtönzés két felvonásos, kb 100-110 perces, meglehetősen hosszú hangjáték, melynek elején John Arden (Haumann Péter) E/3-ban beszél magáról és élete értelmetlenségéről, útban a highgate-parkba, ahol miközben mókusokat etet elalszik, álmában pedig egy öregasszony elad neki 10 silingért egy zsákot, mint zsákba macskát, amiben egy szép nő lapul.

John a szexuális igényeinek kielégítése érdekében megveszi a zsákot, de kibontani nem tudja, a park csősze pedig hamarosan megjelenik és elzavarja, mert a zsákban lévő bármi – ahogy ettől fogva hivatkozik rá “a gonosz” – felzaklatja az embereket.

Azt követően, hogy John Arden elhagyja a highgate parkot a hangjáték meglepő fordulatokat vesz. Megváltozik a helyszín, eltűnik az a London, ahonnan reggel még elindult otthonról, megváltozik a társadalom, az emberek, az élet rendje, de maga a főszereplő is.

Az őt alakító Haumann Péter tökéletesen hozza a szerepének minden formáját és tulajdonságát, tehát mind az új, ismeretlen társadalomból kilógó jövevényt, mind a hitleri tulajdonságokba átcsapó “tanár urat”. Hozzá hasonlóan a többi színész is rendkívül minőségien hozza a karakterét, kiemelendő a boszorkányos vonásokat hordozó öregasszonyt alakító Bakó Márta, valamint a John elcsábítására és a zsák ellopására hivatott Almási Éva, aki a főszereplő oldalán többször is megjelenik – ezúttal már szövetségesként – főként a második felvonásban.

A hangjátékot a korábban magyar rádióban hallottaktól kissé idegen hangeffektek tarkítják, mely a korabeli brit hangjáték kultúrában is idegennek és egyedinek számított. Ezek segítenek a misztikus, néha rémisztő hangulat megteremtésében, az érzelmek kifejezésében, hogy kép nélkül is élesen magunk előtt láthassuk a történéseket.

Bár a műfaja nem tisztán meghatározható, hiszen ez nem igazán, vagy nem “csak” dráma, de horrornak vagy thrillernek sem nevezhető tisztán, inkább eme három műfajnak a keveréke, és bár a címe meglehetősen találó, angolul főként (The Bagman), magyarul “a zsákos ember” kifejezés kissé megtévesztő lehet, hiszen ugyanezt használjuk arra a lényre – a mumusra – akivel a szófogadatlan gyerekeket riogatják, így talán célszerűbb a Muswell Hill-i rögtönzés alcímet használni, még akkor is, ha a mi zsákos emberünk szintén egy valamelyest félt figura azon társadalom számára, ahová került.

John Arden hangjátéka görbe tükröt mutat a társadalom elé egy meglehetősen groteszk módon, megemlítve benne Hitlert és a köztársaság hiányát, emiatt pedig rendkívül meglepő, hogy ez valamelyest mégis beillett a korabeli Magyarország 3T-inek egyikébe, bár valószínűleg nem támogatott, hanem csak tűrt formában.

7/10

Székács Linda