Tutankhamon trombitájától az éterhangszerig

A Rádiójáték wikiből

Tutankhamon trombitájától az éterhangszerig

/Előadás hanglemezekkel/

írta:

Villant Dezső

A rádióműsorok favoritja: a hanglemezműsor, kezdettől fogva a hallgatók érdeklődésének középpontjában áll. Nemcsak nálunk, hanem a világ minden részében jelentős hányadát adja a szórakoztató műsoroknak, mert sokoldalú, és szinte korlátlan lehetőségeivel aránylag a legkönnyebben elégítheti az ezerarcú moloch: a rádióhallgató igényeit. Edison csodálatos találmánya, a megörökíthető hang birodalma az a terület, ahol a rádióhallgatók széles rétegei a legkönnyebben megtalálhatják azt, ami számukra vonzó vagy érdekes, a műsorszolgáltató állomások pedig gyorsan és legegyszerűbb módon elégíthetik ki az előfizetők kívánságait. A mindkét oldalról előnyösen kihasználható követelmény fejlesztette hatalmassá ezt a műsorágat, duzzasztotta meg a rádióvállalatok hanglemeztárait, tökéletesítette a gyártás technikáját és állította a széles rétegek érdeklődésének középpontjába.

A Stúdiók hanglemez anyagáról és technikai felkészültségéről azonban mit sem tud a rádióhallgató. A mindig kedves és megértő rádióhallgató éppen úgy, mint az örökké elégedetlen szigorú kritikus is, csak a hangot hallja, de nem láthat a kulisszák mögé. Nem látja az idegfeszítő munkát, nem látja a kartotékok tízezreit és a hanglemezek ezreit, amelyekből egy-egy hanglemezsor megszületik, s főképpen nem látja azt a titokzatos kérdőjelet, ami fölött a világ összes rádióigazgatói és szakértői törik a fejüket, hogy miképen lehetne minden egyes rádióhallgató kívánságát egyszerre és ugyanabban az időpontban kielégíteni.

Mert ez a fogas kérdés a mai napig még megoldatlan. Bizonyiték rá a naponként érkező levelek tömege, s az egy-egy müsorszám után jelentkező telefonbeszélgetések, amelyek körülbelül így festenek:

„ – Kérem, csak azt akarom mondani, hogy a most elhangzott hanglemezmüsor nagyon szép volt… Gyönyörü volt…” Vagy:-„Hát ez már mégis türhetetlen, vegyék kérem tudomásul, hogy az elhangzott müsor szörnyü volt…”

Újra cseng a telefon:-„Köszönjük a szép müsort… ilyet kérünk minél gyakrabban.” A kövtkező percben pedig ujra egy dühös előfizető: -„ Ha a rádió nem rendelkezik rendes lemezekkel, ne adjon müsort”…

És igy tovább. A rádió mosolyogva megköszöni az elismerést és türelmesen megnyugtatja az elégedetlenkedőket is, szerényen, körülbelül ilyenformán: -„Bocsánat, 15000 hanglemezünk van…”

Nos, kedves rádióhallgatóim, én erről a 15,000 hanglemezről akarok most egyet és mást elmondani. A magyar rádió legértékesebb müsoranyagáról akarok beszélni, arról az anyagról, amely másfél évtized alatt duzzadt ekkorára, s amelynek minden egyes darabja a félmilliót meghaladó rádióhallgatók kívánságait, szórakoztatását szolgálja. A hatalmas anyag felöleli mindazt, amit előadásom cimében keresztmetszetként mondtam, mert valóban megtalálható benne Tutankhámon trombitájától a legmodernebb és legujabb zenéig minden felvétel, minden müfaj, és minden, ami csak értékes és érdekes.

A roppant anyag között a szakavatott biztos kézzel és könnyedén mozog, pedig a többoldalas müveket is figyelembe véve nem kevesebb, mint 30,000 lemezoldalról, 200 müfajcsoportról, 1250 opera, filmdal és dalénekesről, mintegy ezer előadómüvészről van szó. Mondanom se kell talán, hogy a rendelkezésre álló anyag olyan főcsoportokra oszlik, amelyek lehetővé teszik a technikailag leegyszerüsitett kezelést és tájékozódást. A magyar rádió folyton növekedő hanglemezanyaga négy főcsoportra oszlik: müsor lemezekre, történelmi, muzeális és néprajzi lemezekre. A hallgatók széles rétegei legnagyobbrészt a müsorlemezeket ismerik, de figyelmük mindenkor csak egy-egy müsor keretére van korlátozva, sohasem vehetik észre azt, ami az egész anyagban együtt feltünő, vagy érdekes. Kevesen tudják például, hogy a rádióhallgató évenként átlag 3000 zeneszerző nevével találkozik a hanglemezmüsorokban, 2500 előadó müvész nevét mondja be a szkiper, hatszáz nagy zenekar játssza a leforgatott müveket, s a kartotékokon százhetven világhirü karmester neve szerepel, olyanok mint Mengelberg, Toscanini, Kleiber vagy Dohnányi legalább kétszázötven zenekari müben vezényelnek.

Azt is kevesen tudják – legfeljebb a bennfentesek – hogy a szerzők között akad egy Jézus nevezetü spanyol szerző, Napoleon nevezetü francia szerző, két Washington, s hogy a hanglemezmüsorokban nem is egyszer szerepel a nagy német császár: Frigyes –Fridericus Rex- és a volt angol király –mostani welszi herceg- neve is. a magasrangu zeneszerzők közé sorolhatjuk mindjárt Liliuokalani volt hawaii királynőt is, akinek „Aloha oe” cimü szerzeménye gyakran szerepel a rádió hanglemezmüsorán.

Az ilyen jelentéktelennek látszó apróságok felett könnyen átsiklik a rádióhallgató, mert a leforgatott müveknél rendszerint nem veszi figyelembe a mü szerzőjét, nem ismeri az előadó kvalitásait, és nem kutatja a meghallgatott mü eredetét vagy zenetörténeti vonatkozásait. A legtöbb rádióhallgató egyéni ízlése szerint kritizál, s pillanatnyi hangulatok nyomán nyilvánitja tetszését vagy nem tetszését.

Természetesen itt is vannak kivételek. A zeneértök komoly birálata az a zsinórmérték, amely mutatja a mechanizált zene fejlődési útvonalát, s érthető okokból szinte rákényszeritia zenei müvelődésre a hallgatóság széles rétegeit. A közvetitő szerepet itt is a rádió végzi, s ez az oka, hogy a studiók hanglemezállománya évről évre szaporodik, a zenekedvelők száma pedig rohamosan növekszik. A rádió, mint fontos kultur tényezőhivatása magaslatán áll akkor, amikor ezerszámra gyüjti össze a lemezekre vett szellemi kincsek szine javát, hogy azután a technika csodálatos eszközeivel továbbadja azokat hallgatóinak. Minél gazdagabb egy studio hanglemeztára, annál változatosabb a müsora, annál könnyebben elégítheti ki a nagyközönség minden irányú kivánságát és teheti plasztikusabbá a mikrofon előtt elhangzó előadásait.

A magyar rádió büszke lehet hanglemezállományára, s ha én most némi izelitőt adok a roppant anyag érdekességeiből, arra kérem kedves hallgatóimat, ne tekintsék eztkulisszatitoknak, hanem csupán hasznos és tanulságos szórakozásnak.

Ime elsőnek a hanglemezgyüjtemény egyik féltve őrzött darabja, amelyen az értelmes, - sajnos ismeretlen nevü – zenetörténész Tutankhamon trombitájának hangját örökitette meg. Az egyiptomi fáraó sirjából napvilágra került háromezer esztendős hangszer most először szólal meg hanglemezről a magyar rádió mikrofonja előtt.

/forgató: T.144.sz.lemez./

A rádió „történelmi lemezek” csoportjában előkelő helyet foglal el az a néhány tucatnyi lemez, amelynek oldalain az elmult kétezer esztendő zenéjének egy-egy jellegzetes compozícióját örökítették meg korhű hangszerekkel és hiteles adatok alapján. Talán említenem se kell, hogy ezt a roppant érdekes, zenetörténeti szempontból pedig szinte felbecsülhetetlen értékü munkát a tudomáyn és a technika párositásával, a németek készitették el. Ebből az anyagból bármikor megszólaltatható a görög zene, a gregorián ének, a trubadour, vagy a tizenhatodik századbeli Palestrina épen ugy, mint a későbbi Madrigal, német vagy olasz zene.

/forgató: T.8.sz.lemez II.old./

Az elhangzott müben német táncokat mutattunk be kedves hallgatóinknak a XV. Század végéről, Melchior Franok és Valentin Hausmann német zenekölrők müveiből.

A történelmi zene csoportjában hasonló értéket képvisel az „Anthologie s’onore” gyüjtőnév alatt örzött 40 darab lemezből álló sorozat is, amelynek oldalairól letünt századok zenéje, rég porladó zeneköltők müvei elevenithetők fel a technika csodálatos eszközeivel. Ime egy kiragadott oldal a nyolcvan lemezoldal közül: francia udvari zene a XVII. Századból:

/forgató: A.T.142/19.sz.lemez/

Külön csoportot alkotnak a prózai felvételek. Elhunyt vagy élő történelmi alakok beszédei, megörökitett történelmi események, világviszonylatban ismert nevek és személyek hangját őrzi a magyar rádió sok száz lemezen, s ezek nem közönséges viaszfelvételek, hanem gonddal, fáradtsággal és jelentős költséggel előállított feketelemezek. A hangya szorgalmával összegyűjtött, páratlanul értékes anyag valóban a magyar rádió büszkesége, s hogy mi minden található meg benne, csak ugy tudom kedves hallgatóimmal érzékeltetni, ha az anyag rideg felsorolása helyett megszólaltatok néhány lemezt, s néhány percre felelevenitem a történelmi hangokat.

/Forgató! A most sorra kerülő lemezekből csak a kijelölt részek 1-1 percnyi időtartammal kerülnek leforgatásra!/

1,/ Ferenc József király és császár beszél Schönbrunnban, a világháboru kitörésének második esztendejében, a hadi özvegyek és árvák számára rendezett ünnepélyen:

/forgató:T.111.sz.lemez!/

A lemez érdekessége, hogy annak nyilvános helyen való lejátszásátkülön törvény tiltotta, s igy kereskedelmi forgalomba sem került.

A következő lemezen Tolsztoj Leo, a nagy orosz iró hangját őrzi a magyar rádió.

/forgató:T101.sz.lemez!/

Hindenburg vezértábornagy hangja:

/forgató:T.102.sz.lemez!/

Néhai Gömbös Gyula magyar miniszterelnöknek a lakihegyi nagyadó üzembehelyezésekor elmondott beszédéből idézünk most néhány mondatot:

/forgató:T49/a-b.sz.lemez!/

Magyarország Főméltóságu kormányzója szózatot idéz a magyar néphez Szolnokon 1938-ban:

/forgató:T141/a-b.sz.lemez!/

Hitler Adolf német birodalmi kancellár beszél a berlini Sport palotában 1938.szept.26-án:

/forgató:T278.sz.lemez!/

Vitéz Imrédy Béla, Magyarország volt miniszterelnöke bejelenti a bécsi döntés eredményét 1938 nov.2-án:

/forgató:T.18.sz.lemez!/

A m.kir.honvédség bevonulása Komáromba 1938.nov.7-én:

/forgató:T.299.sz.lemez!/

Órákon keresztül lehetne folytatni a szemelvényeket, hiszen egyedül a Felvidék felszabadulásának történelmi eseményeiről több mint 200 lemezoldalt őriz a rádió hanglemeztára. A hatalmas anyagban akad nagyon sok olyan felvétel is, amelyek tartalmuknál fogva ugyan nem kerülhetnek a nagy nyilvánosság elé, de történelmi jelentőségüknél fogva fontos dokumentumokat képviselnek a késői kor számára. Ilyenek például a brombergi kegyetlenségekről készült helyszini riport, vagy a finn-orosz háborúban Helsinki bombázása közben készült riport, Roosewelt elnök beszéde, Chamberlain politikai tárgyu beszéde és így tovább. De épenúgy feltalálható és feleleveníthető volna a lemeztárból Károly király hangja, Dolfuss, Darányi Kálmán és számos közéleti személy hangja is.

A gazdag anyag bővelkedik irodalomtörténeti vonatkozásu lemezekben is. a rádió megörökítette egy-egy beszéddel vagy előadással a nagy magyar művészekhangját, így többek között Vendrei Ferenc és Odri Árpád hangját, de híven őrzi a magyar rádió a hallgatói által körülrajongott egyházi szónok néhai Tóth Tihamér hangját is.

A leforgatásra kerülő lemezek közül először Odri Árpád hangját elevenitjük fel két Ady vers szavalásával, azután Tóth Tihamérét:

/forgató:M.132.lemez, utána: M.137.sz.lemez!/

E helyen kell megemlítenem, hogy a magyar rádió őrzi a világ legterjedelmesebb hanglemezre felvett irodalmi alkotását, amely kereken hatvan lemezoldalra készölt, s leforgatása több mint három órát venne igénybe. Ez a mű: Madách:”Az ember tragédiája” Német Antal dr. rendezésében.

Végül szólnom kell még a rádió muzeális értékü hanglemezgyüjteményéről is. a hanglemezgyártás őskorától kezdve a legutóbbi évekig, technikailag talán gyenge, kopott, de olykor sérült példányok sorakoznak itt egymás mellé, de a fakult címke, a rég elfelejtett lemezmárka hallhatatlan nevü müvészek hangját őrzi. Caruso, geraldine Farrar, Kurz Zelma, Piccaver, s a magyarok közül: Burrian Károly, Blaha Lujza, Környei Béla, Takáts Mihály, Fráter Lóránd és még egy sereg kiváló művész hangját.

Rég elfelejtett orfeum dalok, kabaré tréfák és chansonok élnek a feketén fénylő lemezeken, áriák, dalok és nóták azok ajkáról, akik már régen az enyészeté, de hangjuk itt maradt, hogy egy-egy percre feltámadjon bennünk a mult.

/forgató: 1,/ Blaha Lujza: Csipkés a szőlő levele…/

2,/Környei Béla: Mért nem akarsz szeretni…/

Az első dalt Blaha Lujza, a másodikat Környei Béla énekelte lemezre negyed századdal ezelőtt. Ők már a multé, de hangjuk még századok mulva is mienk marad.

Előadásom elején említést tettem a néprajzi lemezekről is. a magyar rádió lemezgyűjteményének ez a csoportja kizárólag magyar népi vonatkozásu felvételeket tartalmaz. Eredeti népmeséket, játékokat, dalokat és énekeket, közvetlenül a nép ajkáról, mégpedig vidékenként összegyűjtve, s mint ilyen, értékes részét képezi nemzeti közkincseinknek.

Most pedig bucsuzom kedves hallgatóimtól. E rövid bemutatóval talán sikerült valamennyire érzékeltetnem hanglemeztárunk gazdagságát. Megtalálhat benne mindent Tutakhamon trombitájától az éterzenéig. Búcsúzzunk talán az utóbbival!

/forgató: 1369.sz.lemez.Éterzene./


,,