Tagolóelemek a rádióműsorban

A Rádiójáték wikiből
A lap korábbi változatát látod, amilyen Hargitai (vitalap | szerkesztései) 2009. szeptember 24., 17:46-kor történt szerkesztése után volt. (Új oldal, tartalma: „<font size = "4">'''TÖLGYESI JÁNOS: TAGOLÓELEMEK A RÁDIÓMŰSORBAN'''</font> rendező bátran használjon, ha kell nagy szüneteket, ha kell akár pergő beszé¬det ...”)
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)

TÖLGYESI JÁNOS: TAGOLÓELEMEK A RÁDIÓMŰSORBAN

rendező bátran használjon, ha kell nagy szüneteket, ha kell akár pergő beszé¬det - ha az alapmű ritmusa úgy kívánja." (21. old.)

Az idő folyamatos kitöltésének igénye az archaikus művészeti korszakokból ismert horror vacui törvényre hasonlít. Ott: a rendelkezésre álló felületet mint¬egy kényszer, „az űrtől való félelem hatása alatt a legkülönfélébb motívumok¬kal, virág- és állatalakkal, vagy éppen geometrikus mustrákkal tölti ki a mű¬vész. Itt: a „félelem a csendtől" az a sajátosság, ami a műsor folyamatosságá¬nak legszembetűnőbb jellemzője: a nagyobb szünetegységek minden esetben feltördeltetnek kisebb egységekre. A csönd és a csönd megszakítása ritmikus egymásutániságban következik.

Érdekes módon, mindez természetesnek, magától értetődőnek tűnik. Ha 20 -30 éves műsorrészleteket hallgatnánk, egy másféle stílus dokumentumait, ak¬kor tűnne csak fel - mint régi fényképek nézegetésekor -, hogy másként is lehetett, és nyilván a jövőben is másként lehet majd rádiózni.

Mérőjel

A csönd második változatával rokon a mérőjel. Az adóállomás ekkor sem sugároz műsort de a kisugárzott nagyfrekvenciás jelet modulálják valamilyen hallható, (1000 Hz-es), de ugyancsak elektronikus eszközökkel előállított hang¬frekvenciás jellel. Többnyire az adás megkezdése előtt, hosszabb időtartamban sugározzák. Ennek szigorúan meghatározott műszaki jellemzői vannak (frek-vencia, jelalak), amelyek az adó- és vevőkészülékek beállításánál egyaránt in¬formációt jelentenek. A rádiózás kezdetén az adóállomásra hangolást (ami ek¬kor még meglehetősen bonyolult dolog volt) szolgálta. Praktikusan ezt a mű¬sor megkezdése előtt volt célszerű elvégezni. A sztereoadások megjelenésével, majd számuk szaporodásával jelentősége is megnövekedett; a sztereo vevőké-szülékek helyes beállításához szükséges információkat is ilyen módon lehet a legegyszerűbben közvetíteni. Bár a harmadik műsorban sugárzott sztereoprog¬ramok előtt és közben közvetített szünetjelek is hordoznak ilyen beállítást el¬lenőrző információkat, a készülék beállításának elvégzése a rövid szünetjelek ideje alatt nem oldható meg. (Ez a beállítás is hosszabb folyamat!)

A mérőjel tehát tartalmaz egy sor műszaki információt, amelyek speciális kód (ismeretek) birtokában értelmezhetők. Általános jelentéstartalmuk pedig: az adás rövidesen megkezdődik, ill. az adóállomás már működik, „bemelegít". Mivel a mérőjelek jellemzői szabványokban rögzítettek, kevés lehetőség nyílik arra, hogy az adóállomásra jellemző forma vagy kombináció alakulhasson ki. (Az amatőr rádiózásban használatos hívójelek azonban ilyenféle jelkombiná¬ciók, funkciójuk is hasonló: az adóállomás azonosítása.) A műsorszóró rádió¬zásban az adóállomás azonosításának funkciója többféleképpen is megvalósul. egyik eszköz erre a szünetjel. A mérőjel televíziós megfelelője pedig bizonyos vonatkozásban a monoszkóp. Ennek is van beállító funkciója, egy sor techni¬kai vonatkozású információt tartalmaz, de átveszi a szünetjel funkciójának egy részét is. Nemcsak azért, mert műsorok közötti szünetekben is adható, ha¬nem mert ellátja az adóállomás azonosításának jelfunkcióját is.


Szünetjel

A műsorkezdés előtt és a szünetekben először a Magyar Rádió kezdett „hí¬vójelet" sugározni, 1926-ban. Műsorszóró adóról lévén szó, természetes módon adódott a zenei motívum felhasználása. Funkciója kezdetben az amatőrök, ve¬vőkészülék-tulajdonosok segítése volt abban, hogy készüléküket az adóállo¬másra hangolhassák. A szünetjel később, mint jel, többféle jelentést is kezdett hordozni.

1. jelezte, hogy az adott rádió valamely műsorszáma épp véget ért, vagy még nem kezdődött el,

2. az adás még, vagy már tart (a csatorna működik),

3. az adóállomás azonosítását is lehetővé tette, mintegy névjegyként szolgált.

Mint a szimbólumok általában, a szünetjel is csak akkor tölthette be ezt az azonosító funkcióját, ha jelentése már közismertté vált. Tehát a kódot és ma¬gát a jelet is sokszor kellett egyszerre sugározni. Ez a rádióműsornak olyan eleme, jellemző részlete, amely ma is így funkcionál. Bár valószínűleg min-den magyar rádióhallgató fel tudja ismerni a három műsorban használatos szünetjeleket és azonosítani tudja a műsorokat, minden lényegesebb, nagyobb szünetben verbalizálva is megtörténik az azonosítás: a szünetjel után a be¬mondó bemondja az állomás nevét, az adóállomás vagy az intézmény helyét.

A szünetjel a műsorok közötti időben mint tagolóelem illeszkedik. A csönd és a vele oppozícióban álló rövid zenei motívum apró egységekre tördeli a szüneteket. Úgy fogható fel ez a folyamat, mint a síkbeli, vagy térbeli orna¬mentika. A motívum és annak hiánya, az üres tér (itt idő) ritmikusan válto-gatják egymást. A műsorfolyamnak ez olyan alapvető egysége, amely min¬den műalkotás, sőt minden szöveg alapvető tagoló, strukturáló eleme. A rá¬dióműsor ritmusának legfinomabb struktúrája a szünetek tagolása a szünetje¬lekkel, és az alább leírásra kerülő egyéb elemekkel. Erre az alapvető ritmus¬struktúrára épülhet azután a műsorok egymásutániságának, nagyobb elemei¬nek ritmusa, a műsorszerkezet nagyobb visszatérő egységeinek ritmusa. Pl. bi¬zonyos kitüntetett időpontokban időjelzés, hírek, meteorológiai jelentés követ¬kezik. A műsorszerkesztés az egésznapi műsorfolyam egyéb ritmusait is szá¬mon tartja, sőt a hét különböző napjainak egymásra következésében is ritmikus tagolódás és egymásutániság valósul meg. Minderre, mint még nagyobb idő¬egységeket átfogó és ritmikus egységbe kapcsoló elemek épülnek a műsor¬struktúra által meghatározott különböző típusú hetek. A rádiózás ritmusának kérdéseit részletesen tárgyalja Takács Ferenc A rádióműsor szerkesztése c. könyvében.

A szünetek és a szünetjelek az 1963-as, stílusváltást jelentő dokumentum szerzői számára is az egyik lényeges problémát jelentették. Ezt tekintették az egyik olyan pontnak, ahol a rádiózás ,.pergőbbé, ritmusosabbá" (folyamsze¬rűbbé) tételét megragadhatják. A feladatok a műsorfegyelem betartásában, a műsoridők pontos (±1 percnyi toleranciával való!) betartásában konkretizá¬lódtak. Érdekes adat ugyanakkor, hogy 1962 szept., okt., november havi átla¬gában naponta 60 perc szünetjel és MK (..műsoron kívüli" szünetkitöltő anyag) hangzott el.


Az adóállomás azonosítása

Bár a szünetjel jelfunkciói között is szerepel. hogy legűségével azonosítani lehet az adóállomást, ez verbalizált formában, szavakkal is megtörténik. Ide¬gen adó, ismeretlen szünetjel esetén az azonosítás, a szünetjel megfejtése is csak ezzel a verbalizált, azonosító szöveggel valósul meg.

Az a szöveg, amit most az adóállomás azonosításaként különítünk el, nem tartozik a műsorhoz abban az értelemben, hogy nem ugyanazon a szinten kö¬zöl információkat. Ha a műsort úgy tekintjük, mint egy általános értelemben felfogott szöveget (közleményt), amelyet egy szervezet bocsát ki meghatározón technikai közvetítőeszköz (csatorna) közvetítésével, akkor az állomást azonosító szöveget olyan metaszövegnek kell értelmeznünk, amelynek információtartalma a közvetítőeszközre és a kibocsátó szervezetre, végül pedig magára a szövegre (műsorra) vonatkozik. Így az azonosító szöveg elemei között megtaláljuk az állomás megnevezését: Kossuth Rádió; Petőfi Rádió; A Magyar Rádió Harma¬dik műsora; az adóállomás helyének megnevezését (Budapest mellett az URH-¬sávban sugárzó vidéki állomások helyét is bemondják, a középhullámú vidéki reléállomások nevét nem, feltehetőleg ezeket ismertnek tételezik fel, ill. az RTV Újság időnként közli). Ugyancsak az adóállomásra vonatkozó információ. amely része ennek a metaszövegnek, a hullámhossz vagy a frekvencia megadása, amelyen az adás kisugárzásra kerül. (Közép- és URH-sávon egyaránt megad¬ják pl. 8 órakor.) Nem folyamatosan sugárzó adóknál gyakori, hogy az adás kezdetét időtartamát is itt közlik (vidéki adók helyi műsora). Logikailag szer¬vesen illeszkedik ezekhez az információkhoz magának az elkövetkező műsor¬nak rövid tartalmi ismertetése. Ezek az elemek a magyar rádiózás gyakorlatá¬ban különböző csoportosításokban fordulnak elő. A legrövidebb, rövid szüne¬tek esetén is elhangzó azonosító szövegtől az adóállomások és frekvenciák fel¬sorolásáig és rövid tartalmi előzetesig terjed a skála. A műsor tartalmi ismer¬tetésére külön műsoridő is rendelkezésre áll, ill. ennek részletes közlése a mű¬sorújság feladata. Az ilyen műsorismertetések kapcsolóelemként való haszná¬latát mindinkább felfedezik a rádiósok. Összetett műsorok elején, sőt közben is gyakori az amolyan tartalomjegyzék-féle. A műsor folyamszerűségének egyik eleme ez az állandó előreutalás, amely hangsúlyozza az időben később, esetleg nagy távolságban levő műsorrészek összefüggését.

A leggyakrabban elhangzó azonosító szöveget nyelvi szempontból is érdemes szemügyre vennünk. Beszédcselekvésként úgy értelmezhetjük, mint egyfajta bemutatkozást, prezentációt. A nyelvi forma hiányos mondat: „Kossuth Rá¬dió, Budapest". Ez azonban az információközlés szempontjából nem zavaró, hi¬szen az elmaradt állítmányi rész éppen magát a cselekvést kellene, hogy meg¬nevezze, általános formában: beszél, hallható, működik, és ezekhez hasonló igékkel egészíthetnénk ki a mondatot. A Harmadik műsorban elhangzó válto¬zat már valamivel többet árul el abból a beszédcselekvésből, performatív aktusból amit kimondásával a bemondó végrehajts „Itt (hallható, beszél) a Magyar Rádió Harmadik műsora Budapest(-en)". Ahhoz, hogy az idézett hiá¬nyos mondatok ténylegesen betölthessék jelfunkciójukat, bizonyos feltételek¬nek is teljesülniük kell. Ilyen feltétel egy társadalmilag meghatározott szituá¬ció megléte. Bár egy bemondó otthon, családi körben is mondhatja a fenti mondatok valamelyikét, ez mégsem „érvényes", ill. nem a fenti értelemben ér¬vényes beszéd-cselekvés. Ehhez a társadalmilag determinált szituációhoz tar¬tozik a technikai berendezések jelenléte is. Egy koncert szünetében csak mik¬rofon jelenlétében értelmes dolog ilyen mondatot kimondani. Érvényességé¬hez azonban az egész technikai közvetítőlánc működése szükséges. Ebből va¬lamiképp az is következik, hogy a fenti prezentációs kijelentésnek csak jelen ¬idejű alakban van értelme. Ez talán evidensnek tűnik, hiszen a mondat (a ma¬gyarban) igei állítmány nélküli, ezért múlt idejű alakban való használata szo¬katlan lenne. (Búcsúzó formulaként elképzelhető lenne, erről később.) Végül feltétel, hogy az illető, aki a mondatot kimondja, arra illetékes személy legyen. Úgy is mondhatjuk, hogy az adott állomás „képviselője" kell. hogy legyen. Ez tűnik ki a hiányos mondat egyik lehetséges kiegészítéséből is: „Itt a Magyar Rádió Harmadik műsora (képviseltjeként beszélek) Budapest(en).” Ugyancsak ezt bizonyítja, hogy pl. egy riportalany, vagy a rádióban megszólaló „külső személy szájából nem hangozhat el érvényes kijelentésként.

A körvonalazott azonosító szöveg jelfunkciójához hozzátartozik, hogy fel¬hangzása önmagában is jelként szolgál. Valami (többnyire a szünetjelekkel ritmikusan felosztott szünet) végét jelzi. Mivel gyakran hangzik fel, informá¬cióértéke csekély, a közölt információ pedig ismert, jelként való alkalmazásá¬ban előtérbe kerül a figyelemfelhívó aktus. Ebben rokon a szakaszosan mű¬ködő hangosan beszélő csatornákon (pl. ilyen a pályaudvari megafon) elsőként felhangzó figyelemfelhívó felszólításokkal. Ha a személyek közötti kommuni¬káció technikai csatorna közbeiktatásával zajlik, ugyancsak találhatunk ilyen elemeket. Bizonyos vonatkozásban ilyen a telefonban a ,.halló"-zás, a bemutat¬kozás, annak megnevezése, hogy az illető honnan beszél.

Az adóállomást azonosító szövegnek a mérőjellel és a szünetjellel együtt van egy közös funkciója, nevezetesen az, hogy a csatorna működésének ellenőrzésére is szolgálnak. R. Jakobson a közlemény fátikus funkciójáról beszél ebben az esetben. A tisztán fátikus közleményre példa a telefonbeszélgetésben a hallózás abban az esetben, ha az átvitel minősége hirtelen bizonytalanná válik. Ekkor felmerül a csatorna működőképességének ellenőrzése. Az állomást azonosító szöveg ebben az értelemben olyan megnyilatkozásokkal is rokon mint amikor „műszakiak kiépítenek egy vonalat" és valaki beleszól a mikrofonba: „Mikrofonpróba, egy, kettő . . . " Itt egészen nyilvánvaló, hogy a közlemény tartalma lényegtelen, egyedül az a tény lényeges, az szolgáltatja az információt, hogy a csatornán valamilyen, azaz bármilyen közlemény keresztül halad.

Megszólítás, üdvözlés, búcsúzás

A megszólítás az elhangzás idejét tekintve szorosan kapcsolódik az állomást azonosító szöveghez, többnyire közvetlenül azt követi. Ha az azonosító szöveget a csatorna ellenőrzésének és a sajátos rádiós kommunikáció indító formulájának tekintjük, akkor a megszólítás a kapcsolatteremtés formulája. A megszólítás rádióban használatos formulái a korábbi, nyilvános, tömegkommunikációs formákból kerültek át, egyszerűsödtek és konvencionálódtak. A szigorúan kötött forma, a tompított érzelmi színezet a magánlevelezés megszólító formulájával rokonítható a leginkább. Általános jellegét a csekély érzelmi töltése jelzőn túl a megszólítás többes számú alakja is hangsúlyozza. Egyes számú alakban - úgy tűnik - csak rádiós személyiség használhatja, hangsúlyozottan bizalmas, közvetlenül személyhez szóló közlés esetén.

A lehetséges birtokos személyragos formák:

a) hallgatóink

b) hallgatóim

c) hallgatóm

birtokos személyrag nélkül:


Page footer 1