„Szent színpad” változatai közötti eltérés
| (Egy közbenső módosítás, amit egy másik szerkesztő végzett, nincs mutatva) | |||
| 3. sor: | 3. sor: | ||
1992.04.20; Bartók 22.50; 1 óra 10 perc | 1992.04.20; Bartók 22.50; 1 óra 10 perc | ||
| + | |||
| + | Ismétlés: 1992.11.24. Bartók 14.05 | ||
| 39. sor: | 41. sor: | ||
[[Category:Magyar rendezésű hangjátékok]] [[Category:Magyar szerzőjű hangjátékok]] [[Category:1992-ben bemutatott hangjátékok]] [[Category:A Magyar Rádió hangjátékai]] [[Category:Pap Károly művei]] [[Category:Varsányi Anikó rendezései]] | [[Category:Magyar rendezésű hangjátékok]] [[Category:Magyar szerzőjű hangjátékok]] [[Category:1992-ben bemutatott hangjátékok]] [[Category:A Magyar Rádió hangjátékai]] [[Category:Pap Károly művei]] [[Category:Varsányi Anikó rendezései]] | ||
| + | [[Category:Színpadra írt művek]] | ||
| + | [[category:Bárdos Pál dramaturgi munkái]] | ||
A lap jelenlegi, 2014. június 26., 13:02-kori változata
A Rádiószínház bemutatója
1992.04.20; Bartók 22.50; 1 óra 10 perc
Ismétlés: 1992.11.24. Bartók 14.05
Pap Károly drámáját rádióra alkalmazta: Bárdos Pál.
Közreműködött: az Arany János Színház stúdiójának tagjai.
Rendező: Varsányi Anikó.
Szereposztás:
Iglós István: Hegedűs D. Géza
Erzsébet: Rubik Anna
Együd: Ternyák Zoltán
Majtényi: Lukács Sándor
Katalin: Tóth Éva
Kellékes: Harkányi Endre
Orvos: Szabó Sándor
Asztalos: Horváth József
Ügyelő: Zalán János
Különös mű bemutatóját kínálhatom a rádióhallgatóknak. Előadatlan dráma a harmincas évekből. Az a fajta színmű, melynek előadása egyetlen ösvényen botladozik, kétfelől pedig szakadék. Melodráma. Szélsőséges érzelmek, túlfűtött érzelmesség, olyan fogalmak, melyektől a jobb ízlés visszaborzad. De nagy író írta, és ettől visszájára fordulnak a dolgok. Az egzaltációról kiderül, hogy csak a stilizálás egyik formája. a vidéki vándortársulat igazgató-rendezője ellen föllázad a társulat: nem akarják még szilveszterkor is a Rómeó és Júliát, pénzt akarnak. Az igazgató állapotos feleségét Júliát alakítani küldi, pedig az asszony rossz előérzetében nem kíván egy felvonáson át koporsóban feküdni. És sajnos a baljós végzet beteljesül... Pap Károlyról a kortársai följegyezték: kancsal volt. Ez persze írói nagyságát nem befolyásolta. A Szent Színpad is kancsal mű. Hogy milyen, azt majd a hallgatók döntik el.
