Színházi regény

A Rádiójáték wikiből

Színházi regény

Kossuth Rádió

2011. május 14.21:04

Bulgakov Színházi regénye a nyomorgó, egyetlen regényéből szinte álomban színdarabot író, kissé neurotikus polgár hányattatásairól szól, először az irodalmárok, a folyóirat-szerkesztők, majd - és erről szól a regény - a Független Színház rendezői, színészei, személyzete körében. Tulajdonképpen életrajzi mű, ha úgy tetszik, kulcsregény: az író maga Bulgakov, a színház a század egyik legjelentősebb színháza, a Moszkvai Művész Színház, a véres-kegyetlenül kigúnyolt, nevetségessé tett két igazgató, a világ színháztörténetének legjobbjai közé tartozó Sztanyiszlavszkij és Nyemirovics-Dancsenko, a többi szereplők is rendre azonosíthatók. Bulgakov hat évig dolgozott a Művész Színház segédrendezőjeként, a regényben szereplő drámája - amelyet csak halála után mutattak be - hasonló kálvárián ment át, mint amilyent a regény bemutat, de persze a mű éppen nemcsak valóban megtörtént eseményekről tudósít, lényege pedig egy nagyon is bonyolult, többszörösen összetett szellemi élmény megragadása és visszaadása. Azé az élményé, amely a magányos, zseniális író és az irodalmi élet, kivált pedig a színházi világ ütközésének átéléséből fakad. Az egész összeütközés átkerül a komédia, a humor, a szatíra, a farsz hangnemébe, de persze ettől és innen nyeri végtelenül megható szívhangjait, éteri líráját is. (Legeza Ilona könyvismertetője)

Mihail Bulgakov, a kijevi hittudományi főiskola professzorának fia, 1909-ben a gimnázium elvégzése után beiratkozott a kijevi egyetem orvostudomány szakára. 1916-ban lediplomázott és Szmolenszk vidékén fogadott el egy állást, mielőtt Vjasmában kezdett volna praktizálni.

Az orosz polgárháború idején 1919 februárjában Bulgakovot, mint orvost behívták az Ukrán Köztársaság hadseregébe. Rövid idő múlva dezertált, de sikerült ugyanezen a poszton bejutnia a Vörös Hadseregbe, legvégül pedig a délorosz Fehér Gárdához ment. Egy ideig Csecsenföldön volt a kozákoknál, majd Vlagyikavkazba került. 1921 októberének végén Bulgakov Moszkvába költözött és több újságnak (Szirének, Munkások) és folyóiratnak (Oroszország, Újjászületés) is dolgozott. Ekkoriban kezdett el egy-egy prózadarabot puklikálni egy Berlinben megjelenő emigránslap hasábjain. 1922 és 1926 között a Szirének több mint 120 tudósítását és esszéjét közölte le. 1923-ban Bulgakov belépett az orosz írók egyesületébe.

Bulgakov keserűen rosszalló és groteszk leírása az akkor születésben lévő Szovjetunió hétköznapjairól gyakran fantasztikus és abszurd vonásokat tartalmazott – ez az orosz nyelvű irodalomban Gogol óta a társadalmi kritika tipikus módszere. Sok műve a szigorú sztálinista cenzúra áldozata lett, ezeket csak sok évvel a halála után ismerhette meg az olvasóközönség. A Kutyaszív már 1925-ben kész volt, a Szovjetunióban 1987-ben nyomtatták ki először. Legismertebb, világhírű művét, A Mester és Margaritát haláláig írta, de csak 1966-67-ben jelenhetett meg. Bulgakov néhány művét megfilmesítették, erre példa a Fehér gárda és az Iván Vasziljevics hivatást cserél (Halló, itt Iván cár címmel), Kutyaszív (ugyanezzel a címmel). Magyarországon Várkonyi Gábor rendezése alatt az írása alapján egy TV-drámát készítettek 1977-ben Boldogság cím alatt, illetve Szirtes András készített különleges, dokumentum-alapú művészfilmet A Mester és Margarita, valamint Bulgakov élete alapján Forradalom Után címmel 1988-1989-ben. (Wikipedia)

Mihail Bulgakov művét Szőllősy Klára fordítása alapján rádióra írta: Joó László

Szereposztás: Makszudov - Bán János, Bombardov - Tordy Géza, Ivan Vasziljevics - Kállai Ferenc, Rudolfi - Sinkó László, Ilcsin - Végvári Tamás A többi szerepben: Bakó Márta, Buss Gyula, Csernus Mariann, Csók Pál, Fodor Teri, Fónay Márta, Galgóczi Imre, Kautzky József, Kerekes József, Kőmíves Sándor, Kőszegi Gyula, Szacsvay László, Székhelyi József, Tóth Judit, Velenczey István

Zenei szerkesztő: Kutasy Ferenc Dramaturg: Lóránd Lajos Rendező: Varga Géza (1993)