Sporközvetítés a rádióban: magyar-olasz

A Rádiójáték wikiből

A RÁDIÓ KÖZVETÍTI A MAGYAR- OLASZ LABDARUGÓ MÉRKÖZÉST

Ma, a sport századában sem előzött meg futballmérkőzést még olyan mérvű érdeklődés, mint amilyet a vasárnap lejátszásra kerülő magyar-olasz küzdelem a közönség körében kiváltott. Hetekkel ezelőtt keltek el az óriási tribűnök helyei s legalább ugyanannyi érdeklődő sportrajongó szorult ki hely hiányán a pályáról, mint ahány jegyet kiadtak.

A fővárosi és a környékbeli érdeklődőkön kívül tízezerre rúg azoknak a sportembereknek a száma, akik a vidéken lakva egyrészt a távolság, másrészt pedig ugyancsak megfelelő jegy híján odahaza kénytelenek majd izgatottan várni az eredményt közlő telefón- vagy távírójelentésekre. Egy sportember szemében az eredmény talán kisebb jelentőségű, mint maga a mérkőzés lefolyása. Az izgalmas, idegekre menő hullámzása a játéknak, a helyzetek villámgyors váltakozása, sportszempontból szépen keresztülvitt vagy elrontott akciók (mert az ezeken való mérgelődés szerves része az élvezetnek!), a csapat lelkesítése és a hazai gólt üdvözlő harsány csatakiáltás az, ami tízezreket vonz egy-egy fontosabb mérkőzésre.

A rádió most megoldotta azt az eddig megoldhatatlannak látszó feladatot, hogy valaki „ott legyen” a nevezetes mérkőzésen anélkül, hogy fizikailag valójában ott legyen. A Labdarugó Szövetséggel létesített megállapodás eredményeként a magyar és olasz csapatok találkozásának minden fázisát közvetíteni fogja a magyar rádió.

A Studió régen felismerte a sportközvetítésekben rejlő hatalmas propagandatív erőt, s éppen a sport propagálása érdekében a maga részéről minden lehetőt megtett, hogy ezt a fontos mérkőzést hatalmas hallgatótábora számára közvetíthesse.

Érdekes, hogy az egyes sportszövetségek még ma is idegenkedve fogadják a rádióközvetítéseket, holott az elmult idők bizonyságul szolgálhattak arra, hogy a rádió semmiféle kárt nem okoz, azon egyszerű oknál fogva, mert nem okozhat kárt azzal, hogy hatalmas új tömegeket hódít meg az egyes sportágaknak. Azok, akik egyszer is meghallgatják a tribűnök idegekbe markoló hangzűrzavarát, nem fognak tudni ellenállni annak a vágynak, hogy egyszer ők is ott szorongjanak az izgatottan morajló tömegben.

Itt említjük meg, hogy például az olasz sportszövetség nem engedélyezte a magyar-olasz mérkőzésnek olasz nyelven való konferálását és továbbítását kábel útján valamelyik olasz adóállomásnak!

Ebből pedig ugyancsak nem érhette volna kár az ottani Labdarugó Szövetséget. Reméljük azonban, hogy a kísérletek meg fogják győzni a kétkedőket arról, hogy a rádió mint minden ügynek, úgy a sportnak is csak szolgálatot tehet!