Rózsa és kereszt

A Rádiójáték wikiből

1992. 02. 03. Bartók 23.01-24.00

Alekszandr Blok drámájának rádióváltozata.

Dramaturg: Sári László. Rádióra alkalmazta és rendezte: Zoltán Gábor. Fordította: Pór Judit. Zenéjét szerezte és csembalón közreműködik: Darvas Ferenc.

Szereposztás:

Bertrand, a Boldogtalan lovag - Blaskó Péter; Gaetán, a Vándor - Raksányi Gellért; Izóra - Varga Mária; Apród - Kaszás Gergő.


A századelőn még egyszer(talán utoljára) elsiratta magát az ember. Magába nézett és rádöbbent, hogy ő maga a felelős sorsáért. Szépen sírtak a francia dekadensek (Verlaine: "A romlás vagyok, a hanyatlásvégi Róma") de még szebben a szimbolisták, köztük is az oroszok (Belij: "Hitte az arany ragyogást / s a Nap nyilától elbukott, / századát bölcsként látta át, / de élni-élni nem tudott."). Az igazság az, hogy szimbolistaként élni nem is volt könnyű. Az "elátkozottság" tudata könnyebbé tette a szabályok áthágását és magyarázatul is szolgált mindenre. "Sorsszerűség" - mondhatta éppen Andrej Belij, amikor elszerette Alekszandr Blok feleségét, a szépséges Ljubov Dimitrijevnát (a világhírű kémikus, Mengyelejev lányát). "Sorsszerűség" - mondhatta Blok, amikor elment a nő, és talán ezt mondta akkor is, amikor visszajött. De aztán elment megint. És bármennyire is sorsszerű volt mindez, fájt neki. Nagyon fájt.

A reménytelen szerelem fájdalmát szólaltatja meg a Rózsa és keresztben, 13. századi lovagi környezetben. Mert akkor talán még őszintébben lehetett sírni. Bertrand lovag siratja Blokot, s Blok siratja szegény Bertrand-t. Jó, hogy az élet egy kicsit mindig fáj. Jó, mert tényleg lehet szépen sírni. Blok tudott. S ehhez nem kevés tehetség és bátorság kellett. (Sári László)


Ismétlés: 1996.12.25. 10.05 Bartók