Rádióélet Amerikában

A Rádiójáték wikiből

Rádióélet Amerikában

Ekhardt Tibor beszámolója amerikai körútjáról

Nemrég tért vissza amerikai útjáról Ekhardt Tibor dr., volt sajtófőnök, aki mint ismeretes, a Carnegie-alap meghívására előadásokat tartott az Egyesült-Államok városaiban, közben természetesen a kolóniákat is végiglátogatta. Ekhardt dr. készségesen beszélt tapasztalatairól a Rádióéletnek.

Kérdéseinkre, amelyek az amerikai rádiózásra vonatkoznak, a következőket mondotta:

„A rádió Amerikában mindenütt ott van. Falun, városokban, tanyán és palotában, magánlakásokban és szállodákban, ahol minden szobában hangszóró harsog, sokszor éjjel is, nem csekély bosszúságára az álmos vendégnek. Igen, mert a vékonyfalú hotelszobába egyszerre több szomszédos szobából is áthallik a különféle adóállomások ugyancsak tarka műsora. Az amerikai rádióhallgató kedvére válogathat a különböző helyiadók műsorában, némely városban van több is. A leadás joga az Egyesült-Államokban nincsen szabályozva, elvben bárki megszerezheti az adási jogot és van is már néhány száz adóállomásuk. A rádió Amerikában szabad üzlet és így természetesen nem az előfizetők díjaiból tartják fel az adóállomásokat, hanem reklámból, illetve a reklámért befolyt díjakból.

A reklámozásnak rádión való űzése ott oly népszerű, bár nem a hallgatóknál – teszi hozzá sietve, - hanem a hirdető cégeknél, hogy igen érzékeny veszteséget okoz az újságoknak. Mindenki sokkal szívesebben veszi igénybe portékája népszerűsítésére a rádiót, mint az újságokat. Ennek egyszerű magyarázata az, hogy a rádióhallgató a bemondott reklámmal szemben tehetetlen, akár akarja, akár nem, kénytelen meghallgatni, jobbanmondva „meghallani” a műsor közé agyafúrt módon beszűrt reklámot, míg a lapokban közöltet csak akkor olvassa el, ha akarja.

A leadóállomások tulajdonosai természetesen valóságos művészei a reklám és a komolyértékű műsor összeszövésének. Horribilis pénzeket költenek pompásabbnál pompásabb komoly művészi értékű műsorszámokra csak azért, hogy a hirdető feleiknek minél plauzibilisabbá tegyék, hogy műsoraikat százezrek hallgatják majd, tehát ezekben érdemes hirdetni. Az Egyesült-Államok rádióiról igazán elmondható, hogy az irodalmat és művészetet a reklám kocsijába fogták. A business, a haszon reménye az egyetlen dolog, ami az egymással versengő adótársaságokat arra ösztönzi, hogy minden kínálkozó attrakciót leadjanak. Így például György angol királynak, a leszerelési konferencia megnyitásán mondott beszédét, pénztára javára az Egyesült-Államok valamennyi adóállomása jól kihasználta. A beszéd a nagyszámú adóállomás relézése folytán az Államok egész területén hallható volt. Én a Chattanooga nevű indián városban hallgattam végig. A beleszőtt reklámra nem emlékszem, de bizonyos, hogy akkor is hirdettek valamit. Ugyancsak pompás attrakciónak bizonyult Byrdék déli sarkról való adása is, amelyet több szerencsés adóállomásnak sikerült reléznie.

- Beszélt méltóságod mikrofón előtt az új világban?

- Hogyne, még pedig igen érdekes körülmények között. M. Róbert Lathan az Ashevillében megjelenő „Asheville Citizen” c. nagy lap főszerkesztője, egyben a lap saját tulajdonát képező adóállomásának műsorigazgatója, mikor az állomást megmutatta, a Studióban hirtelen kedves ötlettel fordult hozzám: Akar ön beszélni a mikrofónba? Örömmel! - feleltem – és máris kidobtak a műsorból egy számot és hirtelen, néhány vezérszót papírra vetve, én ugrottam be és beszéltem minden előzetes cenzúra nélkül rögtönözve, teljes 20 percig. Sajnos a hallgatóktól beérkező szokásos leveleket, melyekben az előadásokra reflektálni szoktak, nem vártam be, mivel tervem szerint még ugyanaznap este elhagytam Asheville-ét.

- Mondjon valamit méltóságod a jazzról, melynek Amerika a hazája!

- Amerikában a jazz négerségéből kifehéredett, kifinomult, szionfonizálódott. Hangszerei, melyek kezdetben ugyancsak próbára tették az idegeket, ma már a diszkrét formákat keresik és így nem is kellemetlenek, sőt új színt kölcsönöznek az eddig csak a megszokott hangszerekkel hallott zenének. A jazz, e kifinomult formájában, a rádióban a leggyakoribb zenei műsorszám épp olyan gyakori, mint a prózai műsorszámok közül a dialógus, a párbeszédes előadási forma. Divatban van, hogy a legszárazabb témáról is szórakoztató modorban tartanak előadást párbeszédes formában. Ez, úgy látszik, igen bevált, mert általános.

- Az Egyesült-Államok területén élő magyarság szellemi vezetői használják -e a rádiót, mint oktató eszközt, az amerikai magyarság érdekében? Szerepelnek -e a rádiókban magyar művészek és a műsorokban magyar zeneművek?

- Sajnos az amerikai magyarság, bár a mi szemünkkel nézve jól él, de amerikai mértékkel mérve a szegény osztály alkotórésze, melynek nem telik a költséges rádióállomások igénybevételére, vagy pedig egy ilyen önálló magyar adóállomás fenntartására. Az elszórtságuk is nagy oka annak, hogy külön rádióélet kifejlesztésére ezidőszerint nem is gondolhatnak, bármennyire is érzik a vezetők a rádió nagyszerű hasznavehetőségét. Így vannak azonban a többi európai nemzetek amerikai telepei is.

- Magyar szereplők neveit gyakran látni rádióműsorokban, ami pedig a magyar klasszikus zenét illeti, mondhatjuk, hogy dominál. Liszt Ferencünk művei ma Amerikában a leggyakrabban játszott zeneművek a hangversenytermekben és így természetesen a a rádióban is.”

Ekhardt Tibor május 8-án, este 8 órakor tartja előadását a Studióban s beszámol a rádióhallgatóságnak amerikai tapasztalatairól.

Karikás Gyula