Portal:Zenei mufajok

A Rádiójáték wikiből

A capella (= kápolnai) 1. Csak énekhangra épülõ zene (énekkar, kórus) (Palestrina). 2. Különbözõ pop-zenei felvételek kizárólag az ének sávot tartalmazó verziói.

Aboriginal Ausztrál bennszülött zene, melynek fõ hangszere a didzseridu: általában eukalip­tusz­fa kb. másfél méter hosszú ága, melyet a termeszek lyuggattak ki, és melybe az énekes ajak­vibrációval fúj és énekel egyszerre. Körkörös légzési technikával szünet nélkül tud játszani.

Aboriginal rock Ausztrál bennszülöttek által játszott mai rockzene, a hagyományos bennszülött hangszerekkel (didzseridu) és hangzásvilággal fûszerezve (Mandawuy Yunupingu, Yothu Yindi, Warumpi Band).

Absztrakt zene, abszolút zene Önmagáért való zene, mely nem akar felidézni semmilyen tartalmat, történetet, képet vagy érzelmet.

Acid Jazz A ’90-es években megjelent mûfaj a kortárs tánczenéket (techno, rap, funky, hip-hop stb.) elegyíti jazzes hangzással, akkordmenetekkel vagy betétekkel. Az egyik legismertebb acid jazz zenekar a Jamiroquai, de hasonló népszerûséget ért el a Brand New Heavies és az Incognito is. Mindenképpen úttörõnek tekinthetõ a US3, mely a ’93-as kiadású Cantaloop (Flip Fantasia) címû számmal írta be magát az acid jazz frissen nyitott nagykönyvébe. (The Brand New Heavies, Incognito, Galliano)

Acid Táncolható, 4/4-es ritmusú, elektronikus zene, melynek alaphangzását a savas hangzású – „puttyogós, csavarós” – Roland TB303 analóg basszusszintetizátor definiálta. A 90-es évek közepén nálunk általában mindenféle új elektronikus zenét így neveztek – jórészt a Tilos Rádió hozta be a rádiós palettára.

Active Rock Hangosan játszandó rockzene.

Adult Album Alternative (AAA) Rádiós formátum. Olyan rádió, mely mai kortás, fõleg rockzenét játszik, mely inkább a felnõtteket (30+ évesek) célozza, mint a tizenéveseket. Az AAA playlistek sokkal tágabb körben tartalmaznak számokat, mint a hit rádió formátumú rádióké. Így nem csak a legnagyobb kislemezes slágereket játsszák, hanem a megjelent albumok (nagylemezek) más számait is. Stílusukat tekintve rock, folk-rock, blues, folk és világzene egyaránt lehet játszási listáikon. Vannak, akik „Progressive rock” állomásként is emlegetik, mely nem összetévesztendõ a 70-es évek hasonló nevû zenei stílusával.

Adult Alternative Rádiós formátum. Mai slágereket játszó állomás, melyen kislemezek és a népszerû nagylemez számok is szólnak, s mely inkább a felnõtteket célozza, mint a tizenéveseket. Rock, pop, country-rock, folk-rock és blues szerepel az ilyen formátumú amerikai rádiókon.

Adult Contemporary (AC) Rádiós formátum. Olyan állomás, mely kellemes hangzású népszerû pop vagy rockzenét sugároz az utóbbi 10-15 év termsébõl, általános hallgatóság számára, akik nem csak a legújabb slágereket akarják hallani. Célközönsége elsõsorban a 30 évnél idõsebb korosztály. Egyes állomások kicsit régebbi számokat, mások pedig a legújabbakat is belekeverik játszási listáikba. -> Lite AC és Hot AC.

Adult Contemporary AC-Romantica Rádiós formátum. Az AC formátum spanyol változata.

Afro Beat Nyugat-afrikai tánczene, nigériai highlife és amerikai jazz és funk keveréke. (Fela Kuti, Tony Allen, Femi Kuti)

Afro-cubano -> jazz, latin

Albán népzene, Muzikë popullore jellegzetesen többszólamú, sokszor dobbal, klarinéttal kísért dalok. A permetarce vagy himarioce stílusokban féri kórus énekel, melybõl ketten válaszolgatva éneklik a dalt, míg a többiek kitartanak egy hangot. A dalok témái a kommunista párt dicsõítésétõl (ma már csak archív felvételen) a török elleni harcig változhatnak.

Album Oriented Rock (AOR) Rádiós formátum. A korábbi, csak kislemezeket játszó TOP 40 állomásoktól való megkülönböztetést szolgálja ez az elnevezés. A zenei palettán a 60-80-as évek (általában) rockzenéi szerepelnek. A klasszikus rockzenei állomások altípusa. Lásd még Rock, Classic Rock.

Algoritmus alapú zene (Algorithmic composition) Valamilyen szabályszerűség alapján írt zene; a popzenében: Pop music automation

Alkalmi dalok A Ballag már a vén diáktól a Happy New Year (Abba)-en át a karácsonyi dalokig (Elvistõl a regösénekekig). Rádióban való játszásukról eltérõek a vélemények: egyesek szerint semmiképp se játsszunk ilyeneket az adott alkalom idõpontjában, mások szerint viszont ez elengedhetetlen.

Alternatív, magyar Underground „szamizdat” rockzene a 80-as évekbõl. Késõbb, a német Neue Deutsche Welléhez vagy az amerikai alternative rockhoz hasonlóan vagy kihalt, vagy kommercializálódott, és sikeres mainstream lett. (Spions [talán az elsõ], URH, Kontroll Csoport és utódzenekarai, Európa Kiadó, Balaton, A. E. Bizottság, ill. Kispál és a Borz, PUF – ez utóbbi kettõ a legjobb példa a populárisabb altrockra)

Alternative/Alternative Rock (ALT) (-> indie rock) Eredetileg minden post-punk, nem-mainstream zene. (REM, Nirvana, Sonic Youth, Red Hot Chili Peppers) Újabban egyre inkább mainstreammé válik, és a fiatalabb korosztály is kedveli, elsõsorban az amerikai „vagányabb” tinik kedvence. Oroszországi elnevezése novij rock, melyre külön országos kereskedelmi rádió szakosodott. Rádiós formátumként: olyan állomás, mely olyan rockzenét játszik, ami a 80-as évek Seattle-i grunge együttesei, a 70-es évek punk/újhullám együttesei stílusát követi, ellentétben a 60–70-es évek klasszikus rockzenei elõadói stílusával. A 80-as évekbeli amerikai egyetemi rádiókban volt ez a mûfaj divatos, de mára mainstreammé nõtte ki magát. Elsõsorban a mai tizenéveseket célozzák, zenéjükben az új kislemezeket és népszerû nagylemez-számokat adnak. Fénykora a 90-es évek közepén volt, azóta számos alternatív rockegyüttes – és állomás – a modern rock vagy hard rock irányában átalakult. -> Modern Rock.

Ambient A hétköznapi lét, környezet hangjait imitáló, „jelentés nélküli”, csendes zene, mely bármilyen környezet zenei háttereként szolgálhat. Ennyiben globális zene, mert nem egy adott hely zenei kultúrájára/ba épül, hanem forrása az adott korszak zajstruktúrája. Az elsõ ambient lemez címe („Music for Airports”, B. Eno) jól mutatja felhasználását is. Kapcsolódik a zenei minimalizmus irányzatához. Háttérzeneként nem a környezetbe besimuló, hanem a hátteret kiemelõ szerepû. (Brian Eno, Bill Laswell, Erik Satie)

Americana Rádiós formátum. Mai amerikai country-rock, folk-rock, blues és „American roots” zenét játszó rádió, mely inkább a felnõtteket,y mint a fiatalokat célozza.

Anime zene Japán rajzfilmek filmzenéje.

Antifóna (communio antifóna, áldozási ének) A zsoltárok elõtt és után éneklendõ dallamos gregorián tétel. A mise negyedik körmeneti éneke: az áldozók vonulását és a szentáldozást kíséri. A mise utolsó liturgikus éneke, proprium része. Jellegét tekintve funkcionális, kísérõ misetétel. Feladata, hogy egységet, communiót teremtsen az áldozók között.

Arab klasszikus zene Pl. Umm Kulthum: egyiptomi énekes „sztár”, aki klasszikus arab zenét énekelt, és milliók hallgatták a rádióban. A klasszikus arab zene jellegzetes hangszere a kánún és az úd (citera ill. lant). (Faríd el-Atras, Abdel Halím Háfez, Warda)

Arab popzene modern popzene Két fõ mûfaja: (Al-) Jeel (=generáció): a fiatalok techno-pop stílusú zenéje (Amer Diab [Amr Diab, Amro Diab], Hanan, Ehab, Khedr, Hamid Shaeri, Sapho, Ehab Tawfiq) és a Shaabi (=népi): a városi munkások vidéki zenén alapuló, modernizált popzenéje. Ughniyah: arab dal. Az arab országokban is vannak fülbemászó arab popzenei slágerek, melyek éppolyan slágergyárak termékei, mint az euro-amerikai popzenéé, de (én) még hivatalos vagy rádiós slágerlistával sehol sem találkoztam. Évrõl évre néhány szám eljut az európai slágerlistákra, és akkor az nyugaton is slágerré válik. Egyiptom (Kairó) az arab médiumok fõ központja (egy kisebb Bejrút), ezért a a Maghreb többi arab országára is alapvetõ hatással vannak az itt gyártott/játszott zenék. A nyitottabb arab országokban (Tunézia, Marokkó, Libanon, Egyiptom) az európai (frankofon és angolszász) és arab slágerek keverednek a rádióban, míg máshol (pl. Irán, vagy korábban Afganisztán) kifejezetten tiltott bármiféle popzene hallgatása. Az arab keleten a gazdag Kuwait a popzenei központ, ahol az indiai hatás is érezhetõ (Abdullah Roueshid). Napjainkra kezd divatos lenni nyugati szórakozhelyeken is arab, fõleg jeel vagy -> rai zenét játszani.

Arabesque Hagyományos hangzású, török pop; erõs népzenei és hagyományos hangszeres zenei ill. arab hatással. Almûfajai: „Taverna”, „Heavy Arabesque”. (Ibrahim Tatlises, Orhan Gencebay, Ferdi Tayfur, Kibariye, Muslum Gurses, Emrah) Az arabeszk szó még jelenthet díszítõ elemekkel teleszõtt klasszikus zenét, és nyugati zenészek által játszott arab zenét is.

Ashik (bakshy, ashiq) Trubadur vagy utazó bárd (vándor énekmondó) a Kaukázus vidékén. Sámánista hagyományokra vezethető vissza, a szóbeli kultúra megőrzésének egyik főszereplője.

Azerbaijan xalq mahnilari Azerbajdzsáni tradicionális népdal (de ettől még a tévében is népszerű).

Azərbaycan xalq musiqisi Azeri népzene, nagyzenekarral. Két fő kategóriája a bəhrli, mely állandó ritmusú és a Behr, mely szabad ritmusú,

Azərbaycanda muğam / Azerbaijani Mugham Klasszikus népzenei műfaj, improvizált zenei előadással és énekmondói szövegekkel. Jazzra Vagif Mustafazadeh írta át stílusát.

Avtorszkaja pésznya -> bárd

Bachata Dominikai szomorú városi blues. [J. L. Guerra]. Dalszövegei romantikusak: szerelemről, szakításról, vágyakozásról szólnak. Eredetileg olyan szívszorító volt, hogy amargue-nak (keserű) nevezték, de ez már annyira depresszív volt, hogy ez az elnevezés lekopott róla. A gyakorlatban pop-ballada.

Balett Táncos színházi zenés mûfaj. A színpadon táncosok adott irodalmi témát jelenítenek meg testmozgással, s ezt legtöbbször zenekari muzsika festi alá, értelmezi. Az elsõ balettek a királyi udvarokban elõadott pantomimekbõl fejlõdhettek ki. A barokkban alakul ki ez a mûfaj is, elsõ jelentõs képviselõje Lully, pl. A gáláns Indiák. A balett mindig népszerû mûfaj volt, egyrészt a szemrevaló táncosnõk miatt, másrészt mert a szövegnélküli elõadásra nem kellett annyira koncentrálni, mint egy operára. Ennek ellenére az igazán híres balettek csak a romantika idején születnek. A balettirodalom legnépszerûbb darabja Csajkovszkij: A hattyúk tava. Más ismert balettek: Delibes: Coppélia; Bartók: A fából faragott királyfi, A csodálatos mandarin. Rádióban pl. hangjátékokhoz hangulatfestõ zeneként alkalmazható.

Ballad vagy Love Ballad Angolszász megnevezése a lassú, lírai popzenei számoknak. A ballada eredetileg: tragédia dalban elbeszélve, azaz a néhány víg~t leszámítva mindben a végzet gyõzedelmeskedik az egyén fölött, pl. Arany: Tengerihántás. Zenei mûfajként borongós hangulatú darabokat jelöli.

Bárd (orosz) (magyarul: dalnok. Bárdköltészet, szamogyejatyelnaja pésznya (csináld magad dal), avtorszkaja pésznya). -> Canzone d’autore Italiana. A ~ok eredetileg az i. sz. I–VIII. századig a kelta törzsekben a varázslóval azonos rangú személyek voltak, akik énekükkel gyógyítottak, harcra buzdítottak, és a törzs múltját õrizték énekeikben. (A magyar táltosoknak esetleg megfeleltethetõek.) A kereszténység elterjedésével visszaszorult feladatuk és már csak a múltõrzés maradt egyetlen gondjuk, míg Edward király, angol király ki nem irtott közülük 500-at... Mai értelemben akusztikus gitárral kísért, politikailag/szociálisan érzékeny szövegû dal, melyben az énekes játszik a gitáron is (Vlagyimir Viszockij orosz „éneklõ költõ” – ahogy maga nevezte magát vagy „a szovjet Bob Dylan”, ahogy mások nevezték nyugaton), mely mûfaj az oroszoknál ma is igen népszerû. A “bárd” a Szovjetunióban a hatalmon kívül álló gitáros-énekesek elnevezése a 60-as évektõl. Elsõsorban a dalszöveg fontos, nem a dallam vagy a zene kidolgozottsága. Másrészt eredetileg mindenféle kereskedelmi szemponttól mentes: nem eladásra készült dalok. Erre is utal hudozsesztvennaja szamogyejatyelnoszty (amatõr elõadómûvészet) hivatalos elnevezése (ami paradoxonná válik, amint egy dalnok sikeressé lesz). Orosz almûfajai a turistadal (a 70-es évek eszképista turizmusdivatjára utalva, pl. tengeri dal, a kemény munkáról), a politikai dal (a szovjet életforma ellen), valamint a blatnaja pésznya („orosz sanzon”) (-> sanszon). A mûfajt KSZP néven is ismerik, ami az egyetemeken található „Klub szamogyejatyelnoj pésznyi – KSZP” (amatõrdal-klub)-ra utal (szerepe talán a mi táncházainkhoz hasonló?). Turistadalok: Jurij Vizbor, Alekszander Gorodnyickij. Politikai dalok: Bulat Okudzhava. A 30-as években a Gulágból indult ki egy nagy bûnözõdal-hullám) és a kalózdal (tengerészdal). Bûnözõdalok (criminal song): Gulágra küldött ártatlanokról szóló (néha Gulágon születõ) dalok. Legnépszerûbbike az 1920-as évekbeli „Murka”. Alexander Gorodnitszkij, Vlagyimir Viszockij (korai éveiben), városi életrõl szóló dalok (ált. Moszva, az Arbat stb). Ma a bárd-dalok kifejezetten értelmiségi zenének számítanak. Ludmilla Zykina („az orosz Joan Baez”) népzenei elemeket vett bele zenéjébe. A mûfajt más szocialista országokban is átvették, pl. Cseh Tamás nálunk, Jaromír Nohavica a cseheknél (õ eredeti Viszockij-számok cseh fordítását játszotta). Lengyelországban Jacek Kaczmarski volt Viszockij követõje: a „Szolidaritás bárdja” (Bard Solidarnosci). Õ azonban még csak „tûrt” sem volt: 1984-94 között Franciaországban élt, és a Szabad Európa Rádióban vezetett heti mûsort.

Beat (= ütem) A hatvanas évek elején kialakult zenei irányzat. A beat mint mozgalom a fennálló társadalmi értékek és elüzletiesedõ világ ellen volt, s az ebbõl való menekülés érzését segítette a hozzá kötõdõ drogozás is. Ideológiájával némi konfliktust jelentett a beatzene hatalmas üzleti sikere. A zenei mûfaj nevét a beatrõl, azaz a zenében egy különösen hangsúlyozott ütemrészrõl kapta, amelyet ebben az idõszakban egyre inkább kezdtek alkalmazni a zenekarok. Szembefordult a jazz-szel, melyet szinkópák révén eltolódott hangúlyok és egyes hangszerek elõtérbe állítása jellemzett. A kezdetekben jellemzõ hangszere az elektronikus Hammond-orgona, melynek hangzásaa a 2000-es években ismét divatossá kezd válni. (The Beatles, The Monkees, Kinks)

Beautiful Music Rádiós formátum. Nem gyakori formátum, a 70–90-es évekbõl, melynek egyik jellegzetessége, hogy a zenéket 15 perces, elõre megkomponált egységekre bontották. Célközönségük a 25–49 éves nõk voltak. A formátumot részleteiben Jim Schulke dolgozta ki, aki szinte mûvészi tökélyre vitte ezt. A nyolcvanas évek végére egyre többen csak „lift-zenének” (Elevator music) nevezték, és az ilyen rádiók formátumot váltottak.

Be-bop A 40-es évek gyors, változatos ritmusú jazzmûfaja. Nagyon pontosan tartott, kemény ritmus jellemzi. Az elsõ modern jazz, ami két ellentétes táborra osztotta a stílust a negyvenes években. A szó azt az ütemes hangot jelzi, mely meghatározó a stílusban. (Charlie Parker)

Bhangra Punjabi popzene, valójában Birmingham központtal punjabi brit bevándorlóknál alakult ki, akik a 60-as években az otthoni zenét a nyugati zenei stílussal ötvözték.

Big Band Legalább 10 zenész által játszott jazz (Glenn Miller, Count Basie, Duke Ellington), jellemzõ hangszerek: 4 trombita, 4 harsona, 6 szaxofon, nagybõgõ, dobszerelés, esetenként tuba, klarinét, gitár, basszusgitár. Rádiós formátumként: a 20-as – 40-es évek zenéjét játszó állomás. -> Nostalgia

Bikutsi Kameruni zene.

Bizánci zene (Byzantine chant / music): Görög ortodox keresztény egyházi zene. Az ortodox egyházi liturgia zenéje. Hangszeres kíséretet nem alkalmaz, az orosz szimfonikus zenére nagy hatással volt, pl. Muszorgszkij, Csajkovszkij. A közkedvelt Kijevi nagykapu a Kiállítás képeibõl is bizánci eredetû motívum.

Bluegrass Gyorsabb és pontosabb country, némi gospel hatással. Mai változata a New Grass.

Blues Általában 12 ütemes periódusokból építkezõ, egyszerû harmóniamenetû (1. fok - 4. fok - 1. fok - 5. fok - 4. fok - 1. fok), az esetek túlnyomó többségében lassú, bánatos (blues angolul = lehangoltság, szomorúság), balladisztikus mûfaj. Nagyban táplálkozik az afroamerikai ültetvényes rabszolgák/munkások keserves munkadalából. George Gershwin (1898–1937), az egyik legnagyobb amerikai zeneszerzõ maga is sokat tett a blues kanonizációjáért: Summertime címû kompozíciója azóta is örökzöld blues-sláger, de szinte minden mûvét átjárják a tradicionális bluesból ellesett, átvett elemek. (Egy városi legenda szerint híres szerzeményét eredetileg Blues rapszódiának (Rhapsody in Blues) szánta a komponista, ám a nyomdában a figyelmetlen szedõ lefelejtette az s betût a címrõl, így a kompozíció Kék rapszódiaként (Rhapsody in Blue) aratott világsikert.) Ma már a bluesnak is számos alfajáról beszélhetünk: country blues, rhytm ’n’ blues, blues rock, soul blues, electronic blues stb. (John Mayall, John Lee Hooker, Muddy Waters, B. B. King, Etta James)

Boer Music/Dél-afrikai búr zene A Dél-Afrikában a 19. században letelepedett holland (búr) telepesek magukkal hozott, countryszerû zenéje.

Bolíviai zene Az aluljárókból ismert pánsípos indián zene.

Bollywood (filmi) Ami egyesíti az indiai kultúrát: a mozi, melyben máig a zenés, sárga-rózsaszín-kék-zöld színorgiájú selymekben pompázó, nõi táncegyüttesek tömegjelenetei dominálnak. A máig virágzó filmzene az, mely az indiai modern popzenének is alapanyag. Ezért általában a mozisikerekkel együtt kerülnek a slágerlistákra a bennük lévõ számok. Jellegzetessége: a férfi-nõi páros, erõteljes tamtamdob-hangzás, a sajátos táncmozdulatok, a magas hangú énekesnõk, akik sokszor valódi énekesekkel szinkronizáltak. Bombay (Mumbay) központtal. Gyakorlatilag slágergyár, a nyugati popzene legújabb stílusirányzataiból átvett elemekkel, de az indiai énekes hagyományok megtartásával. Túlnyomó részük hindi. 1989-ben a Maine Pyar Kitya c. film zenéje 5 millió példányban kelt el magnókazettán. (Lata Magneshkar)

Bombay Pop, Indi-Pop Indiai popzene. Nem azonos a brit indie poppal.

Boogie Legtöbbször a blues harmóniamenetére épülõ, gyors, technikás, állandó patternekkel dolgozó, vérpezsdítõ, általában jól táncolható, fõként zongoraszólózásra írt zene. Nagyfokú hangszeres tudást és függetlenítõképességet (jobb kéz/bal kéz) igényel. (Pl. Lionel Hampton, Albert Ammons. A magyar elõadók közül bízvást ajánlható a méltatlanul háttérbe szorult kiváló zongorista, Pleszkán Frigyes.)

Bootleg, mash-up 1, Bootleg minden kalózmásolat, akár egypéldányos házi felvétel, akár kalózkiadók által sokszorosított kazetta, CD, DVD. Az USA-ban a 70-es években a kalózkiadásban megjelenõ kazetták – bootlegek – a piac 10%-át adták. 2, Több kiadott zeneszámból (és egyéb hangokból) akár házilag összemixelt újabb szám. Míg a bootleg alapvetõen a táncparkettek számára készülõ, általában két popsláger meglepõ kombinációjára épülõ szerzemény. Az ismert felvételek – a felhasznált alapanyag tekintetében hasonló – keverését kísérleti plunderphonicsnak („lopófónia”) nevezik, mert általában illegális az új szám létezése, azaz szerzõi jogai rendezetlenek. Mégis ezrek csinálják önnön és diszkóik szórakoztatására. Zenei kollázsnak is nevezhetõ. A mai zeneszerzõk régi lemezeken talált zenei töredékekbõl és mai ritmusokból darabolják össze az új tánczenei felvételeket, általában értelemszerûen az eredeti elõadó vagy jogdíjának birtokosa megkeresése nélkül. Ez az „intertextualitás” avagy plagizálás nem ismeretlen a klasszikus zenében sem. (John Oswald)

Bossa Nova Az 1960-es évekbéli Rióból származó, brazil romantikus slágerzene, brazil szamba és a jazz keverésébõl. (Antonio Carlos Jobim, Joao és Astrud Gilberto, Stan Getz, Charlie Byrd)

Breakbeat Eredetileg az 1970-es évek közepén a hip-hopot kialakító DJ-k hívták így az általuk játszott zenét, mert az jobbára a funk, soul, rock, diszkó és jazz lemezek ritmikus kiállásaiból (angolul break down vagy break) – ahol a zene dallamosságát adó szólóhangszerek elhallgatnak és csak a dob, vagy a dob és a basszus szól – állt. Az 1990-es évek elektronikus tánczenei forradalma során a hasonló, kiállásokból vett dob-hangmintákra épülo drum and bass-t is nevezték urban break beat music-nak. Ma az e kiállásokból építkezõ, középtempójú tánczenét nevezik így, ami a Fat Boy Slim és a Chemical Brothers által képviselt big beat mûfaj kevésbé hatásvadász, a progresszív trance-hez és house-hoz, valamint a poszt-rockhoz közelítõ utódja.

Britpop Mint neve is mutatja. (Oasis, Blur, Pulp)

Bruitizmus (zaj-zene): A nagyvárosi hangok forrásai (gépek) és hangszerek létrehozta zenemû. (Georg Antheil)

Cajun (Swamp pop) A louisianai franciák harmonikára és énekesre épülõ ma is élõ gyors népzenéje, saját rádióállomással. A louisianai mocsarakról swamp pop néven is ismert, és árkádiai zenének is nevezik a helyrõl, ahol a legtöbb francia él.

Calypso Trinidad és Tobago latin zenei mûfaja. Karneváli hangulatú tánczene. Alváltozata a soca. A 30-as években egyben éneklõ újságként is szolgált: a kikötõbõl érkezõ világpolitikai híreket calypsóban beszélték el az együttesek (Maestro, Brother Resistance)

Canned music Konzervzene. (Ami a rádióban felvételrõl megy.)

Cantpop Hong-Kong-i popzene az 1970-es évektõl, ma tömeggyártású popzene, sokszor tévésorozatok vagy mozifilmek zenéje (Roman Tam, Samuel Hui). Hagyományos kantoni énekstílus és amerikai lágyabb rockzene ötvözete, elõbb angol, majd kantoni dialektusban („a négy isten”: Aaron Kwok, Leon Lai, Andy Lau, Jacky Cheung; mai tizenéves sztárok: Sammi Cheng, Karen Mok, Eason Chan). A zenei dallamban a hagyományos szerzõk követik a kínai beszéd dallamát is. Hip-hop stílusban is játszanak (Yea Chi, The pancakes, LMF)

Canzone d’autore Italiana (Canta autore, cantautori, „szerzõi dal”, olasz) (-> Musica de Intervencao, bárd) Olasz sanzonok az 50-60-70-es években. Szociálisan-politikailag érzékeny dalszövegek, szomorkás hangulatú ének és gitárkíséret. Énekesei egyben dalszövegeik költõi, és a kíséretet is õk játsszák. (Domenico Modugno, Adriano Celentano, Gino Paoli, Luigi Tenco, Fabrizio De André, Franco Battiato, Paul Conte). Magyar képviselőjük valószínűleg Zorán. Szokás még Bob Dylant is e műfajba tartozó példának felhozni.

Caribbean (Reggae, Soca, Calypso) Rádiós formátum. A Karib-szigeteken népszerû formátumok. A soca gyorsabb, a reggae lassúbb zene. A Caribbean formátum ezeket elegyíti.

česká lidovka, česká dechovka: cseh rezesek (dechovka) és cseh népzene házassága, a cseh "sramli". Szlovákiában is népszerű. Legismertebb darabja a "Škoda lásky", mely Roll Out the Barrel (Roll On The Barrels) címmel a 2. vilgháborúban nemzetközileg is ismertté vált mint a brit haditengerészet indulója.

Chaabi (shaabi): Arab popzenei mûfaj.

Chalga Bulgár lakodalmas pop, törökös és nyugati popzenei elemek keverésével.

Čalgija Чалгија, macedón régi városi népzene (starogradska muzika).Tambura, citera, klarinét stb. kíséri.

Chamber Pop Kifinomult, szinte szimfonikus igényességû popzene vonósokkal, fuvolával, orgonával, sajátos dalszövegekkel. (Lee Hazlewood, Nick Drake, Scott Walker, Lambchop, Tindersticks, Jeremy Enigk, Nick Cave)

Chance music (-> elektroakusztikus zene) (= véletlen zene, aletória [aleo = játékkocka]). Modern (1950-60-as évektõl) klasszikus zenei irányzat, mely a kompozíciókat nem elõre rögzített formában adja meg, hanem instrukciósorozatként, amely az egyes véletlennel operáló eszközök használatának kimenetele (azaz például az alapján, hogy dobókockával mennyit dobunk) alapján más és más zenei aktust ír elõ. Fõ képviselõje John Cage, akinek talán 4,33 c. mûve legismertebb: 4 p. 33 mp csend, melyben a „zenét” a közönség mormolása szolgáltatja. Képzelt táj (Imaginary Lansdcape) c. sorozatának hangszerei p. konzervdoboz, ajtócsengõ, papírkosár, kagylóhéj, oszcilloszkóp. Egyik képzelt tájában 12 rádiókészüléket 24 szereplõ kezel egy karmester irányítása mellett. A „kotta” utasítása az adott idõben megszólaló hullámsávra (egyik kezelõ) és hangerõre (másik kezelõ) vonatkozik csak. Máshol vizet kell önteni egyik tartályból a másikba. (Castiglioni, Lutoslawski, Stockhausen)

Chanson (~ Francaise), sanzon. -> Canzone d’autore, sanszon, bárd. Eredetileg a 14-16. sz-ban francia világi dalok elnevezése. A 19. századtól francia kabarédal, zongorakísérettel. A 20. században jellegzetes, énekes sztárokra épülõ romantikus, szövegközpontú francia popzene a 60-as években (Edith Piaf, Maurice Chevalier, Charles Aznavour, Jacques Brel, Charles Trenet, Alain Barriere, Claude Francois, Daniel Guichard), majd egész máig (Patrick Bruel, Francis Cabrel). Hasonlóképp talán ide is besorolhatók a 60-as évek nagy olasz (Adriano Celentano, Gianni Morandi, Nicola di Bari) vagy más latin (brazil, spanyol) (Raul Seixas, Roberto Carlos) slágerei is.

Chorinho, Choro A brazil ragtime vagy dixie. [Dirchina Batista]

Christian Pop, Contemporary Mai amerikai popzene, melynek egyetlen vallásos eleme a keresztény tematikájú dalszöveg. Nálunk is ismert popelõadóknak sok, amerikai fogyasztásra szánt, keresztény tematikájú dala jelent meg. Magyarországon a Hit gyülekezete is élen jár a mûfaj terjesztésében, de már a Katolikus Rádióban is hallható. A Christian Contemporary Music rádiós formátum. Mai keresztény popzenét sugárzó, keresztény alapértékeket közvetítõ állomás. Egyik állomásuk alapján: „Ezzel a médiummal bátorítjuk és fejlesztjük az embereket olyanná, amilyenné Isten szeretné, hogy váljanak.”

Cigányzene (-> verbunkos, csárdás, magyarnóta, roma zene). Indiától Nyugat-Európáig rengeteg cigányzenész muzsikál, különösen a spanyol, flamencót játszó vagy a balkáni cigányzenészek ismertek; azonban a világ számára a magyar („muzsikás”) cigányok jelentik „A Cigányzenét”. A 18-19. században a magyarok a többi nemzethez hasonlóan saját nemzeti táncot szerettek volna a szórakoztató/tánczenei életben létrehozni, és ehhez „a cigányzene” szolgált alapul, elõször verbunkosként. Mai tudásunk alapján a magyar, a kárpát-medencei és a balkáni zenei elemekbõl kialakult verbunkost a cigányzenészek csupán játszották és cifrázták, de nem õk alkották meg saját dallamkincsükbõl. Míg a balkáni cigányzenészek tárogatószerû hangszeren és dobon játszottak, a magyarok átvették a nyugati normát, a hegedût. A hagyományosan magyaros öltözetû cigányzenekar hangszerei a hegedû, klarinét, brácsa, nagybõgõ, cimbalom. A magyarnótákon, csárdásokon kívül repertoárjukon voltak operanyitányok, lengyel táncok stb. is. Lényegében a 19.-kora 20. század szórakoztató /tánczenészei. Nyugaton is népszerûek voltak (fõleg Bécsben, ahol Bihari János prímást a magyar Beethovennek nevezték). A 30-40-es évek magyar rádiós zenei palettájának legfõbb és legnépszerûbb szereplõje. A cigányzene más megfogalmazásban tulajdonképpen a zenélési stílust jelenti: ahogyan játszották az egyébként nem „cigány”, hanem mindenki által elfogadott „népzenét”. „Cigányosan”, cigányzenét játszani, zenélni – a magyar fül számára – túldíszített stílust, jellegzetes, jól megkülönböztethetõ zenélési módot is jelent/het. De létezik cigány népzene is! (Lungo Drom, Kalyi Jag). Ez legkönnyebben fogyasztható, igényes népzenéinkhez tartozik. Az élõ cigányzenekari fellépések akár pár évtizede is számtalan falu életéhez tartoztak, mára leginkább falusi lakodalmakon és éttermekben tûnnek fel, de így is kb. 10 ezer munkanélküli cigányzenész van Magyarországon. Ma már a cigányzenészek közül sokan a jazz mûfajban tudnak befutni.

Cintece batrinesti („a régi idõk dala”) Román, hivatásos (cigány-) zenészek által, pl. esküvõn játszott balladák, fõleg Havasalföldön, keleties elemekkel, mitikus történetekkel.

Classic Rock Rádiós formátum. A 60-70-80-as évek rockzenéjét játszó rádió. Az akkori Album Oriented Rock állomások hangzását próbálják utánozni, illetve újrateremteni. Célközönsége inkább a felnõtt, mint a tinédzser korosztály. Egyes rádiók olyan mai zenét is bevesznek játszási listáikba, melyek ugyan maiak, de hangzásviláguk az akkorihoz hasonló.

Classical Rádiós formátum. Komolyzenét játszó adó. A mi Bartókunktól abban különbözik, hogy irodalmi mûsorokat nem sugároz. Klasszikus zene alatt értendõ mindenféle komolyzene, így a klasszikuson kívül a barokk, romantikus stb., valamint az opera is. Amerikában minden nagy rádiós piacon (nagyvárosban) van egy 24 órás kereskedelmi klasszikus zenei állomás, de az egyetemi (college) rádiókban is van ilyen mûsorszám. Nálunk a mára már megszûnt budapesti Rádió M Classic a klasszikus példája. A komolyzenei rádiók között nagy különbségek vannak: a Bartók típusú közszolgálati adók sokkal nehezebben befogadható zenéket sugároznak, mint az európai Classic FM-hez hasonló, népszerû dallamokat játszó állomások, melyek mûsorán a legismertebb, fülbemászó dallamokat hallani a legújabb szimfonikus filmzenékkel keverve. A kortárs komolyzene azonban a kis hallgatottság miatt lassan teljesen kiszorul a közszolgálati rádiókból is.

Classical Guitar Gitárzene. (Andres Segovia, Liona Boyd)

Čoček (Serbian чочек / čoček, pronounced "cho'-chek"; compare Macedonian чочек, Albanian qyqek, Bulgarian кючек (kyuchek or kyutchek) vagy cigány rezesek; ottomán katonazenekarokból eredő zene és tánc, melyet a cigányok őriztek meg lakodalmas zeneként. Népszerű a muzulmán cigányok és a koszovóiak körében.

Concerto (versenymû) A barokk egyik vívmányának tartott mûfaj, mikor az egyik szólam szembehelyezkedik az együttessel, és önálló dalra kezd, verseng a többivel. A barokkban eleinte azonban nem egy hangszer állt szembe a többivel, hanem egy kis zenekar a nagy zenekarral. (pl. Handel: Concerto grosso-sorozat). Csak a XVII. század legvégén hangzott fel elõször a szólóhangszer és zenekar versengése (pl.Vivaldi: Mandolin-verseny). A mai napig immár minden hangszerre írtak ~t, még üstdobra, nagybõgõre, vagy körtemuzsikára is. A huszadik századi ~k közül kiemelkedik a ~ grosso gyakorlatát felelevenítõ: Bartók: Concerto, ahol kis együttesek a zenekari anyagot motiválva és fejlesztve újra és újra versengésbe szállnak az egésszel, hogy a rohanó fináléban minden egybeolvadjon. Mûkorcsolyázók gyakran választják kísérõzenének.

Complainte (= panaszkodó, fr. kanadai, québec-i) Kanadába érkezõ franciáknak (írek, skótok) az 1700-as évekbõl származó népzenéje. Eredetileg a letepeledõ tengerészek és feleségeik éneke, akik „panaszkodtak” az egymástól távol, egyedül töltött idõkrõl, ahol fõleg a nõk énekeltek az egyedül nevelt gyerekeiknek. Ma is élõ, és egyre divatosabb mûfaj, zene nélkül is létezik, és az új együttesek rockzenével keverve teszik mai fülnek is fogyaszthatóvá. A 70-es évekbeli népszerûség után manapság kezd újra nagyon népszerû lenni a népzene Québecben, nagy folkfesztiválokkal, ami a fiatalok kulturális találkozója is egyben, ahol lehetõségük van a fr. kanadai kultúra életben tartására. (Michel Faubert, La Botine Souriante, Le Reve du Diable, Perdu le Nord, Les Charbonniers de l’Enfer – a capella)

Contemporary Hit Radio (CHR) Rádiós formátum. Mai népszerû (mainstream) popzenét játszó rádió. Mivel ma már egyes számok 30-40 hétig is a slágerlisták élén vannak, a „mai” (vagy kortárs) zene az utóbbi 1 évet jelenti. Az 50-es évektõl a 80-as évekig népszerû „Top 40” állomások utódja, melyek viszont csak a tényleg legfrissebb kislemezeket játszották. Egyes CHR állomások a helyi lemezeladási statisztikák vagy telefonos kívánságok alapján állítják össze zenei listájukat, azonban a többség a Billboard Hot 100 vagy hasonló kaliberû slágerlistára alapoz. 1998 decemberében a Billboard Hot 100 olyan felvételeket is belevett slágerlistájába, melyek nem kislemezként kerültek forgalomba, és a számok súlyozásában a rádiós játszások számát háromszor olyan nagy súllyal kezdte szerepeltetni, mint a lemezeladási statisztikákat. Gyakorlatilag tehát a Billboard Hot 100 lista azt mutatja meg, hogy a CHR állomásokon mely zenéket játsszák, mely pedig épp e lista alapján játssza azokat a számokat... Talán ezért maradnak olyan stabilak a slágerlistás számok... Egyes CHR rádiók igyekeznek egy adott stílusra koncentrálni (Rock, Urban) vagy egy stíluscsokorra (Rock/Pop/Dance vagy R&B/Rap/Dance). Ha az állomás stílusában nincs elég friss zene egy 24 órás adásra, akkor korábbi (10-15 éves) számokat is játszanak. Egyes definíciói szerint a CHR rádiók nem a legújabb zenére koncentrálnak. -> slágerlista

CHR – 80-as évek Rádiós formátum. Az USA legújabban feltûnt, igen hamar nagyon nagy népszerûségre szert tett formátuma. Akár az oldies-be is sorolhatnánk (már). A nyolcvanas–korai kilencvenes évek popzenéjét játssza a most felnõtt, 25–35 éves korosztálynak.

CHR – espanol vagy Latin pop Rádiós formátum. A spanyol ajkú lakosságot megcélzó formátum, az USA déli részén és nagyvárosaiban. Latin-Amerikában természetesen csak CHR-pop formátum néven említik.

CHR – alternative Rádiós formátum. Mainstream pop és alternative (rock) slágerek. Elsõsorban az európai általános popzenét játszó rádiókat sorolják ebbe a kategóriába.

CHR – dance Rádiós formátum. Több dance sláger és dance remix szerepel mûsorában. A játszási listán több a legfrissebb zene, ill. az utóbbi pár év termése. Célközönsége a 15–30 éves korosztály.

CHR – local pop Rádiós formátum. Elsõsorban helyi popzenét játszó rádió. Ilyen hazánkban nincs, de Oroszországban a Nase Radio pl. ilyen – ez csak mai orosz popzenét sugároz. Európa és Ázsia országaiban népszerû, már ahol van akkora zenei piac, hogy el tud tartani egy ilyen állomást.

CHR – pop/rock Rádiós formátum. Mexikóban és Latin-Amerikában népszerû formátum.

CHR – rhythmic Rádiós formátum. Több hip-hop, rap és dance zenét játszik, és kevesebb rock és alternative található benne. A játszási listán több a legfrissebb zene, ill. az utóbbi 1/2-1 év termése. Célközönsége a 15-30 éves korosztály.

CHR – pop vagy CHR – top 40 Rádiós formátum. Kicsit több rock és „alternative” szerepel benne. A játszási listán több a legfrissebb zene, ill. az utóbbi 1/2-1 év termése. Célközönsége a 15-30 éves korosztály.

Contemporary Early Music Korábbi évszázadok klasszikus zenei stílusában írt mai művek; részben álnéven; részben "hamisított" kéziratok formájában

Cowboy, western a country mûfajának régebbi, mai füllel igényesebb, egyszerûbb, tematikájában a vadnyugati életmódhoz kötõdõ almûfaja. Amerikában a közösségi, egyetemi rádiókban tûnik fel rétegmûsorként.

Country Eredetileg az amerikai délen élõ, fõleg skót-ír fehérek zenéje, akik a saját népzenéjüket az Amerikában hallott bluessal keverték. Amerikai „farmer” zene, mely hagyományosan a délen élõ fehérek körében népszerû, pl. Texasban vagy Californiában, de Amerika nyugati partján észak felé is elterjedt (a keleti parton nem). Sok helyütt a mai fiatalok erõsen „cikinek” találják – õk az alternatív rockzene hívei –, ezért ezeken a helyeken már csak a középkorúak-idõsek körében népszerû. Dalszövegei szentimentálisak, „elvágyódók” vagy a farmer/cowboy élethez kötõdõk. Néhol a meleg klubok kedvelt zenei mûfaja. Kereskedelmi verziója a szinte mérhetetlenül kedvelt, de az „igényesek” által erõsen lenézett, Nashville-i tömeggyártású Contemporary Commercial Country. Country együttesek szinte alig léteznek, az elõadók egyéni énekesek vagy énekesnõk. Külön változata az ausztráliai country (Pat Boon). Ma már külön értéknek számít a „klasszikus” (60-70-es évekbeli) country (más néven Old vagy Traditional Country) (Johnny Cash). A country nem csak hallgatnivaló zene (ilyenek a lírai „ballad” számok), hanem tánc is, amit klubokban valóban táncolnak is. Két fõ táncfajtája a gyors ritmusú twostep, ill. a line dancing, melyet vagy libasorban, vagy egyénileg táncolnak. Rádióban: ha Amerikában egy kisvárosnak egy rádiója van, szinte biztos, hogy az countryzenére fog szakosodni.

Country, Contemporary (New Country, Young Country, Hot Country, Mainstream Country, Crossover Country) Popzenésített, tömeggyártású countryzene, több száz saját rádió­állomással és saját zenei tévével. (Garth Brooks, Randy Travis, Shania Twain, Alan Jackson, Dixie Chicks, George Straight) Rádiós formátumként: mai countryslágerlistás számokat játszó állomás. Zenéi az utóbbi pár hónap termését tükrözik. Crossover változata rock, pop „kiszerelésben” is gyárt countryzenét, azaz a hagyományos „steelguitar” már nem feltétel.

Country, európai A 70-es években számos volt szocialista országban vált népszerûvé (és tûrtté?) az amerikai countryzene. Nálunk megmaradt gyerekzene szintjén (-> gyerekzene), fõleg western stílusban. Lengyelországban (Colorado Band, Zayazd) a 70-es évek közepétõl léteznek kis körben nagyon népszerû country együttesek, de a közvélemény elég mostohán bánik a mûfajjal. Szlovákiában is van bluegrass/country (Meantrime, Grunt, Steam, Fragment, Country Team). Sokan csak vagy fõleg angolul zenélnek. Csehországban teljes jogú – cseh nyelvû – „popzenei” mûfajjá nõtte ki magát, mely, bár itt is elsõsorban a klasszikus bluegrass/western dominál, lépést tart az amerikai country stílusváltozásaival. (Fõszerepben a Limonádovy Joe címû cseh westernfilmmel) (Jiri Brabec). Magyarországon ma már többnyire csak angol nyelvû feldolgozások születnek. (Blue Timers, Dinnyés József) Lengyelországban (Colorado Band, Zayazd) a 70-es évek közepétől léteznek kis körben nagyon népszerű country együttesek, de a közvélemény elég mostohán bánik a műfajjal. Szlovákiában is van bluegrass/country (Meantrime, Grunt, Steam, Fragment, Country Team). Sokan csak vagy főleg angolul zenélnek. Csehországban teljes jogú - cseh nyelvű - „pop”-zenei műfajjá nőtte ki magát, mely, bár itt is elsősorban a klasszikus bluegrass/western dominál - lépést tart az amerikai country stílusváltozásaival. (Főszerepben a Limonádovy Joe című cseh westernfilmmel) (Jiri Brabec). Magyarországon ma már többnyire csak angol nyelvű feldolgozások születnek (Blue Timers). Csehországban külön rádiós formátum. Helyi, amerikai alapú countryzene létezik még Skandináviában és Németországban is. -> köntrimusikk, boer (búr) zene. A country Írországban, pontosabban fõleg Észak-Írországban is igen népszerû. Saját stílussal (ami a 70-es évek countryjára hasonlít) helyi elõadók is játsszák. A nashville-i külsõségekre (csizma, kalap) itt kevésbé figyelnek. (Daniel O'donnel, Margo, Hugo Duncan, Maria O'Connell) „Hívtak ugyan a Fonográfba, de nekem nem tetszett, mert ezt a zenét az amerikai magyar nótának tartottam. Véleményem szerint szirupos, könnyen emészthetô, nem véletlenül került elôtérbe a három T, vagyis a ’tiltott, tűrt, támogatott’ kategórián belül.” (Tolcsvay Béla, forrás: http://mek.oszk.hu/03700/03778/03778.pdf)

Country, japán Sajátos westerncsizmában-kalapban látni a japán arcokat, de Japánban szintén nagyon népszerû mûfaj a country – a helyi elõadók is angolul énekelnek. A II. világháború után az amerikai katonai rádióadókon hallhattak elõször countryt, és sok helyi elõadó elõször az amerikai katonáknak játszott countryt. (Kanehira & Texas Company, Moriyama Mika and The HonkyTonk Devils)

Crkvena muzika Pravoszláv szerb egyházi zene. (Oce Nas, U Slavu Bozica).

Crossover Különféle mûfajok vagy népek zenéinek keveréke, az utóbbi évek divatos terméke. Mivel a crossover zeneszám egyszerre több mûfajba is sorolható, így, (amerikai) rádiós szempontból többféle zenei formátumú (szakosodású) állomás mûsorán is szerepelhet.

Csárdás A 19. században a verbunkos zene hatására kialakult magyar táncforma (új stílusú páros tánc), mely „lassú”-ból és „friss”-bõl áll. Ekkor vált a verbunkkal együtt „nemzeti” táncunkká (zenénkké). Leggazdagabb és legkiforrottabb formában – nem véletlenül – a reformgondolat, a „haza és haladás” eszméjét zászlóra tûzõ tiszántúli vidékeken alakult ki. (Szatmár, Nyírség, Tiszahát…) „Elit” változata a – ma fõleg szalagavatókon táncolt – palotás. – (A Nyugat-Dunántúlon a verbunkot és a csárdást együtt hívják palotásnak.) (pl. Erkel: Hunyadi László III. felvonásából) A Habsburg-korban oly jelentõs nemzeti magyar jelkép volt, hogy Csajkovszkij a Hattyúk tavában fellépõ magyar küldöttséget csárdás zenével jellemzi. Külföldön a csárdást Brahms Magyar táncaiból, vagy Carlo Monti karmester darabjából, a Monti-csárdásból ismerik.

Csengõhang A mobiltelefonok korában ismét népszerûvé váltak a rövid, egyszerûsítve feldolgozott dallamtöredékek, melyek a 30-40-es években rádiós szünetjelként jelentek meg a kultúrában. A csengõhangok népszerûségi listája országonként eltérõ, de hasonlóan mûködnek, mint a slágerlisták, azzal a lényeges különbséggel, hogy sokkal szélesebb zenei palettáról merítenek, mint az aktuális slágerlista, így az adott kor zenei preferenciáiról sokkal teljesebb körûen tájékoztatnak.

Dal Általában énekhangra írt, rendszerint hangszerkíséretes mû. Nép~ és mû~t különítünk el eredete szerint: a népdalnak nem ismert a szerzõje, míg a mûdalnak ismert. Feltehetõen a legõsibb mûfaj; pl. Schubert: A szép molnárlány vagy Republic: Szállj, szállj, kismadár vagy Tavaszi szél vizet áraszt…

Dance A diszkóból származó mai tánczene. Több formában is létezik a disco-tól a hip-hopig. A popzene történetén rengeteg dance mánia vonult végig kezdve a hetvenes évektõl egészen napjainkig. Maga a stílus a hetvenes években alakult ki azokban a klubokban, ahol a diszkót játszották, és még abban az évtizedben számos egyéb stílussá alakult át. Az összes stílus (dance pop, hip-hop, techno) megkülönböztethetõ egymástól, de a hangsúly a ritmuson van, és azon, hogy táncra alkalmas. Rádiós formátumként olyan zenéket játszó rádió, mely mai vagy korábbi zenét játszik, amit táncoláshoz készítettek (magyarul: tánczene). Gyakorlatilag a disco zenébõl eredõ irányzat. A legújabb tánczenéket játszó állomást gyakran „CHR-Rhythmic” néven emlegetik.

Dansband, danseband Norvég, svéd, faröeri, és kisebbrészt dán területeken népszerû könnyûzene, mely a német schlagerzenék családjába tartozik. Inkább élõben, fesztiválokon, újabban tévés kívánságmûsorban hallható, rádióban egyáltalán nem. Szerepe és megítélése a mi mulatósunkhoz hasonló. Sokszor hallható kempingekben, illetve a vidékiesebb országrészekben. Dalszövegeik egyszerûek, elõadóik öltönyben lépnek fel, erõteljes a fúvósok hangja, alapvetõen az egyszerûbb emberek tánczenéje. (Ole Ivars [norv.])

Dar Marokkói zene mai brit tánczenével nyakonöntve.

Dark Ambient Mint ambient, de a fülnek zavaró hangokkal.

Diákzene A középkortól az egyetemeken tanuló diákok sajátos dalkészlettel rendelkeznek. Ezeket manapság általában a szakesteken éneklik közösen a diákok. A dalok többségének a szakest pontos „szertartásrendje” alapján meghatározott funkciója van (pl. vendégköszöntõ, szakhimnusz). A dalszövegek általában a diákélettel (tanulással vagy szórakozással) kapcsolatosak. A középkori diákdalok gyûjteményei a diákmelodiáriumok.

Disco A 70-es évek végének, a nyolcvanas évek elejének erõsen ritmuscentrikus popzenéje. (Kool & The Gang, Salsoul Orchestra, Earth Wind & Fire, Boney M, Abba, Neoton)

Dixieland (New Orleans Jazz) A korai alapágazatok egyike, általában masszív fúvósszekció, sokszólamú független dallamvezetés, pergõ ritmus jellemzi. Sokszor elõkelõ szerepet játszik a bendzsó is. (Világviszonylatban is elismert képviselõje például a Benkó Dixieland Band.)

DJ zene Elõször 1935-ben szerepelt lemezlovas a WNEW New York-i rádióban (Martin Block), aki maga vette az épp népszerû gramofonlemezeket, melyeket bejátszott. Akkoriban ez azért is újdonság volt, mert a rádiók csak élõ zenét játszhattak az USA-ban szerzõi jogi viták miatt. Magyarországon az elsõ rádiós DJ B. Tóth László volt, aki Poptarisznya c. mûsorával vezette be a rádióban a mûfajt (tévés változatban Dévényi Tibor). Ebben az értelemben a számokat felkonferáló és keverõ egyén a lemezjátszó mögött. A rádióban a nagy újdonság az volt, hogy a számokat nem elejétõl végéig játszották ill. köztük konferáltak, hanem a hasonló ritmusú zenéket egymásba úsztatták és rábeszéltek. Ma a DJ  nem konferanszié, hanem „csöndben” kevergetõ zeneszerzõ-zeneszerkesztõ. A legendák szerint a bronxi DJ Kool Herc volt az elsõ, aki már nem teljes számokat játszott, hanem azonos ritmusú zenék töredékeibõl keverte össze „mixét”.

Doina (doine) Érzelmes román népdal, hosszú dal.

Doo-Wop Énekesre, esetleg szaxofonszólóra épülõ amerikai rock-and-roll mûfaj, melyben gyakoriak voltak az olyan értelmetlen szavak, mint a du-vap.

Downbeat (downtempo). Összefoglaló elnevezés a belassult, gyakran hip-hop ütemeket idézõ zenékre a trip-hoptól az ambientig.

Döngicsélés Dél-Afrikából és Pápua-Új-Guineából feljegyzett népi hangszer a méhecske, amint lábánál fogva egy fadarabhoz kötve zümmög a “hangszeren” játszó egyén szája elõtt. A dallamot a szájnyílás változtatásával lehet befolyásolni.

Drum ’n’ Bass Jazzes, a jungle-nál kevésbé agresszív, ritmikusan letisztultabb, mély, lassú elektronikus basszusra és gyors, pergõ ritmusra épülõ zene. (LTJ Bukem, Alex Reece, Grooverider, Adam F, Matrix, optical, Goldie, Roni Size, Danny Breaks, Bad Company, Ed Rush)

Dub A reggae egyik formája. A reggae-dallamokat lecsupaszító, fõként a basszusra, a dobokra és a különbözõ effektekkel kezelt dallamfoszlányokra épülõ sötétebb hangzású, meditatívabb mûfaj. King Tubby, majd Lee „Scratch” Perry jamaikai énekes, DJ és producer kezdte el alkalmazni ezt a technikát. A hetvenes évek elejétõl majdnem minden jamaicai reggae elõadó úgy készítette lemezét, hogy az „A” oldalra a „vocal version”-je (énekes), a „B” oldalra pedig ugyanazoknak a számoknak a „dub instrumental version”-je került. (King Tubby, Lee Perry, Mad Professor, Augustus Paolo)

Eastern European music Nyugaton használt megnevezése a legkülönbözõbb mûfajú zenéknek a klezmertõl az erdélyi és cigány népzenén át a polkáig és Bartók feldolgozásaiig. Mentségül hozzák fel: „A mûfajokat elég nehéz elkülöníteni, ha a mûvészek maguk is szabadon keverik õket”.

Easy Listening Rádiós formátum. Kellemes hangzású zenék rádiója, manapság átalakulóban vannak Lite AC formátummá.

Easy Listening, Middle-of-the-Road (MOR) Fõként háttérzenének kiváló, se nem túl ilyen, se nem túl olyan – ám gyakran csöpögõsen érzelmes, vagy édeskésen andalító – könnyûzene, amely fõleg a hatvanas években volt népszerû. Gyakran híres slágerek latin vagy nagyzenekari feldolgozásai sorolhatók ide. (Percy Faith, 101 Strings, James Last, Henry Mancini, Burt Bacharach, Herb Alpert & the Tijuana Brass, Sergio Mendes & His Brasil ’66)

EBM (Electronic Body Music) Mechanikus zajokkal csúfított, agresszív tempójó, táncoláshoz készített elektronikus – industrial zene. Alapszáma a DAF (Deutsch Amerikanische Freundschaft) Der Mussolini c. felvétele (1980) (Front 242, DAF)

Egyházi zene, buddhista (-> mantra)

Egyházi zene, iszlám Hangszeres kíséret nélküli, muzulmán egyházi ének. Az imára az imakikiáltó (müezzin) hívja a muzulmánokat sajátos éneklõ hangon, bárhol is legyen, arab nyelven. A minaret tornyából (ma már inkább hangszóróból, valamint rádiókban, tévékben) elhangzó ének (imára hívás [adhan] formulája), valamint a Korán-részletek recitálása természetesen nem zeneként jelenik meg egy mohamedán számára. A hangszerek használata tiltott a Korán szerint.

Egyházi zene, keresztény Az egyházi szertartások során elhangzó zenék összefoglaló neve. Az egyházi használat mellett ezek a mûvek ma felcsendülhetnek hangversenytermi, de akár egyszerû térzenei muzsikálás során is. Az ~ gyakorlatában ma már igen elterjedt a könnyûzenei vonal is, amivel a fiatalságot igyekszik megcélozni az illetõ egyház. A keresztény egyházi zene gyökerei az ókereszténység idejére nyúlnak vissza, s így eredetében igen összetett, a héber szakrális dallamok mellett görög, alexandriai, majd késõbb római dalok stb. is kiindulásul szolgálhatnak számára. Az egyházi zenérõl beszélve ma legtöbben a gregoriánumra gondolnak, ám emellett jellegzetes mûfaja a himnusz, a mise, az oratórium, a kantáta, a népének, passió, zsoltár, spirituálé, gospel.

Electronica/Electric Szintetizátoron létrehozott zene egészen széles kategóriájú megnevezése. (Kraftwerk, Brian Eno, Alan Parsons Project)

Elektroakusztikus zene vagy Musique Concrete, konkrét zene: Valós, nem hangszer keltette (vagy nem hagyományos módon keltette), mikrofonnal felvett zörejek, zajok, mindennapos hangok és azok magnóval keverésébõl, szûrésébõl, torzításából, visszafelé játszásából származó zene vagy valami olyasmi: inkább hangköltészeti mû, illetve ezek ötvözése hagyományos zenekari hangszerekkel. Elõadása nem ritkán performance-jellegû. Ill: „Kalimpálós” komolyzene. (Pierre Schaeffer, Varese, Messiaen, Boulez, Stockhausen, Pendereczki, Ligeti, Kurtág)

Elevator Music Minden kultúrában fogyasztható háttérzene, mely az elegáns hotelek liftjeiben is szól – innen kapta nevét. Ezenkívül szól még repülõtereken, és ma – hívásvárakoztatásként. -> beautiful music, ambient.

Ének -> recitálás Elméletek szerint a beszéd történetének kezdetén a fontosabb, szó szerinti megjegyzésre érdemes közlendõket (hagyományok, törvények, szertartások) nagyobb hangterjedelemben (= ambitus; magasabb és mélyebb hangokkal) adták elõ, mint az egyéb hétköznapi közlendõket. Késõbb a hangterjedelem tudatos szélesítésével létrejönnek a dallamok és az éneklés, s ehhez szövegként (ismét a jobb memorizálhatóság végett) verses-rímes forma csatlakozik. A prózában elõadott szûkebb hangterjedelmû, de jól meghatározott dallamú „ének” lesz a beszéd területe. A versmondás területe – ahol a ritmus és a hangerõ adja a közlendõ akusztikus hangsúlyát, sajátos „harmadik” beszélõ dallammal kísérve – a kettõ között van. A mesemondás is jóval szélesebb hangterjedelmû és változatosabb ritmikájú a beszédnél. Az õsi énekelt versekben az elõadó a fejében levõ dallamokat és szövegformulákat társítja-variálja. Alapvetõen a vers mint önálló, „szavalt” mûfaj, modern találmány – régen mindig (variálható) dallammal együtt létezett. A recitálás szintén köztes, sajátosan szûk hangterjedelmû, de a megszokottnál magasabb fekvésû hangmagasságban elõadott kategória. A fõleg kereskedelmi rádiókra jellemzõ hírolvasási-mûsorvezetõi stílus is egyfajta, sajátos törvényszerûségû énekes beszédnek tekinthetõ. A népi zenében az énekeknek funkciójuk van, ezek közül csak egy a szórakozásból énekelt zene. Lehet sirató, esküvõi dal, az udvarlás része, munkadal, mely a munka különféle fázisaihoz kapcsolódik (pl. a bahreini nahhamok gyöngyhalász-dalai), gyógyító dal, beavatási szertartás része, megszemélyesítheti a szellemek, istenek hangját, jelezheti a sikeres vadászatot, adhat varázserõt pl. hadba vonuláskor. Dallal lehet esõt kérni az esõistentõl (pl. Macedóniában a dodole dalok), vagy épp az esõs évszak beköszöntét ünnepelhetik vele stb. Számos nép zenéjében találkozhatunk csodálatos hangzású, több szólamon éneklõ polifonikus vagy épp egyszólamú férfi és nõi kórusokkal, melyben minden résztvevõ fejbõl tudja a helyét. Néhol válaszolgatnak egymásnak, máshol visszhangozzák egymás énekét. Ezek a közös éneklés erejét és szükségét is mutatják.

Enka Japán nosztalgikus hangzású popzene, a 40-es évekbõl. Ma az idõsebb korosztály kedvelt zenéje. Énekesnõi általában kimonóban lépnek fel.

Éntechno (Art Popular, népmûvészet): Görög, hagyományos költeményekre épülõ „minõségi” zene, az 1950-60-as évekbõl, a rebética utóda. (Mikis Theodorakis, Manos Hadjudakis). Jellegzetes hangszere a buzuki. Elsősorban a peremen levő, szegényebb rétegek körében népszerű. Fejlődése végén helyét az éntechno vette át. (Tsitsanis Vassilis, Vamrakaris Markos)

Environmental A New Age egyik alfaja, melyben az elektronikus harmóniák mellett fontos relaxáló szerepük van a környezet hangjainak (madárcsicsergés, hullámmorajlás, szélzúgás, mennydörgés).


Epiruoszi polifonikus dal (Polyphonic song of Epirus) Albán és görög többszólamú dalok, melyet legalább négy tagú csoportokban adnak elő. Pl: Do filloj duke menduar, Kenge nga Laberia,

Esztrád, estrada, varieté. Az orosz vagy orosz befolyású (belorusz, ukrán stb) területek popzenéje, általában szintetizátorkísérettel, kicsit több rézfúvós hangzással. Fehéroroszországban az esztrád állami popzene: a sztárok fõleg a középkorúak körében népszerûek. (Fehérorosz zenekarok: Sjabry, Verasy, Pesnjary, Poplavskaya & Tikhanovich)

Etnorock, etnopop Népzenei elemeket vegyítõ rock vagy popzene. (Nox)

Etno, horvát Horvátországban a modernizált népzenét hívják etnónak. Ezek között is sok a helyi változatosság. Az isztriai pl. pentaton, nehezen befogadható, ezért a rádiók sem kedvelik (Tamara Obrovac [isztriai], Lidija Bajuk [zágrábi])

Etno, román Modernizált népiesch zene Romániában. A magyarnóta és a lakodalmas rock stílusának tájékán található. Előadók: Benone Sinulescu and Radu Ille. Külön tévécsatornája a Etno TV. Ma is nagyon népszerű.

Etûd Magyarul elõadási darab, amely célja inkább a hangszerjáték elmélyítése és gyakorlása, ritkábban az elõadás. (pl. a zongorázni tanulók réme, Czerny: D-dúr etûd).

Euro Pop Az Európában (vagy Ausztráliában) gyártott, angol nyelvû popzene amerikai megnevezése (ABBA, Ace of Base, Kylie Minogue, Rick Astley, Samantha Fox, Spice Girls)

Experimental Noise Sikoltozás, légkalapács, dinamit, improvizálva, ritmus és dallam nélkül. Japán zenei jellegzetesség. (Erzbow, Massona, Smegma)

Experimental Rock Újabb hangzásokkal kísérletezõ rockzene. (No Wave, Tom Waits, Pere Ubu, Wire, Oingo Boingo, Sonic Youth)

Fado Portugál népi zene, egy gitár énekes kísérettel. Általában szomorú, melankolikus, „elvágyódó” dalok, melyek az elkerülhetetlen végzetrõl (fatum) és a szerelemrõl szólnak. A portugál nemzeti zene. Az 1974-es forradalom után, mivel korábban igen népszerû volt, kontraszthatásként csökkent „állami” támogatottsága (lásd a Horthy-korszak támogatott cigányzenéjének szerepét a szocializmus alatt), de mára ismét igen népszerû. Rádióban elõször a kilencvenes években a vidéki helyi kalózadók mûsorán jelent meg ismét igen gyakran. (Amália Rodrigues, Cesaria Evora, Mísia)

Falsetto Fejhangon való éneklés. Elõfordul gyakorlati (pl. afrikai törzsek vadászat közbeni jelzései) vagy zenei alkalmazása (pl. a pekingi opera).

Farsipop iráni vagy perzsa popzene. Zeneileg az indiai, arab és euroamerikai popzene között található.

Feszültségkeltés zenemûvekben Feszültséget potenciálisan megválaszolható kérdés­fel­tevéssel kelthetünk. Így minden nyitott kérdés, minden titoksejtetés, illetve elkövetkezõ összecsapás beköveteztének elõlegzése feszültséget okoz. A zenében a fokozás eszközeivel érhetjük ezt el, így hangerõfokozás (crescendo), tempónövekedés (accelerando), zenekarnövelés (pl. Bolero, ahol egyre több hangszer kapcsolódik be a zenébe). Másik kiváló eszköz az orgonapont alkalmazása, amikor is egy szólam egy bizonyos hangot szólaltat meg, és az összes többi szólam ettõl különbözõ hangrendben játszik, ám végül az egész együttes megérkezik a tartott hang hangrendjébe (pl. Mahler: I. szimfónia, a zeneirodalom leghosszabb orgonapontja). Ugyanígy ~re használt eszköz a moll hangrendszer egyes fokainak kiaknázása és a különbözõ szeptimek (Wagner: Trisztán-elõjáték), alfaakkord (Bartók: Cantata profana), clusterek (Ligeti: Lux aeterna) alkalmazása. ~t érhetünk el az éles hangú ütõhangszerek alkalmazásával vagy hangsúlyeltolással is. Ezek mellett minden hirtelen, elõkészítetlen zenei váltás feszültséget teremt. Mai filmzenék leginkább a fokozás eszközeivel és a szeptimek alkalmazásával élnek.

Filk Music (Filksings) (-> Folk) Eredetileg Science Fiction Folk Music, csak félregépelve. Sci-fi vagy ûrkutatás tematikájából ihletett, általában amerikai „népzene”, sokszor humoros formában, az 1950-es évek óta, melyet valódi „népdalkörökben” énekelnek, pl. a sci-fi összejöveteleken. Széles értelemben bármilyen tematikus zene, melyet egy ismert nép- vagy népszerû dal dallamára énekelnek. (Leslie Fish)

Filmi pop pakisztáni/urdu popzene, a Lollywoody (Pakisztán, Lahore) filmek zenéje. Előadók: Ahmed Rushdi (Ko-Ko-Korina),Runa Laila, Noor Jehan

Filmzene (-> Bollywood) Ahány film, annyi ~ meghatározás. A helyben rögtönzött gitár-, zongora, dob- vagy körtemuzsika-elõadástól kezdve a rockyn, a zörejeken és a nagyméretû oratorikus tablókon keresztül az operaegyüttesig bármit felölelhet (Prokofjev-Eizenstein: Jégmezõk lovagja). Ma, a hollywoodi nagy játékfilmek kísérõzenéje leginkább szimfonikus zenekart használ, méghozzá a Csajkovszkij és R. Strauss közötti zenei stíluskorszak zenei elemeit felhasználva. Jellemzõek a hõsies fanfárok (Willams: Csillagok háborúja), a lírai betétdalok (Williams: Hook), az összecsapások roppant hangzásörvényei (Gyûrûk ura – A király visszatér), és újabban a motívumhasználat is (pl. Goldsmith: Star Trek). A ~ mindig a háttérben marad, és mindig a képeket kell aláfesse. A zene ritmusa meghatározhatja a vágást, mégis másodrendû. A ~ épp felhasználási módja miatt nem rendelkezik bonyolultabb szerekezettel, alapvetõ gesztusokat használ csak. Mivel funkciója aláfestõ, illusztratív, önmagában csak ritkán állja meg a helyét hangversenyteremben (pl. Superman címzene) vagy a rádióban.

Flamenco Eredetileg andalúziai cigányok zenéje, gitárral, kasztanyett- és tánckísérettel.

Folk „American folk” (amerikai népzene) értelemben, azaz Amerikában a „folk” ezeken a hagyományokon alapuló, elsõsorban közönség elõtt játszott, szociálisan-politikailag érzékeny dalszövegû, a fennáló rend társadalmi igazságtalanságai ellen tiltakozó zene. (-> bárd)  Elõadója akusztikus gitáron és szájharmonikán játszik és énekel is egyben. Jellegzetes stílusa a talking blues, az énekes beszéd. Sokszor a dal elõtt prózában megmagyarázzák a dal hátterét. Hagyományosan a 60-as évek politikai mozgalmaihoz kötõdik, mely egyetemistákat, politikusokat, aktivistákat, polgárjogi, háborúellenes mozgalmakat kovácsolt egybe (protest folk music). Külön folkfesztiválokat is tartottak (pl. Newport, Rhode Island). A „folk music” népszerûsége Amerikában a 30-40-es évek szocialista és kommunista csoportjaival kezdõdött, melyek az egyszerû – és az USA társadalmi rendszerével elégedetlen – nép üzenetét hordozták. (Pete Seeger, Bob Dylan, Joan Baez) A mi „népzenénk”-re inkább a „traditional music” (= hagyományos zene) nevet használják. A mi értelmezésünk szerinti népzene az amerikai népesség sokszínû eredete miatt nem jöhetett létre.

Folk, Contemporary Általános értelemben akusztikus gitáron kísért lassú dalok (ballads).

Folkemusikk, norsk (slattemusikk, bygdedans): Hagyományos norvég népzene, hegedûre (Hardingfele – Hardanger-hegedû) és harmonikára. A zenét állattenyésztõk és földmûvesek fejlesztették ki, így sokáig az európai zenei „fõ áramlatoktól” érintetlen maradt. -> Gammaldans

Folklorique, Music „musique pour boire et pour danser” (= tánc- és italozózene) Gyors, energikus, vidám, ír „reel” zene sok harmonikával és hegedûvel. Az 1950-70-es években tipikusan családi zenekarok játszották. A 80-as évek óta kihalóban lévõ mûfaj. (Famille Souci)

Forró, Brazil Brazilia ÉK-i részének harmonikára épülõ, pergõ, népszerû népies zenéje. (Cavalo do Pao, Flor da terra, Trio Nordestino)

Foxtrott 20-30-as évek, USA Divatos tánczene a 20-30-40-es években, számos (számtalan) sláger ritmusa. (Annette Hanshaw, Cab Calloway, Paul Whiteman)

Foxtrott, 30-40-es évek, magyar slágerek: A foxtrott-korszak magyar slágereinek jó része filmzene volt eredetileg, a gramofonos megjelenés és a rádiós játszás csak ráerõsítettek arra, hogy mindenki ezeket dúdolja. Híres dalszövegírójuk és zeneszerzõjük Fényes Szabolcs, Seress Rezsõ, Eisemann Mihály. Egy részük globális sláger volt, mely itthon természetesen lefordítva, magyarul került forgalomba. (Tabányi Mihály, Kazal László, Sebõ Miklós, Fényes Kató, Nagykovácsi Ilona, Horváth Tivadar, Kalmár Pál, Karády Katalin)

Fõcímzene A filmzenétõl eltérõen ezeket nem aláfestõzenének, hanem szignálzenének írták, vagy vették át meglevõ mûvekbõl. A legismertebbek talán a Dallas vagy az Onedin család fõcímzenéi, de kedveltek a rajzfilmek (-> gyerekzene, anime) zenéi is. Az angolszász világban külön CD-ken gyûjtik össze a legnépszerûbb sorozatok fõcímzenéit.

French cabaret Az 50-es évek jellegzetes francia zenéje.

Funk A soul zene 70-es évek eleji, felkeményedett, egyre inkább ritmuscentrikus, a basszust és a dobokat elõtérbe helyezõ, repetitív gitárriffekre és fúvóstémákra épülõ örököse. (James Brown, Sly Stone, George Clinton).

Fúvósötös A barokkban kialakult, de igazi kedveltségét a romantikában elérõ hangszer­összeállítás, tartalmaz egy fuvolát, oboát, klarinétot, fagottot és kürtöt. (pl. Weber: Fúvósötös) A huszadik században a kísérletezõ kedvû és nagyzenekarhoz nem jutó alkotók kedvelt mûfaja. (pl. Ligeti: Hat bagatell fúvósötösre) Rádióban irodalmi mûsorok átvezetõzenéjeként vagy bizarr hangzásvilágot igénylõ mûsorelemekhez használt.

Gafieira Népszerû brazil tánczene.

Gammaldans = (norvég) régi tánczene A 19. századi európai táncok (keringõ [vals], rheinlender [ringlender], mazurka, polka) az elsõ világháború után kapták a „régi tánczene” nevet, amikor a hagyományos polgári-városi életben új, Amerikából érkezõ áramlatok, és a korábban hagyományos és egyeduralkodó hegedûvel szemben a harmonika átvette a tánczene szerepét – de nem teljesen: a régi tánczene máig élõ hagyomány.

Gamelán („zenekar”) Indonéz (jávai, bali) zene, bronzból készült harang/gonghangú, gyakran pentaton hangolású ütõhangszerek együttese.

Gangsta Rap A városi élet árnyoldalát reppelve bemutató, a gengszter életstílusra koncentráló, gyakran azt dicsõítõ zene. (NWA, Tupac, Master P., MC Eiht)

Ghazal (Arabic/Pashto/Malay/Persian/Urdu: غزل; Hindi: ग़ज़ल, Punjabi: ਗ਼ਜ਼ਲ, Turkish: gazel, Bengali: গ়জ়ল, Gujarati: ગ઼ઝલ; eredeti jelentése: gazella) Perzsa-arab-indiai megzenésített szerelmes költemény, mely mára tradicionális és modern változatban is hallható.

Goa Mivel Indiában az LSD volt a legjellemzõbb drog, a goa (goai DJ-k szerzeményei) ennek hatására épít: a számok eleje lassan épül, az 5-6. percben éri el maximumát és a 8-10. percig lecseng.

Gogo 20. sz. végi amerikai városi néger funk/soul/blues. (Chuck Brown)

Gold -> oldies.

Gospel (-> spirituálé) Eredetileg God spell, azaz Isten szólít, avagy Istenrõl szóló énektanítás. Az afro-amerikai keresztény zene jellemzõ mûfaja. Európában immár könnyûzenei beütésként ismert vallási tartalmú ének. Rendszeresen gitár kíséri, de trombita, klarinét, zongora, dob is társulhat hozzá. Ritmikus, érzelemgazdag, sokféle déli néger mûfajt egyesítõ, (protestáns) vallásos tárgyú dalszöveggel. Pentaton, szinkópa ritmusú. A 17-18. században a keresztény zsolozsmák és a néger rabszolgák magukkal hozott afrikai zenei gyökereinek keresztezõdésébõl alakult ki. Ma külön rádiós formátum, különösen az USA déli részén népszerû. Ezek keresztény alapértékeket közvetítõ, gospel zenei állomások. Altípusai a southern (déli) gospel és a black gospel.

Goth Rock Brit punkzene. Borzongató, romantikus.

Gregorián Középkori egyszólamú egyházi ének, a liturgia része. Valamennyi diák tanulta, Európa-szerte nagyjából egységes éneklési mód volt, de helyi változatokkal (magyar gregorián – „mos patriae” [hazai szokás]).

Groove Ritmusközpontú stílus, tele blues elemekkel. A groove-ban mindig vannak funky motívumok is, blues-rögtönzések és rengeteg gospel. A groove zenekarok általában kistagú tánccsoporttal lépnek fel, amelyet az elektromos gitár, orgona, basszusgitár és dobok kísérnek. A számokban gyakran használnak fúvós hangszereket, fõleg szaxofont, amelynek túlzott használata gyakran átmozdítja a groove-ot hard bopba, amely már egy ünnepélyesebb forma. (The Groove Collective, The Brand New Heavies, Die Lights)

Grunge 80-as évekbõl származó mûfaj. Sok Seattle (USA) -beli együttes játszotta (Nirvana), ezért „The Seattle Sound” néven is hívják.

Guoyue A kínai kulturális forradalom idején mesterségesen alkotott, lágy hangzású pán-kínai zene, melyet hangversenytermekben játszottak.

Gyászmise (Requiem, rekviem) A mise állandó elemein kívül rendszeres eleme a Dies Irae-himnusz is, ahol a zeneszerzõk a dinamikai fokozást egyre hatalmasabbá növelték. (Érdekesség, hogy G. Faure elrettenve ettõl a hatalmas hangerõtõl, kihagyta ezt a tételt!) Ismertebb gyászmisék szerzõi: Mozart, Verdi, Liszt, Cherubini, Brahms, Dvorak. Állami gyász esetén a kiadott mûsor helyett általában Mozart Requiemjét vagy Chopin Gyászindulóját közvetítik. A mise öt zenés tétele közül hiányzik a Gloria és a Credo, viszont bekerül a Graduale és Tractus (szerzõnként változó szövegû). Példa: Verdi Requiem tételei: 1. Requiem (Adj, Uram, örök nyugodalmat), 2. Kyrie (Uram, irgalmazz), 3. Dies irae (Harag napja), 4. Offertorium (Könyörgés és felajánlás: Urunk, Jézus Krisztus, védd meg minden megholt lelkét; Felajánljuk áldozatunk) 5. Sanctus (Szent vagy), 6. Agnus Dei (Isten báránya) 7. Lux aeterna (Örök világosság fényeskedjék nekik) 8. Libera me (Szabadíts meg).

Gyerekzene A világ minden országában a leginkább országhatárokon belül maradó dalok. Széles „mûfaji” kategória a Boci boci tarkától a Debrecenbe kéne menni típusú népdalokon, Halász Juditon, megzenésített verseken át a rajzfilmek fõcímzenéiig (itt ne a mai amerikai/japán, hanem a 70-80-as évek magyar rajzfilmzenéire gondoljunk). A 70-es évektõl sokan a country mûfaját gyerekmûfajnak kiáltották ki (Halász Judit, Fonográf, 100 Folk Celsius, Bojtorján), ma már egyéni hangvételû, mondern hangzású, de népi alapokról építkezõ énekesek, zenekarok játszanak igényes (szülõk által is közkedvelt) „gyerekzenét” – mely természetesen mindenkinek szól. A hagyományos dalokat sokszor mûvészi kórusok adják elõ, biztosítva azok hallgathatatlanságát. Sok az óvodai felvétel is. Némely gyerekdal valószínûleg a legõsibb magyar pogány hagyományokat õrzi szövegében. Részben szépirodalmi mûvek megzenésítésével létrehozott magyar zenei stílus (Kaláka, Gryllusz Dániel és Vilmos, Sebõ Ferenc). Az USA-ban a gyerekrádiók (Disney) alapvetõen Teen Pop mûfajú zenét sugároznak (pl. Britney Spears). A gyerekmûsorokban komolyzenei mûvek segítségével a gyerekek megérthetik, hogy zenével ki lehet fejezni a világ jelenségeit, megszólalhatnak állatok, kerek történetek is elmondhatók. (Debussy: Gyermekkuckó, Schumann: Gyermekjelenetek, Glinka: Pacsirta, Weber: Csónakon, Prokofjec: Péter és a farkas, Saint-Saen:s Állatok farsangja, Muszorgszkij: Egy kiállítás képei)

Hangversenytermi zene Az emberiség történetében igen kis idõt ölel fel az a korszak, amikor a zenét hangversenyteremben hallgatja meg a közönség. A hagyományos dobozszínház színpadát lemásoló zenekari pódium jelensége a romantikában szilárdult meg, és a posztmodernben már meg is kérdõjelezõdött. A reneszánsz végétõl kezdve fordul elõ, hogy a zene ne szolgáljon immár semmit, hanem önmaga legyen a közvetítõ ember és ember között. A barokk idõszakban alakul ki az önálló és immár virtuóz hangszerjáték, a kísérõ zenekari hangzás és a zenélés miatt összegyûlõ közönség. Az operai elõadás és az önálló zenekari hangverseny a klasszika korára válik megszokott jelenséggé, bár „szentség”-ük közel sem volt oly mérvû, mint a 19. században. A mai, rádióban hallható komolyzene szinte csak ebben a keretben létezik, de már a tömegkultúra részeként. Ma már hangversenytermi zenét inkább rádión hallgatnak, de itt sem öncélúan magáért a zenéért, hanem háttérrádiózás funkcióval. Eredeti romantikus formájában feltehetõen hamarosan megszûnik, és visszaszerzi közösségi szerepét.

Hard Bop -> Groove

Hard Rock Általában a hangos, torzított, gitáron alapuló rock and roll.

Heavy Metal Hangos, gyors, agresszív hard rock. (AC/DC, Black Sabbath, Iron Maiden, Metallica) Különféle altípusai: Trash, Death Metal, Black Metal, Doom Metal, Speed Metal, Nu metal stb. A zenét leíró jellemzõ szó a „zúzás”. A Death Metal egyik központja Skandinávia.

Hejnal -> toronyzene

Highlife Az anglofon afrikai országok (Ghana, Nigéria) zenéje. Eredete a 20-as évek foxtrottjának és a karibi kaisónak keveréke. Egyéb mûfajai: osibisaba, ashiko, dagomba (Liberian guitar style), gombe, foxtrot, waltz

Himnusz, egyházi Istenhez szóló, magasztos lelki tartalmat hordozó, könyörgõ-dicsõítõ énekes ima. Legismertebb a Stabat mater, melyet Jacopo di Todi írt, valamint a Dies irae, dies illa kezdetû gyászhimnusz, melyet Celanoi Szt. Tamás fogalmazott meg. Ezek tömörsége és ereje mai napig megindító (szóló/ékar/+zkar).

Himnusz, nemzeti A nemzeti himnusz az egyházi zenei gyakorlatból került az állami életbe. Az egyes uralkodókhoz kötõdõ nemzeti-állami jólétrõl (God save the King), a nemzet erejérõl (Marseilles), vagy mint a magyar az Isten áldását kéri a történelmi múlt ismeretében. A francia nemzeti induló hatására terjedt el a dinasztiától független nemzeti himnusz, így a legtöbb mû a romantika idejében keletkezett. (ékar/+zkar) Rádióban éjfélkor vagy mûsorzáráskor szokás játszani.

Hip-hop A rapet, a graffitit, a dj-zést és a breaktáncot magában foglaló stílusegyüttes. Sokszor a rap zene szinonimájaként használják. Hangmintákból készült ritmikus alapokra általában fiatalok beszélnek ritmusosan rímelve (KRS One, Cypress Hill, Beastie Boys, Nas, Gangstarr, Jeru the Damaja)

Hogaku (Hagyományos japán zene) Egy része mûzene, más része népzene, sokszor a hagyományos drámai mûfajokhoz kötötten.

Honky tonk A country egyik fajtája, hagyományos countryzene. (Lefty Frizzell, Hank Williams)

Hot Adult Contemporary (Hot AC) Rádiós formátum. Az utóbbi 10-15 év pop- és rockzenéjét játszó állomás, mely „élénkebb” zenét ad, mint az Adult Contemporary állomsok, de így is inkább idõsebb, mint fiatalabb hallgatóságot céloz. Egy másik definíció szerint olyan AC állomás, mely új rock- és popzenei számokat is játszik. Igazából nincs pontos recept arra, hogy mennyi játszott új szám után lesz egy állomás „CHR” vagy „Hot AC”. Egyes „Adult Contemporary” slágerlisták csak a legújabb számokat tartalmazzák, melyeket inkább felnõtt korosztálynak készítenek, de inkább poposabbak, mint az „Adult Alternative” lista zenéi. -> AC, Lite AC

House A diszkó utóda. Pulzáló, 4/4-es ritmus, bármilyen fülbemászó tánczenével. Miután a disco populárissá vált, a kevésbé poporientált és mechanikusabb ütemû house vette át a vezetõ szerepet. A kilencvenes évek zenéjévé formálódott, és mind a klubok, mind a széles közönség számára elfogadottá és közkedveltté vált Amerikában, majd Európában. Ma számtalan irányzata létezik párhuzamosan: a diszkó örökségbõl dolgozó amerikai house-tól nagyban különbözik a slágeresebb francia vonal, illetve az euro vagy VIVA house, ami csupán tempójában és ritmusaiban követi a diszkót, de soulos harmóniák helyett általában háromhangos szintifutamokra épít.

Höömei (khoomii, hoomii) (->katajjaq) Tuvai (Oroszo.) torokéneklés. Alstílusaik neve:  kargyraa, (a hegy, a sztyepp stb.) kargyraa-ja. A legmélyebb hangú ~ alaphangja 60 Hz. Az énekes a felharmonikusokat az u, a, o, e hangok kimondásával változtatja, így pentaton dallamot is képes énekelni egyidejûleg az alaphanggal. (Yat-Kha)

Humppa Finn popularizált népzene az 1950-es évektõl a 1970-80-as évekig. Foxtrottra emlékeztetõ tánc, elnevezését jellegzetes „um-pap-pa” hangzásáról kapta. Mára divatjamúltként eltûnt.

IDM (Intelligent Dance Music): Komplikált ritmusú, elektronikus zene.

Illbient Az ambient társa és ellentéte: elsõsorban a városi zajokra koncentráló zene.

Improvizáció (jazz). A jazznek lételeme az improvizáció (rögtönzés, impró), de a valóban free impró – érthetõ okokból – sokkal jellemzõbb a triókra, kvartettekre, vagy még inkább a szólistákra, mint a nagyzenekarokra, ahol a nagy taglétszám okán már sokkal nehezebb összehangolni a zenészek egyedi zenei elgondolásait. Az improvizáció persze már jóval a nagyzenekar elõtt eleme volt a jazznek illetve a zenének: ha egy missouri gyapottermelõ bendzsót vett a kezébe, és nekiállt prüntyögni, ott már nem lehetett nem improvizációról beszélni, hiszen fix, hogy kétszer ugyanúgy nem játszotta el ugyanazt a dalt. Természetesen az improvizáció gyökereit keresvén akár a komolyzenéig is vissza lehet menni, hiszen már a középkorban rengeteg variációt játszottak az akkori zenészek, nem beszélve a népzenérõl, amelynek mindig is eleme volt a variálás, az állandó átírás, spontán dallamformálás. A jazz tehát egy mindig is meglévõ vágyat, a leírt kottától való szabad és „legitim” eltérést, a zenei szabadság igényét kanonizálja. A zenei szabadság azonban – csakúgy mint minden szabadság –, csak korlátok között érvényesülhet. Még az improvizációnak is nagyon szigorú szabályai vannak, s csak egy botfülû outsider gondolhat olyat, hogy ha mindenki játszik valamit, ami nagyjából passzol, akkor az jó lesz. Ez természetesen nincs így. Mindig van egy téma, ami az adott szerzemény dallama, valamint adott a hozzá tartozó akkordmenet (kíséret), és ez keretbe zárja a darabot, ez alkotja az improvizáció vázát. A nyitó és a záró dallamvariáció között van csak az improvizációs rész, amikor el lehet kalandozni a pillanat mûvészete felé. Ez persze nem jelenti azt, hogy kisebb dallamvariációk, díszítések, átpontozások, átritmizálások ne lennének lehetségesek a felvezetésben és a levezetésben is, sõt, még csak azt sem jelenti, hogy az impró ne lehetne jóval hosszabb, mint maga a keret. Ritkán elõfordul az is, hogy a téma már nem is jön vissza, vagy legalábbis nem teljességében, illetve a progresszív jazzben elõfordulhat, hogy a téma mint olyan nem is létezik felismerhetõ formában, a zenészek egybõl annyira átdolgozott variációval állnak elõ téma gyanánt, hogy – úgymond – a saját „szülõatyja” sem ismer rá a szerzeményére. És ha már itt tartunk, meg kell említeni még egy jazzre jellemzõ különlegességet: a jazzben nem igazán értelmezhetõ a popzenében oly jól ismert lopás (koppintás, eponímia) fogalma. Egy-egy jazz-örökzöldet rengetegen feldolgoznak, mindenki a maga értelmezésében, stílusában, hangszerelésében, improvizációival, s így végül annyi hozzáadott érték csapódik a feldolgozáshoz, hogy szinte már önálló mûalkotásról beszélhetünk. Visszatérvén a rögtönzéshez, talán még fontosabb szabály, hogy soha nem kezd el imprózni mindenki egyszerre. Abból káosz van és szétesés, valamint szörnyû beégés. Az impróknak megvan a sorrendje, melyik hangszer mikor brillírozik, és mikor vált vissza „háttérüzemmódba”, ahol elkísérgeti, aláfesti az épp szólózó hangszert. De a legalapvetõbb szabály az, hogy van egy impróvázlat: még ha korábban soha együtt nem játszó zenészek állnak is össze jammelni egyet, akkor is minden szám elõtt megbeszélik a mindenki számára kényelmes hangnemet, a stílust, a tempót, az impró sorrendet, hogy hogyan lesz felépítve az impróbetét, kik milyen regiszterben (alterációban, fekvésben) és hogyan fognak hozzájárulni a nagy közös zenéléshez. Az impró is illeszkedik a szám stílusába, hangnemébe, hangulatába, ritmusába (néha persze van ritmus és/vagy hangnemváltás), amit érezni kell, mert ha ebbõl valaki kizenél, az nagyon zavaró. Amerikai és nyugat-európai jazz-klubokban teljesen megszokott dolog, hogy egy-egy estére úgy áll össze a fellépõ zenekar, hogy egy ügynökség kiközvetíti a klub vagy pub által kért hangszeres zenészeket, akik sok esetben a helyszínen találkoznak életükben elõször. Ugyanígy az sem ritka, hogy egy alkalmi betérõ vendég elõveszi például a trombitáját, és ha a megfelelõ szinten játszik, két-három szám erejéig beszáll a zenészekhez. Ezen ismeretek fényében talán már mondani is fölösleges, hogy az improvizáció óriási hangszeres és zeneelméleti tudást igényel, általánosságban szólva sokkalta nagyobbat, mint akár a komoly-, akár az improvizációt mellõzõ könnyûzene.

Indiai klasszikus zene Pl. szitárzene, spirituális zene. (Ravi Shankar)

Indiai zenék (-> Bollywood) népektõl, területtõl függõen punjabi, tamil, bangladeshi, malayam stb. zene, melyet Európában elsõsorban Nagy-Britanniában lehet hallani („kisebbségi rádiókon”).

Indián zene (= amerindian, native music) Amerikai (USA, Kanada) bennszülött zene, mely alig kerül ki az indiánok köreibõl.

Indie Folk Angolszász népzenei elemekkel tarkított indie pop. (Mary Lou Lord, Vic Chesnutt, Shannon Wright, Cat Power)

Indie Pop Indie Rock elemekkel átszõtt popzene. Avagy: angolszász, gitárcentrikus popzene. (Belle and Sebastian, the High Llamas, Stereolab, Elephant 6)

Indie Rock (indie=independent labels, független kiadói) Az Amerikában alternatív rockzenének nevezett mûfaj brit elnevezése. Olyan rock, mely nem vált kereskedelmi tömegtermékké, hanem független maradt. Manapság az „indie” megjelölést (rádiós formátumra) néhol a rockzenével szinte szinomimaként használják. Jellemzõ hangszere az akusztikus gitár. (Sebadoh, Guided By Voices, Superchunk, Beat Happening, Shellac)

Indo pop I-pop, Indonéz popzene. Koes Bersaudara

Induló Ma már igazából fúvószenekarokon megszólaló zenei mûfaj, mely valamely hatalmi személy illetve szerv dicsõítésére szolgál, valamint a katonák lépteinek összehangolására. Indulókat a legõsibb idõkben is zenéltek, pl. a spártai hadsereg i.e. 404-ben 400 fuvolást alkalmazott, mikor bevonult Athénbe! A mai klasszikusnak számító indulók az elsõ világháború elõtt születtek, egyrészt az Osztrák-Magyar Monarchia hadseregében, (pl. Julius Fucik, kb. 300 induló, köztük: a Gladiátorok bevonulása), valamint az USA-ban (pl. John Philipp Sousa, Washington Post-induló). A legtöbb indulónak volt szövege, ami a mai gyakorlatban már ritkán szólal meg. A szimfonikus zenekari indulók közül kiemelkedik Berlioz: Rákóczi-~-ja és Elgar: Pomp and Circumtens ~sorozata.

Industrial (ipari zene, indusztriál) Az industriálban a kalapácsütés keveredik a zenével, már a neve is a gyár, nagyüzem hangulatát idézi. Zenéje a fülnek nem kellemes, disszonáns, nyers. Hangos dob, dobgép, ütõs hangszerek, zörejek és ipari gépekre emlékeztetõ sample-k (hang-minták). Durva, pesszimista, elektronikus rockzene, mechanikus hangokkal. (Throbbing Gristle, Nine Inch Nails, Ministry, Coil, Einstürzende Neubauten, Front 242)

Instrumentális könnyûzene (szimfonikus könnyûzene, -> Easy Listening) Jó részt 60-as évekbeli filmzenék, örökzöldek, énekes számok „semleges” újrafeldolgozásai. „Képújság alá”, töltelékzenének, repülõterek, hotelek légterét belengõ zenei parfümként szolgálnak („Elevator Music”). (Enrico Morricone, Fausto Papetti, Francis Goya, Frank Duval, Paul Mauriat, Richard Clayderman, Royal Philharmonic Orchestra)

Ír zene (kelta, gael zene) A hagyományos (trad, traditional) és mai (zeneszerzõk szerezte, crossover: mindenféle mai zenei stílussal kevert) ír zene azonos hangszereken és ritmusokon alapszik, de a „mûvelt” fül számára olyan, mint a népzene és a magyarnóta különbözõsége, és az írek hasonló vehemenciával vitatkoznak is róla. A hagyományos zenét kedvelõ „puristák” hajukat tépik a modern feldolgozások hallatán, a mai hangzást kedvelõk pedig unalmasnak, repetitívnek tartják a hagyományos zenét. Mindkettõ a dudán (a skót dudától eltérõ, könyökkel hajtott, gael neve: uilleann pipe), az ujjakkal ütött kerek kisdobon (bodhrán), a hegedûn (fiddle), a harmonikán (pontosabban concertinón, legtöbbször nõk kezében található pici harmonikán) illetve pengetõs hangszeren (bendzsó, a modern feldolgozásokban gitár) alapszik. Általában instrumentális zene, de sean nós („régi stílus”) néven népdalokat is találunk, szintén inkább nõi elõadóktól. A hagyományos ír zenét otthonokban, konyhákban, szomszédoláskor játszották-énekelték az írek ill. gaelek (a zenés szomszédolás neve: scoraíocht, egész éjszakás változata: oíche cheoil). Ma a zenélés helyszíne a pubokba vándorolt. Az ír zenék egyben eltérõ ritmusú táncok is: ilyen a jig (dzsigg, 16. századi gyors, pontozott ritmusú), a reel (18. sz), a hornpipe (szólótánc). Ír zene elõször 1928-ban a 2RN rádióállomáson volt rádióban hallható, amikor a sportközvetítéseken kívül a céilí-bandek (ír zenekarok) élõ zenélése vonzott nagy hallgatóságot. Ma a gael nyelvû közszolgálati hálózaton (RnaG) csak gael-ír zene szól: angol nyelvû dalszövegût egyáltalán nem sugároznak ezen az adón. (trad: Mrs. Grotty, Harry Brasdsaw, Dennis Hayes; modern: Dubliners, Chieftains)

Iscathamiya Hagyományos zulu a capella férfikórus mûfaj. (Ladysmith Black Mambazo)

Iszlám egyházi zene: egyházi zeneként hangszeres kíséret nélküli muzulmán egyházi ének. Az imára az imakikiáltó (müezzin) hívja a muzulmánokat sajátos éneklő hangon, bárhol is legyen, arab nyelven. A minaret tornyából (ma már inkább hangszóróból, valamint rádiókban, tévékben) elhangzó ének (imára hívás [adhan] formulája), valamint a korán-részletek recitálása természetesen nem zeneként jelenik meg egy mohamedán számára. A hangszerek használata tiltott a Korán szerint.

Iskelmä Finn népies slágerzene. Sokáig „tiltott” volt a médiában, de napjainkra hosszú kutatómunka után kialakítottak egy csak ilyen zenét játszó rádiós kereskedelmi formátumot, mely hamar népszerû lett. Almûfaja a tangó, -> tangó, finn.

Isvorna narodna muzika Autentikus szerb népzene.

Jam Rock Hippizene, mely az improvizációs jam-sessionökön alapszik.

Jazz (-> improvizáció) A XIX. század végén az USA déli részén afrikai és európai zenei elemekbõl keletkezett zenei stílus. Meghatározó elemei a precíz, összetett képletekkel (pontozás, szinkópák, aszimmetria) dolgozó változatos ritmus; a zenekari tagoknak nagy szabadságot adó dallam-, ritmus- és harmóniabeli improvizáció; a pregnáns, bonyolult felépítésû, szabadon alterálható akkordok és a nagyfokú mûfaji átjárhatóság. Forrásai a feketék tradicionális afroamerikai zenéjének különbözõ fajtái (elsõsorban a gospel spirituálék és az ültetvényeken dolgozó munkások szomorkás munkadalaiból kialakuló blues), valamint az amerikai tánc- és katonazene, fõleg a ragtime (fõ képviselõje: Scott Joplin) voltak. A jazz gyakran bonyolult ritmusképleteinek, harmóniáinak, és maguknak az improvizációknak az értelmezése, értékelhetõsége, élvezete megkövetel bizonyos zenei képzettséget, de legalábbis zenei mûveltséget, így a legtöbb jazz mûfaj mindmáig rétegzene maradt, aminek a befogadásáért rendszerint – úgymond – „meg kell dolgozni”. Ami a hallgatónak befogadói erõfeszítés, az a másik oldalon, a zenésznek rengeteg tanulás, gyakorlás és munka, s még sokéves gyakorlattal is komoly koncentrációt igényel minden egyes koncert. Nem csoda tehát, hogy a jazzhallgatásnak a megszokottól eltérõ szokásai, illeme alakult ki: illik például szám közben hangosan megtapsolni egy-egy jól sikerült improvizációt, és az sem számít udvariatlanságnak, ha a hallgatóságnak ritmusra jár a lába még az ülõkoncerten is. A jazz fejlõdését az segítette elõ, hogy a néger zenészek rengeteg fúvóshangszert meg tudtak vásárolni a polgárháború után a szélnek bocsátott katonai zenekaroktól. Ezért volt hosszú ideig a jazzben meghatározó a kemény fúvóshangzás, amit csak a huszadik század elején kezd majd a bendzsó-bõgõ-zongora ki. Mint a XX. század egyik legmeghatározóbb mûfaja, a jazz rengeteg almûfajt termelt ki, melyeket leginkább a jazz fegyelmezetten szabad, improvizatív szellemisége köt össze. Rádiós formátumként: jazzt játszó rádió. Jazz (ill. szinkópa ritmusú zene) játszása a 30-40-es években több európai (náci) országban be volt tiltva. Külön kategóriája a smooth jazz, lásd ott. Hasonló mûsorokat a közszolgálati vagy egyetemi rádiókon lehet hallani (nálunk pl. a Harmónia Rádió, a Fiksz Rádió hullámhosszán). Latin-amerikai változata a Latin jazz állomás, mely latin-amerikai elõadók zenéjét játssza. Európában legközelebbi változata a berlini vagy a moszkvai Jazz Radio.

Jazz, latin vagy Afro-cubano Nagy hangsúlyt kapnak benne a latin-amerikai tánczenei ritmusok (bossanova, samba, cha-cha-cha, rumba, merengue stb.), dallama általában fülbemászó, könnyen énekelhetõ. A ritmusszekciót a dobszerelés(ek) mellett általában tekintélyes percussion eszköztár alkotja. Jellegzetes lehet emellett az erõs fúvósszekció is, csakúgy mint a repetatív patternekkel operáló zongora. Gyakori dallamhangszer a fuvola, a vibrafon vagy a xilofon is. A legjelentõsebb latin jazz komponista Antonio Carlos Jobim, sokat dolgozott együtt a kiváló zenészházaspárral, Joao (gitár, ének) és Astrud Gilberto-val (ének). Jobim nevéhez olyan örökzöldek fûzõdnek, mint a Brasil, a Girl from Ipanema vagy a Desafinado, és általánosságban véve sokat tett a bossanova népszerûsítéséért. Astrud Gilberto énekes szólókarrierjét nagyrészt lágy, fátyolos hangjának, és fõként szándékosan félreintonáló (hamiskás) énekstílusának köszönheti. Kiemelkedõ muzsikosok még: Tito Puente, Chucho Valdez. Ezen kívül mindenképpen említésre méltók a Cubanese közelmúltban újrafelfedezett sztárjai, a nagysikerû Buena Vista Social Club javarészt idõs zenészei: Ibrahim Ferrer, Ruben Gonzales, Compay Segundo, Omara Portuondo, Eliades Ochoa stb. A latin jazz kategóriába sorolható az erõs gitáralapú, modern flamenco is, ahol a basszusszólamot is sokszor gyönyörû hangú akusztikus basszgitárok adják.

Jazz, Progresszív vagy Modern Jazz A hangszerek végsõ teljesítõképességét feszegetõ, sokszor kísérleti, absztrakt mûfaj. Az improvizációk egyre inkább elrugaszkodnak az eredeti témától, vad, sokszor disszonáns szólók, közízlés számára sokszor érthetetlen akkord- és dallammenetek jellemzik. Nem véletlen, hogy nem képezi a mainstream részét még a jazzrajongók körében sem. Néha azonban egy-egy kísérleti számból átütõ siker lesz, ilyen volt például Dave Brubeck híres-hírhedt, rengetegszer feldolgozott, 5/4-es ütemmutatójú kompozíciója, a Take Five. (Majd késõbb a szintén rendhagyó ritmusképletû Blue Rondo a la Turk, melyet szintén a Dave Brubeck Quartet jegyzett, ahol Brubecken (zongora) kívül olyan kiválóságok játszottak, mint Paul Desmond alt-szaxofonos, Joe Morello dobos és Eugene Wright bõgõs.) Az egyik legjelentõsebb „kísérletezõ” Miles Davis.

Jazzrock A ’70-es és ’80-as évek népszerû mûfaja. Amint a neve is mutatja, a jazzbõl és a rockból (popból, disco-ból) gyúrták (gyúrják) össze, melynek eredménye a laikus füllel is könnyen emészthetõ, dallamos, de mégis bizonyos magaskultúrás jegyeket magán hordozó, improvizatív, többnyire soft rock. Részben a korszakból adódóan is, eleinte a mûfaj jellegzetes hangszerei voltak a különbözõ elektronikus billentyûs hangszerek: a Fender-piano, a legkülönbözõbb fajta analóg szintetizátorok, mindenekelõtt a Hammond-orgona. Ehhez a hangzáshoz a basszusgitár – mint a rockban inkább elfogadott hangszer – jobban megy, ezért sok esetben felváltja a jazzre amúgy olyannyira jellemzõ nagybõgõt. Gyakori szólóhangszerek például a szaxofon (pl. SpyroGyra, Mezzoforte) és az érdekesre és/vagy szépre kikevert hangú szintetizátorok (pl. Bob James).

Jazz Standards vagy Jazz Evergreens (örökzöldek) Olyan jazz-számok, melyek mára slágerré váltak, a rengeteg feldolgozás során széles rétegek ismerhették meg, s ma is újabb és újabb feldolgozásokat, arrangementeket, elõadásokat inspirálnak. (Például Glenn Miller: In the Mood; Oscar Peterson: Hymn to Freedom; Dave Brubeck: Take Five, Antonio Carlos Jobim: Brasil, Louis Armstrong: What a Wonderful World stb.)

Jazz, Smooth Olyan mûfaj, aminek a mottója talán az lehetne: minél kevesebb befogadói „fájdalmat” okozni a hallgatónak. Kifinomult, cizellált dallamvezetés, a háttérben meghúzódó, megnyugtató basszus, egyenletesen megbízható akkordmenetek, kiszámítható ritmusképletek, kiállások, lezárások, kódák, egyszerûen dekódolható témák és variációk, kérdések és válaszok fémjelzik. A jazzre olyannyira jellemzõ dekadencia, változatosság, zabolátlanság, szabadság, improvizációkészség, meghökkentés épp csak fûszerként van jelen, és csak annyi, amennyi még épp nem vonja magára a figyelmet. Érdekes módon pont ez a szerény, háttérbe húzódó, sokszor lenézett, easy listening mûfaj az, amelyik különlegesen nagyfokú hangszerismeretet és tudást igényel. (Akiknél ez hiányzik, azokból lesznek az olcsó giccsekkel operáló, szerény-szegényes richard cleydermanok.) Ez a könnyen befogadható mûfaj kiválóan alkalmas háttérzenének, melyet a marketing is hamar felfedezett magának, ma már minden jelentõsebb bevásárlóközpontban, pályaudvaron, szállodai hallban, liftben, de még a nyilvános WC-kben is ez szól – nyugtatván az idegeket, megkönnyítvén a fogyasztást. Az meg már csakis az adott marketingesen és zenei (fél)mûveltségén múlik, hogy igényes smooth jazz-szel, avagy silány utánzattal szórakoztatja az – amúgy zeneileg nagy átlagban nem sokkal mûveltebb – nagyérdemût. Rádiós formátumként is népszerû. Könnyed hangzású, kellemes, „jazzy” érzésû dallamos zenét játszó rádió, mely inkább kellemes érzésbe ringat, mint intenzív odafigyelést igényel. Manapság már „New Adult Contemporary” vagy „NAC” néven, esetleg „New Age Jazz”-ként is említik. Az internetes rádiók egyik legnépszerûbb formátuma. A 90-es évek amerikai rádióformátum-slágere. Komolyzenei megfelelője talán a tafelmusik.

Jive Dél-afrikai popzene.

Jódli Alpesi és mexikói népdal (-éneklési stílus), idõnként falzettbe csapó ének szöveg nélkül.

Joik Lapp (saami) dalstílus. (Marie Boine)

Joropo Venezuelai nemzeti tánczene.

J-POP Japán popzene. Hangzásában hasonlít a nyugati diszkóhoz, de a dalszöveg japán, néhány angol kifejezéssel vagy refrénnel keverve. Általában lassú, melodikus. Általános népszerûségû nem csak Japánban, hanem a megfelelõ nyelven minden délkelet-ázsiai országban (Kína, Dél-Korea stb.) Elõadói általában tinisztárok, ujjatlan fekete trikóban, rövidre nyírt hajjal. (Sakamoto Kyu, Siam Shade, Kiyoharu, Utada Hikaru, Namie Amuro, Malice Mizer, Moi dix Mois). Rockzenei változata a J-ROCK.

Jungle A kilencvenes évek legjelentõsebb, hatásában csak az acid house-hoz vagy a technóhoz hasonlítható mûfaja. Pergõ breakbeatek sokasága és ütemek sokfélesége, azaz poliritmia, a mélyben foszladozó basszusok és szubbasszusok, ismétlõdõ szöveges, általában torzított hangminta-töredékek. Bár a stílus Londonban született, fõleg basszusmeneteiben és az MC-k szövegeiben gyakran épített a reggae-re. Az elnevezés a karibi fõvárosra, Kingstonra és annak a köznyelvben Jungle-ként emlegetett negyedére utal. (DJ Hype, DJ Zink)

Kabuki Japán opera. Az Edo-korszakból (1603–1867) eredõ zene, mely a kisemberek popzenéje volt akkoriban. A darabok általában történelmi tárgyúak, szerelmi szállal fûszerezve, régies, cikornyás nyelven, monoton hangon elõadva, hagyományos hangszerekkel kísérve. Bizonyos szünetekben a közönség bekiabálhatja a legjobban tetszõ elõadó nevét.

Kamarazene Kisebb zenekar által, általában kis hallgatóságnak játszott komolyzene.

Kamarinszkaja Volga-vidéki orosz tánc, melyben a táncos leguggol, majd felváltva elõrenyújtja lábait.

Kansanmusiikkia = népzene, finn. A zene a finn népköltészetben központi helyen található, -> a Kalevalában Vejnemöjnen szerepét. Eredeti karéliai formájában mentes a germán hatástól. A finn tradicionális népzene alaphangszere az 5 és a 36 húros kantele, a nyugati országrészekben (ill. késõbb) viszont inkább a hegedû és a harmonika. Az 1960-as évek óta szaporodtak el a népzenei fesztiválok, melyek közül a legnagyobb a Kaustinen. (Marjatta, Martti Pokela).

Kántálás -> recitálás. Pl. karácsonyi népszokás.

Kantáta A szólamok változatos belépésére és sorozatára épülõ, elbeszélõ és énekes jelenetekben bõvelkedõ, kórusos-zenekarkíséretes mûfaj. Lírai mûfaj, szemben a drámai oratóriummal. A korai korszakok morális-vallási szövegét esetenként a szépirodalom váltotta fel. A huszadik század megfejthetetlenül nagy hatású, mitikus szálakat is tartalmazó kantátája Bartók: Cantata profana-ja. A szólamok belépése teszi játékossá; ennek jó példája Bach Kávé-kantátája.

Karnataka Dél-indiai klasszikus zene, mely kevésbé harmonikus, mint a klasszikus indiai zene, de dallamosabb. Több indiai mûvész együttesének programcsomagja.

Katajjaq (->Höömei) Kanadai inuit, folyamatos ki- és belélegzéssel, repetitív motívumokkal kísért torokéneklés.

Kayo kyoku Pentatóniára épülõ, a 10-es évekbõl származó, nyugati és japán elemket vegyítõ mûfaj Japánban. A japán önjelölt kareoke sztárok kedvelt popmûfaja.


këngë trimash/kreshnikësh (bátrak és harcosok dalai) É-Albán epikus énekmondók. A dalok hagyományos kísérője a lahuta egyhúrú hangszer, melyen a lahutárok játszanak. Legismertebb szövege a Këngë Kreshnikësh or Cikli i Kreshnikëve. A dalok jó része a Szkander bég elleni harcokról szól.


Kelta (-> ír zene) Ír, skót, angol és wales-i „hagyományos” népzene, melynek nyugaton elterjedt változata inkább relaxációs elektronikus zeneként definiálható: a hagyományos népzenéhez már egyre kevesebb köze van.

Kínai hagyományos zene Kiforrt zenei világa és elmélete már jóval az európai zene elõtt kialakult. i. e. 206-220-ban a Han-dinasztia korában felállított birodalmi Zenei Hivatal már hivatalosan gyûjtött népdalokat és õsi dallamokat. A több ezer év során számos stílusa volt a kínai zenének. A kínai zene pentaton, de ennek heptaton (7 jegyû) újabb kiegészítését is használják.

Kínai szimfonikus zene A nyugati szimfoniákhoz hasonló, de jellegzetes kínai hangzású zene.

Kintorna, verkli Elõre felvett zenét megszólaltató, tekerõs mechanikus szerkezet. Budapesten még a 60-as években is voltak utcai kintornások.

Klasszikus zene (-> Classical Music) Más néven komolyzene, szûk értelemben csak a bécsi klasszikusok (Joseph Haydn, W. A. Mozart és L. Beethoven) zenéje. Nem feltétlen rétegzene, hiszen számos mozifilmbõl vagy reklámból ismert dallam a popkultúra része lett: a nyugati világban a „klasszikus zenei” kereskedelmi állomások probléma nélkül megélnek.

Klezmer Zsidó hagyományos zene, dobok nélkül, általában klarinét, hegedû és harmonika közremûködésével. (Klezmatics)

Köntrimusikk Norvég countryzene, melynek tipikus hallgatója a norvég teherautósofõr vagy más „munkásosztálybeli” hallgató. A tanultabbak körében nem divat az ilyesmi hallgatása. Dalszövegeik vagy gügyék, vagy viccesek. Idõnként a helyi közszolgálati rádió (P1) mûsorán is megtalálható, különösen kívánságmûsorokban. (Björo Haaland mint Jim Reeves; DDE; Hootenanny singers, Roy Lonhoiden)

Krontjong A fado és indonéz helyi zenék „eurázsiai” keveréke a valaha-volt holland gyarmaton, Indonéziában. Ma a helyi Dangdut indonéz stílussal keverve él tovább.

Kulning Svéd népzenei hagyomány, az énekes magas hangon, szavak nélküli dala. Pásztordalok, melyben két énekes felelget egymásnak. Eredetileg a tehenek hívóhangja, melyet hagyományosan nõ énekel. (Lena Willemark)

Kuplé (couplets, kupletti stb.) A századfordulós Pest mulatóinak sokszor humoros, fülbemászó dalai, kabaréban, közönség elõtt. Ma a rádiókabarék zenei betéteiként hallható.

Kwaito Dél-afrikai 1990-es évekbeli hip-hop+house+R&B tánczene.

Lado Õsi rituális dalok szláv elnevezése, mely a legismertebb horvát népzenei együttes neve. (Ladarice)

Lakodalmas rock (-> mulatós)

Latin Mindenféle latin-amerikai zenét játszó rádiók megnevezése. A tropical, salsa és merengue formátumok állnak a latin-amerikai rádiós formátumlista élén. További stílusok: cumbia, sabrosita, mambo, andean, bossa nova, samba, tango, mariachi, bachata.

Lautareasca, muzica lautareasca Román hagyományos kobozon játszott, cigány népzenei elemekkel tartkított zene.

Lidová hubda (népzene, cseh) A cseh hagyományos népzene. A hagyományos öltözetben játszott népzene fõleg Morvaországban jellemzõ, és „idõsek hallgatják, borozgatás mellé”. Jellegzetes hangszerei a cimbalom és a hegedû. Modernizált, de hagyományos dalszövegû változata a fiatalok körében is népszerû. (Hradistan, Ceskomoravská Hudební Spolecnost [Cechomor])

Liedje Holland „dalocska”, egyszerû dallamú holland „country”.

Litánia (-> mise) Recitatív mûfaj, mely a változó szövegû, szólista által megszólaltatott invokációból és a közösség által hozzákapcsolt, állandó refrén-kiáltásból áll.

Lite Adult Contemporary (Lite AC) vagy Soft Adult Contemporary (Soft AC) Rádiós formátum. Az utóbbi 10-15 év könnyed hangzású pop és rockzenéit játszó rádió, általános hallgatóságnak, elsõsorban 35 évesnél idõsebbeknek. Az utóbbi évek „Easy Listening” formátumának utóda. -> AC and Hot AC, Beautiful Music.

Lo Fi Indie rockzene. Viszonylag kevés sávú, amatõr stúdiókban készült felvétel, hogy a „durva, közvetlen hangzást” fenntartsák. (Beat Happening, Guided By Voices, Smog)

Lounge Az 50-60-as évek „laza”, szimfonikus és elektronikus zenéje, lásd Easy Listening. (Equivel)

Magyar nóta (magyarnóta) (-> lakodalmas rock; ->muskátli zene) A 19. században verbunkos ritmusú, két (lassú és friss [csárdás]) részbõl álló hangszeres darab; késõbb népies (magyaros) mûdal, egy énekes és kisebb hangszeres együttes (vonós, klarinét, cimbalom) elõadásában. „Fél évszázadon át ez volt az ország zenei köztudata” (Kodály). „A magyar nóta a XIX. század zenei köznyelve volt, ezen értett egyet a frissen asszimilálódott német, székely, magyar polgár és a kisparaszt. Mindenki elfogadta, nem úgy, mint a tájegységekhez kötõdõ népdalokat.” (Sárosi Bálint) Kosztolányi szerint minden magyar tud legalább 50 magyarnótát, még ha nem is vallja be. Története szorosan kapcsolódik a cigányzenekarokhoz. A két világháború között, de külö­nösen a 40-es években államilag erõsen támogatott nemzeti mûfaj. Magyarország mai terü­le­tén a rádiókból (a jó ebédhez ... kivételével) gyakorlatilag közmegegyezéssel kitiltott, szalon­kép­telennek kikiáltott, ennek következtében széles körben igénytelennek tekintett mû­faj; a ha­tá­ron túli magyar közszolgálati rádiókban azonban népszerû irányzat. Létezik szlo­vák nyelvû változata is. A leghíresebb nóták szerzõi: Egressy Béni, Szentirmay Elemér, Dóczy József több száz dalt szereztek. A két világháború között állítólag 20.000 nóta született, igaz, városon és falun egyaránt volt iránta igény. (Mai énekesek: Gaál Gabriella, Madarász Ka­ta­lin, Kovács Apollónia, zenekarok: Boross Lajos). Népszerûbb dalai: Akácos út, Az a szép, Csak egy kislány van a világon. Egyesek szerint „szerepét kezdi átvenni az igénytelen mulatós zene”.


Mahala, Muzică de mahala: proto-manele, azaz a népi hagyományokhoz közel álló, de "mulatósozódó" zenei műfaj, mely az 1980-as években Bánságban tűnt föl, a hagyományos román népzene ellenében. A szerb és balkáni popzene hatása, és a hagyományos (pl. cimbalom) helyett modern pop-rockzenei hangszerelés jellemzi, akárcsak a vajdasági lakodalmas rockzenét, de balkáni irányból. A manele vette át szerepét a 90-es évektől, a mahala viszont más műfajokkal fuzionálva és/vagy részben visszatérve a hagyományosabb hangszerelésre, ma is él.


Makkossa Kameruni zene, fõleg Párizsban élõ zeneszerzõktõl. A funk és az afrikai zene találkozása. (Manu Dibango)

Mambó Jól táncolható, pergõ, gyorsütemû kubai tánczene.

Manele Román mulatós, „lakodalmas rock”.

Mantra A spirituális énekek egyike, mely lehet énekelt, de kántált vagy mondott is. A buddhista, hinduista (tibeti-indiai) meditáció fontos eleme. Szanszkrit szövegek monoton recitálásával-éneklésével éri el a transz tudatállapotot. A new age boltokban kapható transz-kazetták mellett megjelennek populáris termékekben is, mint pl. a Mátrix 3 filmben. (Shiva, Buddha, Visnu-Krisna mantrák).

Mariachi Mexikói szerenád-dal illetve mulatós alkalmi zene, hegedûn, trombitán, gitáron és énekessel. A spanyol telepesek és az indiánok kultúrájának összhatására.

Martial industrial az elektronikus zene, azon belül a post-industrial egyik ága, amely a kilencvenes évek elején alakult ki, a szlovén Laibach munkássága nyomán. A zene tulajdonképpen militáns ritmusú ipari (industrial) zene, komolyzenei, klasszikus indulókból átvett elemekkel és történelmi hangmintákkal, továbbá gyakran keveredik más post-industrial műfajokkal is (neofolk-martial folk, dark ambient-martial ambient). A martial industrial zenekarokra általánosan jellemző a militáns zenekari kép, illetve a totális diktatúrák szimbolizmusára emlékeztető jelképek és a szocialista realizmus művészetének használata.


Mbalax Szenegáli hagyományos zene afro-kubai jazz-szel keverve. (The Star Band, Youssou N’Dour)

Melizma Egy szótagra kerülõ több hangos dallamfiguráció. A melizmatikus tételek egészét átszövõ melizmák nem utólagos díszítések, hanem egy õsi elõadásmód lenyomatai. (A népzenébõl ismert melizmatikához, földmûvesek vagy tengerészek örvendezõ, szöveg nélküli énekeihez hasonló.)

Meyxana (Meykhana) Azerbajdzsáni rap, irodalmi és népi eredettel, manapság a hip-hop azeri megfelelője.

Merengue Dominikából származó, erõteljes ritmusú, dobra és harmonikára alapozó zene. (Jimmy Bosch, Juan Louis Guerra, Maria Alejandra)

Metál műfajok

Metálkalauz (Megjelent: PBU, 2008. április 30.)

Mi is az a metál? A legegyszerűbb módon úgy írhat juk le a különböző stílusokat, ha vesszük a következő alaphelyzetet: Egy gonosz sárkány elrabolt egy gyönyörű királylányt, és egy hős lovag a megmentésére indul. Mi történik?¬

HEA VY METAL: A lovag bedübörög Harley Davidsonján, levágja a sárkányt, bedob egy sört, magáévá teszi a királylányt.

GRIND METAL: A lovag megjelenik, teljesen érhetetlenül sikoltozik kb. 2 percig, majd távozik.¬

POWER METAL: A lovag hófehér unikornisa nyergében érkezik, kikerüli a sárkányt, megmenti a királylányt¬¬

TRASH METAL: A lovag megjelenik, legyőzi a sárkányt, megmenti a királylányt, és ez utóbbit magáévá teszi... gyorsan, és önzőn.

FOLK METÁL: A lovag néhány haverjával érkezik, akik hegedűn, sípon, dobon, lanton, és egyéb furcsa hangszereken játszanak. A sárkány a rengeteg tánc közben elszenderedik, a lovag a királylány nélkül távozik.¬

VIKING METÁL: A lovag sárkányfejes hajón érkezik, hatalmas csatabárdjával megöli a sárkányt, megfőzi, majd megeszi, halálra erőszakolja a királylányt, kifosztja a kastélyt, majd porig égeti, mielőtt elmenne.¬

DEATH METÁL: A lovag eljön, megöli a sárkányt, magáévá teszi a királylányt, őt is megöli, majd távozik¬

DOOM METAL: A lovag megérkezik, meglátja a sárkányt, rájön, hogy sosem tudná legyőzni, deprssziós lesz, és öngyilkosságot követ el. A sárkány felfalja őt és a királylányt is.

PROGRESSzív METAL: A lovag gitárral érkezik, 26 percig szólózik a kastély előtt, a sárkány öngyilkos lesz az unalomttól. A lovag felmegy a királylány hálószobájába, újabb gitárszólót ad elő, amibe a konzervatóriumban végzősként tanult összes technikáját . beleszövi. A királylány megszökik, és a HEAVY METAL lovag keresésére indul.¬

GLAM METAL: Az érkező lovagot meglátva a sárkány röhögőgörcsöt kap, és beengedi a kastélyba. Az bemegy, ellopja a királylány sminkkészletét, és megpróbálja gyönyörű rózsaszínre festeni a kastélyt.¬¬

INDUSTRlAL METÁL: A lovag zsíros, fekete bőrkabátban érezik, obszcén kézmozdulatokat tesz a sárkány felé, mire a mesebeli kidobóemberek kikísérik a mcseerdőből.¬¬

KERESZTYÉN METAL: A lovag a templomból haza fele jövet néz be, és egy balladát énekel a sárkánynak arról, hogy Jézus szereti, és felé kellene fordulnia. A sárkány azonnal megtér, és amikor a hercegnő "köszönetet akar mondani" a lovagnak, az így válaszol: "Sajnálom, nem hiszek a házasság előtti szexben."

MIDI Számítógépbe épített szintetizátor által elõállított zene. Minimális fájlmérettel hosszú, de korlátozott hangzású zeneszámok is programozhatók. A számítógépes játékok (pl. a hõskor C-64-esei) zenéi ilyenek, ma a csörgõhangok is hasonlók. Az 1980-90-es években több ezer C-64-re írt zeneszám született, melyek valódi programzenék, de ismert pop- vagy klasszikus szerzemények átdolgozásai is megtalálhatók közöttük.

Minimalizmus (-> Chance music) Tudatosan játszhatatlan zenei kompozíciók (microtones). (John Cage, Erik Satie: Furniture Music, Charles Ives, Luigi Russolo: háttérzene; Magyarországon a 180-as Csoport)

Mise A katolikus egyház liturgián alapuló „istentisztelete”. A mise hangosan megszólaló tételeinek egy részét a pap vagy más szereplõ adja elõ szóló recitációban (könyörgések, olvasmányok, prefáció). A másik nagy csoport a kórus által énekelt tételek, melyek két részre oszthatók. Egyikben a szöveg állandó („állandó miserészek”, „ordinárium”). A gregorián korban kialakult gyakorlat szerint ezt az ötöt zenésítettek meg: Kyrie eleison (Könyörülj uram!), Gloria (Dicsõség a magasságban Istennek!), Credo (Hiszek egy Istenben), Sanctus (Szent vagy, szent vagy, szent vagy!) és az Agnus dei (Isten báránya). A másik csoportban az adott napnak megfelelõ, saját szövegû tételek sorakoznak („változó miserészek”, „proprium”): Introitus, Graduale, Alleluja (böjtben Tractus), Offertorium, Communio. A misék eredetileg énekes mûfajt képviseltek, és ha használtak is benne hangszert (orgonát?), akkor az is csak az énekszólamokat erõsítette meg. A reneszánsz után azonban a hangszerek mind jelentõsebbé váltak, pl. a barokkban (Bach: H-moll mise). Mozart Requiemje és Beethoven Missa solemnise gyorsan hangversenydarabbá válva utat nyitott az egyházi használaton kívüli megszólalásnak is, így lassan a komolyzene egyik mûfajává vált a mise. Bár mind a mai napig íródnak egyházi használatra misék, valójában ma már az a szokatlan a hangverseny-látogatónak, ha ezekkel a mûvekkel a templomokban találkozik. Különbözõ, egyedi használatú misefajták: Te Deum, Istennek hálát adó mise – pl. Kodály: Budavári Te Deum – 1936.; templomszentelés, mely egy újonnan épített székesegyház felszentelése közben szólal meg: Liszt: Missa solemnis, Dohnányi: Szegedi mise; koronázás: Liszt, Mozart; csatabéli gyõzelem: Haydn: Nelson-mise -> gyászmise. A templomi énekeket vezetõ vagy kísérõ személy a kántor (cantor = énekes). Érdemes részletesen is idézni néhány részletet – latin szakkifejezései ellenére is – a szentmisére vonatkozó római instrukciókból, hisz a liturgia zenéje jelentette a középkorban a legfontosabb zeneforrást, és ma is sokaknak az egyetlen élõ zenehallgatási/zenélési (éneklési) lehetõség. Legkorábban az istentisztelet maga az éneklés volt – legkorábban valószínûleg csak magát a Bibliát olvasták-recitálták-énekelték, akárcsak a muzulmánok a Koránt. Ma a misék „zenei szerkesztése”, annak interaktív elemei rugalmasan, de pontosan szabályozottak, akárcsak egy rádiós formátum elemei: „A misében, és különösen vasár- és ünnepnapon az énekes mise (Missa in Cantu) formáját alkalmazzák, ha lehet, többször is a nap folyamán. Az ünnepélyes, énekes és olvasott mise különbsége a hagyományok szerint megmarad, de átmeneti fokozatok is felállíthatók. Az elsõ fokozatban az énekelt részek: a bevezetõ párbeszéd, az oráció, az evangéliumot bevezetõ akklamáció [rövid felkiáltás], a super oblata, a [díszes recitációjú] prefáció a dialógussal és Sanctus-szal, a kánont záró doxológia, az Úr imája a bevezetéssel és embolizmussal, a Pax, az áldozás utáni könyörgés és az elbocsátás. A második fokozatban hozzá jönnek a következõk: Kyrie, Gloria, Agnus, Credo, hívek könyörgése. A harmadik fokozatban az introitus és communio, a lecke, az alleluja, az offertorium, esetleg az elsõ olvasmány. A polifon vagy zenekaros ordinárium megengedett, de a népet nem szabad abból teljesen kizárni. A Credot mindenki énekelje, vagy legalábbis megfelelõ módon vegyenek részt benne a hívek. A Sanctust mint a prefáció befejezõ felkiáltását normál esetben az egész nép énekli. Az Agnus többször ismételhetõ, amíg tart a kenyértörés; a nép is vegyen részt benne legalább az utolsó fohásszal. Az Úr imájának legjobb elõadása, ha a nép együtt énekli a pappal.” „Az ének fokozza az ige-istentisztelet és népájtatosság hatékonyságát. A népájtatosságokon igen hasznos lehet a zsoltárok, az egyházzene régi és újabb kincseinek, a népéneknek és a hangszeres zenének alkalmazása. Itt kaphatnak helyet a liturgiából kiszoruló mûvek is, ha vallásos szellemet gerjesztenek és a szent misztériumok fölött elmélkedésre késztetnek.” „A hangszerek akár kíséretként, akár szólisztikusan hasznára lehetnek a celebrációnak. Az orgona nagy becsben áll a latin egyházban, más hangszereket is be szabad engedni, ha a templom méltóságával összhangban vannak, s a hívek épülését szolgálják. Azokat a hangszereket, melyek közvélemény szerint világi zenére valók, ki kell tiltani minden liturgikus celebrációból és népájtatosságból. A kísérõ hangszerek könnyítsék meg a tevékeny részvételt. Ne legyenek olyan hangosak, hogy elfödjék a szöveget. Amikor a pap vagy szolgálattevõ hangosan beszél, némán kell maradniuk. Az orgona (vagy más hangszer) kísérheti a kórus és a nép énekét, szólót játszhat bevezetés gyanánt, felajánláskor, áldozás alatt és a mise végén. E hangszerek nem játszhatnak szólisztikusan ádventben, böjtben, a szent három nap alatt, a halotti misében és zsolozsmában.”

Modern Rock Rádiós formátum. Mai rockzenét játszó állomás, mely az utóbbi 5-10 év alatt népszerûvé vált elõadók zenéit játssza. A zenei stílus a Rock és az Alternative Rock közé sorolható. -> Alternative Rock, Rock.

Monumentális zenemû Kinek mi a monumentális? A barokkban akár egyetlen trombita monumentálissá növelhette a zenét, ma egy egész fúvószenekart sem hallunk annak. A ~ jellegezetesen romantikus és fõként késõromantikus jegy, mely az operaszínpadi gyakorlatból került a hangversenytermi zenei életbe. Az operaszerzõk egyre több hangszert szerepeltettek mind a zenekarban, mind a színpadi zenében, így beiktattak fúvószenekarokat, zongorákat, gitárokat, orgonákat a színpadi cselekmény hitelesítésére (katonák, szerenádozó szerelmes, otthoni éneklecke, templom). A zenekarokban az addigi szolid erõviszonyok akkor borultak föl, amikor a hagyományos megkettõzött fúvósötös helyett háromszoros faszólam és négy kürt, két trombita, három harsona, valamint tuba is megszólalt (pl. Berlioz: Fantasztikus szimfónia). Ezek az arányok Wagner zenekarában (Istenek alkonya) még tovább nõttek, s majd Richard Strauss, Bruckner és Mahler esetében már a hangversenyterembe is átkerültek. A késõromantika mindent kifejezni akarása nyilvánul meg ebben a hatalmas együttesben, melynek ugyan lehet katartikus hatása, gyenge karmesterek kezében azonban inkább csak bombasztikus hangzást eredményez. E négy utóbbi szerzõ esetében a ~ mindig összefügg az aktuális vallási kérdéssel, hogy az isten(ek) halálát csak ekkora, az egész emberiséget jelképezõ együttes képes elsiratni. Bruckner Isten dicsõségére (IX. szimfónia), Strauss a lélek mélységét feltárandó (Árnyéknélküli asszony), Mahler az új hangzásviszonyokbeli kísérletezésképp (VIII. szimfónia) zengeti ezeket a mamutzenekarokat. A huszadik században birodalmi célokra és filmzenékben használják a ~t. A ~ zeneileg ritkán nyújt újat, mert alapvetõen feszültségekre és feszültségoldásokra épül, s végül mindig dúr hármashangzatokhoz jutunk. Ives ~a eltér az európai hagyományoktól, õ több különbözõ, egyszerre megszólaló zenekart szólaltat meg (IV. szimfónia), de a befogadói nehézségek miatt mûvei ritkán hallhatóak. A huszadik században igényes, magasmívû zenei ~t Sosztakovics írt (V-VIII., X-XI. szimfónia), igaz a IX. és a XV. szimfóniában ki is gúnyolja ezért önmagát.

MOR (’middle of the road’) Rádiós formátum. Az utóbbi évtizedek egyik legnépszerûbb formátuma, mely mára kihalni látszik. Ez a formátum a híreket, információs mûsorokat és a popzenét olvasztotta egybe. Európában (így nálunk is) általánosnak számít, de Amerikában az állomások további specializációja a hír- és információs mûsorszámokat kiszorította a zenei rádiókból.

Mozgalmi dalok 1945 után a mozgalmi dalokat e mozgalmak résztvevõi elsõsorban „használati tárgyakként” kezelték. A mûveltebbek ezzel tisztában is voltak, és mûélvezés céljából a komolyzenei koncerteket látogatták. A mozgalmi dal nagy segítséget nyújtott a csoportnak abban, hogy önmagát önálló csoportként határozza meg. Ennek alapvetõen két módja volt: a csoportra jellemzõ repertoár kialakítása és annak elsajátítása. A közösen birtokolt repertoár elõsegítette a csoport önszemlélését, továbbá megkönnyítette a hozzá tartozók – s persze a kívülállók – felismerését. Ilyenkor a dalok a legszélesebb nyilvánosságban: az utcákon és a tereken hangzottak fel. És mivel a pártharcok mélyen belenyúltak a civil életbe, a személyes álláspontok és programok láthatóvá tétele és egyértelmûsége alapvetõ követelmény volt. Természetes, hogy a dalok egyik legfontosabb feladata a „toborzás” volt. A dal akkor volt jó, ha dallama kellemes és meggyõzõ, szövege pedig világos és egyértelmû volt. Egyik-másik nemcsak a csoportszimpátia felkeltésére volt jó, hanem – ha röviden is – a párt programját is tartalmazta. (Az 1789-es francia forradalom dalai: pl. Carmagnole, Chant du depart, Marseillaise, Ca ira; Az 1848-as polgári forradalmak dalai: pl. Az állam bajban van, Dózsa népe; Az 1871-es Párizsi Kommün dala (L’Internationale); A XIX. és a XX. sz. német és osztrák, szervezett munkásmozgalmainak iránydalai: pl. Auf Sozialisten!, Lied der Arbeit); Oroszország XIX. sz-i polgári forradalmi mozgalmainak dalai: (pl. Szmelo toveriscsi v nogu); Az 1905-ös orosz polgári forradalom dalai: pl. Bunkócska, Munkás gyászinduló; A lengyel polgári forradalmak és felszabadító mozgalmak dalai: pl. A vörös zászló; Az 1917-es oroszországi kommunista puccs dalai: pl. Kronstandti tengerészek dala; Szovjet dalok az intervenciós háborúk idejébõl: pl. Krasznaja Armija vszeh szilnyej); Magyarországi szocialista és kommunista dalok a két világháború között: pl. agrárszocialista dalok, Hidas A., Schönherz Z., Szabó F. és Székely E. dalai; A bécsi munkásmozgalom dalai: pl. Wir sind die Arbeiter von Wien – dallama azonos a Krasznaja Armija vszeh szilnyej dallamával; Az olasz munkásmozgalom dalai: pl. Ne csüggesszen a bús, zord jelen, Avanti popolo; Az 1936-os spanyol polgárháború dalai: pl. A Nemzetközi Brigád indulója; Az amerikai abolicionista mozgalom dalai: pl. John Brown’s body, „Elõkelõek nem vagyunk” fordítással; A jugoszláv partizánmozgalom dalai: pl. Tito marsall; A legújabb szovjet tömegdalok: pl. I. O. Dunajevszkij: Mars KOMSZOMOLa, Novikov: Mars demokraticseszkoj molodjozsi mira; A legújabb magyar tömegdalok: pl. Munkásoké a jövõ!, Sárközy I.: Dal a munkáról, Tardos B.: Szõdd a selymet elvtárs! Érdekes lehet még az (alternatív) rockzene és a mozgalmi zene bizonyos keveréke, pl. Levellers (UK).

MPB, Brazil Mai brazil popzene. A tropicalia, bossa nova, reggae és rock keveréke. [Alicone, Badi Assad, Sergio Agusto, Jorge Ben, Gal Costa, Vinicius De Moraes, Familia Lima, Gilberto Gil, Joao Gilberto, Joanna, Zé Ramalho, Caetano Veloso]

Mulatós, lakodalmas rock (-> turbofolk; ->Chalga; ->Manele; ->Tallava) Közép-Európa legtöbb országában helyi változatban is ismert, a XX. századi, vidéki, pergõ, mûdalokon alapuló popzene. Román változatában (manele) a keleti, törökös-arabos „cifrázás” hatása és a diszkóritmus keveredik. Nálunk a magyarnóta és a techno vagy mai könnyûzenei ritmusok keveredésébõl állítanak elõ diszkóban is táncolható és igen népszerû képzõdményeket. Jellegzetessége, hogy sok dalszövege/dallama hagyományos magyarnóta. Ezeket fõleg kazettán értékesítik, lévén, hogy a magyar rádiókban – elsõsorban gépalapú zenéje és mai dalszövegei igénytelensége miatt – nem szalonképesnek tekintett mûfaj. (M. C. Hawer és a Tekknõ, Lagzi Lajcsi). (-> novokomponava muzika)

Muqam (on ikki muqam) Komplex ujgur zenei stílus, üzbég és tadzsik elemekkel (Turdu Ahun).

Musica Andina: Perui-bolíviai hagyományos zene. Jellemző hangszere a pánsíp.

Música de Intervençao Mint a Canzone d’autore (lásd ott), de Portugáliában, melyre elsõsorban a 74-es portugál forradalom hatott. Máig népszerûek, dalszövegeik versként is terjednek. Énekesei a „baladeiro”-k. (José Afonso, Adriano Correia de Oliveira, Fausto, José Mário Branco, Sérgio Godinho)

Musica leggera italiana A 60-as évek olasz könnyűzenéje, a brit invázió előtti stílus.

Muzică uşoară românească = Muzică de estradă: A 60-80-as évek román könnyűzenéje, "örökzöld melódiái". (-> musica leggera italiana, Canción Melódica)


Musical A musical olyan énekest, kórust és zenekart foglalkoztató zenés színházi mûfaj, amely a második világháború környékén alakult ki, jellemzõ rá a líra és humor mellett immár a drámai történés és a parodisztikus elemek szerepeltetése. Zenekara a hagyományos szimfonikus együttes mellett használhat elektronikus hangszereket és elõtérbe kerülhet az ütõk szerepe. Ma a legjelentõsebb különbség az operett és a ~ között, hogy ~t csak mikroporttal (mikrofonnal) adnak elõ, míg operettet anélkül is. A legtöbb musical valójában Broadway-Hollywood produkció. Legismertebb ~ek: My fair lady, Hegedûs a háztetõn, Kabaré. Bernstein West Side Storyja a felhasznált afroamerikai eredetû zenék és a zenekar viszonylag vadabb hangszíne miatt sorolható a ~ek közé.

Musique Concrete (lásd elektroakusztikus zene)

Muskátli zene Vajdasági lakodalmas rock, jellegzetesen a magyarnóta dallam és dalszöveg részben balkáni hangszereléssel (gitár, rézfúvósok)

Narodnaja pésznya, russzkaja: népdal, népzene, orosz. A népszerû orosz kultúrában alapvetõen orosz népzenének a mai elektronikus zenei ízlésnek megfelelõen, de nem techno stílusban elõadott nép/ies zenét nevezik, fõképp az orosz népi jelképtár minden kellékével fellépõ Zálátoje Kálco együttest. Ma már kevéssé ismert, és fõképp kevéssé hallgatott a hagyományos népdal, melynek számos stílusa van a kozák daloktól a csasztuskákon (rigmus) át az Oroszország különbözõ részein keletkezett dalokig, protjázsnájá (hosszú***), kupálszkije, horovodnájá (körtánc), szvadevnájá (lakodalmas), liricseszkájá (lírai) és táncokig (pljászóvájá). Ezek egy részét kórusok elõadásában hallhatjuk. „Valódi” orosz népzenét leginkább Oroszországon kívül szerezhetünk be. (Moszkovszkij Goszudarsztvennij Isztoriko-Etnograficseszkij Teatr)

Narodni muzika Szerb népzene.

Nederpop Általános elnevezése a holland rock- és popzenének. Golden Earrings (1961–) a Beatles holland megfelelõje. (60-70-es évek: Dragonfly, Sandy Coast, Peter Koelewijn, Shocking Blue (Venus), Radar Love)

Nemzeti romantika Nemzeti hagyományokat kiemelõ komolyzenei irány a 19. században. (Erkel, Chopin, Glinka, Smetana, Grieg, Elgar, Sibelius, Muszorgszkij, Rimszkij-Korszakov)

Neofolk, novokomponovana narodna muzika A Milosevics rendszere alatti Jugoszláviában létrejövõ, a rockzenét felváltani hivatott, a hagyományos népzenét, új dalszövegeket és zenei hangzást ötvözõ mûfaj, gyakran erõsen hazafias propagandaszínezettel (mint amilyeneket Szerbia bombázása alatt sokat játszott a szerb állami rádió is). Továbbfejlesztett változata a turbofolk.

Népdal, magyar, autentikus (-> táncház): a mi értelmezésünkben általában egyszólamú, pentaton dal, melynek szerzõje nem ismert, s többféle szövegváltozata is lehet. A Bartók Béla és Kodály Zoltán vezetésével kialakuló magyar népzenetudomány két nagy korszakát különítette el a népdalok keletkezésének. A honfoglalástól a felvilágosodás koráig születetteket régi, míg a késõbbieket új stílusú népdalnak hívjuk. A régi stílusú népdalok (mai napig kb. 150 000-et dolgoztunk fel) többségére jellemzõ az ötfokúság, mely õsi jegynek tekinthetõ. Leonard Bernstein mutatta ki, hogy az ötfokúság minden énekhagyományban megjelenõ zenei sajátosság. (Ennek ellenére Spielberg: Harmadik típusú találkozások címû filmjében az ötfokúságot Kodályhoz és a magyar népzenéhez kötik a film szereplõi.) Három nagy csoportot különíthetünk el a régi stílusú népdalok között, de a tiszta jelleget mutató dalok mellett igen nagy azok száma is, mely átmenetet képez. A három csoport: az ereszkedõ ötfokú dallamok (Röpülj, páva, röpülj, Megkötöm lovamat, Béreslegény), a zsoltár típusú dallamok – többségük ötfokú – (Szivárvány havasán, Körösfõi keretek alatt) és a siratók vagy sirató típusú strofikus dallamok (A Vidróczki híres nyája). Az új típusú népdalok nyugat-európai hatással és a verbunkossal való találkozás után születtek. Soknak tükrözi a szövege a változó életformát is, így találunk munkás-, bányás-, summásdalokat, de legnagyobb részük a szerelemrõl, vagy a katonaságról énekel. Ma mintegy 60 000-et ismerünk, sok közülük magyarnótává változott, és így került ki a népzenébõl, máskor viszont az a zavaró, hogy egyházi himnuszok illetve népies mûdalok szelídültek népdallá. Szerkezetük alapján 4 csoportot különíthetünk el: 1. AA5BA, (Most jöttem Gyuláról, Szép a gyöngyvirág egy csokorba), 2. AA5A5A (Letörött a kutam gémje, A bolhási kertek alatt), 3. ABBA (A mi házunk fölött, Este, este), 4. AABA (A nagy bécsi kaszárnyára, Amott legel). (A5 jelentése: az A sor 5 hanggal feljebb megismétlõdik). Az új stílusú népdalok nem oly változatos szerkezetûek, de hanganyaguk és ritmusuk sokkal gazdagabb, mint a régi stílusúaké. (WKA) A ~ típusai : 1. szertartáshoz kötött ének (az ún. regösénekek, amelyeket a karácsony és újév közti idõszakban énekelnek; a lakodalmi dalok; halotti siratók, aratási dalok stb.); 2. a táncdallamok csoportja; 3. szertartáshoz vagy különleges alkalomhoz nem kapcsoló „dalok”, melyeket lírikus vagy epikus szövegre énekelnek. Tematikái pl. gyerekdalok, katonadalok, amerikás dalok, kuruc nóták, betyárdalok, zsoltározók, siratódalok, szerelmi énekek, munkadalok, toborzók, kanásztáncok, dudanóták stb. Magyar népi hangszerek a dobok, köcsögdudafélék, citera, cimbalom, tambura, hegedû, tekerõ, koboz, gardon, kanásztülök, furulyafélék (tilinkó, peremfurulyák, pánsíp v. nádimuzsika, lopótök- ill. napraforgóduda, harántfurulya, cserépsípok, fûzfasíp, hatlukú furulya, hosszú­furulya, háromlukú nagyfurulya, kettõsfurulya), nyelvsípok (nádsíp, töröksíp, tárogató, klarinét), duda. Bartók Béla gyûjtött a magyaron kívül szlovák, román stb. népdalokat is; ma a KFKI honlapján kereshetünk a népdalok között. Rádióban tájegységek jelzésére, illetve hangulatot-témát aláfestõ zenének használhatjuk, illetve a vidéki jelleg tudatosítására.

Népének Az az ének, amelyet az egyházi szertartáson résztvevõk énekelnek, általában a kántor vezetésével és orgonakísérettel. A katolikus népénekeket a romantika végén kanonizálták, s azóta is ezt éneklik a hívek (a zeneértõk nagy fülbántalmára). A protestáns egyházak szerencsésebbnek mondhatóak, mert XVI-XVII. századi, eredetileg is többszólamú, lejegyzett dallamokat énekelnek többségében ma is. A katolikus egyházi gyakorlatban orgonán kívül csak elvétve fordul elõ más hangszer (pl. ifjúsági miséken gitár), a protestáns használatban szinte mindig megszólaltak rézfúvósok, német néven: a Posaunenchor. A ma talán legismertebb katolikus népének: a Boldogasszony anyánk; a protestáns: az Erõs vár a mi Istenünk. Jellemzõen nem felvételrõl, hanem csak élõ miseközvetítésekkor (vagy magán a misén) találkozhatunk velük.

Népi gyökerű gyermekdalok Részben szépirodalmi művek megzenésítésével létrehozott magyar zenei stílus (Kaláka, Gryllusz Dániel)

Népzene, kelet-európai–ázsiai A Balkántól a mongol pusztákig követhetõ egy nagyon változatos, sokban hasonló népzenei kincs. Ezek nyelve az albántól a szlávokon át a török és mongol népekig változik. Találhatók benne csak hangszeres, csak énekes és vegyes zenék is, egy- és többszólamú kórusokat. A volt Szovjetunió tagköztársaságainak török és finnugor népeinél az orosz harmonika jellegzetes hangszer, de a dalok énekei kínai hatást is tükröznek. A modern, „népies” feldolgozások többnyire szintetizátort használnak, de mindenhol találhatunk hagyományos hangszeres és énekes zenéket is, melyeket sok népnél csak napjainkban kezdik CD-n kiadni (a Szovjet Rádiónak voltak eddig felvételei). (Vujicsics, Boban Markovic Orkester)

Népzene, magyar „Hangszeres zenére nézve: hallgató az egész nép. Ott az elõadás egyesek, kevesek dolga. Akár cigány, akár népbeli a zenész: egyedül, vagy kevesedmagával áll szemben a hallgató tömeggel. Nem teljesen passzív a tömeg: erre a zenére járja a táncot és nagyon megérzi, ha nem kedvére való módon játsszák. Ellenõrzõ, válogató, meg tudja különböztetni a jobbat. 1910-ben mondta egy fiatal falusi cigány Erdélyben: legnehezebb az öreg székelynek muzsikálni. Ahogyan õ kívánja, fiatal cigány nem is igen tudja már.” [Kodály: A magyar népzene (Bp. 1973), 81. old.] Együttesei: 1. Cigányzenész együttesek. Hagyományosan hivatásos muzsikusokból állnak, akik mindig a megrendelõk által kívánt zenét játsszák. A megrendelõk lehetnek különféle etnikai vagy társadalmi osztályokhoz tartozó csoportok, akik a legkülönfélébb stílusbeli és repertoárbeli elvárásokkal léphetnek fel. A zenekar összetétele a helyi igényeknek megfelelõen alakul: hegedû - gardon, hegedû - cimbalom, hegedû - kontra, háromtagú vonószenekar (prím, kontra, bõgõ). Az országszerte legtipikusabb felállás: vonószenekar, mely gyakran kiegészüI cimbalommal, esetenként klarinéttal és csellóval is. Jellemzõ törekvésük a mindenkori piaci helyzethez (=divathoz) való gyors alkalmazkodás. 2. Parasztbandák (vagy magyar bandák). E rézfúvós ill. vonós-cimbalmos zenét játszó, mûkedvelõ jellegû együttesek lényegében a cigány együtteseket utánozzák. Mivel nem hivatásos mûvelõi a zenének, ezért a divatot kevésbé tudják követni, emiatt tehát hagyományosabban, „parasztosabban” játszanak azoknál.

Népzene, táncházi A hetvenes évektől elterjedt városi táncházi mozgalomban játszott, a hagyományos népzenéből kiemelt, jól táncolható népzenék. Néhány altípusa: hajnali keserves, széki négyes, mezőségi lassú és gyors, kalotaszegi, gyimesi és moldvai lánctáncok, dél-alföldi, mátyusföldi. (Muzsikás, Méta, Téka). Mai népzenei stílusban játszó együttesek: Ghymes, Besh o Drom)

Neue Deutsche Welle A punk és új hullám irányzatokból származó német underground, majd kommersz zenei stílus a 80-es években. (Falco, Nena, Deutsch-österreichisches Feingefühl, Hubert Kah, Peter Schilling, UKW, Joachim Witt)

Neue Slowenische Kunst Összmûvészet, de zene is, pl. Laibach.

Neue Volksmusik, Alpine New Wave Münchenbõl kiinduló német „lakodalmas” zene, Münchenben 24 órás rádióval.

New Age A 80-as évektõl élõ, szintetizátorra épülõ, „relaxációs”, nyugodt zene. Inkább harmóniára épül, mint dallamra, a hallgatótól kevés odafigyelést igényel. Idõnként természeti hangok kísérik (patak csörgedezése, hullámmorajlás stb). Eredetileg a hippimozgalom meditációra, más tudatállapotba kerülésre alkalmas zenéje. (Cliff Martinez [filmzene], Jean Michel Jarre, Vangelis, Zero 7, Klimkovszkij, Tangerine Dream, Mike Oldfield, Kövi Szabolcs)

New Wave Punk és szintetizátorok.

Noise A fekete, fehér, rózsaszín zajra (= FM sistergés) épülõ összeállítás, ritmus és dallam nélkül.

Noise Rock Sajátos hangolású, visszhangzó, kakofón hangzású zene. (The Boredoms, Royal Trux, Guitar Wolf)

Norteño, Nortena Mexikói (San Antonio, USA) stílus, keringõvel és polkával keverve. A 19. századi eruópai (német, lengyel) bevándorlók hatására jött létre. Gitáron és hegedûn, nagy sombrero kalapban, de amerikai farmeröltözetben játszandó.

Novaja Volna Rossziji (orosz új hullám) Változatos pop-rockzenei irányzat a 80-90-es években. Alla Pugacsova a 70-es évek legnépszerûbb orosz elõadója: a Melodija szovjet lemezkiadó milliós példányszámban adta el lemezeit (pl. Million Roz). Sok együttes nyugati sílust honosított meg, pl. Delfin, 2va (dva) Szamaljota; DDT, Kino (Viktor Coj együttese – Peremen! (Változást!) c. daluk az orosz fiatalok egyfajta himnusza), Nautilus Pompilius, Akvarium, Agata Kristi, Mashina Vremeni).

Nova srpska scena A 2000-s évek szerb rockzenéje.

Novokomponovana narodna muzika (bosnyák), novokomponovana muzika (Szerb), новокомпонирана народна музика or новосоздадена народна музика (Macedón): mai modernizált jugoszláv népies popzenei műfaj, mely dalai kizárólag, mint neve is mutatja, műdalokból állnak.

La Nueva Canción Chilena. Gitáros-énekes előadói stílusú, sokoldalú előadó által szerzett, politikailag érzékeny dalok chilében. Ikonikus előadói Victor Jara (pl: Te recuerdo Amanda Preguntas por Puerto Montt), akit Pinochet hatalomra kerülésekor azonnal eltett láb alól és Violeta Parra (Gracias a la Vida)).

Nyitány A barokk korban kialakuló mûfaj, mely zenekari elõzenélést jelent. A nyitányok olyan motívumokat használnak fel, melyek elõlegezik a bekövetkezõ zenemû cselekményét. A romantikáig nem volt tematikus kapcsolat a nyitány és az utána következõ mû között. Weber: A bûvös vadász daljátékának nyitánya az egyik elsõ programnyitány: összegyûjti az opera legjellegzetesebb motívumait, és azt szimfonikus fejlesztés keretében tálalja, és értelmezi is. A nyitánynak igen sok alfaja alakult ki, pl.: francia ~ (lassú-gyors-lassú szakaszok, Bach: 1. szvit 1. tétele), olasz ~ (gyors-lassú-gyors-?, Mozart: Figaró), elõjáték (csak az elsõ jelenetet készíti elõ, kisebb zenekari kidolgozás, Wagner: Trisztán).

Ókori görög zene Funkcionális zene: áldozati, dicsõítõ vagy eseményeket (házasság, háború) kísérõ zene. A hellenisztika korára már szórakoztató funkciója is volt. Hangszere a kithara.

Old time music With its origins in traditional music of Europe and Africa, old-time music represents perhaps the oldest form of North American traditional music other than Native American music, and thus the term "old-time" is an appropriate one.

Oldies Rádiós formátum. Olyan rádió, mely pop, rock ’n roll és rock zenét játszik, mely az 50-60-70-es évekbõl való. Gyakorlatilag ezek az állomások megpróbálják visszahozni az Amerikában 50-60-as években sugárzó AM (középhullámú) kereskedelmi rádiók stílusát – amit ugyebár mi legfeljebb a luxemburgi rádióból ismerhettünk. Célközönségük az akkori fiatalok, illetve az õ gyerekeik. Az oldies állomások pontos zenei listája változatos, egyesek az 50-60-as, mások a 60-70-es, mások csak a 70-es évek zenéit játsszák, ezen belül is van, ami csak „rock oldies”-t stb.

Opera (európai) Az 1600-as évektõl a szélesvásznú mozit, nagyzenekart, színházat, bulizást, közösségi és privát találkát, kultúrközpontot egyesítõ mûfaj, melynek megtekintésekor sokszor fontosabb volt, hogy ki kivel találkozik a nézõtéren, mint hogy mi megy a színpadon. Áriákat, kis- és nagyegyütteseket, recitativót és zenekari közjátékokat tartalmazó, a XVII. század elején kialakuló színházi zenés mûfaj, ahol a zenekar és az énekesek egyenrangú zenei feladatot látnak el, irodalmi eredetû cselekmény megjelenítése során. Monteverdi Orpheóját (1608?) tekinthetjük az elsõ jelentõs operának, amelynek innen kezdve mérhetetlen sok alfaja alakul ki a vígoperától (Pergolesi: A szemtelen szolgáló) a komolyoperán (Händel: Xerxes) keresztül a daljátékig (Weber: A bûvös vadász); a tündéroperákon (Szerelemhegyi: Csörgõsipka) át a francia nagyoperákig (Verdi: Trubadúr); hogy a misztériumoperát (Debussy: Pelleas és Melisande) és a zenedrámát (Wagner: Mesterdalnokok) ne is említsük, majd pedig az antiopera (Menotti: Telefon) után eljöjjön az anti-antiopera (Ligeti: La Grand macabre). Ma az opera halálát bizonygató elméleti írások ellenére is születnek jó mûvek, melyek a hagyományos formákat rendszerint egyéni módon alkalmazzák. A mûfaj legfelsõbb régióit jelentik Händel: Judit, Mozart: Varázsfuvola, Wagner: Parsifal, Verdi: Othelló, Puccini: Turandot, Bartók: A kékszakállú herceg vára, Janácek: A ravasz rókácska, Muszorgszkij: Borisz Godunov, Csajkovszkij: Pikk dáma címû operák. Korábban csak kis közönség számára elérhetõ: ma részben rétegzene, részben a csapból is folyó melódiák. (Enrico Caruso, Placido Domingo, Maria Callas). Rádióban leggyakrabban nyitányokat (Glinka: Ruszlán és Ludmilla) és állami ünnepekkor nemzeti operákat (Erkel: Bánk bán) játszanak. Az operákat – mivel több órásak – teljes hosszukban nagyon ritkán játsszák a rádiók (hangfelvételen is nem ritkán több tucat lemezen jelenhetnek meg), és akárcsak a teljes operettek, ezek már színpadra szánt, „nagyjogos” alkotásnak számítanak, azaz szerzõi jogi kérdések miatt is külön engedély szükséges rádióban való lejátszásukhoz. Persze a teljes operát rádióban leadni teljesen kiszakítja az operát eredeti funkciójából, hiszen a színpadi darabot és az egész estés, közönség-közösség együtt-gondolkodását nehéz a hangszórón átadni.

Opera, pekingi Klasszikus darabok, melyek fejhangon éneklõ férfi énekesekbõl, eredetileg pentaton skálán, sok gongütéssel, kerepléssel és egyéb zajokkal kísért színpadi történetek.

Operett Fülbemászó dallamú, szatirikus hangú élcdarabokból, az operaparódiákból és a korabeli tánczenébõl kialakuló énekes-zenekari színházi mûfaj. A XIX. században alakult ki Franciaországban J. Offenbach mûvészete nyomán (pl. Orpheusz az Alvilágban), erõs politikai felhangokat is megszólaltatva az egyébként szirupos történetben (meghatározott cselekménye általában: bemutatkozás, félreértés, happy end). Offenbach mellett ifj. Johann Strauss alapította meg az operett bécsi változatát, ahol hiányzik ugyan a politika, de a szatíra helyett mindig kerül a zenébe fátyolos bánatosság, valami keserédes dallam is (pl. Cigánybáró). Kálmán Ferenc (Marica grófnõ, Csárdáskirálynõ), Lehár Ferenc (Víg özvegy, A mosoly országa) és Kacsóh Pongrác (János vitéz) az operett második, avagy magyar korszakának legjelentõsebb alkotói. A huszadik század húszas éveitõl kezdve az operettben elõfordul a szomorú befejezés is, ez azonban igen ritka marad. Az operett ma már kiszorulóban van, jóllehet a komolyzenei kategóriák közül messze a legnépszerûbb. Szerepét átvette mára a musical vagy rockopera.

Oratórium Hosszú ideig csak bibliai szövegekre épülõ, énekesekkel elõadott zenemû, melyben a zenekarnak nagy szerep jut. A barokk idején éli elsõ virágkorát, pl. Händel: Júdás Makkabeus. A mai napig legsikeresebb oratóriumot Haydn írta: A teremtés címmel (régi magyar nevén az Alkotás), mely megkoronázása a mûfajnak. Haydn: Évszakok, Beethoven: Krisztus az olajfák hegyén bár hasonlóan gyönyörû, mind a mai napig nem éri el az elõbbi ismertségét. A romantika korábban kezdõdõ folyamatot lovagol meg, amikor vallási témák mellett irodalmi szövegeket zenésít meg, pl. Schumann Goethe Faustját (Szenen aus Goethes Faust). A XX. századi nagy siker, mely a rockkoncertek érzetét kelti elõadásai során, Orff felejthetetlen Carmina buranája. A rossz nyelvek szerint az ír oratóriumot, aki operát nem tud… Bibliai tárgya miatt a rádióban húsvétkor, karácsonykor játszanak oratóriumot.

Örökzöld, evergreen nehezen meghatározható mûfaj. Elõadói között vannak az eredeti számok elõadói, az instrumentális vagy más feldolgozások, remixek, bootlegek sokasága. Talán jellemzõje lehet, hogy nem angol nyelvterületen saját nyelvre is átdolgozzák. (Zámbó Jimmy)

Palotás -> csárdás

Paródia Hangzásában az eredeti slágerhez hasonló, dalszövegében azonban attól eltérõ, a készítõk által viccesnek tartott dalszövegû zenék. (magyar: Irigy Hónaljmirigy, USA: Weird Al Yankovich)

Passió Krisztus szenvedéstörténetét dolgozza fel, a barokk óta rendszerint zenekari kísérettel. Leghíresebbek: J. .S. Bach: Máté- és János-passió. E mûvek minden értékükkel együtt is egy idõre elfelejtõdtek, és csak a Mendelssohn vezényelte, 1829-es lipcsei újraelõadás indította el azokat világkörüli útjukon. Sok passió született mintájukra, pl. Penderecki: Lukács-, vagy az egész Bach-kultusszal szembenézõ, igazi posztmodern alkotás, Kagel: Szent Bach-passiója. Ezen mûvek általában többórásak, így csak egyházi ünnepekkor kísérli meg a rádió közvetítésüket. Részletként áriákat és kórusokat emelnek ki belõlük.

Pellimanni Finn népzene.

Písnickári(énekes, cseh). A bárdok általánosan népszerû, cseh változata (-> bárd).

Pleng Thai sakorn Nyugati komolyzene thai elõadásban

Pol. beat (= politikai) Magyar elnevezése a 60-70-es évek amerikai protest songjainak mintájára létrejött, hazai daloknak. Ezek az amerikai alapstílushoz hasonlóan – az amerikai rendszert bírálták, csak ritkábban a magyart. Egyik fõ lelõhelyük a KISZ-táborok voltak. Hangzásában az amerikai változathoz hasonlóan gitár+ének+szájharmonika hármas jellemzi. (Gerilla, Dinnyés József) Elkülönül az orosz eredetû bárd-daltól, melynek szintén voltak hazai vándordalnok képviselõi (Cseh Tamás stb.) -> folk

Polka Eredetileg cseh tánc, de a mai popzenében Amerikában a 19. században bevándorolt lengyelek által meghonosított, már angolul énekelt (Cleveland-style polka) mulatós zene (lengyel eredettel mazurkaként).

Pop-art (art-pop) Populáris klisék mûvészi megformálással párosulva. (David Bowie, Soft Cell).

Pop, international Bármilyen zene, melynek az a célja, hogy minél több pénzt keressen kiadója. Rádiós elnevezése az ilyen zenét játszó állomásnak: Contemporary Hit Radio (CHR). A popzene a 20. század ötvenes éveiben, a rock and roll kialakulásával az Egyesült Államokban létrejövõ szórakoztatóipari ág, a popkultúra része, és paradox módon annak létrehozója. Újdonság, hogy a gyártás, a terjesztés, az eladás szakaszában egyaránt minden addiginál tudatosabban számol a lehetséges célcsoport(ok) gyorsan változó igényeivel, mi több, igyekszik formálni azt. A popzene a fiatalokat is komoly szokásokkal rendelkezõ, addig nem látott keresletet generáló fogyasztóknak tekintette, átalakítva ezzel az addig csak felnõttekre alapozott szórakoztatóipart. Történelmileg a pop mutatja az adott idõszak és pillanat (lehet, hogy csak pár nap) legnagyobb tömegek által kedvelt zenéjét. Tipikusan könnyû, mainstream (azaz vezetõ zenei irányzat), és mindig nagy a rajongótábora. Dalai alapismérve, hogy fülbemászóak, könnyen megjegyezhetõek és dúdolhatóak. Egyben nehezen rázhatók ki a fülünkbõl. A produktum fennmaradása már csak a minõségtõl és a környezettõl függ, valamint attól, hogy az elõadó képes-e mindig új arcot, új „imázst” hozni, amitõl a rajongók nem tudnak majd ráunni. Popzene minden országban létezik, az általunk is ismert „euramerikai” pop általános termék minden európai országban. Vagyis: nem csak angolul születnek dúdolható vagy épp érdekesebb popzenei felvételek, de a nem angol nyelvûek szinte soha nem lépik át az országhatárokat. Érdekes lenne ezekbõl is tallózni: a magyar mellett a szerb, orosz, román, lengyel stb. pop-rockzene éppolyan jó, mint az amerikai. Érdekes, hogy több kultúrában is általános, hogy nem a helyi nyelven, hanem részben (refrén) vagy egészben angolul éneklik a popzenék dalszövegeit (holland, japán), míg máshol ez kizárt (pl. francia elõadóknál). Az általunk nemzetközinek, vagy egyszerûen amerikainak nevezett popzene valójában egy globalizált mûfaj, melynek fõ dalai az USA-ból és Nagy-Britanniából érkeznek, csak a kanadaiak és ausztrálok tudják megmondani, de néhány népszerû amerikai elõadó valójában kanadai vagy ausztrál, és ott vannak a svéd, spanyol, német stb. együttesek is, melyek angolul énekelnek. Aki nem, az csak nagy ritkán jut a világ slágerlistáira (2-3 évente egy-egy török, indiai, arab szám – figyeljük meg, hogy mind elõfordul Európában kisebbségként).

Pop, norsk A norvég, svéd, izlandi, dán popzenék 90%-a angol nyelvû, elenyészõ része használja a helyi nyelvet. Ennek oka egyrészt az, hogy egy nemzetközi zenei irányzatba úgy gondolják, hogy úgy tudnak megfelelõen bekapcsolódni, ha a nemzetközi nyelvet használják: a popzeneség szerves része az, hogy angol legyen. Egyesek szerint azért is angolul énekelnek, mert a hallgatóság (mindenki) beszél angolul is, és sokkal könnyebb a rejtett érzelmekrõl egy idegen, de értett nyelv „távolságtartásával” énekelni. Az angol „semleges” is a hasonló skandináv nyelvek között. Így hagyománnyá vált, de lehetõvé teszi a világpiacra való könnyebb betörést is (ABBA, A-ha, Roxette). Néha egy-egy elõadó helyi nyelven énekel: Odd Nordstoga pl. egy kevesek által beszélt norvég nyelvjárásban: némely minimalista dala hatalmas népszerûségre tett szert.

Pop Rap Fülbemászó hip-hop, mindenféle veszélyes dalszöveg nélkül (Tone Loc, Young MC, Hammer, Coolio, Puff Daddy)

Pop, kínai Az amerikai tinédzser popzenéhez hasonló, sztárokkal kísért kínai popzene a hagyományos kínai dallamvilágból építkezik, és hagyományos kínai hangszerivel válik jellegzetessé. (Andy Lau [A „négy király” kínai sztárénekes egyike], Teresa Teng)

Pop, közép-ázsiai Fõleg török nyelvû népek kortárs (mulatós) zenéje, általában szintetizátoros, török popzenei elemekkel, népies hangzású szólóénekesekkel. Korábban a szovjet Melodija kiadó adta ki az összes tagköztársaság lemezeit is – ami a zenei igényesség garanciája is volt –, az azeri Zainab Khanlarova lemezeit pl. üzbégek milliói vásárolták.

Programzene (Lásd még: az abszolút zene) A romantika mûvészeteket egyesítõ törekvésének egyik megvalósulása, Berlioz, Wagner és Liszt mind saját úton jutott el a ~ megvalósításáig. A név arra utal, hogy a zenének szöveggel elmesélhetõ tartalma: programja van. A zenemûvek alapjául rendszerint egy verset (Lamartine: Les Preludes – Liszt) drámát (Shakespeare: Hamlet – Liszt), ritkább esetben regényt (mai példával: Tolkien: Gyûrûk ura – De Meij), eposzt (Aeneas – Berlioz: Trójaiak) vagy mítoszt (Parsifal: Wagner) választottak. Liszt olykor képzõmûvészeti alkotásokból, esetenként a Villa d’ Este szökõkútjaiból is merített ihletet.

Propagandazene, agitációs zene (-> tömegdal) Politikai propagandát hordozó zenék. Ebbe a mûfajba sorolhatók – többek között – a német Harmadik Birodalom zenéi. 1933-tól Josef Goebbels porpagandaminiszter a rádiót tekintette a propaganda fõ médiumának. A német birodalmi rádióban (Grossdeutscher Rundfunk/Deutschlandsender) operettek, komolyzene (pl. Wagner), indulók stb. mentek, míg a jazz, swing tiltott zenék voltak, kivéve a nyugatra szánt propagandamûsorokat, ahol egy „titkosított” zenekar jazz/swing zenéket játszott fel, gúnyolódó dalszövegekkel. A náci belföldi adások népszerû mûsora volt a „Das Deutsche Volkskonzert” vagy Heinz Goedecke kívánságmûsora. Az elfoglalt területeken is a náci propaganda tûnt fel a többé vagy kevésébé átalakított rádiókban (pl. Soldatensender Belgrad). A Szovjetunió propagandazenéi, indulói egy részét kifejezetten választásokra írták (amíg még voltak). (választási rigmusok) Egy orosz felosztás: internacionálé, Moszkváról szóló dalok, hazafias dalok, Sztálinról szóló dalok. Többsége a hõs katonák és vezérek dicsõ tetteirõl, a vidám és fényes kommunista jövõrõl szól. Ha szigorúan nézzük, a verbunkos is agitációs zene, hiszen eredeti funkciója szerint a katonaságba toborzott fiatalokat – és a Kossuth-nóta is ide tartozik.

Protest song -> folk (amerikai népzene)

Punk A rockzene agresszív formája, amely 1975–80 között nõtte ki magát nemzetközivé. Kiindulási helye Anglia. A zene nem mentes az ideológiáktól: háttere mindig szarkasztikus, anarchista és valamilyen általánosan elfogadott ideológiát támadó. Értékrendszerében az amatõr felette áll a profinak, az érzelem és energia a technikai tökéletességnek. Közelebb állt az „utcához”, mint az onnan eltávolodott popsztárok. Témája általában politika, a hátrányos helyzetû fiatalok, munkanélküliség, gyûlölet az idegenek ellen vagy csak „egyszerû” anarchizmus. (Ramones, The Clash, Sex Pistols, Joy Division – utóbbi már átmenet a New Wave felé, van Art-Punk is (pl. Patti Smith), Magyarországon: CPG)

Qawwali Pakisztánból eredõ, szúfi vallásos tárgyú, ma mainstream popzene. 5 énekes-tapsoló férfi és négy hangszeren játszó együttese adja elõ. Dallamos, meditatív. (Nusrat Fateh Ali Khan)

Ռաբիս vagy Ռաբիզ (Rabiz) (örmény, az orosz "раб очее ис кусство" (munkásművészet) szóból) a török arabeszk - amerikai hiphop örmény megfelelője, populáris zene, keleties-arabos elemekkel. Különösen népszerű az örmény diaszpórában.

Rai (= szemlélet) Algériai (ered. orani) zenei mûfaj a 80-as évektõl, hagyományos berber, arab, beduin elemekbõl, keverve modern nyugati (spanyol) zenével, mely a fiatalok körében vált hamar népszerûvé. Manapság az egész arab világban és bevándorlók révén nyugaton is népszerû, legfõképp erõteljes ritmusa révén. Mai változata, a pop-rai már elektromos hangszerekre is épít. (Cheb Mami (rai+rap keveréke), Cheb Khaled [cheb: kölyök], Cheba Zahouania).

Raga Indiai klasszikus zenei mûfaj.

Ragga A reggae keményebb, vokális verziója, mely fõként a hip-hop hatására alakult ki a nyolcvanas-kilencvenes években. A szövegek elõadásmódja közelebb áll a rappeléshez, mint az énekhez, s témájukban is a gangsta rap világát idézik. A ragga kifejezés a raggamuffinból származik, ami a gengszter jamaikai – patois – elnevezése. A reggae-ben toasternek vagy DJ-nek nevezett mikrofonisták gyakran jellegzetes mély torokhangon – lásd Shaggy – szólalnak meg, és gyakran magát e vokális stílust nevezik raggának. A ragga-hip-hop és a ragga-jungle az ilyen énekstílusban készült hip-hop és jungle felvételeket jelöli. A jamaika reggae-ben gyökerezõ raggát gyakran hívják dancehallnak vagy dancehall reggaenek is. (Elephant Man, Sean Paul, Sizzla, Beanie Man)

Ragtime (-> jazz)

Ranchera (ranch-dal) Lassú, szerelemrõl szóló, mexikói „cowboy” mûfaj a boleróból és a bluesbõl keverve, az 50-es évek filmjeiben népszerû, mára popzenévé vált. Mexikó környékén rádiós formátum. (Los Rieleros del Norte, Vicente Fernandez, Rocio Durcal, Little Joe) Rádiós formátumként: leginkább Texasban ismert zenei stílus és formátum. Gyakorlatilag a spanyol nyelvû countryzenét takarja, ami a spanyolok szerint a legjobb alfaja a countrynak. Brazil alváltozata a sertanejo.

Rebética (görög városi népszerû zene, urban popular music) Török, helyi görög és egyházi bizánci hagyományokat keverõ, városi népies zene, mely a 19. század végén indult fejlõdésnek. Jellegzetes szüneteket alkalmazott. Elsõsorban a peremen levõ, szegényebb rétegek körében népszerû. Fejlõdése végén helyét az éntechno vette át. (Tsitsanis Vassilis, Vamrakaris Markos)

Recitálás (kántálás) -> ének. A recitálás az ének és a beszéd között helyezkedik el. „A papnak mint a liturgia vezetõjének hangosan és érthetõen kell szövegeit recitálnia, a nép pedig odaadóan figyeljen rá.” (Római instrukció, 1967) „A recitációban a szöveg nemcsak érthetõbbé, hanem fontosabbá is válik. A recitáció érzékelteti, hogy szent szövegrõl van szó, mely nemcsak a jelenlévõknek szól, hanem érvényessége téren és idõn felül áll.” Az elsõdleges szóbeliség nyelve énekszerû, kántáló lehetett. A miséken elõadási alkalom szerint több fajtája lehetséges (pl. hirdetõ, felolvasó, esedezõ, szónokló stb.). A katolikus rádióban is hallható rózsafüzér imát is recitálva adják elõ.

Reggae A jamaikai skából kinõtt zene, melyet amerikai középhullámú R&B rádiók hallgatása közben találtak fel a jamaikaiak. (Bob Marley, Peter Tosh).

Rhythm ’n’ Blues, R&B Amerikai, déli (fekete) popzene, mindenféle mûfaj – jazz, soul, gospel – keverékébõl. Amerikában az egyik legpopulárisabb zenévé vált a negyvenes évek végén. Afrikai eredetû és bármennyire meglepõ, a rock is ebbõl az ágból fejlõdött ki. Jerry Vexler, a Billboard szerkesztõje 1947-ben nem kis ellenszenvet váltott ki az emberekbõl, amikor nem sokkal bekerülése után a slágerlista összeállításánál ezt a fekete zenét beszerkesztette. Ma jellemzõek rá a lassú, szentimentális dalok. (Whitney Houston).

Rhythmic Oldies vagy Jammin’ Oldies Rádiós formátum. Újabban vált népszerûvé ez a formátum, mely a 60-70-es évek R&B (Rhythm and blues) zenéit játssza. Az oldies és az urban formátumok keveréke.

Rock and Roll, International Rock Az amerikai country/westernzene és a blues (Rythm ’n’ blues) házasságából született. Bár a mintapéldája amerikai, minden országban születtek utánzói (Jovem Guarda: brazil, Hungária: magyar)

Rock Rádiós formátumként mai rockzenét játszó állomás. Ezen belül számos alvariánsa lehet -> Modern Rock, Alternative Rock, Active Rock.

Rock en Espanol „alternatív rock” Az USA déli államaiban, spanyol nyelven, hagyományos latin ritmussal fûszerezve. [Divididos, Los Fabulosos Cadillacs, Charly Garcia, Herodes del Silencio, Soda Stereo]

Rock, közép-európai A volt nagy-Jugoszlávia minden tangöztársaságában létrejöttek kultikus rockegyüttesek, melyek az egész országban – sõt, a többi szláv országban is – népszerûek voltak, és ma is azok. (a Yugorock együttesei: Bajaga, Prljavo Kazaliste) Híres cseh zenekar volt az Olympic, szlovák: Elan, lengyelek: Maanam, Czerwone Gitary (lengyel Beatles), Niebiesko-Czarni, románok: Phoenix, Iris, és (összehasonlításul) a magyarok: Illés, Kovács Kati, LGT, Omega stb. Az orosz rockot -> Novaja Volna Rosszii. A mai határon túli (Erdély, Vajdaság) fiatalok magyarzene-hallgatási szokásaiban a 70-80-as évek magyar rock-blues zenéje sokkal nagyobb szerepet kap, mint a mai magyar popzene.

Rock, Modern A 90-es évek kereskedelmi szempontok szerint írott rockzenéje.

Rockabilly A rock Elvis Presley által kialakított elõdje.

Rockopera (-> musical) Az opera és az operett színházi hagyományait felhasználó, újabb mûfaj, melyben immár rendszeresen alkalmaznak rockzenekart, így szólógitárt, basszusgitárt, dobszerelést, esetenként szintetizátort és más elektronikus eszközt. A rockopera atyamestere a Lehár-tanítvány: Andrew Lloyd Webber, pl. József és a színes, szélesvásznú Jézus Krisztus szupersztár, Hair, Evita, Az operaház fantomja. Magyar rockoperák: István, a király, Attila, A kiátkozott, Képzelt riport).

Rock-pop, lengyel A 60-as években nem lemezen, hanem rádióból vagy koncerteken hallgatták a popzenét a lengyelek. A lemezkiadók túl lassúak és konzervatívok voltak, ráadásul a dalszövegek cencúrázottak, míg a rádió, különösen Studio Rytm c. mûsora (1960-as évek) meghívta és felvette a rockzenekarokat, majd pár nappal késõbb már játszotta is. A rádió nem is nagyon játszott rock-pop lemezeket (az USA-ban ezt a gramofonkorszakban törvény is tiltotta, ezért alakultak ott a rádiózenekarok). Mára sok szalagot letöröltek (akárcsak a magyar rádió sok koncertfelvételét, szalagtakarékosságból).

Roma zene Igazából cigányzene, de azt már cigányzenész játszotta magyar népzeneként határoztuk meg. A roma zene így a mai, kortárs autentikus (nálunk: magyar) cigányzenét jelentheti. (Ando Drom, Romano Drom, Parno Graszt)

Romanţe (románc) Román zenei stílus, mely lehet énekelt vagy instrumentális, a lényege, hogy extrém szentimentális, gitár vagy zongora kísérettel, a két háború között volt népszerűsége csúcsán; valamelyest a korabeli magyarnóta lassúkhoz és tangókhoz hasonlít. Előadók: Zavaidoc, Gică Petrescu.

Rosszijszkaja pésznya, russzkaja narodnaja pésznya Orosz dal (18. sz.) ill. orosz népzene. Balalajkával, harmonikával játszott zenekari feldolgozásaik közül a Poljanka talán a legismertebb (fõ elõadója a már 80 éves Oszipov (Ossipov) Orosz Népi Zenekar).

Salsa A kubai sonból (rumbából) Amerikában kinövõ, de Latin-Amerikában elterjedt tánczene. (Tito Puente, Joe Arroyo, Ruben Blades, Lou Bega, Victor Manuelle, Gilberto Santarosa]

Sama’ (hallgatás) Szúfi muzulmán zene, vagy inkább állapot: monoton dallamú zene mellé, az extázis eléréséhez szükséges ének, melyet a hívõ jellegzetes pörgõ tánccal (dervistánc) kísér.

Sanzon, francia -> chanson

Sanszon (tyuremnaja muzika) („bûnözõdal”, orosz). Orosz dal, általában szintetizátoron kísért, „mulatós”, éttermi-kocsmai-börtön környezetben, a „kemény fiúk” lágy vagy épp keményebb dalai. A mi mulatósunknál zeneileg igényesebb, de némileg hasonló tematikájú; viszont polgárjogú, rádióban/városokban is népszerû.

Sau sau: Húsvét-szigeteki tánc és zene, mely nevét a stílus legnépszerűbb táncáról kapta. A polinéziai műfaj csak 1939-ben érkezett a szigetre Tahitiről.

Schlager Német-osztrák mulatós zene (-> sramli, dansemusik).

Schlager, flamand A flamand popzene alapvetõen a német schlagerhez hasonlít és elõadói is ismertek mind Hollandiában, mind Németországban. (Will Tura, Eddy Wally)

Sertanejo (Brazil countryzene) A brazil „hátország” farmereinek zenéje [Daniel, Leonardo, Trio Parada Dura]. Kolumbiai változata a cantos de vaquería.

Sevdalinka (sevdah=szerelem) Boszniai, városi pop-népzene, melankolikus hangulatú, kávéházi stílus, balkáni bluesnak is nevezik, egyesek a fadohoz hasonlítják. (Mostar Sevhad Reunion)


Shaabi Egyiptomi utcai popzene, pl. Hakim. Újekeletű váétozata a mahraganat ('festivals') = electro-shaabi

Shturcite Bolgár dallamos rockzene.

Sirató (-> gyászmise, népdal) A gyász szinte minden nép életében alkalmat adott az együtt éneklésre. Néhány példa: bocete vagy vaiete a román sirató neve, amit a halott nõi családtagjai énekelnek a halott házában, a nyílt koporsó mellett. A buddhista hagyományban a siratóval a halott lelkét készítik elõ az utazásra.

Ska A reggae elõdje, a jamaikai – afrikai népzenei elemek, a calypso és az amerikai 60-as évekbeli R&B keresztezésébõl.

Skót Alapvetõen dudán játszott népzene.

Sláger, magyar Mindenféle fülbemászó, könnyen dúdolható, tömegesen eladható zene. Az elsõ magyar „slágerek” a 20. század elején születtek. Bizonyos értelemben a rock and roll generáció ellenében a régi stílust õrzõ, magyar tánczene-elõadók (Záray Márta-Vámosi János, Hollós Ilona, Korda, Payer András, Szécsi Pál, Máté Péter, Korda György, Koós János stb.) (Cseh megfelelõje: Karel Gott)

Slágerlista A zene „generalista állatfajai”: a „legszélesebb környezeti feltételek között” megélõ zeneszámok listája, pontosabban azoké, amelyeket a rádiók zenei szerkesztõi kiválasztanak, sugároznak, majd így a listákra felkerülnek. A slágereket tehát a rádió (és a zenetévék) gyártják. „A MAHASZ TOP 40 lista százhúsz lemezbolt elõzõ heti eladási statisztikája alapján áll össze. Rádiós TOP 40 játszási lista több mint harminc országos, regionális és helyi rádió leggyakrabban játszott felvételeibõl áll össze, az országos lefedettség és a hallgatottság szerinti súlyozásos módszerrel összesítve. Az „Editors’ Choice” rádiós játszási lista ugyanezen rádiók heti játszási listáiból áll össze, de itt az egyes rádiók súlyozás nélkül szerepelnek. Míg a Rádiós Top 40 elsõsorban azt mutatja, hogy az adott héten országos szinten melyek a legnépszerûbb dalok, a legtöbb ember által hallott felvételek, az „Editor’s Choice” azokat a dalokat vonultatja föl, amelyeket a legtöbb rádió tûz mûsorára, tehát várhatóan a közeljövõben válhatnak közismert slágerré” (MAHASZ definíció). Már létezik Dance lista is, mely „több mint 100 hazai lemezlovas playlistjei alapján készül, és az derül ki belõle, hogy a diszkókban, klubokban mely zenékre táncol legtöbbet, legszívesebben a közönség.” Azokat a slágereket, melyek a slágerlistákat több héten át is vezetik, és a rádiók nagyon gyakran játsszák, újabban megaslágernek nevezik.

Son (Rumba) Kubai latin zene (Buena Vista Social Club). Amerikában rumba, Kubában son a neve.

Soukous Kongói (Zaire) modern popzene, mely nyugaton is népszerû. Másik kongói popmûfaj a kwassa kwassa, a madiaba.

Soul A gospel és a blues egymásra hatásával alakult ki az amerikai fekete zenei kultúrában.

Soundscape hangtájkép: egy adott helyen fixen felállított vagy mozgó mikrofonnal felvett és késõbb esetleg zanzásítva megvágott, az adott tájra (természeti vagy mesterséges) jellemzõ hangokat tartalmazó hangfelvétel (Murray Schafer, Bernie Krauser, Hildegard Westerkamp)

Space Rock Hipnotikus, narkotikus, post-punk pszichedelikus zene. (Spaceman 3, Mogwai, Spiritualized). Másrészt mindenféle instrumentális elektronikus zene, mely sci-fis hangulatot áraszt (Jean Michael Jarre, Vangelis). Illetve az 50-60-as évek sci-fis hangulatú zenéi (Attilio Mineo, Byrds, Les Baxter, Tom Dissevelt, Tornados, „Captain Scarlet”)

Spelmanslag Svéd népzenei klub. Az 1960-as években a fiatalok körében vált divatossá népzenét táncolni. Elõbb csak instrumentális polska zenét játszottak, az éneklés csak a 90-es évektõl lett népszerû. A rádió és tévé is játszotta ezt a zenét.

Spirituálé A gospellel rokon, afroamerikai eredetû zenei nyelvezet és a missziós iskolák kereszténységének sajátos elegye. A gospeltõl eltérõen nem istent dicsõítõ ének, hanem szövegükben bibliai történetek elevenednek meg, afroamerikai zsolozsmákkal egyetemben. Hangszerkíséretére jellemzõ a gitár és a trombita, esetenként elõénekesre és kórusra oszlik a gyülekezet.

Sramli, Schramli (azaz Schrammel, Joseph Schrammel nevébõl) Osztrák háromnegyedes /négynegyedes népies szórakoztató zene. A sramlizenekar alapfelállása: két hegedû, gitár, késõbb citera is. Nálunk svábok harmonikával kiegészült fúvószenekarai játsszák, ma már részben lakodalmas rock funkcióval.

Standards/Big Band/Nostalgia Rádiós formátum. A 30-40-es évek big bandjainek korában készített felvételeket, illetve a 40-50-es évek énekeseinek zenéjét játszó állomás. Játssza a 40-50-es évek „standard” slágereinek akár mai feldolgozásait is. A célközönség az idõsebb korosztály (mely Amerikában nagyobb arányú, mint nálunk). Más elnevezései: „Adult Standards” vagy „Nostalgia”. Egyes állomások az utóbbi 60 év mindenféle popzenéjét játsszák, ami nem rockzene. (Frank Sinatra, Fred Astaire)

Stara Narodna Muzika Starogradska Szerb hagyományos elemeket is õrzõ, mulatós zene. (Cigani Ivanovic’i, Frula, Odjila, Sedam Mladih, Spomenari, Tamo Daleko)

Staroprazske pisnieky Cseh mulatós kocsmai dal.

Stubenmusik Bajor vonósegyüttesek.

Sevdalinka boszniai népi eredetű lassú, dallamos, melankolikus dalok.

Svéd népzene Fõ hangszerei a hegedû, a nyckelharpa, säckpipa (duda), és a harmonika. (Kalle Jularbo, Asa Jinder, Hjort Anders Olsson) Modern formában is létezik. (Garmarna, Groupa)

Swing Alapvetõen nagyzenekari (bigband) hangzásra építõ, jellegzetes „szvinges” szinkópás ritmussal vezetett, könnyed, melodikus, rendszerint táncolható jazz. (Az alapritmus tá-tim-ri ritmusképletét – melyet a dobos a kísérõ cinen hoz – nagyon jól visszaadja például a magyar „sísapka” szó.) Általában kevésbé komplex, mint a jazz késõbbi ágazatai, ezért gyorsan széleskörû népszerûségre tett szert. Virágkora a 30-40-es évekre esik. (Glenn Miller, Duke Ellington, Benny Goodman, Count Basie, Louis Armstrong)

Szamba Afrobrazil eredetû, pergõ zenei stílusok összefoglaló neve. A brazíliai karneválok forgatagának tipikus zenéje (Airto Moreira).

Szent zene (musica sacra) „Szent az a zene, melyet a liturgikus celebrációra alkottak, és a formák szent tisztaságával rendelkeznek. Fajai: a gregorián ének, a szent polifónia (régi és új), szent orgona (vagy egyéb hangszeres) zene, egyházi népének akár liturgikus, akár szimplán vallásos jellegû.” (Római instrukció, 1967) -> mise

Szerb epikus énekek (Српске епске народне песме) Történelmi eseményekről (hősök, nyertes csaták stb, pl. a Rigómezei (Koszovó) csata) szóló szerb dalnokok éneke. Részben mára rögzült szöveggel és tematikával ("ciklusokkal"), de ma is készülnek új dalok a jugoszláv háborúk kapcsán. Parry és Lord kutatta a XX. sz. elején mint az orális hagyományok mai példája. Egyik kísérő hangszere a gusle (lantszerű vonós). Albán megfelelői a lahutárok által előadott dalok.

Szerenád A szerelmes férfinak a szeretett nõ ablakához közel elõadott, vágyakozó dala. Legtöbbször a szólóénekest finom húros hangszerek kísérik, (pl. Haydn: Szerenád). Ma a koncertlátogatók azonban inkább a vonószenekari mûfajt ismerik, melynek legszebb példája Csajkovszkij Vonós~ja. A mai könnyûzenében szerenádnak tekinthetõ a dalok jelentõs része.

Szimfónia Minden zenetörténeti korban mást jelentõ mûfaj, a mai értelemben többtételes zenekari alkotásként ismerjük. A barokk hagyományban súlyossá váló, nyitányból is merítkezõ mûfajt Haydn csiszolja tökéletesre Eszterházán. 3-4 tételes, szonátából kialakuló, a két saroktételében (1. és 4.) szonátaformában írott alkotás. (Pl. Haydn: 92. Oxfordi szimfónia) A tételek sorrendje: gyors, lassú, trió vagy menüett, végül élénk-gyors. A romantika idején fellazulnak a formai megkötések, és a tételek száma is szabadon változik (pl. Mendelssohn: V. szimfóniája 5 tételes), de olykor Beethoven: IX.-je hatására irodalmi, vallási motívumok is megjelenhetnek a szimfóniákban, pl. Liszt Faust és Dante-~ja. A huszadik században Mahler kórussal és óriási zenekarral kozmikus nagyságúra nagyítja a ~t, de közben arra is kísérletet tesz, hogy „a teljesség nem megjeleníthetõ” tételt is megszólaltassa ugyanabban a mûben (VIII. szimfónia). Mahler utána ~ elveszíti maradék szerkezeti szabályait, és nagy lélegzetvételû alkotássá válik, szabad tartalommal és szerkezettel. Rádióban a szimfóniáknak dinamikus, utolsó tételeit, gyászzeneként lassú tételeit stb. játsszák. Saroktételeik fõ témái szignálzeneként is megjelenhetnek.

Szimfonikus költemény A romantika kedvelt programzenéinek egyik legjellemzõbb mûfaja, az irodalmi szöveg ihletésére születõ szimfónia. Liszt Ferenc alkotta meg ezt a mûfajt, õ maga 12 ~-t írt, (pl. Mazeppa, Les Preludes, Hamlet). A romantika célja az volt, hogy a mûvészetek közti határt átjárhatóvá tegye, így az irodalom és a zene között a ~ létesített szoros kapcsolatot. A ~ szerkezete laza variációsorozat, gyakorlatilag egy téma kibontásából és igen sokféle karakterré való alakításából áll össze. Liszt utáni jelentõs képviselõje: R. Strauss (Till Eulenspiegel vidám csínyei, Don Juan). A huszadik században a ~ kiment a divatból.

Szonáta A barokk végén kialakuló mûfaj, mely a szimfonikus szerkesztés alapjává vált. Három-négy tételes forma, az egyes tételek szerkezete a klasszika korában erõsen rögzített. Az elsõ tétel gyors, a második lassú, a harmadik élénk, a negyedik ismét gyors. A szonáta két saroktétele rendszerint ~formában íródott, melynek lényege a zenei mag bemutatása, annak kidolgozása, majd az eredeti mag felismerhetõ visszatérése. A szonáta (pl. Beethoven: Cisz-moll, Holdfény szonáta) elveszti a romantikában szigorú rendszerét, és csupán az eredeti formák gyökeit használja az új fejlesztési technika (pl. Liszt: H-moll szonáta). Rádióban szignálzeneként vagy összekötõzeneként is használható.

Szvit A barokkban kialakuló zenekari és olykor szólóhangszeres (pl. Bach: cselló- és zongora~ei) mûfaj, mely egy hosszú és súlyos nyitányból, majd különbözõ számú és jellegû tánctételbõl áll. A szvitek a komolyzenei kategóriák közül a könnyûzene felé képezik az elvi átmenetet, mivel a korban népszerû táncok dallamát és fajtáit használják fel. Valójában azonban ezek a szvitbe került táncok oly stilizáltak, hogy táncolni rájuk csak mai balettkoreográfia alapján lehet. Népszerûek ma Bach szvitjei (pl. a 2. h-moll és a 3. d-dúr), Händel: Vízi- és Tûzijátékzenéje. A huszadik században Sztravinszkij próbálkozott Jazz-szvittel, majd a század második felében Vukán György írt azonos címû alkotást, melyek népszerûsége azonban nem jelentõs.

Tallava Albán mulatós zene

Tamburazene Tamburán játszott zene, D-Magyarország, és É-Horvátország, É-Szerbia területén, melyet tamburazenekarok játszanak; de a tambura más műfajokban is megjelenik.

Táncházi zene (-> népzene) Eredetileg erdélyi népi szokás a táncházi zenélés. A hetvenes évektõl Sebõ Ferenc és Halmos Béla tevékenysége nyomán a magyarországi értelmiség körében a Székbõl behozott, városi táncházi mozgalom zenéje. A hagyományos népzenébõl kiemelt, jól táncolható népzenék, eredetileg fõleg erdélyiek. Néhány altípusa: hajnali keserves, széki négyes, mezõségi lassú és gyors, kalotaszegi, gyimesi és moldvai lánctáncok, dél-alföldi, mátyusföldi. (Muzsikás, Méta, Téka). Mai népzenei stílusban játszó együttesek: Ghymes, Besh o Drom, Makám, Kolinda)

Tánczene A 2000-es évekbéli értelemben elektronikus, táncolásra való (általában élõ DJ által mixelt-elõállított) zene. Korábbi értelemben könnyûzene, popzene. Ebbéli értelmében írja róla Mesterházi Márton: „A tánczene – giccs. A giccs fogyasztása egyértelmû a hatalmon levõ dolgozó osztályok hülyének nézésével és hazugságban tartásával, vagyis kulturális elnyomásával. Ugyanakkor a dolgozó osztályok számottevõ rétegeinek szubjektív indulatait sértené a táncdalgiccs kiirtása” (1972).

Tango (globális) A 20-as évek Argentínájából világhódításnak indult popzene, melyet eredetileg nõkre kiéhezett férficsoportok táncoltak. Argentínában az 1930-40-es években a rádióban éppolyan népszerû volt a tangó, mint akkoriban nálunk a cigányzene. Globálisan népszerû volt, nálunk pl. Karády Katalin dalaiban.

Tango, finn Finnországban a sötét szenvedélyek zenéje szinte nemzeti zenének számít. Nem a 20-as évekbeli változata lett divatos, hanem késõbb, az 1950-es években, a rockzene betörésével együtt. A finn stílus kialakítója Toivo Kärki és Unto Mononen zeneszerzõk voltak, akik ötvözték a szláv melankolikus dalok, az argentín tangó, a német indulók és az amerikai jazz elemeit. Legismertebb elõadója Olavi Virta. Míg a rock inkább délen, a tangó északon hódított. Hatalmas fesztiválokon szólalnak meg a tangóelõadók, de önálló rádiója nincs. Szinte nemzeti dalnak számít Unto Mononen 1955-ös tangószerzeménye, a Satumaa (Tündérmese-ország). (Seinäjoki Tango Festival)

Techno A Kraftwerkbõl kinövõ monoton, repetitív elektronikus zene, detroiti gyökerekkel. Mára számtalan irányzata létezik a géppuskatempójú hard core techno-tól a kísérleti ambient technóig. A városi élet monotóniájára és ipari környezeteire reflektál. Korai formájának jellemzõ eleme a TR808 dobgép hangzása.

Teen Pop Olyan popzene, melyet tizenévesek készítenek tizenéveseknek. Együtteseik általában nem születnek, hanem „felülrõl” készítik õket. (New Kids on the Block, Spice Girls, Britney Spears, The Backstreet Boys, N Sync).

Tejano vagyis spanyolul texasi Texasi, mexikói népies, elõször kissé félrehangoltnak tûnõ hangzású, énekes popzene. Rádiós formátumként Texasban nagyon népszerû a spanyol ajkúak körében.

TexMex A texas-mexikói határ mentén élõ, különféle, spanyol nyelvû, latin zenék: cumbia, mariachi, ranchera és norteno. (Lydia Mendoza, Flaco Jimenez)

Top 40 Rádiós formátum. A legfrissebb kislemez-slágerlista elsõ 40 helyezettjét játszó állomás. 1998 óta egyesek CHR állomásokká (is) alakultak, amióta a slágerlistákon már nem csak a kislemezeket szerepeltetik – és a még nem listás számokat is játsszák. A TOP 40 volt az elsõ rádiós formátum, az 1950-es években az USA-ban, mely az addigi full service állomásoknak a televízió megjelenése miatti válságakor képes volt új népszerûséget adni a rádiónak. Általában a fejletlen rádiós piacokat több TOP 40 (aktuális slágereket játszó) rádió jellemzi, míg lassan differenciálódnak a formátumok.

Toronyzene Trombitát és harsonát foglalkoztató, négyszólamú zene, melynek gyakorlati feladata a koraújkorban volt, késõbb immár csak szórakoztatásra szolgált. Eredetileg 17. századbeli német fúvósdarabok, melyek a napszakokat jelezték a városháza vagy templom tornyából. Nyáron (Szent Györgytõl Szent Mihályig) 11 és 17 órakor, télen 4, 12 és 18 órakor (szombat kivételével) játszottak a várostornyokban, valamint minden kerek órát kikürtöltek. Napkeltekor és napnyugtakor az õ trombita- vagy dobszavukra nyíltak és záródtak a városkapuk. Õk jelezték a tüzeket is. A középkorban a toronyban is laktak – Pesten sokáig a Hatvani-kapunál/ban. (Valahol tehát a rádió egy szerepét is betöltötték – pontos idõ, „breaking news”) Ma már rendszerint turistacsalogatónak használják. (pl. Hidas: Toronyzene). Szignálokhoz kiválóan használható. A Lengyel Rádió délben nem a harangszót sugározza (amit a nándorfehérvári gyõzelem (1456) után vezettek be hálaadásként), hanem egy, a világ négy égtája felé eljátszott trombitaszót (hejnal). A dallam (Hejnal Mariacki) a közepén félbeszakad, annak emlékéül, amikor a tatárjáráskor 1241-ben a krakkói toronyzenész addig fújta a riadót (a legenda szerint a ma is hallható dallamot), míg az egyik ismétlése felénél egy tatár nyíl torkonlõtte. A trombitaszó élõben is szól minden órában a krakkói Mária székesegyház tornyából. Krakkóban egyébként ma is nonstop járõröznek a tûzoltóság emberei a tûztornyokban.

Township jive, Mbaqanga A dél-afrikai, zárt, fekete gettó-államok zenéje a 60-70-es évelben.

Tömegdal (mozgalmi dal, munkásdal, induló) (-> propagandazene, mozgalmi dalok) „Széles néptömegek lelkesítésére hivatott, strófikus szöveges zenei mûforma. [...] A mûfaj fénykora a nemzetközi munkásmozgalom kibontakozásával, a 19-20. században következett be.” (Böhm: Zenei mûszótár) „Legyen minden kórus egy-egy tank a reakciós kultúrpolitika várának bevételében” (Székely Endre, 1949.) A kortárs magyarázat szerint a tömegdal a népdal részének tekinthetõ, így születtek Sztálint dicsõítõ „népdalok” is. (Magyar Rádió Szimf. Zkara, Munkásõrség Közp. Férfikara, Magyar Néphads. Mûvészegy., A KISZ Központi Mûvészegyüttese) (Szõdd a selymet, elvtárs...) Mai legnagyobb elõállítója valószínûleg Észak-Korea.

Tragikus zenemû A tragédia egyik definíciója szerint értékvesztéssel végzõdõ szomorújáték. A szomorúság kifejezésére a zenében igen sok eszköz igénybe vehetõ. Elsõ elem a tempó. Tragikus jelenet alá igen lassú zenét szoktak (pl. Mahler V. szimfónia 4. tétele) használni. Második elem a vitalitás. Vagy a fájdalom óriási súlya alatt nyögõ embert (Mozart Requiem Lacrimosa tétel), vagy a fájdalom hevességét (Beethoven VII. szimfónia 2. tétel) akarjuk ábrázolni. Harmadik elem a hangerõ. Rendszerint igen halkak a gyászzenék (pl. Csillagok háborúja – Darth Vader halála), de rendszerint dinamikusból elcsendesedõt találunk (Wagner Istenek alkonya, Siegfried gyászindulója). Negyedik elem a dallam. Fájdalom kifejezésére rendszerint moll-jellegû dallamot használhatunk, sok lefelé hajló kisterc-lépéssel, amit a szakirodalom sóhaj-motívumként is ismer. A siratódalok, gyászzenék ha át is térnek dúrba, és ha magasra is szöknek, nem idõznek ezekben a régiókban sokat, hanem gyorsan visszatérnek a már említett elemek közé. Ötödik elem a mûfaj. A gyászt a requiemek, gyászindulók (pl. a leghíresebb Chopiné) fejezik ki a leginkább, de van egy-két romantikus nyitány, mely „tragikus” elõnévvel bír (pl. Brahms) és a szimfóniairodalomban is találunk szép számmal gyász/tragikus szimfóniát (ez utóbbira példa: Schubert IV.-je, az elõzõre Mahler V., VI. és IX. szimfóniája). Ha valaki meg akar vigasztalódni, akkor Mozart Requiemjét, ha nem akar, akkor Mahler: Dal a Földrõl címû, élettõl búcsúzó zenekari dalát kell meghallgatnia. Ezeken kívül fájdalmas aláfestõ zenének minden szimfónia második tétele megfelel.

Trampská hudba Cseh városi népzene.

Trance Végtelenített elemekkel áttûzdelt, örvénylõ szintimenetekkel és visszhangokkal operáló, csúcsban kiteljesedõ, mint neve is mutatja, a hallgatót transzba ejteni szándékozó, „gõzmozdony” techno. Egyesek egész a sámánista dobszóig viszik vissza eredetét. (Paul Oakenfold, Timo Maas, BT, Paul van Dyk)

Trash A trash a „hardcore (kõkemény) punk” sebességének és a „speed (gyors) metal” keménységének keveréke. Soha nem lett olyan népszerû, mint a metal. Ebben közrejátszhatott az, hogy gyakran összefüggést véltek felfedezni a trasht hallgató, kilátástalan, külvárosi serdülõkorúak és a körükben elkövetett öngyilkosságok között. Amíg a speed metal közelebb áll a heavy metalhoz, addig a trash inkább közelebb áll a punkhoz. A trash zenét a punkok jobban kedvelik a metalrajongóknál. A nyolcvanas évek végén majdnem kihalt ez a stílus, egy pár amerikai külvárosi underground zenekar tartja még életben.

Trio A trio önmagában nem mûfaj, hanem zenekari felállás, ám a formából eredõ sajátosságok bizonyos mûfaji jellegzetességeket, kötöttségeket is eredményeznek. A trio jelentése: 3 zenész muzsikál együtt. Igen gyakori forma a jazzben, a zenekart rendszerint egy zongora, egy nagybõgõ és egy dob alkotja (pl. Oscar Peterson és triója), de természetesen ettõl eltérõ felállások is szép számmal akadnak. A kevés zenészbõl eredõen kivételesen letisztult játékmódot és nagyon összeszokott csapatot igényel. Fontos megjegyezni ezeknél a formációknál, hogy abban különböznek az esetenként (pl. koncertekre) összeálló, alkalmi zenekaroktól (ami szintén nem ritka a jazzben), hogy a formációk hosszú idõn keresztül együtt maradnak, együtt dolgoznak és együtt koncerteznek. Így a legapróbb részletekig ki tudják dolgozni az improvizációk sorrendjét, esetenként akár magukat a bonyolultabb improvizációkat is, a számok, sõt, az egész koncert felépítését, a harmóniabeli alterációkat, a ritmusváltásokat, kiállásokat és ezernyi olyan apróságot, melyre alkalmilag összeálló jazz-zenekar esetén nincs lehetõség. A trio mûfajilag sok mindent játszhat, a leggyakoribb mégis a swing, a blues és a jazzrock. Ahogy a zenészek száma emelkedik egy állandó zenekarban, úgy beszélhetünk quartetrõl (4 fõ), quintetrõl (5 fõ) vagy éppen sextetrõl (6 fõ). (A septet, octet és nonet elnevezések a jazzben nem használatosak, 7 fõtõl fölfele már egyre inkább nagyzenekarként (bigband) szokás emlegetni az adott formációt.). A ~ a klasszikus zenében a szonátával vagy a szvittel tarthatja a rokonságot. Közülük a barokkban a trió emelkedik magasabb szintre, mivel rendszerint az összetett szerkezetû darabok esetén a középrész feladatát töltötte be, jellegezetesen eltérõ dallamanyagával, tempójával és hangszínével.

Trip Hop Hip-hop ritmusra rockos-jazzes vokális elemek. Az irányzatot megjelölõ kifejezés a Mixmag egyik újságírójának fejébõl pattant ki 1994-ben: az elsõ tag a „trip” azaz az „utazásra”, a második pedig a „hip-hop” rokonságra vonatkozik. Ennyi megkötésbe pedig szinte minden belefér, például a technóból számûzött hangszerek is. A zene nagy része instrumentális, gyakran meditatív. Jellemzõ a rengeteg apró váltás és a hangszerek használata a csellótól a zongorán át a fúvósokig. Itt nem divat a hangos, statikus basszusfutam. (Portishead, Tricky, Massive Attack)

Tropicalia A hatvanas évek szociálisan érzékeny, politikailag szókimondó, brazil popzenei irányzata. Latin szambaelemek vegyítve amerikai rockzenével. A katonai diktatúra idején üldözött mûfaj. (Gilberto Gil, Caetano Veloso, Chico Buarque). Ma MPB (Musica Populare Brazilia) néven fejlõdik tovább.

Trubači Szerb rezesek. A rezesek mint katonai hanszer, az első szerb felkelés (1804–1813) után vált a civil élet részévé. Legismertebb előadója Boban Marković.

Turbofolk Gyors, modern (dance) kísérettel játszott, népdalok dallamain és dalszövegein alapuló, nyugati (MTV) stílusú klipekkel is kihozott, szerb mulatós-lakodalmas rock stílusú zene. Milosevics alatt államilag támogatott erõsen hazafias, (a nyugati klipekhez hasonlóan) a szexualitást is erõteljesen hangsúlyozó és a bûnözõkhöz (ill. bûnözõk elképzelt világához) is kötõdõ zene, de a neofolktól eltérõen inkább szerelemrõl szól, mint hazafiságról. A szerbiai magánrádiók tömege sugárzott turbofolkot a 90-es évek végén. A lakodalmas mûfajcsokron belül a turbofolk a legnépszerûbb a térségben. A név eredete: Antonije Pušić (alias Rambo Amadeus) O tugo jesenja (1988) c. albumát írta le ezzel a szóval, mely a jazz, rock, és népzene elemeit ötvözte.

Turkish Pop Mindenféle török popzene, a nyugati popzenei és a keleti török hangzásvilág sajátos, igen karakteres keveréke. (Ajda Pekkan, Baris Manco, Sezen Aksu, Kayahan, Nilufer, Yonca Evcimik)

Turntablist/DJ Egy DJ és két-három lemezjátszó együttese.

Underground, cseh A cseh alternatív (underground) rockzene egyik sajátossága a 80-90-es évek fordulóján Frank Zappa szerepe. Hallatlan népszerûségét mutatja, hogy Vaclav Havel szerint Zappa „a cseh underground zene egyik istene”, a korban pedig a fiatalokat megrontó rockzene szinonimája volt a zappás zene elnevezés.

Urban / Urban Contemporary más néven Black Contemporary Rádiós formátum. Az utóbbi évtizedek rhythm & blues mûfajából származó stílusú zenéket játszó rádió. Ezek a stílusok pl. a rap, a hip-hop, a r&b és a soul. Az utóbbi évek nagy slágere. Egyes állomások inkább tánczenére szakosodnak, ezek club, house, jungle, és trip-hop stílusokat is játszanak. Hogy milyen mértékben, az az adott rádió célközönségétõl függ. Általában inkább a nagyvárosi (urban) fiatalokat célozza. A felnõtteket célzók az utóbbi 20 év soul/r&b slágereit adják, amelyet másképp „Urban AC” formátumként is emlegetnek.

Urban Adult Contemporary vagy Black Adult Contemporary Rádiós formátum. Mint az Adult Contemporary, csak „afrikai-amerikai” zenészektõl játszik zenét. (Toni Braxton, Luther Vandross).

V-Pop vietnámi popzene

Vallenato Harmonikán alapuló kolumbiai vidéki zene, melodikus dallamai miatt inkább hallgatni, mint táncolni. [El binomio de oro]

Vidám zenemû (Scherzo) Minden szimfónia scherzo-tétele (jellemzõen beethoveni mûfaj) ~nek tekinthetõ. Újfent ~nek értelmezhetõ a szimfóniák minden egyéb elõírású harmadik tétele, amennyiben az menüett, vagy ahhoz hasonlóan élénk tempójú. Ma mi már nem érzékeljük a zenei viccet, noha Mozart (IV. kürtverseny), Haydn (92. szimfónia 4. tétel), R. Strauss (Till Eulenspiegel vidám csínyei), vagy Dohnányi is (Változatok egy gyermekdalra) sokat írt. Szintén a ~ kategóriájába tartozik minden világos hangszínû élénk tempójú, jól fütyülhetõ dallam (Verdi Rigoletto La bella domine-ária). ~-vek közé tartoznak továbbá a zenei paródiák is (Ránki: Pomádé király új ruhája címû operából a címszereplõ áriái), vagy a vígoperák (Mozart: Cosi fan tutte, Rossini: Sevillai borbély). Olykor még ezeknél is nyíltabban jelzi a szerzõ humorizáló kedvét (Dvorak: Humoreszk, vagy Hidas: Vidám zene). Ezernyi további módon lehet még ~-vet írni, anélkül, hog bármi szervesen megragadható alapismérvet leírhatnánk, így Nilesen. II. szimfóniájának IV. tételében a szangvinikus embert állítja elénk, de Sibelius a Karélia-szvitben szintén a karélok vidám életét zengi.

Világzene, World Music A nyugati angolszász világ számára mindenféle zene, ami nem amerikai: ez lehet helybéli kommersz popzene vagy hagyományos népzene is, ha a legkisebb helyi jellegzetessége is van (akár csak nem angolul énekelnek). Amerikában – a modern mítosz szerint – a Bolgár Rádió népi kórusa „Le mystere des voix bulgares” címen piacra dobott CD-jének meglepõ sikerével kezdõdött a világzene népszerûsége. Rádiós formátumként olyan zenéket játszó rádió, mely a világ egy vagy több régiójának népzenei elemeibõl építkezik, de nem feltétlen az adott országban készültek ezek a felvételek, vagy az adott népességet célozzák (-> Sebestyén Márta, Deep Forest, Ghymes). Másik definíció szerint így hívnak az USA-ban minden olyan rádiót, mely nem amerikai (angolszász) vagy spanyol popzenét játszik (pl. Törökországban). -> Ethnic/International Music.

Visesang Norvég, gitárral kísért dal. -> chanson, bárd (Jan Eggum)

Volksmusik (Schlager) Német (bajor), osztrák (tiroli), svájci modern népies mûzene. Az említett régiókban nem „ciki” hallgatásuk a fiatalok körében sem, dalszövegeik sokszor helyi tájnyelvûek, nem ritka a jódlizás motívuma, dalszövegeikben szerepet kapnak katolikus témák, pl. szentek történetei. Tévében is általános a jelenlétük.

Vonósnégyes Joseph Haydn Eszterházán csiszolta ki ennek az elsõ és második hegedûre, mélyhegedûre és csellószólamra épülõ mûfajnak az összes szabályát. A ~ szerkezete a szonátára épül. Sokak szerint a legelitebb mûfaj, mások szerint a leghallgathatatlanabb. (Haydn: Erdõdy-vonósnégyes)

Yang, Geugpa Tibeti, dobbal kísért buddhista szerzetesi dal.

Zigeuner musik Cigányzene, németül.

Zouk: Gaboni eredetű zene, Afro-latin, általában francia nyelvű dalszövegű, közepes ritmusú.

Zydeco Louisiana hagyományos francia Cajun harmonikás népzenének és a modern electric bluesnak az érdes hangzású keresztezése New Orleans környékérõl. (Bozoo Chavis, Buckwheat Zydeco, Beau Jocque)

Zsoltár Õsrégi, hangszerkíséretes, Istent dicsõítõ énekforma, melyet a hagyomány Dávid királynak tulajdonít, aki a Szentírás tanulsága szerint 150-et szerzett belõle, a legtöbbet már létezõ dalok dallamára. A zsidó liturgiából vette át a keresztény egyházi gyakorlat is. Ma már leginkább világi mûfajként használják énekszólókkal, énekkarral és zenekarral megszólaltatva. Pl. Liszt: 150. zsoltár vagy Kodály: Psalmus hungaricus (55. zsoltár). Korábban miséken is énekelték õket, de ma már helyüket népénekek vették át.