Párhuzamok metszőpontban

A Rádiójáték wikiből

A Rádiószínház Dokumentumműhelye

történelmi összeállítás,

rendező: Papp Gábor Zsigmond,

dramaturg: Dr. Sződy Szilárd,

elhangzott: 1993. május 27.

Ism: 1993 Bartók, dec. 23. 10:05

Párhuzamok

A geometria egyik axiómája szerint párhuzamos egyenesek soha nem metszik egymást. A történelemben viszont igen, legalábbis ezt igyekszik „hallhatóvá” tenni a Párhuzamok – metszőpontban című történelmi összeállitás – ahogy a hangfelvételt maguk a szerzők zsánerileg jelölik. Két „korszak” és négy történelmi személyiség párhuzamait igyekszik egy metszésponton átvezetni, több-kevesebb sikerrel. A két korszak közt három évszázadnyi idő telt el: Erdély az 1600-as években, és Magyarország a 20-ik század második felében. A történelmi párhuzam pedig Erdély, illetve Magyarország függetlenségi kísérlete. Kemény János - Nagy Imre. Apafi Mihály - Kádár János. A török Porta tulajdonképpen a szovjet Kreml. Magyarországot és Nagy Imrét az összeállitás szerint Hammarksjöld és Churchill, a független Erdélyt, illetve Kemény János fejedelmet I. Lipót és Montecuccoli hagyta cserben. Hruscsov meg feltehetően az Ali pasa.

Feltételezem, hogy a szerzők nem történészeknek szánták ezt a csaknem 28 percet. Azt viszont az érdeklődő laikus is tudja, hogy a történelmi események és korszakok csakis előzményeikkel együtt érthetőek meg. Apafi és Kádár között valóban elképzelhető a párhuzam, egyik a Porta, másik a Kreml bábja volt. Viszont Kemény János és Nagy Imre esetében ez már meglehetősen sántít. Amíg Kemény némi alappal számithatott I. Lipót segítségére, Nagy Imre tudta, hogy tíz évvel a második világégés után, az egykori szövetséges nagyhatalmak aligha ugornak egymás torkának a kicsike Magyarország miatt, az akkor már tomboló hidegháború ellenére. Ezért volt részéről a jövőre nézve bátor, elszánt lépés, hőstett – az ország semlegességének deklarálása. Az viszont tény: a nagyszőlősi csata azt jelentette Kemény János fejedelemnek, amit november 4-e Nagy Imrének.

Az izgalmas korabeli dokumentumokat olvasott szövegbe ágyazva hallottuk. A Bethlen Miklós Önéletirása és Teleki Mihály Krónikája alapján kiválasztott fejezetek ugyan kifogástalanok, viszont kár, hogy nem érződik a beszédmódon a kor nyelvi archaizmusa. A szerző a könnyebb módszert választotta: narrátorokra bízta a 17-ik századi szövegeket. Apafi és Kemény belső monológjai, írói eszközökkel rekonstruálhatóak lehettek volna, és színészek által előadva plasztikusabbá, és izgalmasabbá válhatott volna a történelmi kaland. A nyitó-zörejként, gitár-zenével kevert lánctalp-csörgés ugyan jelezni volt hivatott az összeállitás drámaiságát, ám ez a zörej nem nevezhető sikerült hangfelvételnek, és még az sem ismeri fel első hallásra azonnal, aki már látott tank-hadoszlopot vonulni. Záróhangként jó ötletnek tűnik az óra. Ám hogy ez kakukkos óra lett, az enyhén szólva is tévedés. Az ilyen típusú színpadi, illetve ebben az esetben hangtári kellék inkább bohózatokba való.

N é v j e g y z é k :

Kemény János erdélyi fejedelem (1661 –1662)

Apafi Mihály erdélyi fejedelem (1661 – 1690)

Nagy Imre az 1956-os forradalom miniszterelnöke

Kádár János Magyarország kommunista vezetője (1956-1989)

Winston Churchill brit miniszterelnök (1940-45, 1951-55)

Dag Hammarskjsöld ENSZ-főtitkár (1953-1961)

I.Lipót magyar király (1655 – 1705)

R. Montecuccoli olasz származású császári hadvezér(1609 – 1680)

N.Sz.Hruscsov szovjet-orosz kommunista pártvezér (1953-1964)

Ali pasa török fővezér 1578 - 1664

Polák Zsóka (2011)