Ott is van rádió a tanyán, ahol kenyérre is alig telik

A Rádiójáték wikiből

Ott is van rádió a tanyán, ahol kenyérre is alig telik

Ahol az időjárásjelentés a legkedveltebb műsorszám. Mikrofonnal Békéscsabán

Parányi, zölden sarjadó, őszi vetések között rohan tova a csabai gyors. Korán rügyező fák fürdenek a verőfényben, de a töltés menti, feltörő talajvizet vastag jégpáncél szegélyezi. Tavasz a télben. Magányos tanyák, vöröstéglás őrházak maradoznak el, tetejükön primitív antennákat lóbál a szél. Az őrházak, az apró állomások lakóinak fájdalmas nosztalgiája a rohanó élet, a nagyváros iránt, melyet hacsak egy pillanatra is, a keresztülrobogó gyorsvonat idéz az emlékezetbe, ez az állandó novellatéma, ma már hála a rádiónak – valóban novellatéma csak. A tetőkre feszített néhány méter drót elhozza mindazt a kicsiny őrházba is, amit a nagyváros pezsgő forgataga szellemi értékben kitermel. Úgy látszik, mégis csak van abban valami, hogy a technika megöli a romantikát. Lám, ezt a hálás témát is megölte…

Csaba. Nyílegyenes, gondozott utak, furcsa, keskeny vágányú „gőzvillamos", modern épületek egész sora és még a nagyvárosi embernek is szembetűnő, hihetetlen élénkség az uccákon az, ami az idegent ebből a fiatal, túl a tiszai metropolisból első pillanatban megkapja. Az útkereszteződéseken díszruhás rendőrök, a városházán fehérzsinóros, kékmentés, tarsolyos huszárok, a nemzeti lobogók színpompás trikolorja. Ez a város ma ünnepel. Nem tisztújítás lesz pedig ma itt, még csak nem is követválasztás. A magyar városok polgármesterei gyűltek össze, hogy meghányják-vessék a vidéki városok kultúrfejlődésének irányait. Ez a magyar város ma a magyar kultúra gondolatát ünnepli!

A kicsi, de pompásan megépített színházban ezalatt szorgos munka folyik. Apró állvány kerül a súgólyuk fölé, huzalok az igazgatói irodába. Az apró állványon egykettőre ott függ a mikrofón jól ismert fehér márványkockája, benn az irodában egy másik mikrofón, az egyes számok bekonferálására, a hordozható erősítőberendezés, egy bőröndbe épített kis vevőkészülék, melyen a közvetített hangversenyt, Budapesten keresztül, már rádióadás formájában lehet majd megfigyelni. A címerekkel, zöld. füzérekkel díszített, ragyogón megvilágított nézőtér, zsúfolásig telik meg. Az egyik páholyban megjelenik Klebelsberg gróf kultuszminiszter alakja, akit dörgő taps fogad s Somogyi Szilveszter dr., Szeged város polgármestere ünnepi beszédébe fog.

Somogyi polgármester érdeklődéssel tekinti meg a rádió ide varázsolt erősítőhelyiségét s kérdésünkre a vidéki hangversenyek rádióközvetítéséről a következőket mondotta: - Minden érték a főváros felé tart. Művész, író, tudós, közéleti pályán működő vidéki ember leghőbb vágya, célja – a fővárosba feljutni. Ez a tény aztán azt a hitet kelti igen könnyen, hogy a vidéken talán – nincs is kultúra. Egyszerű munkásemberek dalárdáját hallottuk az imént mi – és a Rádió jóvoltából sok százezren mások is. Ezek a vidéki iparosok tanuságot tettek arról, hogy a magyar vidék egy és elválaszthatatlan a magyar kulturával. Hiszem, hogy ez a csabai hangverseny az ország sok más városainak lakóira is serkentőleg fog hatni, nemes versengés indul meg, amelynek beláthatatlanul nagy előnyei lesznek. Ez az, amit a magyar Rádiónak köszönünk.

Érdekes dolgokat mesélt el a hangverseny szünetjében Jánossy Gyula, Békéscsaba polgármestere. Alig van tanyai ház – mondotta -, ahol ne volna egy-egy apró, detektoros rádiókészülék. Sokat, nagyon sokat jelent ez, akkor ha tekintetbe vesszük, hogy hány olyan asztal van, melyre szűkösen jut még kenyér is. A tanyai ember legkedveltebb műsorszáma – az időjárásjelentés. Nincs ház, ahol a különböző időkben adott meteorológiai jelentéseket meg ne hallgatnák, a napi teendőket pedig egyenesen a rádiójelentések alapján osztják be a gazdák. A meteorológián kívül az istentisztelet és a magyar muzsika a tanyavilág legkedveltebb rádióközvetítései.

A színház irodájában alkalmunk volt néhány szót a hangverseny kitűnő előadójával, Móra Ferenccel is váltani. Szeged nagy írója örömmel mondja, hogy ma volt először alkalma úgy beszélni kis unokájáról, hogy a „legifjabb Ferenc” Szegeden hallhatta, hogy mit is mondott a nagyapa őróla – Csabán. Mert Ferencke tudni akarja, hogy mit mesélnek, írnak róla. Nincsen hajlama a költői szabadság szép és termékeny gondolatához, a negyedféléves emberke az abszolut igazság híve. A multkor is, hogy a nagyapónak egy a kis unokáról írt tárcáját olvasták fel előtte, egyideig csak hallgatta türelemmel de aztán közbevágott, hogy – „Nagyapó milyen sok bolondot írtok ti bele az ujságba”.

A hangverseny közben véget ér. Még egy ádáz autogrammrohamot kell Móra Ferencnek és Schertz bácsinak lefegyverezni, aztán percek alatt három kis bőröndbe tűnik el a „csabai rádió”.

A csabai rádiósok egy emlékkel, mind a többiek egy élménnyel lettek gazdagabbak.

K. Halász Gyula