Ortutay Gyula: Rádióesztétika

A Rádiójáték wikiből

Nyugat · / · 1939 · / · 1939. 8. szám · / · FIGYELŐ

Ortutay Gyula: RÁDIÓESZTÉTIKA

Kilián Zoltán tanulmánya - Magyar Szemle Kincsestár

Kilián Zoltán egy pillanatig sem leplezi, hogy a rádiót mindenben többre becsüli az utóbbi esztendők népnevelő és népszórakoztató intézményeinél, s egyenesen társadalom- s műveltségformáló erőt tulajdonít neki, olyan erőt, mely egész világunk alakításában jelentős szerepet visz. Utolsó mondatai is erről a hitről tanúskodnak: "A rádió a tér- és időbeli korlátokat egyaránt legyőzi; teljesítményei sokszor a legfokozottabb igényeket is megelőzik. A rádió minden más intézménynél több és erősebb." Tán nehezen érti meg ezt a bizalmat és biztonságot, aki csak szórakozottan felkattintja rádióját, hogy valamelyik angol vagy francia állomáson keresztül egészítse ki politikai tudását bizonytalanságok közt ingadozó világunkról, vagy egy milánói operaelőadást hallgat rádión keresztül, s közben vacsorázik, társalog, s hevenyében, elkényelmesedve civilizációnk lakáj készségétől úgy semmibe veszi már, mint a villanyt, a rotációs gépeket, s a többi félelmetes szolgáit életünknek. Mert a rádió veszélyes találmány, éppúgy, mint a könyvnyomtatás: jóra, rosszra egyaránt alkalmas, s hatásaiban felmérhetetlen. Ezt csak azok tudják, akik irányítani s táplálni próbálják, akiknek egész életük a rádió műsorának, hírszolgáltatásának ellátása, akiknek százezres, többszázezres tömegek irányításának, szellemi nevelésének és szórakoztatásának irtózatos felelőssége a mindennapi gondjuk. A rádió mérgezőbb lehet a legelterjedtebb rotációs röplapnál (tekintélye is jóval nagyobb!), hiszen extenzitása minden másnál mérhetetlenül nagyobb, különösen mai hisztériás és minden szóra, útmutatásra felfigyelő világunkban! De a rádió a legjobb nevelő is lehet, míg az operettzenébe, az úgynevezett vidám csevegésbe is stílust, ízlést vihet, pár soros hírével, egyetlen zeneszámmal megválthat, lecsillapíthat tömegeket, aminthogy önismeretre, nemzetismeretre nevelő előadásaival az eddig elérhetetlen tömegeket formálhatja át. Aki a rádióhoz egyszer is komolyan s felelősséggel közelített, átérzi a benne rejlő démonikus erőket: hogy világunk sorsa, az egész emberiségé mint alakul, az a rádiótól, a rádió uraitól is függ. Érthető hát Kilián ragaszkodása a rádióhoz, hisz ebben a munkában él, és érthetők elragadtatott szavai is. Könyve ennek az elismerő szeretetnek a jegyében készült, s az első hasznos összefoglaló a rádióról, mely végre nem a technikai részletekről, lámpákról és drótokról szól, hanem a szellemi, társadalmi problémáiról. Rövid nyolcvan oldalon ügyesen végigkíséri a rádiót az első kezdetleges, sőt megvetett, s a szellemi vezetőktől lenézett lépéseitől a mai helyzetéig, sort kerít a műsorszerkesztés, a közönségigény kényes problémáira, a rádióigazgatás feladataira, a rádió és a szellemi élet kapcsolataira, és a jövendő lehetőségekre. Könyve biztos kalauzunk lehet a rádió körüli vitákban és félreértésekben, s haszonnal forgathatja a laikus is, de újra alapvető kérdéseire s feladataira ébredhet belőle a szakember is.

http://epa.oszk.hu/00000/00022/00643/20711.htm