Morfinizmusom története

A Rádiójáték wikiből
A lap korábbi változatát látod, amilyen Hallgato (vitalap | szerkesztései) 2017. november 28., 20:02-kor történt szerkesztése után volt.
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)

1991.01.01 Bartók 16.04

Csáth Géza naplója és Mozart: Don Giovanni című operájának felhasználásával összeállította: Kovács József

Az író szerepében: Vallai Péter

Rendező: Kőváry Katalin

A Rádiószínház dokumentumműhelyének bemutatója

42 perc

Képes 7 Rádió-és televízióműsor 1990.XII.31.- 1991.I.6. 2.oldal

A morfinista sírja

“Nemrégiben Szabadkán jártam. Kimentem a temetőbe. Szabadkának nagyon szép a temetője. Ismerősök sírját kerestem, olvasmányaim hőseinek sírját. Itt a Kosztolányi család fekete márványoszlopa is. Később Csáth Géza sírját kívántam látni. Nem tudom, mit jelent az olvasónak Csáth Géza neve. Talán egy-két novellát, talán egy fénylő életművet, talán semmit. A halál és a félelmetes élet határkérdéseit feszegette. Orvos volt, író volt. A század eleji fénylő, fülledt szecesszió magyar hőse irodalmunkban. És a sors bekerítette - engedett a morfiumnak is. Az első világháború nagy omlásában végzett önmagával. Szülővárosában, Szabadkán temették el. Szabadkára látogatva sírját kersetem a temetőben. Kalauzaim zavarba jöttek. Végül elvezettek egy sírhoz, a fehér márványgúlán idegen név fogadott. Mi történt? Elmúlt harminc év, s mert nem jelentkezett senki, aki a sírhelyet megújította volna – átadták másnak. Akik megvették, nem tudták, nem is tudhatták, ki volt Csáth Géza. Lecsiszolták a kőről a nevét, s felírták a magukét. Félelmetes, kegyetlen fordulat. Mintha csak ő maga írta volna meg saját halálon túli életét, vilódzó novellában. Villogott körülöttem a tavaszi fény a szabadkai temetőben. Kalauzaim megnyugtattak: csontjait mégsem hányták ki, csak koporsóját süllyesztették mélyre, egészen mélyre a temető földjébe. Így is végezhetjük.“ (Részlet Illés Endre Lecsiszolt kő című írásából.)