Mi újság a rádió körül? Kilián

A Rádiójáték wikiből

Mi újság a rádió körül?

Kilián Zoltán 1933. szept. 14., csütörtökre

Magyar Országos Levéltár

Ezidén nyáron sok külföldi ember megfordult Budapesten, aki a látottak hatása alatt siet hazája rádiójában beszámolni Budapestről és általában Magyarországról. Egyre több és több előadás foglalkozik a külföldi rádióban velünk és egyre több és több magyar zeneszámot adnak a külföldi állomások. Ezek a magyar zeneszámok természetesen nem mindig magyar zeneszerzőktől valók; mindjobban szaporodnak az olyan idegen nevű zeneköltők, akik magyar zenét írnak. Pusztai hangulatok, cigány-romantika és a csárdás adják e magyar tárgyú külföldi zeneművek anyagát. De már Bartók és Kodály népzene-feldolgozási hatása is megérződik egyiken-másikon. Számos külföldi állomáson szerepelt az idén nyáron magyar cigányzenekar. Sőt, ami teljesen új jelenség a rádiózásban: egész gramofonműsorokat is találunk most már cigányok által játszott magyar zenéből. A hazatért cserkészek most kezdenek egyre másra beszámolni a gödöllői táborban és általában Magyarországon szerzett élményeikről. Jogosan elmondhatjuk, hogy Magyarország bele került a külföldi rádióérdeklődés központjába.

- - -

Európaszerte rádiókiállítások vannak mindenütt. A szeptember régebben a vándormadarak elköltözésének és a diákság visszaérkezésének idejét jelentette. Ma e két jellegzetes szeptemberi tünethez hozzájárulnak Európa minden országában a rádiókiállítások is. A német, angol, ír, francia, dán, osztrák, magyar, svájci rádiókiállításokhoz rövidesen az olasz is csatlakozik.

Ezeken a rádiókiállításokon a rendezők mindent elkövetnek a közönség újszerű szórakoztatására. A német rádiókiállításon például rádióriporter-iskolát is bemutattak. Aki hajlandóságot érzett magában arra, hogy a mikrofonriporterséget vállalja életpályának, jelentkezhetett itt alkalmassági vizsgálatra. Természetesen nem engedték a jelentkezőket azonnal a rádió mikrofonja elé. Előzetesen volt egy úgynevezett szűrővizsgálat is; ezen a szűrővizsgálaton filmet futtattak a jelentkező előtt, akinek el kellett mondania mindazt, amit meglátott és a nagyközönség számára elmondandónak tartott. A filmeken labdarúgómérkőzéseket, tornagyakorlatokat, hadgyakorlatokat és operai felvételeket tártak a jelentkezők elé. Mindent úgy kellett elmondani, mintha az nem filmen, hanem a valóéletben történnék. Aki jól meglátta az előtte levő cselekményeket és úgy a valóság festése, mint képzelőerő és nyelvbeli készség dolgában megállta a helyét, tovább mehetett a második fokra. Ezen a második fokon a kiállítási csarnok eseményeit kellett a vizsgáztatók előtt elmondania.

A vizsgálatok eredményei azt mutatják, hogy körülbelül egyforma százalékban szerepeltek alkalmas jelentkezők mint a két fokon. Általában a jelentkezők szókincse nagyon szűk térre korlátozódott. A vizsgáztatók megfigyelései szerint bizonyos szavak rendkívül sokszor előfordultak, így például az „embertömeg” és a „tömegek” több ezerszer elhangzottak a pályázók ajkáról. Tizenkét napon át folyt az érdekes vizsgálat. Mind a tizenkét napon ugyanazok a jelenségek mutatkoztak, bár a vizsgázók folyton változtak. Rendszerint olyan szavakkal próbálkoztak a mikrofon előtt, vagy általában a vizsgálaton, melyeket a mindennapi életben nem használnak; túlságosan finomak, választékosak és eredetiek akartak lenni. Nem jutottak rá az igazi hatás titkára, arra, hogy egyszerűen, közvetlenül kell beszélni, mintha az ember barátainak, vagy családja tagjainak mondaná el a látottakat. Erősen érződött az önmegfigyelés hiánya. Az örökösen ismétlődő szavakat nem tudták kiküszöbölni saját szókincsükből.

Figyelemre méltó az is, amit a vizsgáztatók a jelentkezők meglátókészségéről állapítottak meg. Itt mutatkozik a legnagyobb hány. Meglátták ugyan az egész képet, fel tudták fogni annak egységességét, a legritkább esetekben érezték meg azonban a tipikus és markáns helyzeteket. Elnyomta őket a látott képek sokasága, szavak után keresgéltek és így messzire jutottak a helyes és jó tudósítástól. A rendezőség arról is gondoskodott, hogy a bizottság megállapítása fölött későbbi viták ne történhessenek. Metallofón-lemezekre felvették minden vizsgázó hangját. A vizsgázók e lemezek lejátszásakor kénytelenek voltak megállapítani, hogy bizony nagyon gyengén szerepeltek. Más oldalról, jóleső megfigyelés, hogy a jelöltek csak úgy kapásból egész szakszerű előadásokat tartottak a labdarúgásról, a műkorcsolyázásról, a motorsportról, vagy a birodalmi véderőről. Ez a jelenség az általános tájékozottságnak nagy fokát mutatja.

Végeredményül meg lehet állapítani, hogy a mai ember meglevő szókincsét szegényesen és önmegfigyelés nélkül használja. A köznapi beszéd gazdagodását és színesedését várhatjuk attól, ha az emberek figyelme erre a jelenségre is kiterjed és így a rádiónak a nyelv színesítésében és változatossá tételében is nagy szerep jut.

- - -

Ezen a héten rendkívüli és a rádiózás történetében még elő nem fordult adással kísérletezett a rossitteni és az esseni német madártani állomás. Rossitten Keletporoszországban van, Essen pedig a Rajna vidékén. A megfigyelés tárgya az volt, hogy Keletporoszországból fiatal gólyákat telepítettek át a Rajna vidékére és a vándorút kezdetén azt vigyázták a madártan tudósai, hogy az áttelepített gólyák a rajnavidéki gólyákkal indulnak-e útra, vagy előbb visszamennek Keletporoszországba. A kísérlet sikerétől függ, hogy a jövőben az igen sok gólya által lakott Keletporoszországból áttelepítenek-e gólyákat a birodalom egyéb területeire? A rádióadásnak is az a célja, hogy az önmagában is érdekes műsorszámon kívül erre a törekvésre is felhívja a közönség figyelmét.

- - -

A belga rádió elhatározta, hogy műsoridejét csökkenteni fogja. Az elhatározásra a kormány által adott támogatás csökkentése bírta rá. A csökkentés 19 százalékos az eddigi 22 millió frank helyett a jövőben nem egészen 18 millió frankot kap a rádió.

- - -

Sok rádióhallgatót érdekel nálunk is a könnyű és tánczenének Németországban most folyó megrendszabályozása. Az idegen tánczenét száműzik a németek úgy a műsorból, mint a mindennapi életből. Ez a száműzetés azonban nem történik teljes ridegséggel; bizonyos idegen táncfajtáknak ugyanis megkegyelmeztek. Kegyelmet kapott finomsága és szépsége miatt a tangó, ugyancsak megirgalmaztak a foxnak is, mégpedig azzal az érdekes megokolással, hogy ez a legkényelmesebb tánc, melyet az idősebb nemzedék is szívesen jár. A háttérben ott volt az a gondolat, hogy amúgy is hiába tiltanák el, lassanként a legközelebb álló német táncot foxosítanák el a németek. Az átalakulást bőséges magyarázatok és példák igyekeznek minden rádióállomás műsorában megértetni és elfogadtatni az emberekkel. A képeslapok tele vannak régi német táncokat táncolók képeivel. Amíg a nemzetiszocialisták uralmának kezdetén a politikai propaganda volt túlnyomó a műsorban, úgy most a táncoltatásra és általában a vidámításra törekszenek. A vidám műsorok szerkesztésébe a nagyközönséget is be akarják vonni azzal, hogy a legjobb tréfákra pályadíjakat tűznek ki.