Mélyvilág

A Rádiójáték wikiből

Budapest, 1978. Június 26. hétfő 20:32-21:30, 58 perc


László Anna tudósítása

1. rész: A belső kör

Az író szerepében Ronyecz Mária

Km: Bálint András, Hámori Ildikó és Dömök Gábor

2.rész: A külső gyűrű

Az író szerepében Ronyecz Mária

Km: Bálint András és Dömök Gábor

Victor Máté – Mezei András két dalát a zeneszerző adja elő

Rendező: Cserés Miklós dr.

Dramaturg: Borenich Péter

Cikk: Rádió- és televízióújság XXIII.évf. 26. szám 1978. jún. 26-júl. 2. 2. old.

Mélyvilág

…Velük éltem másfél évig. Mellettem maradtak otthoni íróasztalomnál is, a rádiós vágóasztalnál is, de a baráti társaságban is. Nem lehetett kikapcsolódnom… Közösségük egyszeri és – hála a tudomány fejlődésének – megismételhetetlen. Néhány felnőtt és sok fiatal. Sorsuk keserves – talán az elképzelhető legkeservesebb -, ugyanakkor felemelő. Kisgyerekkoruktól gépekhez láncolva élnek, ezek adagolják a levegőjüket. Hőseim mégis megteremtik külön-külön és együtt a maguk egyéni, küzdeni érdemes életét. Létfeltételeik egészen mások, mint egészséges kortársaiké, mégis ugyanolyan fiatalok ők is. Tanulnak, dolgozni és szórakozni vágynak, szerelmesek, néha háborgók és jogaikat követelők. Két művész van közöttük, ketten pedig egyetemet végeznek. D rajtuk kívül is sokan képesek az akaraterő rendkívüli teljesítményeire. Bármerre nézünk, csupa ellentmondással találkozunk. A kapun belépő megdermed. Majd igen hamar oldódni kezd mindenki. Maga a későbbi időben már észre sem vettem, hogy testükben eltérőek.

Azonos falak, azonos környezet, kisgyerek koruktól mindvégig. Itt soha nem történik semmi. Itt óráról órára nem történik semmi. Nyitottan, érdeklődve fogadják, mohón magukba isszák a legkisebb eseményt is. Néha fények gyúlnak, Ki mit tud-ot néznek, sőt bál is van…

Temérdek segítséget kapnak – és ez kevés. További temérdek segítségre szorulnak. De ők is segítenek másokon. Hogy miképpen: elmondja a műsor. Reménytelen a sorsuk? Állandóan benne munkál a remény. Az emberi természet elpusztíthatatlanságáról, győztességéről tesznek tanúbizonyságot. Így válik üzenetük általános érvényűvé.

Mindennek a visszatükröződéséhez megfelelő formát kellett találnom. Tudósításnak nevezem munkám műfaját – ez egyaránt vonatkozik az írott, színészi közvetítéssel elhangzó részekre és az eredeti hangfelvételekre. A szalagra rögzített beszélgetések portrék és a különös, az ő világukra jellemző hanghatások hitelesítik az írói anyag valóságtartalmát.

Viszonylagos – az időbeli korlátozások miatt csak nagyon viszonylagos – teljességre törekedtem. Így lett kétrészes a dokumentumjáték. Az első rész alcíme: A belső kör. A második: A külső gyűrű. Ugyanis a körülöttük állók sem mindennapi emberek. De azért itt is az én hőseim maradnak a középpontban. Drámai hősök? Nem a szó szokott értelmében. Egy másféle síkon viszont drámai közegben telnek a napjaik. Z élet és a halál peremén egyensúlyoznak immár tizenkilenc éve. Néha csüggedten, sokkal gyakrabban: bizakodva, derűsen. Ők, a legerőtlenebbek – páratlanul erősek!

László Anna