Latinovits Zoltán

A Rádiójáték wikiből

[1] [2]

(Budapest,1931.szeptember 9. –Balatonszemes,1976.június 4.

Hősszerelmest játszott Ruttkai Éva oldalán, Cipollaként hipnotizált a Mario és a varázslóban, közelebb hozta hozzánk a Szinbádot, a Ványa bácsit- igen, ő Latinovits Zoltán, „a Színészkirály”! Védjegyévé vált hangján, „fülsimogató baritonján” szavalt; versmondását „csengő-bongó rímei”, valamint előre kimunkált hangsúlyozás és artikuláció jellemezte; az indulatokat aprólékosan ábrázolta, kivételes ironizáló hajlama volt. Sokféle szerepet játszott el életében, nem volt egyetlen, egységes profilja.

Nem csupán színpadi és filmszerepeket vállalt, rádiófelvételeket is készített. Jósfay György írja: „Csodálatos, ahogyan Latinovits Zoltán rádiózik. Két karjával körülöleli a mikrofont, hogy a legszebben átélt sorok olvasása közben is ügyelhessen: ne zizegjen a papír, mikor lapoz. A mikrofon feje alatt továbbítja a lapokat. S közben, mintha színház közönségének mondaná a verset vagy novellát, belelovalja magát a mondanivalóba, gesztikulál, mosolyog, dühös; játszik a hangjával. Az első mondatoknál figyel, ízlelget, és az ötödiknél már saját mondanivalójaként zuhog a szöveg. Nézni is jó, nemcsak hallgatni!”


Kossuth-díjas és Jászai Mari-díjas magyar színész, a nemzet legnépszerűbb színészeinek egyike, sokan úgy is nevezik: „a Színészkirály”

Latinovits Zoltán modern játékstílusát intellektuális szerepértelmezés, az indulatok aprólékos ábrázolása, kivételes ironizáló hajlam jellemezte. Művészi pályáján elsősorban klasszikus hősöket, valamint torz lelkű gonoszokat formált meg kivételes találékonysággal, alázatos, tiszta alakításokkal. Színházi munkáinak sorából kiemelkedik a Rómeó és Júlia címszerepe (Júlia Ruttkai Éva volt), a Játék a kastélyban (Ádám), a Mario és a varázsló (Cipolla), a Tóték (Őrnagy), Az ügynök halála (Willy Loman).

Ady Endre, József Attila, Illyés Gyula, Kosztolányi Dezső és más költők verseinek ihletett előadójaként összetéveszthetetlen, fülsimogató baritonján senki máshoz sem fogható művészi elevenséggel élte meg a magyar sors minden aspektusát.


Forrás

(Fülöp Enikő)