Kossuth Rádió, Moszkva

A Rádiójáték wikiből

„Kossuth rádió, Moszkva!”

Gazsi József

A könyvkiadás, a filmek látogatottsága, és a tömegkommunikációs vizsgálódások számadatai azt tanúsítják, hogy a közönség érdeklődése változatlanul nagy a II. világháború kérdései iránt. Már a második nemzedék jelentkezik, amelynek nincs közvetlen élményanyaga a szenvedések éveiből. Hazánk lakosságának több mint 50 százaléka már a felszabadulás után született. Ezek körében, de a háborút átélt – az okokat viszont nem mindig ismerő – idősebb nemzedék között is fokozott kíváncsiság tapasztalható az emberiség történetének eddigi legnagyobb tragédiája iránt. A tudományos kutatásra vár az a feladat, hogy feltárja az eseményeket és összefüggéseket, napfényre hozza a törvényszerűségeket. Ezzel gyümölcsözően hat más tudományos és művészeti ágak fejlődésére is.

A II. Világháború Története Nemzetközi Bizottság évről évre konferenciákat rendez, amelyen fontosabb kérdéscsoportokat, vagy egy-egy térség problémáit veszik vizsgálat alá. Hazánkban eddig már két ilyen tanácskozás volt. A harmadikat 1978. november 2-4. között ugyancsak Budapesten rendezték meg. Témája ez volt: Háborús propaganda és illegális sajtó a II. világháború időszakában DK-Európában. (1941-45)
A konferencián számos előadás hangzott el a náci propaganda eszközeiről és módszereiről, a fasiszta újságokról, de bő helyet kapott a Hitler-ellenes koalíció államainak felvilágosító munkája is. Szó volt a földalatti sajtó termékeiről, a röplapokról és a legnagyobb hatású tájékoztató eszközről, a rádióról is.

Az antináci rádióadók közül számunkra a legjelentősebbek az angol és szovjet adások voltak. Moszkvából jelentkezett magyar nyelven a „Kossuth rádió” is, amelynek tevékenységéről az említett konferencián ugyancsak előadás hangzott el. Mivel a „Kossuth rádió” tevékenysége, nemzetmentő munkája kevéssé ismert, arról összefoglaló irodalom alig található, s a rádióadókról az utóbbi években számos új dokumentum vált ismertté, célszerűnek látszik írásban is hozzáférhetővé tenni az említett felszólalást.

A KMP moszkvai bizottsága által vezetett antifasiszta munka egyik fontos területe a Szovjetunióból sugárzott magyar nyelvű rádióadások megszervezése volt. Egyes időszakokban e területre irányult az emigráció munkájának zöme, s itt dolgoztak a párt legtehetségesebb munkatársai is.

A rádióra a kommunista mozgalom mindig is megkülönböztetett figyelmet fordított. Innen hallathatta szavát a legmesszebbre – s ha egyoldalúan is – , a legtöbb emberrel ezúton teremthetett kapcsolatot.

A második világháború időszakában szovjet földről két, egymástól szervezetileg is független, rádióadó sugárzott magyar nyelvű adásokat a moszkvai rádió és a Kossuth rádió.

A magyar csendőrség rádiófigyelő szolgálata szerint a moszkvai rádió 1932. szeptember 6-án 22 órakor kezdte meg magyar nyelvű adását, heti egy alkalommal, 100 kilowatt teljesítménnyel.

Adóállomások és teljesítmények

1940-re a rádió már 10 hullámhosszon, 5 ukrajnai város bekapcsolásával, 10, 50, 100, 150 és Moszkvából 500 kilowatt teljesítménnyel sugárzott. Kedd kivételével egész héten át napjában kétszer, majd később már háromszor adtak magyar nyelvű programokat. A háború kezdete után az adások időtartama elérte a napi öt órát. Az Internacionálé taktusaiból alkotott szignál 1943-ban már naponta hétszer jelezte a magyar adást.

A Szovjetunió, pontosabban annak európai része, a háború előtti Európában a legtöbb adóállomással rendelkező ország volt.
Egy 1936-ban kiadott lengyel rádiótérkép a Szovjetunió Uralig terjedő részén 185 különböző rendeltetésű rádióadót és rádióállomást tüntet fel. Anglia 120, Németország 68 hasonló adóállomással bírt.
1933-ban Moszkvában működésbe lépett az 500 kilowattos „Komintern” rádióadó, amely teljesítményét és hatósugarát tekintve még 1942-ben is a legnagyobb rádióállomás volt Európában, s egyedülálló az egész világon. Később ennek egyik programja viselte a Kossuth adó nevet. Ekkor az 1744 méteres hosszúhullámon sugározta műsorát. A Deutschlandsender ugyanott 150 kw-tal adott.
Csak az összehasonlítás kedvéért érdemes megjegyezni, hogy Budapest I. adó 120, Budapest II. 20, Kassa 28, Pécs, Magyaróvár, Kolozsvár, Miskolc 1,25 kw-tal folytatta adását a középhullámon.
Kiemelkedő teljesítményű volt a szovjet 100 kw-os rövidhullámú adó is. 1942-ben Európában csak Moszkva (23 hullámhosszon) Doventry (21 hullámhosszon) és Róma sugárzott ilyen erejű adásokat. A Zeesen német állomás csak 50 kw-ot (28 hullámhosszon) adott.
A Szovjetunió tehát 1941-re már komoly rádiós hagyományokkal, kiterjedt hálózattal, a kor színvonalán álló technikai felszerelésekkel, megfelelő műszaki gárdával és szerkesztői tapasztalattal rendelkezett. Összefoglalva: nagyhatalom volt az éterben is.
Az 500 kilowattos adó röviddel a német támadás után megkezdte 15 ország és terület (pl. a Szudéta vidék) felé sugárzott, szerkesztésben speciálisan odairányuló rádióadásokat.
A rádió elvi és gyakorlati vezetését olyan tapasztalt kommunisták látták el, mint Dimitrov és Togliatti. A Komintern adó nemzeti programjai „Népi adóállomás”, „Szabadság adóállomás” néven, vagy az illető országok nemzeti hőseiről elnevezve jelentkeztek. A nemzeti adások az illető országok kommunista pártjai Komintern szekciójának voltak alárendelve.

A „Kossuth rádió”

Ezen adások keretében jelentkezett 1941 szeptemberétől a „Kossuth rádió” is.
A Moszkvából sugárzott magyar nyelvű adásoknak a háború kezdetére már 9 esztendős hagyományai, s nem kevés tapasztalatai voltak. Az emberek ismerték, a hallgatók – talán azért is, mert tiltott volt – előszeretettel forgatták arra a kereső gombot. Az „Amerika hangja” nevű rádióállomás csak 1942. II. 24-től jelentkezett magyar nyelvű programmal.
A „Kossuth rádió” a magyar nép II. világháború alatti történetében nagy szerepet játszott. Hallgatásáért számos embert bebörtönöztek, internáltak vagy koncentrációs táborba hurcoltak. Neveket ismerünk, akik életüket adták, mert a szabadság hangját hallgatták. A magyar történészek régi adóssága, hogy teljes egészében feltárják a „Kossuth rádió” tevékenységét, összegyűjtsék az adások szövegét, s – amennyire csak lehet – felmérjék a közvéleményre gyakorolt hatását.
De amíg mi késlekedünk, mások megelőznek, s a témát a maguk felfogása szerint tárgyalják. Így pl.
1972-ben a Militärgeschichtliche Mitteilungen c. folyóirat 1. számában tanulmány jelent meg a Svájcban élő Gosztonyi Péter tollából. Ez az anyag nagy részletességgel foglalkozott a Kossuth rádió tevékenységével. A tanulmány több olyan megállapítást tartalmaz, amely kifejezetten téves, vagy számunkra elfogadhatatlan.
Szubjektívnek és elfogadhatatlannak tűnik pl. a szerző azon kijelentése, hogy akik úgymond „ellenséges” rádióállomásokat akartak hallgatni, azok elsősorban London, vagy később az „Amerika hangját” választották.
Megjegyzem, hogy a tiltott rádióhallgatást tárgyaló bírósági anyagokban ez utóbbira eddig még nem sikerült semmiféle utalást találni.
A londoni rádió, majd a későbbi Petőfi rádió is – vagy amint még nevezték „a magyar nép szabad rádiója” – népszerű és ismert volt. A brit kormány által életre hívott „Politikai Hadviselés Bizottsága” (PWE) a II. világháború alatt számos olyan, ún. „fekete” rádióadót működtetett, amelyek németellenesek voltak, de nem képviselték az angol kormány nézeteit, mint ahogy pl. a BBC. Ilyen adásokat sugároztak a balkáni államok, valamint Magyarország felé is. Az adások „szabadság adó” néven, vagy az illető országok szabadsághőséről elnevezve jelentkeztek. 1942. szept. 6 – 1945. jan. 7-ig, „Magyar nemzeti rádió”, „a magyar nép szabad rádiója”, majd „Petőfi rádió” néven jelentkezett az a magyar nyelvű adás, amelyet az angolok sugároztak hazánk felé. Az adások szövegét Buday György írta, aki a rádiónál bemondóként is tevékenykedett. Teljesen abszurd helyzet azt feltételezni, hogy aki leült a készülék mellé, magyar szót keresni az éterben, az elcsavarta a skálát, ha Moszkva helyett London jelentkezett, vagy fordítva. Aki titkon, törvényellenesen, idegen rádiók szavát, a szabadság hangját kereste, az meghallgatta Moszkvát is, Londont is. Hiszen más-más hadijelentést közöltek, s mindegyik a saját frontján történteket ismerte jobban. Az emberek csak a kedvezőbb adásidő, vagy a jobb vételi viszonyok miatt döntöttek egyik vagy másik adó mellett.
A szovjet történetírás mindig is tisztelettel elismerte a szövetségesek tényleges háborús teljesítményeit. A szovjet, az angol, az amerikai adások akkor a fasizmus elleni harc közös nagy ügyét szolgálták. Feleslegesnek tűnik tehát az olyan szubjektív alapon nyugvó értékbesorolás, mint amilyet a szerző alkalmaz. A forrásanyagok is azt igazolják, hogy a moszkvai és londoni adások egyaránt közkedveltek voltak.
Népünk antifasiszta hagyományában hely illeti meg mind a moszkvai, mind a londoni rádiók tevékenységét.
Nem pusztán a véletlen műve, s némileg jelképes is, hogy a szocialista Magyarország két legnagyobb rádióadóját ma Kossuth rádiónak és Petőfi rádiónak hívják.

Szerkesztőségek, munkatársak

Szeretnék itt néhány szót ejteni a moszkvai rádiók munkatársainak gárdájáról is.
A szerkesztőségek munkájában az emigráns magyar kommunisták tucatjai, a párt legjobb elméleti felkészültséggel rendelkező, s a legjobb tájékozottsággal bíró tagjai vettek részt.
Az adások művészi színvonalát volt hivatva biztosítani az olyan esztéták, írók és újságírók, politikában és művészi-irodalmi életben járatos emberek bekapcsolása, mint Illés Béla, Gábor Andor, Lányi Sarolta, Sík Endre, Madarász Emil, Hidas Antal, Révai József és Vas Zoltán.
Másoknak a szerkesztőségi munkában, a zsurnaliszta tevékenységben volt nagy gyakorlatuk.
A moszkvai adónak rangos, elvhű munkatársi gárdája volt. Ezek az emberek – mint Nógrádi Sándor írja – zömükben hivatásos forradalmárok voltak, akik munkájukat nem egyszerű kenyérkeresetnek, hanem pártmegbízatásnak, kommunista harci feladatnak tekintették, s ezért minden áldozatot vállalva nagy odaadással dolgoztak. „Nemzetünk történelmi felelősségét, lehetetlen volt át nem éreznünk” – emlékszik vissza akkori munkájára Lányi Sarolta. „Harci poszton álltunk, és ennek megfelelően dolgoztunk. Minden betűért óriási felelősséget éreztünk” – írja Kenyeres Júlia.
A háború éveiben mindkét moszkvai szerkesztőség munkája hihetetlenül megnehezedett. 1942-42-ben nem volt könnyű gyorsan, pontos, megbízható hírekhez jutni. „A szerkesztőségnek a legfőbb gondot a magyarországi eseményekről való jólinformáltság biztosítása okozta” – írja Kenyeres Júlia. Munkájukon végigvonult, és mindig is megmaradt, a tények után való szívós törekvés. Nógrádi Sándor szerint a sztálingrádi győzelem után a helyzet alaposan megváltozott. Könnyebb lett a szerkesztőségi munka, javult az informáltság.
Számunkra tiszteletet keltő az a törekvés, hogy a moszkvai adások munkatársai a legnehezebb körülmények között is merték vállalni a munkát, s arra törekedtek, hogy kontaktust teremtsenek a hazai valósággal.
Legfontosabb hírforrásuk a budapesti rádió volt. A légköri zavarokkal küszködve, éjjel-nappal gyorsírással jegyezték le a sokszor töredékesen hallható szöveget, főleg a híreket. De adatokat, támpontokat kaptak Budapest mellett a szövetséges hatalmak, a semleges országok – hallgatták pl. a Vatikánt is – , de a német és olasz rádiók adásából is.

Az események krónikása

Igazi újságírói erényekről, gyorsaságról és folyamatos tájékoztatásról tettek tanúságot. A szerkesztőség a kapott hírekre, az otthoni eseményekre azonnal reagált. Volt rá eset, hogy az adás alatt hallott budapesti hírre már az éppen folyó közvetítésben válaszoltak, szinte párbeszédet folytatva Budapest I-gyel. A reggeli adásoknak éjjel készült az anyaga. Nem sok idő volt a szerkesztőségi értekezletekre sem. Néha csak fél óra állt rendelkezésükre egy-egy közlemény megírására.
Mikor a németek a szovjet főváros alá értek, a két rádiót evakuálták. A moszkvai rádiót 1941 október derekán Kujbisevbe, a Komintern adót Ufába, Baskíriába költöztették át. Pár hónapon keresztül – 1941 őszétől 1942 tavaszáig – a rádió nehéz helyzetben volt.
Felmerülhet a kérdés, hogy ez idő alatt hallható volt-e a Kossuth rádió adása Magyarországon. Gosztonyi ugyanis kétségbe vonja ezt. De a tények mást bizonyítanak.
A VKF 7/ö (azaz híradási) osztálya egy 1942. I. 22-én kelt jelentése azt írja, hogy „az osztálynak tudomása van a … Kossuth adó működéséről.” A csendőrségi lapok 1942. II. 1-i száma viszont arról számol be, hogy egyes ukrajnai szovjet adók elhallgattak. De „van köztük olyan, amelyik már hónapok óta megszakítás nélkül kitart. Úgy látszik, hogy ez a számára még biztos helyről beszél.” – írja a lap.
Más adatok is bizonyítják, hogy a Kossuth rádió – vagy a kujbisevi adás – még a legkritikusabb időszakban is hallható volt Magyarországon. A KMP 1942. márciusában röplapot jelentetett meg, amely ismerteti Sztálinnak a Vörös Hadsereg megalakulása 24. évfordulójára kiadott parancsát. Az adás tehát 1942. február 23-án hangzott el. Az illegális párt tagjai az adás szövegét vették, s az agitációs munkában később fel is használták.
De térjünk vissza a hírforrások kérdésére. Ezek egyikét a hadifoglyok képezték. A hadifoglyok ezrei szolgáltattak adatokat a rádió részére a hazai viszonyokról és a front eseményeiről. A hadifoglyok között dolgozó kommunisták érdeklődtek az otthoni helyzetről, összegyűjtötték a katonák vallomásait, felkérték őket, hogy írják meg tapasztalataikat.
Ezeket eljuttatták a magyar pártvezetéshez, amely felhasználta azokat az agitációs és propagandamunkában.
Ugyanezen az úton nagy mennyiségű zsákmányolt irat, levél, napló, különböző sajtótermék és más iromány került Moszkvába.
A szerkesztőségi munkában felhasználták a Törökországon át – igaz, hogy többnyire késve – érkező magyar lapokat is. Az ellenállás kibontakozásáról hasznos információkat kaptak a svájci, a svéd és a török sajtóból.
Kevéssé ismert, hogy a rádió mennyiben használt föl közvetlenül Magyarországról származó, feltehetően ügynöki jelentéseket. Szórvány adatokból úgy tűnik, hogy a londoni adásban több volt az ilyen jellegű hír. Az említett tanulmányban kritika éri az adások színvonalát is. Azt állítja, hogy a szovjet propaganda esetlen és fantázia nélküli volt.

Az adások témái

Milyen is volt hát a szovjet rádiópropaganda abban az időben? Méretét tekintve nagy. Volt úgy, hogy közel egy időben 4 város, Moszkva, Kujbisev, Tbiliszi és Ufa jelentkezett magyar nyelven. A propaganda erőteljes és intenzív, tartalmát nézve változatos és sokoldalú, eredményében hatékony volt. Hiszen a Komintern VII. kongresszusa szellemében már a háború előtt jelentős offenzíva folyt a fasizmus ellen.
Ha nem is teljes egészében, de 1942 elejétől 1944 derekáig az adások szövege rendelkezésünkre áll. Szinte egyetlen olyan területe nem volt a magyar életnek, a háborúnak, amelyhez a rádió ne tette volna le a voksát. Végigkísérte a diplomáciai és katonai eseményeket. Foglalkozott a magyar belpolitikai és társadalmi élet szinte minden rezdülésével. (Földkérdés, népfrontpolitika, a nemzetiségek helyzete, a munkásság elnyomása, a náci 5. hadoszlop aknamunkája, a demokratikus pártok helyzete, a sajtószabadság, az ifjúság gondjai stb.) Megemlékeztek irodalmi évfordulókról is. Az adás szövege valóságos lexikona a második világháború eseményeinek. Leltára a magyar politika és nemzeti élet minden fő és másodrendű kérdésének.
Az adások szövegét tanulmányozva a kor szinte minden kérdéséről megtudhatjuk, hogy mi volt arról a Szovjetunió és a magyar kommunisták véleménye.
Az adások nem voltak erőltetettek, s tartalmuknál fogva is alkalmasak voltak arra, hogy az emberekben gondolatokat, érzéseket és indulatokat váltsanak ki. Meglehetősen sok verset közöltek – a stílusuk Gábor Andort idézi.
Ha kellett, érveltek, adatokat sorakoztattak, de ha szükség volt rá, vitriolba mártották tollukat. „Vágtak ezek a polemikus írások, erős agitatív erejük volt” – írja Kenyeres Júlia.
Műfajilag is széles skálán játszottak. Állandó sorozatokkal jelentkeztek. Közöltek híreket, értesüléseket, kommentárokat, glosszákat, felhívásokat, tudományos elemzéseket, cikkeket, karcolatokat, verseket, továbbítottak üzeneteket, felolvastak leveleket stb. Közölték a központi, a szovjet anyagokat is, adták az ún. „kontra-propaganda” osztály anyagát is, amikor neves írók, újságírók azonnal válaszoltak a fasiszta vezetők beszédeire.
A Gosztonyi-tanulmány rosszallólag felveti azt is, hogy a Kossuth rádió igyekezett azt a látszatot kelteni, hogy ez egy Magyarországon működő illegális kommunista adó.
Az adások szövegéből egyértelműen kitűnik, hogy a szerkesztőség – s így a Komintern is – kerülni igyekezett annak feltárását, hogy a Kossuth rádió szerkesztősége így beszélt önnön munkájáról: „A Kossuth rádiót egy csoport csinálja, amelynek tagjait nem a pártállás tartja egybe, hanem nézeteik azonossága a nemzeti politika mai fő kérdéseiben.”
Azzal a beállítással, hogy az adó Magyarországon működik, a felvilágosító munka hatékonyságát kívánták fokozni. De ezt csak akkor lehet elérni, ha a sugárzott műsorokból ez a szándék nem lepleződik le. Az adatok azt bizonyítják, hogy ez a törekvés teljes sikerrel járt.
Meglepő, hogy a VKF hírügyekkel foglalkozó 7/”ö” osztálya sem tudta, hogy hol is van a Kossuth rádió.
„Az osztálynak tudomása van a »Magyar nép rádiója« vagy a Kossuth-adó működéséről.” Az állomás Angliában működik és 22, 33, 42 méteren dolgozik naponta 22-22.20-ig. Még a VKF/2. osztálya sem sejtette az adó működési helyét. „A nyíltan, valamint a közelebbi hely megjelölése nélkül működő ellenséges rádióadók működéséről az osztálynak tudomása van” – írják abban a javaslatban, melyben a titkos adók zavarását kérik.

Hatékony propagandamunka

Érdekes kérdésként merül fel a rádió munkájának hatékonysága. Egzakt adatokat erre nem tudunk közölni. A tömegkommunikációs eszközök hatásának felmérése még ma sem könnyű, és csak nagy apparátussal, bonyolult eljárással lehetséges.
Mégis felette kockázatos annak megállapítása, hogy a rádió hatása a „nullával volt egyenlő”, mint Gosztonyi állítja.
Íme néhány adat a hatékonyságra:
Nagy Vilmos honvédelmi miniszter írja: „Az orosz és angol rádiók propagandaanyagát széltében, hosszában terjesztik az országban.”
1943-ban a BM rendeletben hívta fel az alispánok figyelmét, hogy „az ország lakosságának számottevő hányada az utóbbi időben a moszkvai rádió magyar nyelvű adását fokozott mértékben hallgatja”.
Az egész Európára kiterjedő Komintern-propaganda eredményes tevékenységét még a Birodalmi Biztonságügyi Hivatal is elismeri.
Hogy a hírek eljutottak az érdekeltekhez, pregnánsan tanúsítja Imrédy Béla naplója is. 1944 augusztusában azt jegyzi fel, hogy ismeretlen személyek megküldték neki az MTI bizalmas rádiófigyelő VIII. 2-i anyagát, amely a Kossuth rádió 9.30 órás adását tartalmazza. „Az az érzésem – jegyzi fel Imrédy – , hogy örömmel küldték meg nekem az engem pocskondiázó rádióadásokat. Az állt benne, hogy én, aki Hitler magyar vigéce vagyok, jelentkeztem azon a nagy vásáron, amelyben náci bérencek nagyban árulják a hazát a németeknek. Azt harsogja az éterbe a Kossuth, hogy totális háborút akarok Hitlelért… Ki rendelte el, hogy küldjék el nekem a Kossuth rádió figyelőjét?”
A rádió népszerűségét elsődlegesen az biztosította, hogy annak híranyaga – különösen a katonai része – a legnehezebb napokban is őszinte, igaz és megbízható volt. Akik hallgatták, erről hamar meggyőződhettek.
Voronyezs után a családok tízezrei maradtak kétségben hozzátartozóik sorsa felől. A katonai szerveket elárasztották érdeklődéssel, de azok minden válasz elől kitértek. Jankovicz Miklós Fejér megyei főispán 1943. IV. 16-án levelet írt a miniszterelnöknek. „Különösen fokozódik a nyugtalanság azok körében, akik a keleti hadszíntéren küzdő hozzátartozóikról nem kaptak megbízható értesülést. Ezt a nyugtalanságot fokozzák az ellenség, különösen a moszkvai rádió magyar nyelvű hírei.”
A két rádióadó ekkor megkezdte a magyar hadifoglyok pár szavas, névvel, címmel ellátott üzeneteinek továbbítását. A hozzátartozók megnyugtatásán kívül ezzel cáfolni igyekezetek azt a fasiszta hazugságot, hogy a Szovjetunióban nincsenek hadifoglyok, mert azokat egytől egyig kivégzik.
Az „eltűntek” hozzátartozói reménykedve lesték a híreket, hátha üzenetet kapnak szeretteiktől. Aki az adást hallotta, rendszerint közölte a hírt ismerőseivel.
A mondottak alapján úgy vélem, hogy a szovjet adók viszonylag nagy hatókörben, eredményesen végezték a nácibarát Horthy-rendszer bomlasztását. A Kállay-kormány 1943. VI. hó vége felé neki is rontott a Kossuth-adónak, azzal vádolva meg, hogy „megbontja a belső front egységét és gyengíti nemzetünk ellenállását”.

Tűzzel, vassal a hallgatók ellen

Az uralkodó osztályok, a horthysta körök, a moszkvai és londoni rádiókat veszedelmes ellenfélnek tartották, s tilalmazására hatékony intézkedéseket hoztak.
A lefolytatott perek, rendőrségi eljárások, internálások sokasága tanúsítja, hogy a horthysta erőszakszervek tűzzel-vassal üldözték a rádió hallgatóit.
Az ún. „titkos adók” lehallgatására a horthysták az MTI-nél és a csendőrségnél rádiófigyelő-szolgálatot építettek ki. A hírek vételét a lehető legképtelenebb eszközökkel próbálták meggátolni. Volt olyan bányásztelepülés, ahol pl. a fő adás idején kikapcsolták a villanyt.
A magyar szervek megkísérelték, hogy 1 kilowattos adókkal zavarják a 150 és 500 kilowattos szovjet adók műsorát. Ez a törekvés kudarccal végződött. „Egybehangzó vélemény szerint hathatós zavarást nem tudunk végezni, műszaki eszközeink elégtelensége, és a rendelkezésre álló műszaki eszközök tökéletlensége miatt” – írja a VKF. A posta megfigyelő állomásának jelentése szerint 1943. VI. hóban a „takarás hatásos”, vagyis, hogy a vételi lehetőségek az ország egész területén jók.
A felsorolt jogi, karhatalmi és műszaki intézkedések együttesen sem voltak elegendőek, hogy az éterből jövő üzeneteket, a szabadság hangjait elnémítsák.

Kapcsolat a hazai ellenállással

Utolsó kérdésként arra kellene választ adni, hogy két rádiónak mennyire volt befolyása, kihatása a magyar ellenzékre, az ellenállási mozgalomra?
A hazai kommunisták, baloldaliak, szakszervezetiek, antifasiszták népes tábora a Kossuth rádió hullámai segítségével volt rákapcsolva a kommunista világmozgalom, a nemzetközi antifasiszta harc eleven áramkörére. A Kossuth rádió sikeresen töltötte be a magyar kommunisták és a hazai antifasiszta erők irányítását. Támogatta a népfrontos összefogást, oktatta a partizán- és szabotázs tevékenységet, szervezte a nemzeti ellenállást, tájékoztatta és hatékonyan befolyásolta a közvéleményt. A Kossuth rádió hatása tükröződik az illegális párt dokumentumaiban és sajtójában is. A hazai földalatti újságok is több alkalommal nyúltak ehhez a hírforráshoz.
A miskolci MOKAN-komité is a Kossuth rádió utasításainak szellemében bontakoztatta ki tevékenységét.
Számos adat bizonyítja, hogy a pécsi bányászok egyénileg is, csoportosan is, rendszeresen hallgatták a rádiók adásait. Ennek felhívásai nyomán hamarosan ilyen feliratok jelentek meg Pécs utcáin: – Le a háborúval! – Le Hitlerrel! – Le a nácikkal. A bányavidéken szabotázsesetek történtek, a munkások csökkentették a széntermelést. Kimutatható a rádió hatása a szakszervezeti ellenzéki mozgalomban is.
A moszkvai rádiókra való hivatkozással sűrűn találkozhatunk az ellenállásban részt vett nemzedék visszaemlékezéseiben is.
Írásommal azt kívántam bizonyítani, hogy a moszkvai adók a háború évei alatt hatékonyan befolyásolták a magyar társadalom számottevő részét, irányítást adtak az antifasiszta erőknek és a magyar kommunistáknak.
A Kossuth és a Moszkvai Rádió egészen a háború végéig tovább dolgozott. Az előbbi, a Kossuth, 1945. IV. 5-ig hallatta szavát. A moszkvai adás máig sem szűnt meg.