„Kopaszok” változatai közötti eltérés

A Rádiójáték wikiből
21. sor: 21. sor:
  
 
Baka Adrienn  
 
Baka Adrienn  
 +
 +
 +
== Az eltakarítók ==
 +
 +
 +
A két hivatásos bűnöző, Igor és Tihamér, kalandjai jóban, rosszban, nyelvben, szerelemben.
 +
 +
Ki ne szeretné a kétbalkezes bűnözőket? A hollywoodi akció-vígjátékok ügyetlen eltakarító embereit megjelenítő magyar hangjáték a maga módján sikeresen operál a fent leírt előfeltevésre, mert nem akarja magát többnek mutatni, mint ami: egy kávészünetnyi hosszúságú, közepesen klisés komikus helyzetekre apelláló rádiójáték.
 +
 +
A történet két főszereplője, Igor és Tihamér, igazi szerencsétlen alvilági alkalmazottak.  Poénjaik a hallgató beleegyezése után akár még megmosolyogtatóak is lehetnek. Sőt, ha nagyon erőlködünk, súrlódásaikba akár még belemagyarázhatjuk a huszadik század elejének nyelvfilozófiai fordulata által felvetett wittgensteini kérdéseket is. Hiszen összeszólalkozásaik leggyakoribb okai a nyelvhasználatban keresendők. Nem mindegy, hogy “lerakjuk” vagy “eltemetjük” a hullát, ahogy abból is adódhatnak félreértések, ha az ember láb helyett centiben kezdi el méricskélni a sírgödör mélységét.
 +
 +
Mindemellett érdemes megfigyelnünk, ahogy a két gazfickó személyiségére szépen lassan rácsúszik foglalkozásuk ártalma. Ebből több mókás szituáció is fakad, kezdve a “haha, úgy mellékesen épp most öltünk meg valakit, de mindegy” szintű poénoktól, egészen odáig, amikor is egyikük egy pultos lánnyal próbál meg a legutóbbi gyilkosságukkal flörtölni. A romlott kisasszonyt pedig úgy tűnik, cseppet sem zavarja ez a tény, bár némiképp hiteltelenül társul ehhez a személyiséghez a Hézer Luca által megjelenített kislányos, harmadikos jó tanulókra emlékeztető hangszín.
 +
 +
Bár a narrációk kissé bugyuták és közhelyesek, Mató János bűnözőhangja, valamint az átvezető zenebejátszások igen csak zseniálisak. De talán a legfontosabb, amit elmondhatunk az egész rádiójátékról, mint egyetemi projectről, az nem más, mint  a létezésének ténye. Van, egzisztál, szuperál, fejlődik.
 +
 +
7/10
 +
 +
Kopaszok (2019): Írták és játsszák: Hézer Luca, Hegedűs Martin, Mató János.
 +
 +
Iványi Domokos
 +
 +
 +
== A zsák meg a foltja – alvilági verzió ==
 +
 +
 +
Mivel az alternatív rendfenntartás nevében eljáró ikonikus párosokból sose elég, hát íme: a két “kopasz”.
 +
 +
Nem volt még túl sok szerencsém hangjátékokhoz. Hallgattam ezt-azt, felolvasásokat és podcastokat, de a hangjátékkal valahogy – nem direkt -, de mindig elkerültük egymást. Ennek ellenére (vagy éppen ezért?) úgy érzem, a Kopaszok egy remek kezdés volt a műfaj megismeréséhez.
 +
 +
A hangjátékban két alvilági férfi egyik, utolsó feladatát követhetjük végig; miként végzik vagy nem végzik el feladatukat, és, hogy hogyan menekülhetnek el saját sorsuk elől is. Hossza meglepően rövid, azt gondolná az ember, talán túlságosan is, de ez nem így van. Amint elkezdi hallgatni s belemerül Igor és társa, Tihamér megmosolyogtató párbeszédeibe, azonnal megszűnik az idő.
 +
 +
A két fiú tökéletesen visszaadja a karakterek fő vonásait és játékukból valóban kivehető, két mennyire más emberrel állunk szemben. Noha egyszer-egyszer megbotlik a nyelvük s ez egy pillanat töredékéig kizökkenti a hallgatót, hamar visszarázódunk a maffiózók feszült, keserédes légkörébe. Figyelemreméltónak találtam a rendőr megjelenítésének megoldását. Talán nem volt elég szereplő, talán ez volt az alapkoncepció, de mindenképp ötletes kivitelezés a harmadik karakter jelenlétének odaképzelése. A (nem árulom el, melyik szereplő) hangját nem halljuk, de mégis érezzük az általa keltett feszültséget.
 +
 +
A jeleneteket tisztán el lehet választani egymástól, ebben segítenek a szünetek, illetve a köztes, pár másodperces zenei betétek. Magával ragadóak a zörejek – mindig tudjuk, hol vagyunk épp, így sokkal könnyebb a hallgatónak is beleélnie magát a helyzetbe. Legyen az a földásás a mezőn, az autó vagy a bár, a hanghatások élethűen megfestik a hátteret a hangvilágnak.
 +
 +
Annak ellenére, hogy kifejezetten élveztem a hangjátékot, a végén nem találtam teljesen kivehetőnek a cselekményt, így emiatt kétszer-háromszor újra kellett hallgatnom az utolsó pár percet. Rendezés szempontjából ez számomra kicsit visszavett az élményből, ám mikor kitisztult, hogy mi is történt pontosan, mosollyal az arcomon hallgattam végig a maradék pár másodpercet – kíváncsian várva, vajon mi lesz Igorékkal a hangjáték végén túl.
 +
 +
7/10
 +
 +
 +
Torma Bori
 +
 +
 +
== Két szerencsétlen (szerencsés?) kopasz kalandjai az alvilágban. ==
 +
 +
 +
Kopaszok. Mindenkinek mond valamit a szó, mégtöbbet a többesszám – és feltehetően a többség asszociációja megegyezne a hangjáték főszereplőivel, a két piti bűnözővel, esetleg szkinhedekkel. Hogy ez a negatív asszociáció miért alakult ki a fejekben, arról például olvashatunk *Sárközi Judit kötetében, melynek címe megegyezik a hangjáték címével. Ebből a szempontból vizsgálva a hangjáték címe talán nem tűnik rossz választásnak, sőt egészen nyilvánvaló választásnak tűnik, mégis van egy általánosító jellege – és nem gondolom, hogy szerencsés választás, pláne nem „clickbait”… ugyanakkor fiatal egyetemisták első szárnypróbálgatása ez a hangjáték.
 +
 +
          Az üdítően rövid, mindössze 20 perces, 16 éven felülieknek ajánlott hangjátékban a leírt ajánló szerint: „Két kisstílű bűnöző kalandjait hallhatjuk. A két főszereplő, Tihamér és Igor munkájuk során rendszeresen komolytalan szituációkba keverednek. A két karakter, mint a tűz és a víz, emiatt elsősorban a helyzetkomikum a domináns. Természetesen ebből a közönséges hatású történetből sem maradhat ki a csattanó, amely jókorát fordít az alapszituáción.” Nos, alapvetően ez a leírás igaz, bár egy hulla elásása 6 láb mélyen vitathatatlanul nem egy komolytalan szituáció. Anélkül, hogy túlságosan sokat árulnék el a cselekményből, csak az utolsó percekben figyelünk fel valamire, ami miatt meglepődhetünk, de egészen addig csupán egy részletgazdag háttérzajjal átitatott, vontatott, már-már unalmas és igencsak sablonos bűnügyi cselekményt hallhatunk, még sablonosabb főhősökkel.
 +
 +
Ugyanakkor – az akármennyire is sablonos – főszereplők segítségével valamelyest kilépünk a történet a keretei közül, mert elég kidolgozott személyiségeket kapunk, mégis, a kidolgozottságuk ellenére a két piti bűnöző, a két kissé esetlen alak kliséje miatt megmaradunk az elcsépelt, sokszor használt síkon, melyet már mind túl jól ismerünk – lásd: kultikussá vált karácsonyi filmünk, a Reszkessetek betörők! szerencsétlen idiótái, Marv (Daniel Stern) és Harry (Joe Pesci) karakterei.
 +
 +
Igor, akinek a hangja passzolt az általam elképzelt/lefestett karakterhez, hozta a kiégettséget, a kort, az unalmat és a Tihamér felett álló pozícióját (nem csak mentális tekintetben) – az őt megformáló színész alakítása igazán figyelemreméltó. Tihamér, vagyis becenevén Tihi karakterének hangjában szintén hiteles alakítással találjuk szemben magunkat, tökéletesen kivehető, hogy egy suta, csetlő-botló kezdő, és érezhetően csak tanulja a „szakmát” Igor mellett.
 +
 +
A narrátor hölgy hangja talán csalódást okozóan kedves, nőies, lágy és nem passzol a kissé morbid történethez, sokkal inkább kizökkent az addig hallottakból, én mindenképp egy karcosabb, mélyebb hanggal (ugyanakkor nem feltétlenül férfihanggal!) harmonikusabbnak érezném. A narrátor megformálása kérdéseket ébreszt bennünk, úgy tűnik pozícióját tekintve kívülről szemlélődő, ugyanakkor a pincérnő hangjával kétségbeejtően hasonló hangon szólal meg – hogy ez egy zseniális rendezői trükként értelmezhető-e vagy nem volt még egy karakterre elegendő színész? Mindkét opció lehetséges, bár az előbbinek jobban örülnék, tekintve ilyen trükkre képes a hangjáték, szinte mindent a képzeletünkre bíz, ez esetben pedig lehetséges, hogy a pincérnő utólag meséli el a cselekményt…
 +
 +
A zajok, amelyek a főszereplők környezetében, tevékenységeiben hallhatók: felismerhetők, növelik a hangjáték „dokumentarista” jellegét, akár az ásó hangja, a madárcsicsergés, a kocsiajtó záródása, mind-mind releváns hangzó élmények, tökéletesen megteremtik az atmoszférát. Ehhez még inkább hozzájárult a káromkodás, még eredetibbé tette a történetet, a karakterek milyenségét. A humor, az ígért helyzetkomikum pedig meglepően jól illeszkedett a kissé fekete történetbe, noha nem egy felső kategóriás humor.
 +
 +
          Kopaszok vagy sem, teljesen mindegy, hiszen azt úgysem halljuk, de hogy szerencséjük volt a szerencsétlenségben, az kétségtelen. És hogy egyszer bőven elég meghallgatni ezt a hangjátékot, az is.
 +
 +
Porkoláb Petra
 +
 +
10/5
 +
 +
Kopaszok (16) Hegedűs Martin; Hézer Luca és Mató János hangjátéka
 +
 +
*Sárközi Judit: Kopaszok (Educatio Kiadó, Budapest, 1994.) Alapos és körültekintő szociográfia. A kopaszok és a szkinhedek megítélésével kapcsolatban jó néhány tévút van, amelyet mindenképp el kell kerülnünk – s ebben segít ez a könyv is.
  
  

A lap 2019. július 23., 10:56-kori változata

Fülszöveg

Hegedűs Martin, Hézer Luca és Mató János egy hangjátékot készítettek, amelyben két kisstílű bűnöző kalandjait hallhatjuk. A két főszereplő, Tihamér és Igor munkájuk során rendszeresen komolytalan szituációkba keverednek. A két karakter, mint tűz és víz, emiatt elsősorban a helyzetkomikum a domináns. Természetesen ebből a közönséges hatású történetből sem maradhat ki a csattanó, amely jókorát fordít az alapszituáción.

16 éven aluliaknak nem ajánlott.

Kritika

Két tökkelütött rosszfiú kalandja a bűnözés világában.

Érdekes párbeszédekkel, jó zenékkel, és két, egészen furcsának nevezhető szereplővel találkozunk ebben a hangjátékban. Magában a rövidke történetben vannak homályban maradó részek, amelyeket a hallgató fantáziájára bíztak. A szereplőket egyes kijelentéseik és helyzeteik miatt nevetségesen butának és gyerekesnek jellemezném de pont ettől mókásak a maguk módján. Káromkodásból nincs hiány, habár mi mást várhatnánk eme két jómadártól? Viszont ez meglepő dolog, számomra legalábbis, hogy +16-os a rádiójáték, ugyanis furcsa módon a televízióban leadott hasonló témájú filmek nem feltétlenül vannak mindig így besorolva. Nem egyszer előfordult már, hogy találkoztam egy +12-es vígjátékkal, amelyben ugyanígy káromkodtak. Összességében egyébként szerintem egy egészen szórakoztató és könnyen emészthető hangjátékról van szó. Megesett párszor, hogy el is mosolyodtam miközben hallgattam. Hosszúsága is teljesen megfelelő, nem veszi igénybe a fél napunkat. A színészek hangjai pedig nagyon tetszettek, szinte szemeim előtt láttam a két karaktert, elképzelve megjelenésüket.

5/10

Cím: Kopaszok Szereplők: Hegedűs Martin, Hézer Luca, Mató János


Baka Adrienn


Az eltakarítók

A két hivatásos bűnöző, Igor és Tihamér, kalandjai jóban, rosszban, nyelvben, szerelemben.

Ki ne szeretné a kétbalkezes bűnözőket? A hollywoodi akció-vígjátékok ügyetlen eltakarító embereit megjelenítő magyar hangjáték a maga módján sikeresen operál a fent leírt előfeltevésre, mert nem akarja magát többnek mutatni, mint ami: egy kávészünetnyi hosszúságú, közepesen klisés komikus helyzetekre apelláló rádiójáték.

A történet két főszereplője, Igor és Tihamér, igazi szerencsétlen alvilági alkalmazottak. Poénjaik a hallgató beleegyezése után akár még megmosolyogtatóak is lehetnek. Sőt, ha nagyon erőlködünk, súrlódásaikba akár még belemagyarázhatjuk a huszadik század elejének nyelvfilozófiai fordulata által felvetett wittgensteini kérdéseket is. Hiszen összeszólalkozásaik leggyakoribb okai a nyelvhasználatban keresendők. Nem mindegy, hogy “lerakjuk” vagy “eltemetjük” a hullát, ahogy abból is adódhatnak félreértések, ha az ember láb helyett centiben kezdi el méricskélni a sírgödör mélységét.

Mindemellett érdemes megfigyelnünk, ahogy a két gazfickó személyiségére szépen lassan rácsúszik foglalkozásuk ártalma. Ebből több mókás szituáció is fakad, kezdve a “haha, úgy mellékesen épp most öltünk meg valakit, de mindegy” szintű poénoktól, egészen odáig, amikor is egyikük egy pultos lánnyal próbál meg a legutóbbi gyilkosságukkal flörtölni. A romlott kisasszonyt pedig úgy tűnik, cseppet sem zavarja ez a tény, bár némiképp hiteltelenül társul ehhez a személyiséghez a Hézer Luca által megjelenített kislányos, harmadikos jó tanulókra emlékeztető hangszín.

Bár a narrációk kissé bugyuták és közhelyesek, Mató János bűnözőhangja, valamint az átvezető zenebejátszások igen csak zseniálisak. De talán a legfontosabb, amit elmondhatunk az egész rádiójátékról, mint egyetemi projectről, az nem más, mint a létezésének ténye. Van, egzisztál, szuperál, fejlődik.

7/10

Kopaszok (2019): Írták és játsszák: Hézer Luca, Hegedűs Martin, Mató János.

Iványi Domokos


A zsák meg a foltja – alvilági verzió

Mivel az alternatív rendfenntartás nevében eljáró ikonikus párosokból sose elég, hát íme: a két “kopasz”.

Nem volt még túl sok szerencsém hangjátékokhoz. Hallgattam ezt-azt, felolvasásokat és podcastokat, de a hangjátékkal valahogy – nem direkt -, de mindig elkerültük egymást. Ennek ellenére (vagy éppen ezért?) úgy érzem, a Kopaszok egy remek kezdés volt a műfaj megismeréséhez.

A hangjátékban két alvilági férfi egyik, utolsó feladatát követhetjük végig; miként végzik vagy nem végzik el feladatukat, és, hogy hogyan menekülhetnek el saját sorsuk elől is. Hossza meglepően rövid, azt gondolná az ember, talán túlságosan is, de ez nem így van. Amint elkezdi hallgatni s belemerül Igor és társa, Tihamér megmosolyogtató párbeszédeibe, azonnal megszűnik az idő.

A két fiú tökéletesen visszaadja a karakterek fő vonásait és játékukból valóban kivehető, két mennyire más emberrel állunk szemben. Noha egyszer-egyszer megbotlik a nyelvük s ez egy pillanat töredékéig kizökkenti a hallgatót, hamar visszarázódunk a maffiózók feszült, keserédes légkörébe. Figyelemreméltónak találtam a rendőr megjelenítésének megoldását. Talán nem volt elég szereplő, talán ez volt az alapkoncepció, de mindenképp ötletes kivitelezés a harmadik karakter jelenlétének odaképzelése. A (nem árulom el, melyik szereplő) hangját nem halljuk, de mégis érezzük az általa keltett feszültséget.

A jeleneteket tisztán el lehet választani egymástól, ebben segítenek a szünetek, illetve a köztes, pár másodperces zenei betétek. Magával ragadóak a zörejek – mindig tudjuk, hol vagyunk épp, így sokkal könnyebb a hallgatónak is beleélnie magát a helyzetbe. Legyen az a földásás a mezőn, az autó vagy a bár, a hanghatások élethűen megfestik a hátteret a hangvilágnak.

Annak ellenére, hogy kifejezetten élveztem a hangjátékot, a végén nem találtam teljesen kivehetőnek a cselekményt, így emiatt kétszer-háromszor újra kellett hallgatnom az utolsó pár percet. Rendezés szempontjából ez számomra kicsit visszavett az élményből, ám mikor kitisztult, hogy mi is történt pontosan, mosollyal az arcomon hallgattam végig a maradék pár másodpercet – kíváncsian várva, vajon mi lesz Igorékkal a hangjáték végén túl.

7/10


Torma Bori


Két szerencsétlen (szerencsés?) kopasz kalandjai az alvilágban.

Kopaszok. Mindenkinek mond valamit a szó, mégtöbbet a többesszám – és feltehetően a többség asszociációja megegyezne a hangjáték főszereplőivel, a két piti bűnözővel, esetleg szkinhedekkel. Hogy ez a negatív asszociáció miért alakult ki a fejekben, arról például olvashatunk *Sárközi Judit kötetében, melynek címe megegyezik a hangjáték címével. Ebből a szempontból vizsgálva a hangjáték címe talán nem tűnik rossz választásnak, sőt egészen nyilvánvaló választásnak tűnik, mégis van egy általánosító jellege – és nem gondolom, hogy szerencsés választás, pláne nem „clickbait”… ugyanakkor fiatal egyetemisták első szárnypróbálgatása ez a hangjáték.

          Az üdítően rövid, mindössze 20 perces, 16 éven felülieknek ajánlott hangjátékban a leírt ajánló szerint: „Két kisstílű bűnöző kalandjait hallhatjuk. A két főszereplő, Tihamér és Igor munkájuk során rendszeresen komolytalan szituációkba keverednek. A két karakter, mint a tűz és a víz, emiatt elsősorban a helyzetkomikum a domináns. Természetesen ebből a közönséges hatású történetből sem maradhat ki a csattanó, amely jókorát fordít az alapszituáción.” Nos, alapvetően ez a leírás igaz, bár egy hulla elásása 6 láb mélyen vitathatatlanul nem egy komolytalan szituáció. Anélkül, hogy túlságosan sokat árulnék el a cselekményből, csak az utolsó percekben figyelünk fel valamire, ami miatt meglepődhetünk, de egészen addig csupán egy részletgazdag háttérzajjal átitatott, vontatott, már-már unalmas és igencsak sablonos bűnügyi cselekményt hallhatunk, még sablonosabb főhősökkel.

Ugyanakkor – az akármennyire is sablonos – főszereplők segítségével valamelyest kilépünk a történet a keretei közül, mert elég kidolgozott személyiségeket kapunk, mégis, a kidolgozottságuk ellenére a két piti bűnöző, a két kissé esetlen alak kliséje miatt megmaradunk az elcsépelt, sokszor használt síkon, melyet már mind túl jól ismerünk – lásd: kultikussá vált karácsonyi filmünk, a Reszkessetek betörők! szerencsétlen idiótái, Marv (Daniel Stern) és Harry (Joe Pesci) karakterei.

Igor, akinek a hangja passzolt az általam elképzelt/lefestett karakterhez, hozta a kiégettséget, a kort, az unalmat és a Tihamér felett álló pozícióját (nem csak mentális tekintetben) – az őt megformáló színész alakítása igazán figyelemreméltó. Tihamér, vagyis becenevén Tihi karakterének hangjában szintén hiteles alakítással találjuk szemben magunkat, tökéletesen kivehető, hogy egy suta, csetlő-botló kezdő, és érezhetően csak tanulja a „szakmát” Igor mellett.

A narrátor hölgy hangja talán csalódást okozóan kedves, nőies, lágy és nem passzol a kissé morbid történethez, sokkal inkább kizökkent az addig hallottakból, én mindenképp egy karcosabb, mélyebb hanggal (ugyanakkor nem feltétlenül férfihanggal!) harmonikusabbnak érezném. A narrátor megformálása kérdéseket ébreszt bennünk, úgy tűnik pozícióját tekintve kívülről szemlélődő, ugyanakkor a pincérnő hangjával kétségbeejtően hasonló hangon szólal meg – hogy ez egy zseniális rendezői trükként értelmezhető-e vagy nem volt még egy karakterre elegendő színész? Mindkét opció lehetséges, bár az előbbinek jobban örülnék, tekintve ilyen trükkre képes a hangjáték, szinte mindent a képzeletünkre bíz, ez esetben pedig lehetséges, hogy a pincérnő utólag meséli el a cselekményt…

A zajok, amelyek a főszereplők környezetében, tevékenységeiben hallhatók: felismerhetők, növelik a hangjáték „dokumentarista” jellegét, akár az ásó hangja, a madárcsicsergés, a kocsiajtó záródása, mind-mind releváns hangzó élmények, tökéletesen megteremtik az atmoszférát. Ehhez még inkább hozzájárult a káromkodás, még eredetibbé tette a történetet, a karakterek milyenségét. A humor, az ígért helyzetkomikum pedig meglepően jól illeszkedett a kissé fekete történetbe, noha nem egy felső kategóriás humor.

          Kopaszok vagy sem, teljesen mindegy, hiszen azt úgysem halljuk, de hogy szerencséjük volt a szerencsétlenségben, az kétségtelen. És hogy egyszer bőven elég meghallgatni ezt a hangjátékot, az is.

Porkoláb Petra

10/5

Kopaszok (16) Hegedűs Martin; Hézer Luca és Mató János hangjátéka

  • Sárközi Judit: Kopaszok (Educatio Kiadó, Budapest, 1994.) Alapos és körültekintő szociográfia. A kopaszok és a szkinhedek megítélésével kapcsolatban jó néhány tévút van, amelyet mindenképp el kell kerülnünk – s ebben segít ez a könyv is.