Királyhegyi Pál: Miért sláger a sláger?

A Rádiójáték wikiből

Királyhegyi Pál: Miért sláger a sláger?

Mindjárt az elején bevallom: nem tudom, sőt, senki sem tudja, mint ahogy a teremtés titkait is csak fürkészni lehet, de megfejteni eddig még nem sikerült.

Nem tudjuk, még utólag sem megmagyarázni, mitől sláger a sláger. Csak csodálkozni és ámulni tudunk és ebben számíthatunk minden épeszű ember segítségére.

Mert például mindenki tudja, hogy a slágerhez kell egy kis romantika, kell valami bánatos nosztalgia a nő után, aki vagy megcsalt, vagy meg fog csalni, avagy egyáltalában nem is szeretett, csak hitegetett, mert céda és kacér; vágy kell, hogy de jó lenne kettesben ezt, vagy azt csinálni, itt, vagy ott, de lehetőleg OTT, ahol még nem jártunk, mert itt az élet közönséges, tehát nem méltó arra, hogy az imádott nővel megosszuk. Nagyjából ennyit tudtam én is a slágerszületés titkáról, amikor évekkel ezelőtt Amerikában, úgy csapott le, mint az atombomba, ez a szöveg:

„Yes, we have no bananas”, vagyis magyarul: Igen, nekünk nincs banánunk. Azt hinné a laikus, hogy ezután következett a romantikus fordulat, de nem ez történt. Hanem megcáfolva a slágergyártás minden törvényét, az első sor után csak az derült ki, hogy nekünk van hagymánk, retkünk, mogyorónk, répánk, de – igen, banánunk nincsen.

Megáll az ember esze, mert ki hitte volna, hogy azért, mert valaki nyíltan bevallja, hogy nincs banánja, holott nem kérdezte senki, ettől milliomos lesz dollárban, mert körülbelül ennyit keresett a banánság szerencsés szerzője. Nem volt olyan elhagyott falu Kínában, Japánban, vagy Magyarországon, ahol a rádió vagy a magánember, vagy az énekes a színpadon ne szögezte volna le számtalanszor, hogy igen, nekünk nincs banánunk.

Ha úgy kezdődött volna ez a kis dal, hogy „nekünk nincs banánunk”, soha ebből sláger nem lett volna. Az az egy szó az elején, hogy „igen” tette népszerűvé a dalt, különösen angolul, mert azon a nyelven jobban érvényesül a csorgatott, színtiszta tébolya az egész mondatnak, mert nem lehet igennel kezdeni egy tagadást.

Ha úgy kezdődött volna, hogy „Nem, nekünk nincs banánunk”, akkor a kutya sem énekelte volna. Az „igentől” lett sláger.

A banán sikerén felbuzdulva ezerszám próbálkoztak a slágerszerzők egyéb gyümölccsel, zöldséggel, de mindegyik elvérzett már a startnál.

Csakhogy nemcsak ennek a zöldségnek volt ilyen sikere, hanem világsiker lett a „Szomorú vasárnap” -ból is és ettől a vidám kis daltól több ember lett öngyilkos, mint az összes többi slágerektől együttvéve. Ennek a versnek az volt a titka, hogy nagyon gusztusosan állította össze a halált, a koporsót, a ravatalt, a gyertyákat, pedig azt hinné a laikus, hogy az öngyilkosságnak nem könnyű propagandát csinálni.

Ebből a dalból azonban kiderült, hogy szerencsés és jó tálalásban még a halált is el lehet adni a közönségnek. No de elég volt a fecsegésből, hallgassunk meg egy modern slágert, ettől talán okosabbak leszünk. Tessék idefigyelni:

Csatanoga-Csucsu

Tudja-e már mi az a csatanoga csucsu?

Nem tudja ugy-i? Ez az új vugu-vugi.

Ezt járja már együtt a Rozi és a Lulu

Előbb egy puszi és utána a vugi-vugi.

Tánc közben legkisebbik porcikád is beleremeg.

Elsősorban arra vigyázz, hol a kezed,

Ne legyen túl felül, ne legyen túl alul

Pontosan a derekán fogd a partnered.

Jobboldali ballábadat kitekered

Talpaddal a parkettet megkenegeted

Néhány óra alatt kivugizod magad

S közben abbahagyni nem is lehet.

Ez, mint hallani méltóztatott, tanítóköltemény és igazán többet lehet okulni belőle, mint egy egész könyvtárból. Mert valljuk be őszintén, akármilyen kínosan hangzik is, még ma is vannak felnőtt emberek, akik nem tudják mi az a csatanoga csucsu. De nem baj, azért vagyunk fiatalok, hogy tanuljunk. Ebből a kis dalból megtudjuk, hogy a sokak által ismeretlen csatanoga csucsu nem más, mint egy puszi és utána a vugi vugi. Hát ez elég egyszerű ugyebár, nemde?

A puszit sokan már ismerik, de aki nem tudja, mi az a vugi vugi, annak ehhez egy új dalt kell megtanulni, mert ez a mostani csak annyit ígér a címében, hogy majd esetleg megmondja, mi az a csatanoga csucsu. A vugi-vugiról, a tudomány mai állása szerint még nem tudunk semmit. De nézzük csak, mit csinált, illetve mit nem csinált egy bizonyos úr ma este. Mindjárt eléneklem:

Ma este nem gondoltam rád

Először történt évek óta

El tudtam feledni azt, hogy szeretlek én.

Ma este nem gondoltam rád.

Ma pezsgőt ittam, szólt a nóta

És boldog volt néhány percig szívem szegény.

Tudom, hogy holnap, mikor felébredek, rád gondolok

A mámor elszáll és ha eszembe jutsz, csak sírni tudok

Ma este nem gondoltam rád, először történt évek óta

Magamra hagyott a bánat- Nem fáj a szívem utánad

El tudtam feledni azt, hogy szeretlek én.

Ez a sláger ettől a sortól lett világhírű, hogy „ma este nem gondoltam rád.” Mert először is szerelmes vers, ami elengedhetetlen kelléke, úgyszólván alappillére a slágernek. Mert ebben a sorban, hogy „ma este nem gondoltam rád” finoman és világosan az is benne van, hogy ez a „rád” nem valamelyik politikusra vonatkozik, akire ugyan szintén nem gondolt a szerző, mert hiába dicsérné akár a legnépszerűbb pártvezér eperajkát, vagy daliás termetét, vagy csókos száját, abból a versből sohasem lenne egy vugi-vugi. Azért is lett sláger ebből, mert önkénytelenül is felmerül a kérdés az emberben, hogy ha ma este nem gondolt arra a nyilván nagyon csinos, bár kissé kacér és csalóka hölgyre, akkor honnan tudja ilyen pontosan leszögezni ez a kellemes tényt éppen ma este?
Azt kellett volna mondani, most jut eszembe, érdekes, hogy egy hete nem gondoltam rá. Ez eszébe juthat valakinek MA. De az már nem, hogy érdekes, éppen most nem gondolok rá, milyen furcsa, talán már nem szeretem. Mert hiszen éppen most beszél a hölgyről, tehát feltétlenül rá kell gondolnia. De a sláger törvényei nem erről a földről valók. A bolond is azért BOLOND, mert Napóleonnak képzeli magát, vagy Hitlernek, holott az illető urak már szerencsére meghaltak. Ő él, de bolond.
Ezért nem szabad a slágerben logikát keresni. De pénzt lehet keresni a slágerrel, sőt, pénz kell mindenhez. Az úthoz is. De ezt már nem lehet prózában folytatni. Legyenek erősek hölgyeim és uraim megint énekelni fogok:
Gyere szerelmem és induljunk máris

Apartementtel vár reánk Páris

Virágos autó visz majd Nizza felé

Drágám, ne félj,

Miközben csobbanva, szökken jachtunk

Lobbanva lángol ajkunk

Lágyszellőt hoz majd a trópusi szél,

Így lesz, ne félj

Mert júliusban Cairo kissé esőrehajló

Piros ernyőt hord a nép

A lordok szembejönnek és nékünk így köszönnek

Hogy ilyen szép pár még nem volt soha még

Most már csak pénzt kell szerezni az úthoz

És indulhatunk a vasúthoz

De addig is álmodjunk, ha jön az éj. Így ám.

Ne félj drágám. Így lesz, ne félj.

Hát, ez igen. Végre egy sláger, amiben logika is van és valami kis gyakorlati érzék. A költő- mint ebből a versből látható- tudja, hogy az élet nem áll egyszerű kijelentő mondatokból. Mert igaz, hogy Páris csak rájuk vár /a többesszám alatt mindig csak egy hölgyet kell érteni/ és virágos autó viszi az embert Nizza felé, vagyis csak vinné, de – mint a versből láthatjuk – a költőnek nincs egy forintja sem.
Azért ebből a versből is tanulhatunk valamit, ha nem is sokat. Mert ki tudta eddig, hogy júliusban Cairó esőrehajló és főleg azt ki tudta, hogy az egyiptomiak júliusban CSAK piros esernyőt hordanak? Szép viselet, meg kellene nézni, már minden rendben van, hiszen a hölgy is hajlandó erre a nagy utazásra, csak kis pénzt kell szerezni az útra.
Nagyon édes és tapintatos a fiú, ahogy megmagyarázza a hölgynek, hogy nem kell félni azért, mert nincs pénzük.
De még ha lenne is pénzük – az is benne van a sorok között – akkor még hol van az affidavit, a kiutazási, beutazási engedély, az útlevél, a ruha, a sok minden, ami még kell, tehát: ne félj szívem, nem lesz ebből az utazásból egyelőre semmi ---- csak ha valami isteni csoda folytán, mégis megszerzi a pénzt, amire ebben a percben még kilátása sincs, mert ugyan ki előlegez ma egy szál szerelemre annyi forintot?

Szóval még nem olyan biztos ez az utazás még később sem, hanem, egyszer, talán, ha minden sikerül. De akkor miért bolondítja ezt a szerencsétlen lányt már most, amikor az utazás alapfeltétele, a pénz is hiányzik? Nem szép dolog, de sláger lett belőle, ha az utazás bizonytalan időre maradt is.

Az is gyakran előfordul slágerországban, hogy az embernek hirtelen elege lesz belőle. Természetesen az illető hölgyből. Ilyenkor, elegánsan, fáradtan, de határozottan azt mondja – köszönöm, már elég volt.

Példa:

Köszönöm már elég volt.

Köszönöm, már elég volt

Sajnálom, mert oly szép volt

De a sok szenvedés, nem bírom tovább.

Most velem sír az égbolt,

Azt súgja fenn, a vén hold:

Ne várj az életedtől már több csodát.

Úgy érzem, hogy hibáztunk mind a ketten

Én megbocsájtok és te is bocsáss meg

Hogyha rosszat tettem.

Köszönöm, már elég volt,

Sajnálom, mert oly szép volt

De a sok szenvedés, nem bírom tovább.

Ez talán a legtipikusabb sláger. Itt is megvan az alapeszme, nő, aki sok bajt csinált, de sajnos, a fiú már nem bírja tovább. Nem tudni, mi volt a baj, biztosan más pártnak lett a tagja, az is lehet, hogy megsértette a fiú szüleit, vagy rokonait, vagy adósságokat csinált, avagy kacérkodott a fiú barátaival – mindezt nem tudhatjuk. De nem is fontos. Egy a fontos és egy a biztos, hogy köszönöm, már elég volt, nem megy, hiába, nem bírom, ha belehalok sem. A baj elég komoly, mert a költő szerényen megjegyzi, hogy vele sír az egész égbolt, barátilag részt kérve a bánatából.
Az is kétségtelen, hogy ez a sláger egy gyáva ember verse, aki amellett még smucig is, mert nem tudja, mindenért fizetni kell. Szeretné folytatni az ügyet, sajnálja, hogy vége, mert oly szép volt, de hát gyenge ember, rossz szövet, nem bírja a szenvedést, de menjen a pokolba.
Slágerben nem lehet boldogság, mert köztudomású, hogy az oktató versektől eltekintve, egy slágerben, a nő miatt szenvedni is kell.
Hacsak nem erről van szó, hogy:

Mi van benn a zenében

Ritmusban elmesélem

Mert az ember egészen bolond lesz

Ha hallja a muzsikát

Reggel, hogyha felébredsz

Ettől jobban feléledsz

Mélyen tisztelt nejének

Dúdolja a muzsikát

Kongó bongó ritmus üvölt a katlanban

Mi van benn a zenében

Ritmusban elmesélem, mert az ember egész bolond lesz

Ez aztán jazz, az aztán jazz!

Vége, hölgyeim és uraim, legközelebb folytatjuk, de most búcsút intek, mert yachtomra vár a tenger, vagyis a rádió folytatni akarja műsorát, A viszontlátásra. Az URH legyen irgalmas mindannyiukhoz.

Gépelte Tódor Zsófia